Pápa és Vidéke, 23. évfolyam 1-54. sz. (1926)

1926-01-31 / 5. szám

PAPA ES VIDEKE 4 1926 február 14 (Jri divat. NEUBRUER FERENC PAPfl, KOSSUTH LR JOS UTCR 32. SZ. (A postapalotával szemben.) M61 divat. Nagy választék férfi- és női fehérnemüekben, harisnyákban, Sj nyakkendőkben, keztyükbeii, kötött-, szövött- és rövid- ü árukban, valamint bőröndökben és bőrdíszmű árukban. |j iff dobálja sutba, mi erkölcsi norma ... És nyílik is minderre alkalom bőven 1 Estély estélyt követ, egyik bálnak alig van vége, a másikat máris hirdetik, mint következőt. Dühöng a dévajság féket nem ismerve, tobzódik a „jókedv" eszeveszetten és szól a muzsika talp alá valóan, fáradhatatlanul perdülnek is a táncoló pírok éjszakákon által. S a vigalmak tetőpontján a bolondulás hamisítatlan bizonyságaképen hol innen, hol onnan hangzik föl a jellemzetesen ostoba kurjantás — ej, haj sohase halunk meg !... Mi ez más, kedves olvasóm, mint a farsang őrülete, melybe elmerülnek az önmagukkal nem biró, következőleg fegyelemben, életkomolysággal nem egyensúlyozott emberek ? I Igénytelen mívoltomban nem lehetnék Szt. Ferencnek, az örökmosolyú, igaz jókedv és lelki derű páratlan virtuózának sem értője, sem értetöje, ha egyáltalán szót emelnék a kedélyi felüdülésnek tisztes, helyes, megengedett módjai ellen egyfelől s ha részvéttel nem lennék s szívből nem sajnálkoznék a farsang bolondjain másrészt. Mert hiszem és tartom, hogy a derűre nagy szükség van; az élet is betyár módon inkább keserű és savanyú, mint édes. Igényeljük — de még hogyan I — a szórakozás alkalmait, hogy kivonjuk magunkat a napi, őrlő gondok robotos, gyötrő kínjaiból. S ez megkönnyebbít, erőhöz juttat minket, hogy ismét fölvegyük az élet nagy- nagy terhét, felelősségéi. Ámde ezeknek az alkalmaknak felüdítő oázisoknak kell lenniök, amelyektől egészen önmagához térve kap erőre a lélek és nem kimerítő, megviselő orgiáknak, melyekből szegényen, lerongyolódva és fásult kedvetlenséggel kerül ki a farsang álarcos és álarc nélküli bolondja. Nyilvánvaló ebből, hogy az a két fogalom, amit fejlécként biggyesztettem e sorok fölé, nincsenek szükség képen okozati viszonyban egymással. A lelki derű tudniillik nem az eszebomlott farsang ajándéka, hanem a ! rendben tartott belső világ, a harmonikus lélek túlcsordulása. Az igazi öröm, az állandóan derűit lelkiség kiapadhatatlan forrásai nem a túlhajtott, sőt az erkölcs korlátjait is felrugó, könnyelmű mulatozásból táplálkoznak, hanem a jó lelkiismeret mélyes-mélyéből bugyborékolnak elő. Jó ezt leszögezni, érdemes kiemelni és mindannyiunknak tudomásul venni, mert szent igaz. Burka P. Kelemen dr. Az új kisbirtok hitele. Az ingójelzálogról most folyó ankétezéssel kapcsolatban gyakran emlegetik, hogy erre az új hi'eljogi formára már csak azért is szükség lesz, hogy a földreform során keletkezett új kisgazdaságok is hitelhez juthassanak, mert ma ezek már csak a végrehejlási törvénynek a létminimumról szóló rendelkezései következtében is hitelképtelenek. Ez azonban egyrészt nem felei meg a való ! ságnak, másrészt pedig nem ok az ingójelzálog intézményének rendszeresítésére. Ha nem is írjuk alá azoknak a felfogását, akik szerint a legkisebb mezőgazdasági egységnek inkább árt a hitel, mint használ, azt kétségtelennek kell tartanunk, hogy ezeknek az egészen kis gazdasági alanyoknak a dolga különválasztandó az ingójelzálog dolgától. A végrehajtási törvény értelmében úgyanis a kisbirtokos gazdasági felszerelése is bírói zár alá vehető és el is árverezhető annak a hitelezőnek javára, aki az illető vagyontárgy vételárát követeli vagyis aki a kisembernek hitelbe adta. És épen a végrehajtási törvénynek ez az intézkedése nyújt útmutatást arra, hogyan siessen az állam azoknak az új kisgazdáknak segítségére, akik tőke hiányában élő és holt leltári tárgyakkai a kapott földet felszerelni nem tudják. Ez a segítségnyújtás úgyanis megfelelő formák között nem egészen amolyan jótékonysági akció, amin tisztességes polgári hasznot nem lehetne szerezni. Egészen bizonyos, hogy akadna olyan tőke, amely ennek a közérdekű vállalkozásnak hasznos voltát felismerve, szívesen hitelezne a legkisebb embereknek is, ha a kihitelezett tőkét magát és annak törvényes kamatait biztosítva látná. Ez a tőke, amelyet államilag támogatott — természetesen csak erkölcsileg támogatott, mert egyébre az államnak ma pénze nincs — vállalkozás keretébe lehetne tömöríteni a cél érdekében, amit szolgál, kétségKérdezze meg fogorvosát! Legjobban védi fogait 5ANALBIN fogpép, fogpor, szájvíz. Készíti a Magyar Fogorvosok Egyesületének előírása és ellenőrzése mellett : Dr. Bayer és T.-sa Budapest, IX. kívül megérdemelne bizonyos előjogokat. Például azt, hogy a fizetési kötelezettségét nem teljesítő adóstól visszaveheti és pedig rövid úton, birói beavatkozás és további költségek okozása nélkül azt az igásállatot, amelyet ô állított be a kisgazda istállójába és amelynek vételára részletekben pontosan törlesztendő. Kétségtelen hiánya a földreformról szóló törvénynek, hogy pénzügyileg nincs megalapozva. Ilyen megalapozásra a törvény megalkotása alkalmával gondolni sem lehetett, viszont a viszonyok halasztást nem tűrtek, a törvényt tehát meg kellett alkotni. Ma azonban már más a helyzet és nem lehetetlen, hogy olyan kisbirtokokat instruáló pénzintézet alakúihat magántőkésekböl, amely pótolni tudja a törvénynek legkiálltóbb hiányosságait. Mindezeket pedig azért tartjuk szükségesnek éppen ma hangoztatni, mert tudomásuk van olyan alakulási tervezetről, mely körülbelül hasonló célt akor szolgálni és a kisemberek helyett az ideiglenes bérek, valamint a vételárrészletek fizetését volna hajlandó vállalni a régi tulajdonosokkal szemben. Azt kell hinnünk tehát, hogy a ! kérdéssel a földmivelésügyi kormány által való felvetése esetén sok olyan egészséges gondolat vetődnék fel, amely ezt a nagyon kívánatos és sürgős feladatot, az új kisbirtok hitelének megszervezését közelebb hozná a megvalósuláshoz. Kőmivesmesteri és ácsmesteri 1 vizsgára előkészítő tanfolyamot , nyit — szakemberi közreműködéssel — Nemcsics Elek középiskolai tanár. Jelentkezni lehet Jókai Mór utca 23. szám alatt. A remeteszentpáli búcsú. — Rajz. — A Pápa és Vidéke eredeti tárcája. II. Létánia óta szól a muzsika mindkét kocsmában. Az egyikben a lajoskomáromi banda húzza, a másikban az ozorai. A helybeli malacbanda teljes számban, négy szál, a házalásra adta magát. Többet is hoz a konyhára, mert búcsúkor pár koro nán kfvül egy-két jó falat, egy pár pohár bor is csak akad. A három fö cigány-família tagjai tehát, a Sztojkák, Lakatosok és Sárköziek, nem vesztek össze a koncon. A „zsidó" kocsmában a fiatalja járja a táncot, a „magyar" kocsmában az idősebb legények meg a fiatal házasok mulatnak. Az, hogy a „zsidó" kocsmáros megmagyarosf totta a nevét, a „magyar" viszont a ,

