Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-05-08 / 19. szám

Pápa, 1927 május 8, vasárnap. ^mmmmmmmmmmmmmuma^mminmmBaiBumammmmBar/jBmma ammm. ^ _ b n

p "

m r flr fl Politikai hetilap fi&eg|elenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóh Fő-u. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szára ára 20 fillér Hirdetések millméteres díjszabás szerint: hasábrailiraéter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: DK. BEKZSESnri FÁBIÁN. Felelős szerkesztő: BOKSÁT EIDRE. Előfizetéseket és hird etéseket felvesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 12, Telefon 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Szentilonai utca 12.). A „Pax" könyvkereskedés (Fő utca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat (Török Bálint u. 1. Telefon: 157.). A városi szegények és árvák ügye. A jótékony egyesületek memoranduma a városi tanácshoz. A jótékony egyesületek vezetői a szegények és árvák ügyének intézményes biztosítására a városi tanácshoz memorandumot intézlek. Lesz módunkban majd a dologgal idővel bővebben is foglalkozni, egyenlőre csak a város polgármesterének, tanácsának, közgyűlésének és közönségének jóakaró figyelmébe ajánljuk a memorandumban foglaltakat. Tekintetes Városi Tanács 1 Alulírottak mint szociális és charitativ munkával foglalkozó jótékony egyesületek, az évről évre bizonyosabbá váló tapasztalatainkra támaszkodva belátjuk, hogy szegény és árva gondozó munkáinkban mindig nagyobb nehézségekbe ütközünk s hogy társadalmi úton tovább ezt a kérdést eredményesen megoldani nem lehet. Midőn tehát örömmel tapasztaljuk, hogy pénzünk stabilizálódása országszerte az építő és alkotó munka hatalmas kibontakozását vonta maga után, mi is időszerűnek tartjuk, hogy a Tekintetes Városi Tanács elé járuljunk egy olyan kéréssel, melynek a megoldása évek óta a szivünkön fekszik, s melynek a humánus megoldásába vetett remény adott erőt eddig is, hogy megküzdve a szegényéi árvaügy sok nehézségével, ezer gondjával, nyugtalanságával, minden oldalról elszomorító és reménytelennek látszó kilátásaival — semmi le nem térített arról az útról, melyen elindultunk. Nem! Mert bíztunk abban, hogy amint a körülmények odafejlődnek, hogy ezeknek a nehéz társadalmi kérdéseknek a megoldása lehetővé válik, a város illetékes körei egy pillanatig sem fognak elzárkózni a szegényügy intézményes megoldása elől. Ezt annál is inkább van okunk remélni, mert tudjuk, hogy a szegény- és árvaügy súlyos teherként szerepel a város budgetjében anélkü

