Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-11-22 / 47. szám

rnrn ES VIDEKE fe té fsfc: fieggedévre 24.060 ker., POLITIKAI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Ftt-utca 12 egy hónapra 8000 kor. Telefonnám i 151. igyti szám éra darabonként 2000 kor. Megjelenik minden vasámap. Hirdetések milliméteres díjszabás sserlnf KeresztényszociálKsta Ünnep­Elérkezett végre a nagy nap, amelyre már oly régen készülődtünk. Ünnepi köntösben, újonnan átalakítva várja a Ker. Munkás-Otthon a felavatását, lilik, hogy ilyenkor némuljon el min­den disszonás hang, s csak az ér­vényesüljön, ami az ünnepei széppé, magasztossá teheti. Üdvözöljük ez alkalommal a vá­rosunkban megjelenő idegeneket, akik eljöttek, hogy ezzel is dokumentálják a ker.-szoc. eszmékhez való törhetet­len ragaszkodásukat. Ünnepünk nem speciális pápai örömünnep, mert csonka országban mindenütt, ahová meghívóink eljutot­tak, örülnek e napnak, mint ahogy mi is pápaiak mindig szívből örül­tünk és örülni fogunk, ha bárhol is ker.-szoc. sikerről hoz hírt a posta. A sok-sok évi fáradságos munka után november 22 ike igazi öröm­napja Pápa város lakosságának, mert ezen a napon mintegy ujjá születik az az intézménye, amit a kommuniz­mus legjobban tönkre pusztított vá­rosunkban. Némuljon el e napon minden olyan momentum, ami szétválaszt s mutas­suk meg, hogy valóban szeretjük egymást. Ez a krisztusi felebaráti szeretet vonzon oda november 22 én minden­kit, hogy hatalmas erővel dokumen­táljuk azt, hogy igenis mindnyájan egy nagy, szent ügynek vagyunk a munkásai. Omoljon le e napon minden vá­lasztófal, hogy kéz a kézbe téve lé­lekben egyek legyünk, mert csakis így érhetjük el legnagyobb ideálun­kat, a keresztény Nagy-Magyarorszá­got. * B. Terepszemlén. Megszoktuk a „Munkás Otthon" szóval megjelölni egy házat, mely­ből halállal és akasztófával fenyege­tődző tömegek, ablakbeverő és gyil kos golyókkal hflsieskedő emberi jellemroncsok vonultak fel, hogy tönkretegyék még azt is, amit ellen­ség és nyomor meghagyott. Aztán kommunizáltak mindent, mindenek előtt pedig a nyomort tették közössé és ebben tagadhatatlan teljesítményt értek eí. Ez a „Munkás Otthoni­nak nevezett tanya nem érdemelte meg ezt a szép nevet, mert az ígért anyagi jólétei csak néhány ferde leikü vezetőnek adla meg, a többit pedig a hazaárulás és nemzetrontás és robbantás arcpirító vádja alatt hagyta. Ismét megnyílik egy Munkás-Ott­hon. Most nem kell e szót idéző­jelbe tennünk, mert ez valóban ott­honsas munkásház. A Szentiionai­utcában, városunk legkeresztényibb részében egyszerű, fehér tisztaságá­ban kedvesen hívogat befelé minden tiszíalelkü munkás embert. Itt nem a vörös ember kalapácsa a szimbó­lum, hanem a kereszt. S ez a kereszt nem csak hitet jelent itt, hanem ne­héz munkát is és ilyen jel alatt meg­tanulnak dolgozni, de nem károm­kodással és gyűlölettel, hanem re ménnyel és igazsággal. Itt is harc lesz, az a harc, melyre a názáreti nagy tanító, sz Isten fia tanította az embereket, hogy méltó a munkás az ö bérére, s aki ezt nem ismeri el, az nem vallja a kereszt programmját* a felebaráti szeretetet, a munka jogát és igazságát s ez ellen a keresztény erkölcs és szeretet középvonalán jogos a gazdasági harc. Ilyen gondolattal lépjük hát át az újonnan megnyílt ker. munkásházat, mely igazán otthonias otthon. A falon feszület, az eiég tágas nagy­terem frissen festve, új szinpad, for­gatható kulisszákkal, piros plüs­függönnyel, billiárd asztal, új bútor­zattal, székek, asztalok, új és nagy cserépkályha, könyvtár, oldalt három hatalmas háromszárnyu ablak. Több mellékhelyiség, borkimérés, hat lakás az udvaron, betonnal kirakott lép­csők és kapualja, a bejáratnál el­helyezendő emléktábla, mely már­ványon íogja megörökíteni az evan­géliumi szeretet apostolának, a nagy­lelkű létesítőnek, dr. Rott Nándor megyéspüspöknek nevét. Mindenütt csin, tisztaság, kénye­lem, ilyen helyen csak tiszta és ne­mes eszmék és nézetek élhetnek meg. S ez kell a munkásnak, mert a nehéz testi munka a maga fárasztó lélekőrlésével az ember lelkiségéből