Pápa és Vidéke, 23. évfolyam 1-54. sz. (1926)

1926-08-22 / 34. szám

Pápa« 26 szeptembor 5, vasárnap. Ara 2000 kor. XXIII. évfolyam, 36. szám. Vt n ÉS VIDÉKE . , a> Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kUüóh Fö-u 2. Tel 151. Előfizetési árak: negyedévre24000K, egy hóra 8000 K. Egyes szám ára 2000 K. Hirdetések millméteres díjszabás szerint: hasábmiliméler a hirdetések közölt 450 K, a szöveg között 600 K. Főszerkesztő : I>R. KKItZ.NKXYI FÁRIÁV. Felelős szerkesztő : It O K SA Y KM» KU. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon : 151.1. A Ker.-szoc. párttdkárság (Főtér 2.). A .Pax' könyvkereskedés (Főutca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomdavillalat (Török Bálint utca t. Telefon: 157.). Király és apostol, Szent István napi gondolatok. A világtörténelem legnagyobb alakjai azok, akik történelmet csináltak. Akik tehát azokat a változásokat, melyekkel az időt mérjük, azokat az eseményeket, melyek e változásokat előidézték, nem nézték ölbetett kézzel és nem kapták készen, hanem előkészítették, irányították, s ha be fejezni nem is tudták — erre hiszen rövid egy emberöllö — de legalább úgy megalapozták, hogy a további szerves fejlődésnek termékeny talajául és zsinórmértékéül szolgálhattak. Az erÓ8 akarat és a nagy szellemi tehetség maga csinálja körülményeit, a Dobzse Lászlókat elsodorja a legkisebb vihar is. E történelmi nagyságnak is megvannak a maga intenzív és exlcnziv fokai. Voltak nagyságok, akiknek hatása roppant nagy voll, de esetleg kis körre, vagy kis időre szorítkozott — Hannibál, Nagy Sándor, Napoleon —, viszont vannak törté nelmi alakok, akiknek hatását csak nagy idők perspektívájából lehet igazán megmérni és megérteni, mert saját korunk meg sem ériette őket. Ezekből kerülnek ki a Széchenyiek, a Colombusok, a Mirgbeauk, saját nagyságuknak e Iragikus hősei. Szent István királyunk ezeknek egyikéhez sem tartozik. Nem üstököse a világtörténelemnek, mert fénye nem támadt hirtelen és félelmetesen; de nem is tragikus hós, meri bár mond hatatlan küzdelmekbe, nagy egyéni energiájának leljes megfeszítésébe kctüll is az 0 világtörténelmi hiva tásának teljesítése: Isten megadta neki azl a szerencsés lelki egyensú'yl, azt a nyugodt, férfias öntudatot, hogy munkája nent volt ff él munka, hanem kiállja a jövendő századok viharait és vészeit. Király voll és apostol volt egy személyben. Király, ki nemzetének új alkotmányt adott, mely biztosította életét befelé, mely megszüntette a lörzsrendszert és az életképes né pet az egység erejével védte meg a kalandozás és^ egyenetlenség vesze dclme ellen. Es apostola volt nemzetének, legalább is a szónak tágabb értelmében, mert ha szavával nem is, példájával annál hangosabban és hatásosabban prédikálta azt a hitet, mely biztositolta népe mélió helyéi a keresztény kultúra terebélyes fája alatt, a keresztény nemzetek sorában. E királyi és apostoli hivatásnak nagyságái épp az idők próbálták ki, s egy ezredév a bizonysága, hogy a magyar nemzet csak azokon az alapokon építheti jövendőiét, amelyekre Szent István a multat helyezte, mely neki is jövendő voll még. E királyi ét apostoli hivatás teljesítésével szerezte meg első királyunk nemcsak azt a hervadhatatlan kitüntetést, hogy holla