Pápa és Vidéke, 23. évfolyam 1-54. sz. (1926)
1926-05-23 / 21. szám
PâjMM »26 méju» 23 , vasárnap. Ara 2000 kor. 1X111. évfolyam, 21. szám. PHPH ES VIDEKE Mlh.ltal érafci ••«yadSwr* 94.M0 hor., •V hónapra MOO her. • •vos azéai «ra darabonként 2000 hor. POLITIKAI HETILAP. Isgjslsnik minden vasárnap. IsarkaazlSaO* ós kiadóhivatal i FS-utca IS. Talafoasaám I 191. Nlrdaléaak aillllaiélaraa dljaaabóa saarlai Tüzes nyelvek. Irta: Dr. Ma«yar«ss Paranc. Az a pünkösdi tüzes lángnyelv is gyújtott, igazi tűzet gyűjtött, meleget és világosságot árasztot, leolvasztotta az apostolokról, ami még megmaradt bennük, az együgyü, szűk látókörű és gyáva galileai halászokból és elindílolta őket bódító útjókra, melynek nyomán új világrend támadt a réginek romjai főlőtt. Az a pünkösdi láng az Isten lelkének lángja volt, a ahol ez a Lélek lángolt, olt persze meggyúlladtak a szivek is és a sugárzó hó új hitet érlelt meggyőződéssé és új érzelmek kapcsaival forrasztotta Össze a lelkeket Azóta is láttunk nem egyszer tüzes nyelveket, látunk manapság is, de nincs Orómünk e látványban. Nyelveket látunk, melyek gyújtanak ugyan, de caak a romlásra, a kormos, füstOs, tojtogató pusztulásra. Nyelveket látunk, melyeknek hevét nem mérsékli sem a józan belátás, sere a lelkiismeret. Nyelveket látunk, melyek nem a galileai halászokat varázsolják át vllágapostolokká, hanem a tett és munka apostolait Igyekeznek megakasztani tevékenységükben. Nyelveket látunk, melyeknek tüze ott olvaszt, hol forrasztania kellene. Hova, kire gondolunk, midőn a mai végzetes pünkösdnek gyújtó vagy helyesebben: gyújtogató nyelveiről szólunk? Nem nehéz kitalálni. A parlamentre gondolurt, a nyelvnek és szófia beszédnek e lúllerfnr ő melegágyára, mely a legjobb utui van, hogy lejárassa magamagái, bogy aláássa saját bitelét és országnak-világnak bebizonyítsa, hogy a jó is méreggé és veszedelemmé válhatik annak kezében, aki nem tud vele bánni. Nagyon, nagyon nekitüzesedtek a nyelvek. A munka, az alkotó tevékenység másodrendűvé törpült, a fő a nyelvnek lobbanása. Beszélni, mindig csak beszélni, mindent agyonbeszélni : ezzel ássa meg ez a l'art pour l'art — parlamentárizmus, ez a saját szavától mámoros népképviselet a tulajdon sírját. És ha csak beszélnének a remzetgyúlösen I Sok szónak akkor is sok volna az alja ; de fáj az ember lelke, ha látja, ba hallja, hogyan beszélnek azok, kiknek cselekedniük kellene, ha olvassuk a végnélküli személyeskedéseket, a gyanúsításokat, a sértéseket, a meggondolatlan elszólásokat és tudatos ferdítéseket, a külföldnek címzett nemzelgyalázásokat és minden egyéb bűnét annak az infermális léleknek, mely az alkotmány sáncai között ássa alá magát az alkotmányt. Ki menti meg ezt az országot ennek a tüzes nyelvnek a veszedelmétől ? A pünkösdi Lélek, az igazi mennyei tűz, mely belevilágít a lelkekbe és megérteti velünk, hogy a legkisebb nemzetet sem lehetett soha tönkretenni a saját akarata ellenére, s hogy csak a saját tétlenségünk, lunyaságunk, egyenetlenségünk az az avar, amelyet a veszedelem lángnyelvei hovatovább biztosan föl fognak gyújtani. Vakok vagyunk, ha nem látjuk a veszedelmet, élhetetlenek vagyunk, ha nem tudunk ellene védekezni és megérdemeljük sorsunkat, ha nem akarunk vele megküzdeni. Jó, ha ezeket a pünkösdi gondolatokat eltesszük arra az idóre, amikor majd újra döntenünk kell afölött, vájjon a tettek lelkes embereit, avagy a szóval gyújtogatókat küldjük-e oda, aboi a nemzet sorsát intézik. Nagy kirándulás Márlacellbe. Kathóllkus Tostvérak I Fetser Antal megyéspüspök fővédnöksége alatt Győr városának kath. közónsége folyó évi julius bó 14., 15-én és 16-án Máriacellben a Magyarok Nagyasszonyának tiszteletére, hazánk sorsának jobbrafordulásáért nagy triduumot tart. A vezetőségben részt vesznek többek között : Dr. Bedy Vince prelátus kanonok, dr. Boros Alán györszentiváni plébános, dr. Strommer Viktorin pannonhalmi fömonostori perjel is. A zarándoklathoz Pápáról és Sárvárról számosan