Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-04-12 / 15. szám

A magyar nép százados küzdelmeinek, tragédiáinak ez a költői motiválása, költői kifejezése soha igazabbnak nem látszott, mint mostani lealázottságunk idején. Ármány, szerencsétlenség győzedelmeskedtek rajtunk egy időre, csak úgy, mint régi szerencsétlenségeink, katasztrófáink idején, csak a kibonyolítás, igaz ügyünknek az Isten segítségével, a magunk erejével való diadalrajuttatása hiányzik. Úgy látjuk azonban, úgy érezzük, hogy évezredes történetünknek a magyar nép lelkéből fakadt költői példázása, költői motiválása alkalmazást fog taiálni hamarosan mostani történetünkre is. Hamarosan mostani szenvedésünk csak rossz emlék lesz, hősi küzdelem, erőmegfeszítés visszaszerzi a régi Magyarországot, s ennek a hősi küzdelemnek hamarosan ki fog alakúini a hősi eposza, melynek főhőse lesz egy napjainkban számkivetésben élő királyfi. Egy a magyar nép lelkéből sarjadzott hősi eposznak lesz a főhőse a mi kis királyunk, egy hamarosan elkövetkezendő hőskornak a vezére. Innen a nagy szeretet, rajongás, mellyel népe, különös^ az ifjúság Ottó kiráiy alakját körülövezi. Ebben a nagy eposzban szereplők lesznek a nemzet legjobbjai, legderekabbjai, köztük mi is, a m3gyar jövendő pápai kis hadserege. Ebben a hősi eposzban egy igen kedves, elragadó epezód lesz a mi számunkra is Méltóságos Urunk jóvoltából. Abban a hősi eposzban ugyanis, mely el fogja mondani, hogy a mesék királyfiát mint üldözte ki ármány és gonoszság atyja országából, el fogják azt is mondani, hogy a kis király hogyan gondolt itthoni kis leventéire s hogy az ő hűséges nemes vitéze, Károlyi József gróf mint valósította meg kis gazdája, kis királya óhajtását. Méltóságos Urunk! Mi a pápai megindították a dal kifejlődését. Az ősember hallotta, amint az állatok párjukat hívják, s ez nála szerelmi dallá alakúit át. Nyomait találjuk enrek ma is Ceylon, Ausztrália és Amerika őslakóinál. S vájjon ma hogyan születik a dal ? Legalkalmasabb felelet erre ez volna: ki kérdezi a fülemülét, honnan veszi énekét ? A szív megtelik érzéssel, s amikor már nem bí'ja az érzések súlyát, dalban tör ki. A dal, míg megszabadítja a dalkőltő lelkét bizonyos érzések súlyától, másokban örömteljes, avagy fájdalmas hangulatot kelt. A dalnak már az ókori népek is nagy és erős hatást tulajdonítottak. Eleinte kizárólag az istentiszteletet szolgálta a dal, s lassanként bevo núlt lakomák, ünnepélyek termeibe is, s a szorgalmasan dolgozó munkásemberek lelkébe. Lássuk a dal hatását egész életünkön át. Szt. Benedek-rend főgimn. diákjai köszönjük Méltóságodnak, hogy a magyar nemzet elkövetkezendő hősi eposzában ilyen kedves epizódot juttatott nekünk. Különös érdemünk nincs rá, de iparkodunk, hogy méltók legyünk rá, mert mi abban a hősi eposzban, melyben bukik az ármány, diadalmaskodik a jó ügy, elsőrangúan ki akarjuk venni a részünket. Ilyen nagy megtiszteltetést, hogy a nemzet lelkéből fakadt hősi eposzban ilyen kedves helyet kaptunk, meg kell hálálnunk. Rajta leszünk, hogy hamarosan keljen a magyar égen a hajnal, s ha kell az acélkar, a férfiúi mell ezeréves acélakarattal, ha jön az új vezár hadaival s rablók ellen lesz nagy hajtás, mi is ott leszünk. Hálás lélekkel ezt Ígérjük. Úgy legyen. Vén diák. Egészséges városfejlesztés. Az emberek, ha nem is mindig, de minden esetre legtöbbször azt kívánják, ami nincs s szeretnek arról