Blondenbeck' névre hallgat, a két kocsma elnevezésén semmit sem változtat. A zsidót ugyanis senki sem hívja sem a régi, sem az új nevén, hanem csak a csúfnevén „Himpók"-nak, a völgységi járásból odaszakadt német sógornak a nevét meg már rég megmagyarosította a falú népe „Bolond pék" re. Az idegen vendégek szabadon válogathatnak a két kocsma között, ellenben a falubeliek a spanyol etikettnél is szigorúbban ügyelnek a vigalmi illetékesség kérdésére, mely nek határsértése leggyakoribb oka szokott lenni a verekedésnek. A Bolond pék tánctermében va gyünk, vacsora után. Hangos ilyenkor a táncterem, mert most már együtt vannak a fiatal házasok is, férj és feleség együtt, ki ki a vendé geivel, kiknek a kedvéért illett otthon ! tölteni a délutánt és vacsoráról gondoskodni. Ma meg különösen harsog a terem, mert az Arany Pali kurjogat nagyokat széles jókedvében. Teheti is. Fiatal, egészséges, jó módú, fiatal a felesége is, a kiliti törvénybiró leánya, Szegfű Vica. Nem valami föltűnő szépség, de nem is csúnya. Rendes külső, belül meg merő becsület és hűség. Szerették is egymást igazában, nem turbékolva, nem gyermekesen, hanem egymást megbecsülve, egymásért dolgozva. Hanem ott épp a baj, hogy csak szerelték egymást... A jóságos ég a megmondhatója, hogy mi ütött az Arany Patt lelkéhez : egy idő óta mintha kicserélték volna. Az asszony is látja, érzi rajta a változást, de fél megtudni annak igazi okát. Hisz a sejtése is már úgy meggyötri egyenes lelkét. Némán kínlódik, panaszkodni restell. A remeteszentpáli búcsú aztán meghozta neki is a nem várt bizony ságot. A kocsma füstös levegőjében, a gerendáról lelógó lámpásnak gyér f ínyénél támadt világosság a lelkében szegénynek ... Ajtó nyilik, egy fiatal özvegyaszszony lép be rajta. Katinak hivta valamikor az egész falú, ö maga Liszkának hivatja magát, mióta visszajött a városból, ahol az úra a vasútnál volt. Szegény úra „szöghajú boszorkány" nak keresztelte. Nagyon féltékeny volt rá, utóbb is elkövette azt a bolondságot, hogy a vonat elé vetette magát. Magam hallottam, hogy a kerekek épp a szivét metszették ketté .. . Az Arany Pali szeme fölvillant, mikor a szöghajú boszorkányt meglátta. Hirtelen, feltűnően, a teremnek szinte a kellős közepén elereszI tette a feleségét, akivel épen táncolt s odapördűlt Linka elé, nem leggyengédebben odább tolva egy legényt, aki táncra akarta kérni. É6 járta vele tüzesen, mámorosan, nagyokat kúrjogatva, lábával toppántva. Az özvegy pedig ráhajolt a férfi vállára; szólni nem szólt ugyan semmit, de amint végignézett a megszégyenülve félrehúzódó menyecskén, I