után alig egy emberöltővel az egyház már a szentek közé iktatta őt, hanem azt a soha el nem halaványuló nemze'i érdemet is, melylyel örök hálára kötelezte szent jobbjával vezérelt hazáját. Király és apostol . . . Ahogy szerveinknek, tagjainknak ériékél akkor becsüljük meg leginkább, ha bajuk van, vagy hiányoznak : úgy első szent királyunknak kettős, királyi és apostoli hivatása is éppen most, a vérzivalarok utóhullámai közölt fakasztja lelkünkből a panaszos cm léket : .Hol vagy István király ? Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben Teelőtted sírván . . ." Dr. Mi Szent Lőrinc éj Tihanyban. Harangzúgásl A tihanyi apáiság templomában csendül meg és végig hullámzik a Balaton fodrain. Megrezegteti az esthomály csendjét. Szomorúan s mégis biztatón szól érchangja. Hívja társát, mely néhány nap múlva érkezendő, hogy tanúságot tegyen egy nemzet emlékezéséről, hűségéről egy megdicsőült király, egy dicső mult iránt. Lent őri áll a magyar lenger pariján az a cseléd, melynek Iradiciója a hűség. Hűség a magyar haza iránt. Mindig össze tudla egyeztetni a haza és a király iránti húséget, akkor is, mikor erös tölgyek meginogtak a történelem viharában. A csillagok miriádjai ragyognak a sötétlő égbolton, hisz Szent Lőrinc éjszakája. A hulló csillagok mystikus varázsa az emberek szivébe vágyódást és e vágyódás beteljesedé sének reményéi gyújtja bele. Egy nagy csillag fényes hullása találkozik lelkem égő vágyával: boldog Hazát boldog if|ú királynak, boldog ós palalinus családnak. Tihanyi Kastély, 1926 aug. 10. C amena Alberta Márta bárónő. ÓNODY DEZSŐ OKI. MÉRNÖK. BUDAPESTI MÉRNÖKI KAMARAI TAO, ÉPlTéSI VÁLLALKOZÓ mérnöki és építési irodája RÁKÓCZI UTCA 20. SZ. S*»M kl: Cur Keresztény öntudat. Nagyon szomorú dolog, hogy a kommunisták uralma megbukása után alig pár évre rá a keresztény öntudatról kell cikkezni. Sajnos, csak 1919-ben és 1920 ban volt egy kis fellobbanás, egy kis szalma'űz és ezzel kimerült az egész keresztény összetartás és öntudatosság. Társadalmunk minden rétegében megtalálható a keresztény öntudat hiánya, mikor tetteket és kitartást kellene tanúsítani gazdasági szerveink, vagy pedig politisai védőbástyáink mellett. Ez a nagyfokú öntudatlanság, mely már fajunkkal vele született, szinte gyógyíthatatlan betegünk és hiába jön világrengető esemény, háború, forradalmak, országcsonkítás, erkölcsi és anyagi összeroppanás, a magyar nép megmarad amellett az eredeti bűne mellett, hogy őt a hullámok sodra sem ludja kizökkenteni ebből az átkozott betegségből, mely idestova le fog bennünket söpörni nemzetek színpadáról. Társadalmi és gazdasági életünk horizontját vizsgáló magyar lélek összefacsarodott szívvel állapíthatja meg azun egyetlen lényt és elszomorító valóságot, hogy itt az örök álom sötét éjszakája van és a keresztény emberbaráti szeretet mécse igen kevesek szívében pislog. Annál jobban dúl és magasba (örő lánggal ég az erőket szétforgácsoló gyűlölködés soha ki nem alvó krátere. Különösen tapasztaljuk a keresztény öntudat hiányát Pápán, ahol a nemzeti fellángolás idején ugyancsak kitettünk magunkért, s akár szinböl, akár szívből, szentül fogadkoztunk, hogy hűséges őrtállói leszünk a keresztény nemzeti gondolatnak. Azután mult az idő s alig