beszélni és írni, ami nincs. A cikk cime elárulja, hogy ezúttal is olyan valamiről van szó, ami legalább is pápai vonatkozásban nincs, vagy ha van, olyan jól el van rejtve a véka alá, hogy mi jámbor laikusok, kik csak ex unguibus leonem, csak körmeiről ismerjük az oroszlánt, azaz cselekedeteiből a város vezetőségét, ezt az irányító princípiumot sehol se találjuk. . Pedig, hogy fontossággal bir különösen a mai időkben, arról vita sem lehet. Mindig fontos volt egy város fejlesztésének, külső képe kialakításának az irányítása, nemcsak azért, mert szépérzékünk megköveteli az ariisztikus kiépítést és esztétikus csoportosítást és felosztást a város épületeinek tömkelegében, hanem azért is, mert ezt célszerűségi szempontok is követelik. Mérhetetlenül Amikor bölcsőben feküdtünk, jó anyánk dala ringatott álomba. Multak éveink, nagyobbacskák lettünk s gondtalan, boldog játékos életünket j a gyermeki lélek dalaival tettük még boldogabbá. Ismét multak éveink. Életünk kicsiny, törékeny hajója nyílt tengerre ért. Jöttek játszi, pajzán hullámok s mi ezeken ringatózva vidáman énekeltünk. De jött vihar tajtékzó, haragos hullámokkal s hajónkat ide-oda dobálva összetöréssel fenyegette. S amikor már-már azt hittük, hogy ez a vég, hogy elmerülünk, a jóságos Teremtő odadobta nekünk a mentő-kötelet, a dalt, melynek szárnyán a vihart megusztuk. Ó hányan, meg hányan menekülnek az élet viharában a dal gyógyító erejéhez. És nem hiába! A dal rugalmassá teszi a lelket s ezen át a testet. Figyeljük csak az aratókdt, szüretelőket, a kézművest, a fáradj tan hazatérő, avagy harcba induló megkönnyíti a város tisztántartását, a tüzrendészeti szabályok hatályosabbá tételét, a közrend és közcsend fenntartását, közlekedés és közigazgatás lebonyolítását, élelmezés, közegészségügy minél jobb elrendezését, ha egy város helyes elvek szerint, a szükséges centralizáció és arányos elosztás szerint épül fel. Ma azonban a kérdés kettőzölt fontossággal bír, mert egyrészt a földreform és házhelytörvények módot adtak a vá ros fejlődését fojtogató latifundium mai szemben is a terjeszkedésre, másrészt pedig a háború és a mene külések folytán összesűrűsödő lakásínség a viszonyok valamelyes javulása esetén is már olyan építkezési lázban fog kitörni, amilyen csak nagy elemi csapások után észlelhető az árviz, vagy tűzvész sújtotta vidéken. Lampionos ballagás húsvét hétfőn este 8 órakor! Hiszen a bennünket megelőző boldog nemzedék is, mely a béke áldásait élvezve, a megélhetés mindennapi gondjaitól kevésbbá lenyűgözve távolabbi és magasabbrendü célok horizontjaira függeszthette tekintetét, szükségét érezte a rendezés és rendszeres fejlesztés valamilyen formában való megoldásának és megalkotta magának az utcarendezés tervét és térképét. Isten őrizzen attól, hogy kegyeletet sérfésünk és a még ma is, de már inkább a múltnak élő nemzedéket sok jó szándékkal, nemes idealizmussal és nagy ügybuzgalommal megalkototott terveinek megbirálásával megbántsuk: de ez a terv túllőtt a célon. Ez a terv azon az elven épül fel, hogy egy városnak történelmét fel lehet rúgni, hogy egy öreg fát életének veszélyeztetése nélkül át lehet ültetni s nem tudva, vagy nem akarva tudni arról, hogy régi jó eleink ezt a várost görbe utcákkal, zeg-zugos katonákat. A dal erejével teszik könynyebbé munkájuk fáradalmait. S nézzük a természetet! Mindenütt dal és j dall Csak észre kell venni! A kis