Pápa és Vidéke, 23. évfolyam 1-54. sz. (1926)
1926-06-06 / 23. szám
Pápa, 1826 junius 20, vasárnap. Ara 2000 kor. XXIII. évfolyam, 25. szám. P HF ti E S VIDEKE i—1— H——wamBL sis s "ünnmr •hh&hhhnnanp^ •MMiatóal Arak: nogyodévra 24.000 ker., ••v hónapra booo kor. I||«s »«Am Ara darabonkAnl 2000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. SzarkosxtSsAg As kiadóhivatal i FS-utca 12. TolofonuAm r 151. Hlrdatéaak mllllmétaras dljaiabAs aaortnl Trianon. 1920 juniuB hô 4-én a magyar kormány kiküldöttje Trianonban aláirta a békeszerződést. Most hat esztendeje annak, hogy a ránkerőszakolt szégyen-békét kényszer fiségből elfogadtuk s azóta nem mult el nap anélkül, hogy a magyar ajkakról átok és keserűség ne szállt volna Trianon felé. Hat esztendeje nyögjük már ennek a .békének* következményeit. Hal esztendeje, hogy kifosztva, tönkre téve és összeroppanva az ellenség gyűrűjében, hallatlan erőfeszítéssel küzdünk és nélkülözéssel, de büszke kitartással várjuk a feltámadást. De jól tudjuk, hogy a trianoni csapást nem lehet az idővel gyógyítani s nem lehet a feledés fátyolával leborítani az égó sebeket. Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy a komoly segítség el fog jönni é> azt a szerződést, melyről még ellenfeleink is elismerik, hogy igazságtalan, meg fogják változtatni. Komoly békerevizióra van szükség. Meg kell semmisíteni azt a szerződést, mely fölépítésre volt hivatva és Magyarországot a megsemmisülés felé kényszer (tette. Nem lehet elégszer hangsúlyozni ennek a „békének" igazságtalanságait, mert minél többször, minél keserűbben kiáltjuk szerte Csonkamagyaror6zág népének panaszait, annál többen fognak fölfigyelni panaszaink jogosságára. Kétségtelen adatok mutatják, hogy a világháború nagy veszteségeiből a magyar nemzet vette ki a legnagyobb részt. Az a nemzet, mely harcos és hós nemzetnek született, melynek bátorságát még az ellenfelek is dicsőítették és amely akaratán kívül sodródott a háborús fergetegbe, — legnagyobb árat fizetett a harácsolok asztalára. És mindennek betetőzéséül : igazságtalan békét kapott. A trianoni békével ellenfeleink föltették • koronát azokra a vérfagyasztó igazságtalanságokra, melyek forgatagában most Magyarország népe szenvedve és tűrve várja a fölszabadulást. A világ nemzeteinek túlnyomó része elismeri ma már a „trianoni béke' tarthatatlan voltát, de revízióról még hallani sem akarnak. Sajnos, a sokszor hangoztatott erós kéz politikájának hiánya miatt még nindig nem tudjuk eléggé meggyőzni • külföldieket a békerevizió sürgősségéről. Magyarország történelméből kiviláglik, hogy a törvényes uralkodók alatt voltunk mindig a legnagyobbak és leghatalmasabbak s a szomorú jelen sivár kilátáslalanságai is a törvényes uralkodó mellőzésére vezethetők vissza. Rövidesen el kell jönnie már T«ak az időnek, mikor a magyar ríj, visszakapja (örvényes kirá: át. ajtinek vezetésével, Ielker-dve, elszántan és győzelmünk birícs tudatában vehetjük föl a harcot a kényszer bé*e megszűntetéséért és í'asyciagyorország visszaállításáért. Legyen ez a nap szomorú gyászünnepe a magyar nemzetnek. Kon dúljanak meg a harangok, öltsünk fekete ruhát s mélységes néma gyászunkat fessük föl a magyar égre, hogy a legfőbb Hadúr csillagos birodalmára föltekintve, döbbenjenek önmagukra és vétkeikre az ellenségeink. Az Igazi munka. Sokan azt hiszik, hogy a törvényhozásnak egyetlen műhelye a parlament dlszes-tágas ülésterme s a képviselőket is aszerint értékelik, hányszor szólalnak föl, vagy közbeszóláBaikkal mekkora derültséget tudnak kelteni. Kétséget nem szenved, hogy a törvényhozás üléstermének nagy nyilvánossága bizonyos nimbuszt von a szónokló honatyák köré, akinek azonban csak némi betekintése is van a parlament munkájába, az jól tudja, hogy az ü'ésterem a falióra ingájához hasonló, mely csillogó réztányérjávaL magára vonja ugyan a figyelmet, ám feledtetni nem tudja, hogy az ö lengését és az óra szabályos járását a szemeink elől elrejtett, finom művű, komplikált szerkezet biztosltja. A legnehezebb s egyben legértékesebb parlamenti munka — amelyről a nagy nyilvánosság csak rilkán • fogyatékosan értesül — a parlament egyes bizottságaiban folyik le. Itt születik és érlelődik minden az ország javát akaró gondolat s itt formálódik javaslattá, hogy a t. Ház asztalára kerüljön. Nemzetgyűlési képviselőnk, dr. Paupera Ferenc ezeknek a bizottságoknak egyik legmunkásabb tagja s ahelyett, hogy a nyilvános gyűléseken ragyogna, legjobb tudását • értékes munkáját a bizottsági üléseken gyümölcsözteti. Emellett pártjának, a kormányzópártnak bizottsági ülésein ÍB vezető szerepe van. Az elmúlt hét folyamán már másodízben tartott nagyszabású előadást az egységes párt közgazdasági bizottságában azokról a módozatokról, amelyeknek alkalmazásával nálunk a gazdasági válság lefolyása enyhíthető lenne. A világgazdasági összeíüggések föltárása mellett a kereskedelem és a fogyasztás szempontjából vette vizsgálat alá a válságot s hatásainak eredményeképen megállapította, hogy az európai államok kiviteli forgalmának csökkenése s viszont a tengerentúli államok kivitelének emelkedése zavarta meg a termelés és a fogyasztás közötti egyensúlyt. Épen azért szükséges, hogy a kormányzat a válság enyhítésére igyekezzék a közterheket csökkenteni, a genfi gazdasági konferencián hangoztatott államközi kartellek és trösztök kiépítésének elősegilésével a túltermelést megszüntetni. Vám és kereskedelempolitikánk ismertetésénél a többi között rámutatott azokra az okokra is, melyek malomiparunkat teljes pangással fenyegetik, ha csak szerződéses hálózatunkat mielőbb kl nem szélesítjük. Dr. Paupera Ferenc nagy gonddal fölépített alapos tanulmányát az értekezlet mindvégig feszült érdeklődéssel hallgatta és Hoyos Miksa gróf indítványára elhatározták, hogy a tanulmányt egész terjedelmében kinyomatják és a párt tagjainak megküldik. Amint megjelenik, egyes, olvasóinkat is érdeklő részleteket közölni togunk belőle. Érettségi. Szerte az országban megkezdődtek az érettségi vizsgálatok. Városunk a győri tankerületben ezidén időrendben az első helyre került. Oly dátum és oly esemény ez, amelynél érdemes megállanunk, nem azért, hogy Idézzük a régi klasszikus közmondást arról, mily kellemes az elmúlt bajoknak az emlékezete, hanem azért, hogy a jövflbe néző szemmel mérlegeljük annak a ténynek kulturális jelentőségét, hogy hazánk ifjúságának ezret meghaladó tagjai befejezték középiskolai tanulmányaikat. Egy nagy kérdés tódul mindszoknak s lelke elé, akik nevelésükkel foglalkoztak, és szülók, rokonok, tanárok, mind aggódva kérdik: Vájjon mi lesz belőlük? Mi lesz belőlük anyagi szempontból? Meg tudunk-e majd birkózni azokkal a rettentő kiadásokkal, amelyekkel a főiskolai tanulás jár ? S ha van is elegendő anyagi erőforrás e nagy áldozathoz : vájjon mi lesz velük, ha végeznek? Milyen pályára menjenek, ahol emberi számítás szerint leginkább látszik biztosítottnak elhelyezkedésük, megélhetésük, jövőjük ? Mi lesz belőlük szellemi szempontból ? Lesz-e elég szellemi energiájuk, hogy az egyetemi tanszabadság szokatlan vizein ki ne ejtsék kezükből a középiskolában megszokott munkának kormánylapálját ? Hiszen sajnos, kelleténél több példát tudunk, hogy épp a középiskola legjobb tanulói, akik kenterben érkeztek be elsőnek, az egyetemen nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mert könnyű fölfogásuk miait nem kellett hozzáedződ niök a mindennapi kiadós, becsületes munkához. Mi lesz belőlük erkölcsi szempontból ? Ez a legfontosabb, a legnehezebb kérdés. Az anyagi az édesapjuk gondja, a szellemi az iskola aggodalma, az erkölcsi kérdés terhe az édesanya szivére nehezül legelsősorban. Mi lesz abból a fegyelemből, melynek áldásos féke moBt megszűnik? Mit hoz a társaság, a nagyváros, az erkölcsi veszedelmeknek ijesztő sokadalma, a züllésnek az a nagy szakadéka, mely elnyeléssel fenyegeti a Miért használják az orvosok és családtagjaik a MIRA rnnnnnnmnnmnm VIZEKET? int.,. nu... ti 1. Meri a „Mira"-keserUvlx kellemes fiú, enyhén és biztosan hat 2. A „Mira" glaubersós gyógyvíz teljesen pótolja a karltbadi vizet 3. A „Baby"-gytrmekkeserűvlz a gyermek gyomrát állandóan rendben tarlja. Illilkal UgkttfiBSbb vtlimfoyik! MladanQtt kaphatói