1, hogy ennek a nagy áldozatkészségnek legalább az a megnyugtató érzés járna nyomában, hogy az inség és nyomor némileg is enyhült városunkban. Második ok, hogy kérésünket ép ez alkalommal vagyunk bátrak a Tekintetes Városi Tanács elé terjeszteni az, hogy tudomásunk szerint a város 1927. évi munkaprogrammjának a kidolgozása, valamint költségelőirányzata most van folyamaiban. Azt óhajíjuk és azt kérjük, hogy a szegény- és árvaügy már az 1927. évi költségvetésben, mint megoldott ügy szerepeljen, hogy az a 120 kihelyezett szegény, aki az emberi nyomorúság legalsó fokán tengeti életét, emberhez méltó létfeltételhez jusson, s a tél beálíával ne istállókban és egyéb nem emberhez m£ltó zugokban legyen kénytelen magát meghúzni. Első és legfontosabb kérésünk a szegényház mielőbbi felépítése, hogy szegényeink már az ősszel, mielőtt a téi lakásnyomorúságai bekövetkeznek, biztos fedél alá jussanak. Nem kise^Q , megoldást, hanem megfelelő helyen megfelelő intézmény létesítését kérjük. Ez annál is inkább sürgősen időszerű most már, mert a bérlakások 1928. évi május hóban felszabadulván, a háztulajdonosok az ezernyi kellemetlenségtől sarkalva, mit az ilyen lakók okcfenak, tömege sen fogják a kihelyezett szegények eltartó gazdának a lakásokat felmondani és akkor ezek a szerencsétlenek egyenesen az utcára kerülnek és ez által éppen a hatóságnak fognak igen kellemetlen gondot okozni. Második kérésünk a háború folyamán megszüht Szladik-féle árvaház újból való megnyitása. Tudva azt, hogy az Osvald féle egész hagyaték is szintén ezt a célt szolgálja s hogy az ő alapítványában levő házak úgyis eladásra kerülnek a rendőrség építkezésével kapcsolatban, ez a tény éppen időszerűvé teszi az árvaházügynek végleges megoldását. Nagyon sok jobb családbál árvalány van, aki nem helyezhető állami gyermekvédelem alá, mert nem jut neki megtelelő környezet. Ezek csak úgy nxnlheíők meg saj.^t társadalmi üczülyuk számára, ha intézeti nevelésben részesülnek. Szladik János, aki a város polgára, Oszwald Dániel pedig, aki éveken <d polgármestere voii, sgész vagyonukat önzitiien, nemes elhatározással ilyen humánus célra hagyták. A város tekintse kötelességének az ő emléküknek az alapítványi intézetnek mielőbbi létesítésével áldozni. Amennyiben a szegényházi, árvaházi és szegény-alapok esetleg részben devalválódtak, kérjük, hogy tekintse a város közönsége kegyeletes kötelességének a nemesszivű alapítók emlékével szemben az alapítványok újbóli kiegészítését, mint azt más városok is megtették, hogy ezáltal is ösztönzően hasson tehetősebb polgáraira újabb alapítványok létesítésére. Az alapítványok nem az alapítók intencióinak megfelelő mó don való felhasználás kiábrándító hatással bír azokra a polgárokra, kik vagyonukkal nemes elhatározással óhajtják a város szociális és karitatív érdekeit szolgálni. A fenti intézmények elhelyezése és. létesítése kérdésének-kérjük a Tekintetes Tanácsot, hogy hallgassa meg a jótékony Nőegyesületek gyakorlati tapasztalatból eredő tanácsát is, hogy ezek az intézmények ne nélkülözzék azt a melegséget, azt a praktikusságot, melyet csak a női tapasztalatok segítségévei lesznek képesek helyesen megoldani. Felajánljuk legmesszebbmenő közreműködésünket, úgy az intézmények berendezésének, mint későbbi gon-* dozásuknál és szociális téren. Ismerve a Tekintetes Városi Tanácsnak sok alkalommal tapasztalt humánus gondolkozását, a Polgármester úr nagy agilitását, abban a reményben, s azzal a meggyőződéssel fordulunk a Tekintetes Városi Tanácshoz jelen kérésünkkel, hogy most is meg van a hajlandóság, s a legmesszebbmenő, legnemesebb elhatározásból fakadó törekvés arra nézve, hogy kérésünk elől el ne zárkózzék. Hisszük, hogy sem a közgyűlés, sem a bizottságok, sem a város tár^daíma nem fog elzárkózni ez 5 elCi a kérdés elől, hogy a ma már j 'arthaUtan és nem kultúrálisnak nevelhető áüapoíot együttes erővel megszüntessük, annál is Inkább, mert csak látszólagosan vesz a város ttözönsége e;en intézmények létesítőével újabb anyagi terheket magára, mert íg&z ugyan, hogy egyszersmiíicsnlron oeruházást igényelnek, de a szegény-ügy rendszeres és központosított 1 zeiésnél clyan arányú megia' ítás lenn

2; elérhető a mai egyen' ati eltartás költségeivei szemben, ami még anyagi okból is indokolja és szorgalmazza az ilyetén való megoldást. Ezzel nemcsak hazánknak teszünk szolgálatot, nemcsak a város érdekét szolgáljuk, hanem úgy érezzük az isteni törvény egyik legnagyobb parancsa megy teljesedésbe : Szeresd felebarátodat! Pápa, 1927. évi május hő 7 én. Karlovitz Adolfné, a Jótékony Egyesületek közös bizottságának elnöke, a Stefánia Szövetség elnöknője. Dr. Ponqrácz fózsefné, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége elnöknője. Strauss Kornélné, a Vöröskereszt Egyesület elnöknője. Wolmuthnt Galamb Ilona, a Kath. Nővédő Egyesület elnöknője. Dr. Cseh-Szomhathy Lászlóné, a Ref. Nőegylet elnöknője. Özv. Bélák Lajosné, az Ág. Ev. Nőegylet elnöknője. Breyer Lázárné, az Izr. Nőegylet elnöknője. Mayer Istvánná, a Kath. Munkásnő Egyesület elnöknője. Fischer Gyuláné, az Izr. Népkonyha-Egylet elnöknője. Szente Jánosné, a Kath Leányklub elnöknője. Geöbel Ilona, a Ref. Leányegylet elnöknője. Mesterházy Lászlóné, az Ág. Ev. Leányegylet elnöknője. Dr. Guth Emiiné, az önképző Leányegylet elnöknője. Hl történt a héten ! Idehaza. Ottó királyról és Zita királynéról az a hir terjedt el a külföldi sajtóban, hogy rövidesen hosszabb tartózkodásra Gödöllőre jönnek. Apponyi Albert gróf megcáfolta ezeket a híreket. Egyúttal kijelentette, hogy nem tartja időszerűnek a királykérdés bolygatását. A jakabszállási pap gyilkosát 13 évi fegyházra ítélte a tövényszék. A miniszterelnök az egységes párt értekezletén beszámolt olaszországi útjáról, hangoztatva annak nagy jelentőségét a kül- és belpolitikában egyaránt. A párt tagjai a gyűlés végén lelkesen ünnepelték. Május 1 én teljes nyugalom volt Budapesten és az egész országban, örvendetes dolog ez, de nem azt