sokat leront s ha azt akarjuk, hogy az embert ne engedjük lélek nélküli géppé süíyedni, szerezzük hát vissza az ő lelkiségét, mely őt nemes és jó emberré teszi. A nagy adakozó, továbbá a vesz­prémi káptalan, városunk képviselője és sokan mások megörökítették nevü­ket adományukkal itt Pápán, ők a gyakorlati kereszténység apostolai, ők szónokoltak mindennél szebben, ilyen szónokiskolába járjanak minél többen és akkor nem lesz annyi emberpusztító probléma, embertelen­ség, szívtelenség, csak mindig a jo­gért handabandázó és kötelességről hallgatni szerető forradalmi munkás­tömeg, hanem tesznek keresztény kultúremberek, boldog honfiak, kik megférnek békében és tisztes mun­kában egymással és másokkal igaz­ságban és szeretetben. E jelben köszöntjük az új Ker. Munkás-Otthon megnyílását Külvárosi hangok. ; A Belváros lény árban úszik már. Csillogó ívlámpák űzik el ott a korai sötétséget. 0;t már némileg vissza­tért a béke évek zavartalansága. Örömmel látjuk ezt bent a belső részen, de örömünk búra keseredik, ha kiju'unk a lámpák fénytengeré­bői, ha a világosság csak messziről integet már és hazafelé tartunk sárt­dagasztó léptekkel a sötétbe vesző úton. Felülről az őszi eső csapódik ar­cunkba, alulról pedig a kátyúkká gyülemlett sáros viz fenyegeti ei­merüléssel cipőnket. Bárhova lépünk, puha, nyúlós sárt ér csak a lábunk. Kifáradva a marasztalós útban, meg­állunk keserűen, aztán ismét neki vágunk- a sötétnek, a sárnak, míg nagynehezen haza nem vergődünk. A cipőnk facsaró viz, a ruhánk sár­tól pepita, a lábunk inaszakadt, a karunk csupa horzsolás, a kedvünk meg csapnivaló. Most már kérdezhetné valaki, ugyan hol lakhatnak ezek az em­berek, hogy ily küzdelmek árán jut­hatnak az otthon melegébe? Hogy a kíváncsiságot kielégíthessem, Pá* pán, mégpedig az Erzsébet város­nak azon részén, ahol a vonat Szom­bathely felé vágtat. Itt vannak azok az utcák, mikben vigaszul oly kevés a fény, mikben keservül oly magas a sár. Mirólunk megfeledkezett a város, mely békeidőt akar, minekünk a nap szárít csak utat, miránk csak a hold oszt néha fényt. Megfeledkez­tek rólunk, mióta az első ház fel­épült ezen a tájon s még most sem emlékeznek, mikor már egész utcák emelkedtek az egykor üres lapályon. Megszólaltunk végre — elég so­káig érett bennünk a szó. Nem ké­rünk lehetetlent, sem hiábavalót, amit várunk, világosságot és becsü­letes utat, talán mi is megérdemel­jük. Hisszük, hogy az illetékes körök meghallgatják feltörő szavunkat. Egy a sok közül. H ÍREK* •ee Személyi hir. Mult héten Ester­házi Móric gróf különféle gazdasági ügyekben városunban tartózkodott A király születése napján a nagytemplomban tartott hivatalos Istentiszteletre hivatalosak voltak városunk hatóságai és egyesületei A fővárosban tartott ünnepi ban­kettre városunkból is felutaztak né­hányan, hogy megjelenésükkel hitei tegyenek az ezeréves legitimizmus mellett E napon a szerény lequeitíói kastélyban hármas ünnep volt, mer ugyanekkor volt Félix királyi herceg és előtte való napon Erzsike királyi hercegnő névnapja is, kik közösen osztoztak királyi testvérük ünneplé­sében. Marcaltő népe lelkesedéssel Ün­nepei te meg népszerű urának, grói Esterházy Károlynak névünnepét Tiszteletére lampionos felvonulási rendezett a jóhiiü községi dalárdí Harsányi Lajos karnagy vezetésével Dalokkal köszöntötték a nemeslelkü fővédnöküket, ki meleg szavakka köszönte meg népének megható ün neplését. Vallásos és hazafias est aa Irg. nővéreknél. Az irg. nővérei jótékonycélu vallásos és hazafias es­tét rendeznek nov. 27-én és 29-éu d. u. 5 órakor. Előadásra kerül Vá­radi—Nemcsicsné: A szent látomány Melodráma, élőképpel. Továbbá Tor­dai Ányos: Margit királyleány cimt színjáték. Hely árak : I.—V. sor 15 a többi 10, állóhely 5 ezer kor. A tiszta jövedelem a szegény iskolás gyerekek felruházására lesz fordítva Belépő jegy Hajnóczky-könyvkeres­kedésben kapható. Fejfájások igen gyakran meg nem felelő bélműködésre és emésztési zavarokra vezethetők vissza, Hunyadi János természetes keserűvíz mindkettőt megszünteti.

Next

/
Thumbnails
Contents