Pápa és Vidéke, 23. évfolyam 1-54. sz. (1926)

1926-01-10 / 2. szám

PAPA ES VIDEKE 4 1926 febr

uár 14 Nagy farsangi vásár! H8i és férfi kelmék, bársonyok, sellymek, mosék, valamim női és leányka kabátok mélyen leszállított áron .3,0 Saude

k Miksa divatáruházában. I Kossuth La|os u. 14. szám alatt, A Széchenyi bál január 2 án elsőrangú siker volt. Messziről eljöttek, hogy hagyományos fényének emeléséhez járujanak. Ennyi csinos táncos pár ritkán található — mondották. A hangulat előkelő, úri volt, a jókedv szűnni nem akaró és törhetetlen. Egyszóval, nagyon jól sikerült. Ügyvédi irodámat megnyitottam Pápán, Rákóczy-utca 20. szám alatt. Dr. Csarmasz Ferenc ügyvéd. Pápasalamonban Oláh Miklós a korcsmában ittas fővel garázdálkodott. Tört, zúzott, forgópisztollyal hadonászva rettegésben tartotta a jelenvoltakat. Feljelentették. Fehérre kell festeni, meszelni a faluk ulcáin a kövek, hidak, cölöpök oldalát, hogy a sötétben, különösen az autólámpa rávetődő fénye feltűnővé tegye az esetleges akadályt. — Külföldön ez már régi dolog, évenként többször is meszelik a hidak, utkorlátok szélső oszlopait. A főszolgabírói hivatal most ismételten elrendeli e nélkülözhetetlen óvintézkedéseket. Nagypirit községben a korcsmában Hajmási Lajos és Dona Béla legények leittasodtak, összeszólalkoztak, aminek verekedés lett a vége. Hajmási ellenfelét késsel megszúrta és 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott. Levente avatás volt Pápateszéren január 3 án. Száz ifjú fogadott hűséget Istennek, királynak, hazának. Magyarász Ferenc dr. a templomban fulmináns beszédet mondott, Jerfy József dr. főszolgabíró avatóbeszédében lelkesítette az egybegyűlteket, Bellosics János pedig a fogadalom szavait olvasta. A községi elöljáróságnak s a gazdaszövetség vezetőségének élénk társadalmi érzéke kezességül szolgálhat, hogy ott a levente ügy virágozni fog. DÖBLINGI Él. Sejtelmesen zúgnák a döblingi fák ... Felliök mögé bújik alvó holdvilág. A nagy vasajtó sírva megcsikordul, Valaki belép fázva, deresen. Álmodó őr a közelgőhöz fordul : .Mit akarsz itt?" „A grófot keresem". A százados fák suttogása hallszik: Csitt... csitt... csendesen — a magyar [gróf alszik. S az idegen megy titkon, lopva, csendbe. Minden régi, az út, a nagy terem, Az ágy is ott — és felsiramlik benne Valami fájó, sajgó sejtelem. „Döbling, Döbling, te élők temetője! Döbbentő kétség számon rád mered. Vagyok a magyar sírhantoknak öre, Vagyok nyugtalan lelkiismeret. Mondd meg most nékem, bús fenyőid [lombja S titkodnak fátyla mii rejt, mit takar, A cenki sírnak hol van a halottja, Mondd meg, hol jár a legnagyobb [magyar ? !" Semmi zaj... A világ szunnyad nesztelén. Csak a vén fák zúgják : Csitt... csitt... [csendesen. A bús szobában meglibben a függöny — A kápolnának kis harangja cseng. A