csatlakoznak, külön kocsiban, mint kirándulók. Az utat különvonatokon tesszük meg : Indulás Oyőrböl julius 13 án. kedden reggel — visszaérkezés julius 17-én, szombaton délután a később pontosan közlendő órákban. A rendezők mindent megtesznek, hogy a részvételt megkónyllsék, ezért a résztvevőknek a határon való átkeléséről gondoskodnak, útlevél és vízum nem kell. Részvétel dija 670 000 korona. Ebben bennfoglaltatik a Oyőrtól Máriacellig és vissza Győrig való utazás költsége, a szállodai szoba (1—2—3 ágyas, választás szerint) négy napra, julius 13 án esle vacsora, 14., 15-én és 16 án reggeli, ebéd és vacsora, julius 17 én reggeli ; a határátlépés dija, a bevonulás költségei, a máriacelli dóm restaurálási illetéke. Minden résztvevő igazolványt kap, amely tartalmazza a teljes máriacelli programmot, feltünteti a csoport számát, a különvonat vasúti kocsijának számát, a csoportvezető nevét, végül a szállodai elszállásolás pontos adatait. Jelentkezni lehet Sólymos Vendel bencés tanárnál naponkint délután 2—4 óráig junius hó 15-ig, amely napig a részvételi dijakat nyugta ommwwommwmwmmmím«somammamiwnaämaäanwoo^ TÁRCA. ««• De Eadem. (Folytatás.) A hét baka megdermedt a hang hallatára. A fölcsigázott idegre ndazernek le nem tagadható és le nem küzdhető sajátsága, hogy éjnek évadján veszedelmet sejt ott is, ahol nincs és a váratlan neszre úgy megijed, hogy a vér is a szivébe tódul. Más dolog félni, más dolog megijedni. Kósa Gábor nem volt félénk ember, a halállal százszor is kacérkodott naponkint ; de az a körülmény, hogy hirtelen, váratlanul megszóllitották magyarul s ő még azt sem tudja, honnan : alaposan megzavarta az eszét Égy pár pillanatig gondolkodni •em tudott Aztán fülébredt benne a katonai kötelességérzet, — szerencséjére, mert vérmes ember létére még meg is árthatott volna neki a nagy szívdobogás. De még idejében megszólalt benne a katona. — Halt I Feldruf 1 Varázshatása volt ennek a szónak. Mind egy csapásra megszabadult az első ijedelem lidércnyomásától. Somodi, akinek arcát még Ravaruszkánál rémségesen eltorzította egy orosz pika, nem is állta meg, hogy léloldalon majdnem szabadon álló foga között ne dörmögjön. — Persze a fötlruf. hogy szaladjon bele a göncöl szekerének a rúdja I Igen ám, de a titokzatos hang nem sietett a tábori jelszóval. Kósa Qábor még egyszer megszólalt, most már erősebb hangon : — Halt, wer da ! — Ha anyaszülött ember vagy, szólj, meri beléd lövök t — Jól van öreg, Jól vin. Itt Zsilszeghy hadnagy beszél. Feldruf : Uzsok. Rendben, ugyebár? — Hadnagy úrnak alássan jelentem, Kósa Gábor szakaszvezető, járőrparancsnok, hat emberrel. — De hol van a hadnagy úr ? — Egy korhadt fűzfában. Én Is az oroszokat lesem, de a német tüzérek részére szívességből, mert a kiküldött megfigyelő tisztjük nagyon köhög, téliünk, hogy elárulja magát. — Melyik fában van hadnagy úr ? — Majd világítok. Egészen közel. Na megtalált ? — Ejnye, de ránk ijesztett a hadnagy úr I Ilyen közel veit hozzánk I — No de ne prézsmitiljunk sokat, emberek, ezt a nehéz és fontos dolgot egyült végezzük, még pedig Isten is úgy engedje, jól. — Parancsára, hadnagy úr. — A mi delgunk kikémlelni, készül-e az orosz átkelni a patakon vagy sem. Ha készül, akkor okvetlenül van a közelben hídhoz való szálfája. Annyi esze csak volt, hogy előre odahozta oly közelre, ahogy csak lehetett. — Értem, hadnagy uram. Tehát megnézzük, van e a túlsó parton valamilyen készség. — Okosan van Öregem. Hárman átmennek magával a patakon, különböző helyen elindulnak cserkészni. Egy itt marad közelemben ordonlncnak. Kellő addig végigcserkészi az innenső partot, hogy nem jött-e át orosz járőr. Megértették? — Meg, parancsolatjára. — Ossza szét az embereit. — Infantertszt Lábatlan. Mezei és Somodl, Ide mellém. Varjú Károly lesz a hadnagy úr ordenánca, Fillér éa Kajdi, maguk járják végig az Innenső partot. A Jézus nevében Induljanak I Az emberek szétszaladtak, Ztüszeghy pedig belebámult a sötétségbe. (fohrt tó» )