telt el egykét esztendő, a feltörő lelkesedés hamuja alalt ilt-otl pislog egy Két sziporka, s jelzi azokat az őrtüzeket, melyek a keresztény megújhódás világító mécsesei. Hogy mennyi üdvös kezdeményezés maradt abban, elégséges, ha rámutatunk azokra a mulasztásokra, mely a keresztény sajtó körül történi és történik még ma is. Pedig ennél is fogadkoztunk, sói hogy többel ne mondjak, a közelmúltban P. Böle Kornél lelkes szavain felbúzbulva, a becsületünket kötöttük ahhoz és az eredmény ? Megint csak az élhetetlenség, a keresztény öntudat hiánya. Óriási azon keresztény emberek száma, akik csak azért is liberális és nemzet ellenes lapokat olvasnak. Azokat támogatják, azokat pártolják, közben a keiesztény lapok tönkremennek. Hogy tömegesen akadnak jó keresztény emberek, akik különböző keresztény gazdasági intézmények és egyéb fontos szervek ellen vezetnek sokszor egyéni érdekből rohamot, az már nem is feltűnő a keresztény öntudat hiánya következtében. Hová fog ez vezetni? Még nem volt elég a szenvedésekből ? Még nem tanullunk eleget ? A multat úgylátszik sokan elfelejtették azok közül, akik annak idején nagyon is simultak, dörzsölödtek hozzánk, ma távolodnak. Pár évvel előbb a keresztény szervezetek erkölcsi támogatásáért földig hajlongtak, ma hetyke kis legények. Mindent elfeledtek, azt is, hogy valamikor tagok voltak. A nyilt ellenség szúrása, támadása nem fáj, az fáj, ha az őrhelyeket, amelyekhez becsületünket is hozzákötöttük, otthagyjuk. IV. Károly király emlékünnepe Tihanyban. Augusztus hó 15-én, Nagyboldogasszony napján mindenünnen zarándoklatok mentek Tihanyba, az ősi bencés apátság székhelyére, hogy olt szerencsétlen sorsú apostoli királyunk emlékét ünnepeljük. IV. Károly Szent Islván koronájával az összes törvényes formák pontos betartásával megkoronázod királya volt a régi békebeli Nagy-Magyarországnak. Minden reményünk megvolt, hogy ő általa Magyarország fénykorát fogja élni. A sors máskép döntölt. Az ő és családja szomorú, kétségbeejtő sorsában a nemzet is részesült s még most is része van. A királyi családdal együtt számkivetett ez a nemzet ma is. Augusztus hó 15 én leplezték le nagy és szép ünnepségekkel kapcsolatban az ősi bencés monostor történelmi tradicióklól megszentelt helyén azt az emléktáblát, amely hirdeti, hogy ez a nemes királyi lélek itt töltölte utolsó napjait a hazai földön, a tihanyi bencés apátsági kolostor királyi szobáiban. Emlékezni, zarándokolni jött el e napon a nemzet, hisz bűneinkért, hibáinkéri, van elég lezarándokolm valónk. Szép és lélekemelő volt ez az emlékezés. O.t voltak az ünnepségen József és Albert főhercegek, Auguszta főherceg asszony, Zsófia, Magdaléna, Gabriella főhercegnők, Apponyi, Pallavicini őrgróf, Andrássy Gaza, Zichy Aladár, Csekonics Iván, Károlyi József, Hunyadi József és Ferenc grófok, Roll Nándor veszprémi és Mikes szombathelyi püspökök. A harangfelszentelést Roll Nándor veszprémi püspök végezte. Az ünnepi beszédet Széchenyi Emil gróf mondotta, kiemelve IV. Károly király nagy történelmi alakját, mint aki a békének volt a hirdetője. Olt voll azonkívül rengeteg zarándokló, akik szívesen meghozták a zarándoklattal járó sok-tok fáradtságot is, hogy lelkükben megedződve térjenek haza e szép ünnepségről.