fáradt arcon leperdül egy hüs könny. Valaki jár itt... S megszólal a csend „Nemes gróf, itt vagy, érzem közelséged. Nyugtalan lelked, óh mondd, miért sajog? Hisz áll a hidad s dicsőítnek téged Folyamnak partján büszke házsorok. Bronzszobrod áll _ és tekints bárhol széjjel, Legnagyobbnak tart hálás nemzeted —" S a szellem sóhajt : „Mi van hát Erdéllyel S a vaskapuval ?" „Gróf ! az — elveszett..." (Budapest, 1925) Fölzokog a szoba bús-keservesen ... Felébredt a beteg... Csitt, csitt, csendesen. „Elveszett, elveszett... nagyon jól tudom S bilincsbe verve lelkem szárnyai. A cenki sirban miért nem nyughatom, Óh miért nem tudok hazaszállani ? Lennék bár honom legkisebb magyarja, Tudom megjönne régi szent határ, De míg tombol a pusztulás viharja, Érzem, Döblingbe lelkem visszajár .. Siró fájdalom fut, át a termeken, Lángba pirult arccal szól az idegen. „Nyugodj nemes gróf, fénycsóva az égből ! Ha csonka lett is hajdan hós magyar, Fölébredett a kínos tespedésböl, Talpra állott s most dolgozni akar. Negyvennyolc óta hozzád jár a népünk, Lelkedtől láng gyúlt alvó lelkeken, Mutasd meg az útat most is hát nékünk, Adj kitartást, hogy ami volt, — legyen ! Munkában erő, erőben szabadság S a szabadságban boldogság fakad S lesz még itt újra régi'Magyarország, Anyák nevelnek dolgos fiakat. Nyugodj nemes gróf, folyton égő fáklya, Térj meg honodba s míg csak magyar él, Álmod egy nemzet virrasztja vigyázva S amig vele vagy, mindig hisz, remél !" ... Libben a függöny, hang szólal a [csendbe'. „Mondd meg magyar, hogy hazamegyek [- Cenkre ..." Sejtelmesen zúgnak a döblingeni fák. Felhők mögül bukkan sápadt holdvilág. A nagy vasajtó becsukódik halkan, Zokog valami túlvilági dallam. Döblingi fákról levél hull a rögre-.. . Elment a nagy gróf... hazatért — örökre. Kohányl Imre. A nemzetgyűlési képviselő választók pápai száma 1926 ban 5673 a megyei központi választmány összeállítása alapján. A testnevelési ügyek vezetésével Pápán Valasek Ferencet bizta meg az országos testnevelési tanács. Verekedés. Bakony tamási i községben december ,25-én, karácsony napján Nyári E. és Berki N. zenés cigányok összeverekedtek, mely alkatommal előbbi az utóbbit a térden késsel megszúrta és az orrát átharapta. A pápai járásbírósághoz feljelentették őket. , Találtatott egy pár harisnya. A rendőrségen átvehető. — E hó 19-én d. e. 11 kor árverés lesz a rendőrség 4. sz szobájában. Eladatnak élelmi- és toilette cikkek, pénztárca stb. Műkedvelő előadás volt Szűcsön, ahoi az ifjúság Kauker Antal tanító vezetésével f hó 1 én, 3-án és 6 án előadta Csite Károlynak „A biró leányai" c. népszínművét. Kívánatos volna, hogy a műkedvelő előadások, az iskolán kívüli népmüvelésnek a iegaikalmatosabb alapvető eszközei és megkedveltetői, mind szélesebb körben terjedjenek. Homokbödögén négy legény