madárka már kora reggelen dalfohászt küld pirinyó szivéből Teremtőjéhez. A lombok lágy susogása, a kis patak csobogása, a tenger hullámainak zúgása, a szél panaszos sírása mind mind a nagy természet Istent imádó dala, mely a nagy vi harban egy hatalmas symphoniává fejlődve irányíji figyelmünket arra, ki mindezeknek Teremtője és Ura. Éveink elteltek! S amikor lezárt szemekkel mereven fekszünk, hogy utolsó utunkra vigyenek, mégegyszer felsír a dal, ez a gyönyörű áldozat. íme a dal bö!csőnk:ől sírunkig! Aki nem szereti a dalt, az beteg. Szeressétek a dalt, mert szívből jön és S2Ívhez keresi az utat. Aki pedig Isten dicsőségére szépen énekel, az „kétszer imádkozik". épületekkel építették, kimondja a ki vételt nem tűrő szabályt, hogy a görbe utcáknak egyenesekké kell átalakulniok. Nem tudom és nem kutatom, hogy ki volt ennek az utcarendezésnek a a spiritus rectora, de az illetőt bizonyára az a gondolat vezette, hogy miként olvasta, Amerikában, Kolorado, Kalifornia, vagy Arcausas valamely elhagyóit területén, ahol valami boldog bányász nemes ércet talált, másnap megjelennek a mérnökök, hoznak prizmát meg láncot, kimérik az utcákat, tereket s egy év múlva város áll a helyen, nyílegyenes utcákkal, szabályos terekkel. Ez valóban ideális állapot, de nem szabad felejteni, hogy a mi régi, múlttal biró, kialakult ábrázattal megöregedett városainkra ez a sablon nem talál, keresztül sem vihető. Még a jobb viszonyok mellett is, melyekhez a terv szabva volt, évszázadok kellenek, míg egy eredetileg görbe utca, ha egyáltalán lehetséges, egyenessé alakul s addig a már megépült s a még meg nem épült új és régi házak között kiugrások, beugrások, szemétfogó szögletek és nyilvános illemhelyül szolgáló sarkok keletkeznek, nem is szólva arról, hogy menyit veszít a köz- és magánvagyon a felszabaduló, vagy beépülő szögletek kényszerű megváltásával. S vájjon mi szebb és célszerűbb, egy görbe, de történelmi patinával bevont régi utca-e vagy egy utca, amelynek egyik háza 5—10 méterrel van kint, vagy bent a másikhoz képest és amelynél 200 év múiva lehet számítani arra, hogy talán a megbolygatott egyensúly helyreáll. Meg kell nézni a Jókai utcán a Berger és Szente féle házakat és a közöttük fekvő, méterekkel bentmaradt régi házakat az előttük zöldelő libalegelővel, a Jókai ház mellől elrugaszkodó új emeletes házat, vagy a Fő-utcai dr. Fehér-féle házat, mely néhány öllel beépülvén, látni engedi a mellette épült házikó egész nem kívánatos oldalát. Ez a mindenáron való szabályozásnak, a kör négyszögesítésének gyönyörű eredménye. Sajnos, ezen már segíteni nem lehet, ha már á-t mondtunk, b t is kell mondani, folytatni kell az erőszakos egyenesítést az idők végtelenéig, amit talán ükunokáink megérnek, ha az Úr hosszú élettel áldja meg őket. Most azonban más mód nyílott volna, ha megint el nem szalasztjuk a város egységének emelésére, fekvésének és a lakosság eloszlásának városiasabbá tételére. Ezt a módot és alkalmat a közelmúltban kiosztásra és ezt megelőzőleg kijelölésre került házhelyek kiosztása nyújtotta az illetékeseknek, meg kell azonban állapítanunk, hogy ezt az alkalmat elszalasztották. Nem tévesztünk szem elől két alaptételt : hogy adni csak onnan lehet, ahol van, s hogy kritizálni könnyebb, mint alkotni, de még ezen két alaptétel figyelembe vétele mellett is el kell ismernünk, hogy a házhely felosztás rendszertelenül történt ós nem