Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-04-05 / 14. szám

!Illíi«lé>l árski negyedévre 24.060 kor., egy hónapra 8000 kor. Sg?«i nftm ára darabonként 2000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Fö-utca 12. Kiadóhivatalt FS-utca 12, szám. Hirdetések milliméteres dllszabás szerint Kényszerpolltika és a külföldi kölcsön. Irta: Deme Károly. III. (Folytatás és vége.) Amihez kétségbeejtő állapotunkban reménykedésünk horgonyát hozzákapcsolhatnék, az a föltevés volna, hogy idővei az európai konstelláció ránk nézve kedvezőbbé alakul és a rabló érdekek szféráin kívül eső hatalmak jóindulatu támogatásával még kiszabadúlhatunk elnyomott gazdasági és politikai helyzetünkből. Ez a reménykedésünk azonban na gyon alaptalannak fog látszani, mihelyt tekintetbe fogjuk venni azt a körülményt, hogy a hatalmak összeköttetéseikben — még ha különben jó barátaink is — a saját érdekeiknél fogva mindig az erősebbekhez vonzódnak, a gyengébbekkel pedig csak akkor szövetkeznek, amikor politikai sakkhúzásaikban a maguk előnyére bábukul használhatják fel őket. De föltéve még azt a nem várható esetet is, hogy az irántunk őszintén barátságos nemzetek kőzött akadna olyan, amely önző célok nélkül, sőt vér- és pénzbeli áldozatok árán is kész volna rajtunk segíteni: vájjon a külföldi kölcsön révén beálló lekötöttség nem fog-e akkorra nálunk oly állapotokat teremteni, amelyek az elszakított országrészek lakosságának irántunk való ragaszkodását megsemmisítik és országunk restaurálását beláthatatlan időkre lehetetlenné teszik ? Mert 20—30 esztendő egy nemzedék életében hosszú idő. Ez alatt az idő alatt tehát megeshetik, hogy az elszakított területek lakossága, ha minket ezután is tengődő állapotban lát, elvesztve az anyaország életképességébe vetett hitét és az egyesülés lehetőségére alapított reményét, megadja magát a sorsának, s hogy jobban boldogulhasson, alkalmazkodni fog az idegen hatalom elnyomó politikájához. Ennek pedig az lehet a végzetes következménye, hogy a magyarság beolvad az idegen fajokba. Akkor pedig, az illető vidékek lakosságának támogató közrehatása nélkül, már semmiféle külföldi hatalom segítségével sem lesz tehetséges elszakított területeinket visszaszereznünk. íme, politikai tekintetekből ezek a külföldi kölcsönnek valószínű következményei, amiket még a mulasztások és politikai hibák folytán beállott kényszerhelyzetben sem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni. Kétségtelen, hogy az ország megromlott gazdasági és pénzügyi helyzete elviselhetetlenné vált; ennek a bajnak orvoslásáról tehát haladéktalanul gondoskodni kellett. De nem úgy, hogy a pénzügyi operációkban gazdasági és politikai életünknek lüktető ereit még jobban metszegessék át, mint ahogyan azokat az ántánt már átmetszette,; és úgy sem, hogy az állami gépezet legfőbb szervét, a közalkalmazottakat tegyék tönkre általa. A külföldi kölcsön ügyében tehát az eddigi tünetek szerint több oly ok rejlik, amely a célt meghiúsíthatja, mint amennyi ok van ama reményünkre nézve, hogy a gazdasági és pénzügyi helyzetünket megjavíthatja és a még nehezebb helyzetek keletkezésének kikerülését lehetővé teheti. Amig Európa bennünk az imponáló önérzetnek, rendíthetetlen elhatározásnak és nyomatékos erkölcsi erőnek jeleit nem látja, addig a mi ügyünkkel a mi érdekeink javára törődni sem fog. Nekünk tehát a saját erőnkre támaszkodva kellett volna a kibontakozás keserves útjain megindulnunk. Lassan, de biztosan; korlátok közé szorított cselekvési szabadságunk újabb korlátozása nélkül és a veszedelmes kockázatok kikerülésével. Mert akárki bármit mond is, bajos dolog megérteni, hogy Magyarországnak, amely rendes körülmények között bőséges gazdasági terményeinek fölöslegéből az ipari szükségleteit is ki tudja elégíteni, miért kellett más országok ajtói előtt azért a 250 millió kölcsönért levett kalappal könyörögnie, ezáltal pedig amúgy is korlátok közé szorított önrendelkezési jogának gyakorlása és politikai feladatainak megoldása elé újabb nehézségeket gördítenie. Ki kellett volna ezt kerülnünk még abban az esetben is, ha egy pár évtizedig kopott darócruhában kellett volna is járnunk miatta. A külföldi kölcsönre nézve gyakran lehet