Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-10-18 / 42. szám

YIDEKE :!y *m5r Mulatók képe is t . . x , ' 'mcsak a márvány- „„ . „ ^Cflsetiil árak: mii , , ; 450 kor., ugyanez i

e0 ko

r. iayis ssiKiírada. . A •"

1

,

l

í '4000 kor. MMMMMMMMMWM

I ff

ii

. a 1 ^.

a-rnMr^

'TOgPBWiaa^tgg; POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség ós kiadóhivatal 1 Fö-utca 12 Telefonszóm» 151. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Mi történt a héten? A keresztény nemzeti gazdasági párt és a keresztény szociáüsta párt íúzionálnak. Mindkét párt vezérférfiaí kijelentették, hogy a legteljesebb egyetértésben fognak a közös programmpontokért küzdeni. Ez annál is könnyebb lesz, mert a két párt céljai között azelőtt sem volt semmi különbség. Ezen két keresztény politikai pártnak az együttesét a legnagyobb örömmel üdvözöljük s bárha az egész keresztény társadalom egyetlen egy nagy összetartozó tábor lenne. # Hasonló nagy öröm hatja át lelkünket, ha a lezajlott kath. nagygyűlés impozáns lefolyását s annak kihatásait vizsgáljuk. Már maga a tömegerő, amit az eucharisztikus körmeneten résztvevők ezrei és ezrei mutattak, imponáló hatású volt. Vezető helyen foglalkoztunk Csernoch János hercegprímásnak zárszavával. A legfőbb magyar méltóság ajkairól, a keresztényszocializmusról mondott szavai visszhangot kell, hogy keltsenek az egész országban. # Ugyancsak a kath. nagygyűlésen Mayer János éles támadást intézett a panamista vezérférfiak ellen. A vezető helyeken csak pusztán jellemeknek van helye. Oit, ahol a vezető pozíciókban korrekt férfiak ülnek, ott törvénytisztelet, rend és biztonság sohasem inoghat meg. # A nemzetgyűlés megkezdte őszi ülésszakát. # A locarnoi konferencia teljes megegyezéssel végződöti. # Bud pémügyminiszter az új pénzrendszer ügyét sürgősen igyekszik döntésre vinni. # A londoni kommunisták lázadást és zendülést akartak megkísérelni. # A nem állami tanítók monstre küldöttsége kereste fel a kultuszminisztert, aki megígérte a küldöttségnek, hogy kívánságaikat teljesíteni fogja. Keresztényszociálizmus. E lap hasábjain már igen sokszor volt szó a keresztényszociálizmusról, Tudom, hogy nagyon sokan — itt Pápán pláne — már a cim elolvasásánál is fintorgatják kényes orrukat, mert ezek a jó urak, pláne keresztény urak azt mondják: nem tehetek róla, de már a cim elolvasásánál is érzem azt a bizonyos munkásszagot, érzem a gyár fülledtségét, érzem a proletár családi otthonok dohos, tub&rkulotikus levegőjét. Nem megyek ide, nem is vágyódom ide, lelkem irtózik e sötét képektől, amelyek nem nekem valók. Oda megyek, ahol parfümös, rizsporos a világ, ahol mindent rózsaszínben lát a szemem. Ezek azt mondják: „hogyan férne össze az én kifinomult, parkeltes uri mivoltom a földes szobák, vagyis inkább nyomortanyák fizikai, munkásaival". Ezek a keresztény jó urak tehát finom urak, ezek ugye a többek közt már csak azért sem tehetnek erről, mert már gyermekkoruktól fogva ilyen nevelést kaptak a családi otthonban — megvetni a munkást, vagy legalább is lenézni őt s ügyesbajos dolgait semmibe sem venni. Ez az egyik tábor. A másik tábor a keresztényszociálizmust egyenesen végzetesnek tarlja, úgy a haza, mint az egyház szempontjából. Romboló elemnek tekinti, akárcsak a szociáldemokratákat. Ez a szó, hogy szociális, a mi címünkben de sok emberben vált ki hátborzongató érzelmeket. Ezek a jó keresztény urak — még ha a legmagasabb állásokban is vannak — igen jól eső érzéssel fogadják az ő fizetésjavítási ügyeiket, de mindjárt megkeményítik szivüket, ha a náluknál alacsonyabb rangúak életviszonyainak feljavításáról van szó. Ha aztán pláne munkásról van szó, na ott aztán könyörtelenül előveszik a szociális szónak azt az értelmezését, hogy ezeknek a bajaival nem hogy törődni kellene, hanem inkább jó lesz résen lenni, mert akkor felfor dul a világ, ha a munkás is némi jóléthez jut. Ez a másik tábor. A harmadik