r az éjjeli órákban ittas allapotban' végig kurjongatták a községet, miáltal a lakosság éjjeli nyugalmit megzavarták. PURGO CSOKOLÁDÉ V A L U XrU S HÄS HA-J.TÖI' 9 világ legízletesebb hashajtója. Gyártja: DR. BAYER ÉS TÁRSA BUDAPEST, IX. Kapható minden gyógyszertárban. ő meg én. — Kávéházi jelenet. — Ó: Lajosi Valami képes újságot. Én: Alighanem várnod kell. Kézben van, amint látod. Ö : Vagy úgy ! Hát majd csak várok egy nótát. Te meg siethetnél egy picikét. Én: Fogok is. Csak még a divatképeken akarok egy kicsit elmerengni. Ő : Bolondság. Én : Mi ? A divat vagy a merengés ? ő : Mind a kettő. De legkivált a divat. Én: És ugyan miért? Ó: Csak. Én: Még a mult héten ismeitem egy urat, aki nagyon a védelmére keh a divatnak. Ô : Érlelek. Az a mult héten volt. Én: Azóta talán megváltozott a divat ? Ô: Nem. Hanem az én fölfogásom. Most már igenis elismerem, ho'gy a divat meg az erkölcs közt — hogy is mondjam csak — lehetnek bizunyos érintő pontok. Én: Sőt egész vonalak, nemcsak pontok, de ha szabad érdeklődnöm, mi okozta ezt a nézetbeh Rückwärtskonzentrierungot tenálad ? Ö : Bevallom, a saját tapasztalatom. Én: Ugyan-ugyan? A te korodban!? Ó: Félre a tréfával. Tudod karácsony harmadnapján egy kis társaság volt nálunk, Jözsiék elmentek atyafiságos látogatásra, hiányzott a negyedik tarokkista, s így amit kü lönben nem szoktam, egész este a táncosokat néztem. Én : És mit láttál ? ö : Hadd el. Hajmeresztő dolgokat. Én : Egészen kíváncsivá teszel. Magánháznál, tisztes családi körben, csupa jóbarátok között mitő! meredt úgy égnek a hajad ? Ő : A tánctól. Én : Hát minek táncoltál ? Ö : Táncoljon a táncoló dervis. A táncot nézni az igazi borzalom. Ahogy a táncos a táncosnéját fogja, forgatja, satöbbi, satöbbi. Én : Rajta, csak folytasd. 0 : A végén már nem tudtam megállni szó nélkül. Én : Csak nem csináltál botrányt ? Ő : Nagyobbat már nem csinálhattam volna úgysem, mint amekkorát csinált. .. Én : Ugyan ki ? Ö : Mondjuk : a divat. Én: AháI És Aztán? Ő: Aztán hát odamentem a feleségemhez és azt, mondtam neki : Édes angyalom, ha én 20 évvel ezelőtt úgy mertem volna táncolni teveled, mint ezek a tacskók táncolnak a leányunkkal: akkor a te apád menten kipofozott volna a házatok tájékáról. Én : És mit felelt őnagysága ? Érdekelne a válasza. ó : Persze, persze. Engem is érdekelt. Először elszólta magát, hogy dejszen, ő is kitette volna a szűrömet legottan. Én: Aztán? ö : Ez az éppen. Aztán elkezdett köhögni, kertelni, hímezni hámozni, hogy hiszen nincs ebben semmi sem, hiszen fölügyelet alatt vannak, meg amúgy is jó nevelésüek, mind jó nevelésüek, a fiuk is ... Én: És te mit szóltál minderre? Ő : Mit szóltam volna ? Azt mond-j tam a feleségemnek, hogy nem be-, szél őszintén, nem ez az ő igazi, szívbeli fölfogása, ő is csak majmolja a divatot és mert nincs bátorsága szembeszállni vele, hát mentséget keres rá. Ez az egész. Én : Hát erre mit felelt őnagysága ! Ô: Mit-e? Amit minden asszony felelt volna az ő helyében. Megszólította az éppen arra haladó Sir egresynét és egy roppantul fonto és érdekes diskurzust kezdett arról, hogy miért nem áll jól a Markoványi Olgának az égszínkék szalag a hajában. Én: És te? Ö: Hát mit tehettem? Befelé a a fogamat vicsorgattam, kifelé meg kurjantottam egyet. Én: Nem is lesz ez máskép, mfg fordítva nem csináljuk. Ö: Hogyan? Én: Kifelé csikorgassa a fogát az is, akinek volna kedve befelé kurjogatni — ha volna. Arial. Szerzett-e már előfizetőt a „Pápa és Vidéké"-nek?