hallani olyasmit, hogy az magasabb pénzügyi és politikai orientációt igényel, tehát ne bolygassuk. Ez azonban téves okoskodás; mert a mesterségesen támasztott közvéleménnyel szemben útját állja a vizsgálódáson alapuló tárgyilagos közvélemény kialakulásának, aminek rendesen az ügy vallja kárját. A tények ugyanis már most is arra mutatnak, nogy leroskadt politikai és gazdasági cselekvőképességünk a kölcsön felvétele mellett sem éled fel, sőt még inkább aláhanyatlik. Elég bizo íyíték erre egyrészt az, ami elszakított területeinken a nemzetiségi kisebbségekkel történik; másrészt pedig, hogy megmaradt csonka országunkban a folyton emelkedő drágaság miatt a kisebb fizetésű közalkalmazottak, munkaképtelen nyugdíjasok özvegyek és árvák pedig az éhenhalás küzdelmeivel gyötrődnek. Gyötrődnek, /cerí leginkább a*, ő életerejük elvonása által történik az állam megrongált pénzügyi helyzeíének „sikeres szanálása". Miért kell ennek így történnie ebben a kis országban, ahol az állam, m'alatt lefelé oly kegyetlen következetességgel takarékoskodik, fölfelé még mindig annyi lukszustermészetű, tehát fölösleges kiadást tud megengedni magának, amennyi egy négyszer ekkora országban is elég sok volna ?! . Mindezekből látható, hogy a külföldi kölcsön ügyében csakugyan több az aggodalmat keltő tünet, mint a rózsás remény. A veszedelmes kilátásokat egy magasabb koncepcióktól sugallt szanáló törvénnyel és a nemzet önkéntes áldozatainak igénybevételével lehetett volna kikerülnünk. így legalább tudtuk' volna, hogy miért kell nélkülöznünk és szenvednünk. Mert lehetetlen, hogy ez a nemzet, amelynek kebelében annyi tűrni és szenvedni tudó közalkalmazott, árva és özvegy; oly sok fejedelmi birtokkal rendelkező földesúr és annyi jómódú földmívelő nép él: lehetetlen, hogy ez a nemzet ne tudta volna önerejéből is előteremteni és szent áldozatként a, haza oltárára letenni azt a 250 milliót, ha lett volna olyan vezére, aki, miként 1848 ban Kossuth tette, magasan szárnyaló lelkének lángoló hazaszeretettől áthatott érveivel felrázta volna a lethárgiájából és meg tudta volna vele értetni a veszedelmet, amely létét fenyegeti. De hát ezeken már túl vagyunk. Most már csak az a kérdés, lesz-e Herkulesünk, aki a hidrának mind a száz fejét, amidőn ránk emeli, le tudja törni; aki a testünkre szorított rabláncokat le tudja rólunk szakítani, cselekvőképességeink előtt pedig a lezárt sorompókat fel tudja megint nyitni? Lesz-e oly szellemóriásunk, aki a kényszerpolitika és a külföldi kölcsön káros következményeit, ha azok majd nagyobb mértékben mutatkoznak, el tudja tőlünk hárítani? És végül: lesz-e ebben a nemzetben, amely most megfontolt tervek nélkül vakmerő bizakodásaiban és hiúságaiban tetszeleg önmagának, lesz-e ebben a nemzetben megint annyi spártai hazafierény: lelki nagyság, erő és áldozatkészség, hogy félszabadíthassa elnyomott magyar testvéreinket, megmenthesse a hazát és visszaállíthassa előbbi határait ? Vájjon lesz-e? Kiállítás. A városháza nagytermében fővárosi képzőművésznők tavaszi tárlatot nyitottak, mely vasárnap estig megtekinthető. Aki a keresztény s tiszta művészetért lelkesedik, feltétlenül nézze meg, S aki rászánhat valamit a hónap elején még némileg tartalmas bukszájából, nagyon jó vásárt fog csinálni. Festmények, szőnyegek, szobrok, iparművészeti tárgyak úgy kínálkoznak be a jobbméduak szalonjába, vagy húsvéti ajándéknak, hogy alig lehet fékezni a vásárló kedvet. Érdeke3 gondolat egy kis szobor, a Patrona Hungária, ölében a kisded jézus, ki édesanyja ölében pihenve, próbálja összeilleszteni a kettétört magyar kard két darabját. Ilyen s hasonló témák elevenednek meg vásznon, kövön, szőnyegen, stb. A műértő közönség meleg pártfogásába ajánljuk a tárlatot. " .. » Olvassa a „Pápa és Vidékét". kűrák otthon. — Hosszú élet —jó kedély — munkakedv szoros összefüggésben áll a zavartalan anyagcserével. Emésztési hiányoknál reggelizés előtt fél pohár SCHMIDTHAUER-féle Igmándí keserűvíz a gyomor és belek működésének biztos és természetes szabályozója. (Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is.) — Kapható minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. Az Igmándi nem tévesztendő össze másfajta keserűvizekkel.