tábor — s ez is nagy — azokból tevődik össze, akik minden keresztény ügynek halálos ellenségei. Kérdem, hogy az előbbi két tábor nem-e önkénytelenül is lényegiieg egy és ugyanez ezzel a harmadikkal. Közlük semmi különbség nincs, mert mindegyik a maga módja szerint gyűlöli a keresztényszociálizmust. Erre a harmadik táborra nem is érdemes több szót fecsérelni, mint csak ennyit: kutyából nem lesz szalonna. A parkettes, parfümös keresztény uraknak, meg a szociális szót teljesen helytelenül értelmező uraknak azonban vastag betűkkel ide iktathatom, amit Magyarország legfőbb főpapja, a hercegprímás, Csernoch János a kath. nagygyűlés legfontosabb szavaiban, tehát a zárszóban így fejteit ki: „Mily nagyfontossága van. annak, hogy a nagygyűlés állást foglalt a keresztényszociálizmus aktív támogatása mellett. A szociális kérdéseket intézményesen kell megoldani. Csak alamizsna osztogatással célt érni nem lehet. A munkásnak joga van a tisztességes megélhetéshez. Ha ezt nem kapja meg, akkor elkerülhetetlen a felfordulás." Súlyos szavak ezek s jó lesz ezeket az úgynevezett szellemi munkásoknak is jól megjegyezni, mert ha valaki ezek után továbbra is csak a parfümös, parkettes világban akarja kisded életét leélni s a szociális szótói továbbra is úgy fog irtózni, mint az ördög a tömjénfüsttől,, azt a korszellem előbb utóbb nem eltemelni — de ennél súlyosabban — nevetségessé fogja tenni, ami sok esetben elviselhetetlenebb, mint a halál. Uj cserkészcsapat. A pápai róm. kath. polgári fiúiskolában is megkezdődtek a szervezési munkálatok egy cserkészcsapat alakítására. A szervezési munkálatokat Boksay Endre bencés reálgimn. tanár vette át. Az újonckiképzés is e héten kezdetét vette. Éhgyomorra Schmidthfluer világhírű Jó étvágyat, kellemes közérzést és munkakedvet biztosit. MANSz. A pápai MANSz-nak nagy ünnepsége volt vasárnap. Vezérét, útjelző csillagát, Tormay Cécilt várta, hagy beszámolhasson eddigi működéséről és bemutathassa munkájának egyik legszebb eredményét, a tapolcafői kiállítást. Tormay Cécil, Schandl Károlyné, Gregerson Lujza és dr. Kiss Aurél társaságában érkezett városunkba. Az állomáson lelkes kis csapat élén Gamerra Alberta Mária bárónő fogadta az érkezettet, mint a MANSz vezércsiilagát, úttörőjét, kit bizalommal követhet mindenki, mert útja a Trianon előtti Magyarország felé visz. A bensőséges Isten hozottra Tormay Cécil is hasonló melegséggel válaszolt. Könnyű neki az út — úgy mond — ha ilyen állomásokra akad, hol megpihenhet, hol szeretet fogadja. A város tanácsa nevében dr. Hermann László üdvözölte az érkezettet. Rövid, keresetlen szavakkal kifejezett köszönet után Tormay Cécile üdvözölte a jelenlevőket és átvette az üdvözletül hozott virágokat. Délután 3 órakor mind a pesti vendégek, mind a helybeli érdeklődök Tapolcafőre rándultak ki, hogy a kiállítást megtekintsék. Gyönyörű októberi napsugár ragyogta be a kis bakonyalji falut, melynek lakói ünnepi díszben és hangulatban várták a magas vendégeket. Az iskola kapujában Tóth Kálmánné magyaros vendégszeretettel fogadta Tormay Cécilt. Ezután Gamerra bárónő üdvözölte az érkezettet. Elmondotta, hogyan alakúit meg a tapolcafői MANSz és mennyi megértésre talált itt az intézmény. A falu ősz tanítója is üdvözölte a magas vendéget s kérte a jelenlevőket, hogy munkájuk hitet, bizalmat keltsen bennük, mert aki hisz, azé a jövő. Tormay Cécil messze csengő, határozott hangon válaszolt. Szavai a lelkekbe markoltak s nem egy szem lett könnyes. Komoly szavakkal ecsetelte, mily szükség van a legnagyobb összetartásra, mennyire fokozni kell a meglévő erőket, hogy az elvesztetteket pótoljuk. A nők feladata, hogy szeretetükkel elsimítsák az ellentéteket, erőiknek munkába állításával pótolják azokat, kik messze idegenben, vagy az elrabolt területeken porladnak, kiknek lelke nem találhat pihenést, míg csehek, szerbek bitorolják földünket, mig olábbocskor tapossa Erdély megszentelt földjét.