Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-09-13 / 37. szám

KEScSsctéil árak: negyedévre 24,839 kor., egy hénapra 1090 kor. Sgyes SIÍRÜ íradsjrsbonkéRtSOQO fesr. LITE KAI HETILAP. BS@|jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal i F8«utca 12. Telefonszám: 151. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Az osztrákokkal megint szóbaáliunk. Kölcsönös undorral váltunk meg egymástól egy hónappal ezelőtt, kölcsönösen szidtuk egymást, hogy ők bennünket megint csak gyarmatnak tekintenek s hogy mi magunk is megtudjuk enni a mi gyümölcsünket, gabonánkat. Meg kell azonban vallanunk, hogy nekünk ez alkalommal „savanyú volt a szőllő". Akik a mi nevünkben tárgyaltak a szomszéddal, nem az általános nemzeti közjóért dolgoztak. Ezek először is elfelejtették azt, hogy Ausztria nincsen feltétlenül ránk utalva, mikor Romániából, Lengyelországból olcsóbban kapta a vágómarhát, élelmieket. S felsülve terveinkkel, tanácstalanul néztük, hogy másokkal kötnek üzletet. Másodszor hibáztak az időpont megválasztásában. Amikor nyakunkon volt a töméntelen gyümölcs, dinnye s nemsokára a bor, csak nem gondoljuk, hogy az eladó fogja diktálni az árakat? Miért nem tárgyaltak már áprilisban vagy májusban ? Harmadszor nem vált be a számításunk, mikor iparmágnásaink érdekeit akarták védeni, azzal, hogy az importálandó osztrák gépek, áruk vámjából nem akartak lejebb jönni. Igaz ugyan, hogy a hazai ipar megvédésével a gyári munka megmozdult volna és sokan jutottak volna kenyérhez, de a tárgyalások meghiúsulása folytán aránytalanul több azon mezőgazdáknak, kisbirtokosoknak a száma, kik nem adhatván túl termésükön kellő időben, pénz nélkül maradtak, így sem hazai, sem importált árút nem tudtak szerezni, amit az ipari munkás is megérez. A túlsó részről azonban szintén birálat alá vették merev eljárásukat s kénytelenek átlátni, hogy Magyarország áldozatot is tud hozni, hogy bebizonyítsa Ausztriától való politikai és gazdasági függetlenségét. Mert a román és lengyel beszerzési piac mégis csak messze van, mig a közeli magyar részekről állandóan friss árut szerezhetnek s így szivesebben tárgyalnak velünk. Nos, tanulva ismét egymástól, ismét összeültek megbizottaink, hogy felvegyék a tárgyalások elejtett fonalát. Mi hiszszük, hogy egészséges életösztönünk és erősen fejlődő üzleti érzékünk mint jó kereskedő fog viselkedni e tárgyalásokon, melyek a nemzet boldogságának, jólétének, vagyonosodásának biztos feltételeit rejtik magukban. Mert e tárgyalások kimenetelétől függ a kisgazda, a kereskedő, az iparos, a tisztviselő sorsának javulása, mert ha van eladás, lesz pénz, melylyel lehet házat építeni, ruhát szerezni, jobbat és olcsóbbat és könnyebben, mint eddig. Hisszük, hogy a kölssönös jóakarat és józan szellem nem fog mindkét félnek kárára eredménytelen munkát végezni, hanem becsületes és komoly megegyezést fog létrehozni. a fertőbe a mindennapi falat megszerzéséért. Százezrek tülekszenek | egy-egy pár garasos kis állásért és í ezáltal lenyomják még azt a kis i kereseti lehetőséget is, mely kinálI;ozóan mered feléjük. Sokan vannak, nagyon sokan, akik a kenyér utáni tülekedésben egymást űzik, kergetik és hajszolják s segélyért kiáltó szavaik zárt fülekre találnak a fórumon. Pedig ha valaki tudja, akkor az illetékes fórum tudja legjobban, hogy mit jelent az éhező tömegek ordítása a belpolitikai életben. De esodálatosképen még azok is elfordulnak a kérdés megoldásától, akik legjobban belelátnak a veszedelmek tűzfészkébe. Az évek óta elhangzott tanácsok, megfontolás és Ígérgetések után a legutóbbi minisztertanács végre hozzányúlt ehhez a kérdéshez és elrendelte bizonyos közmunkák keresztülvitelét. De mi ez az adott csöpp, a kérők hatalmas, hullámzó tengeréhez képest ? Kevés kenyér, kevés vigasz, kevés remény. Nem szabad megállni ennél a pontnál és nem szabad evvel a gesztus sal elintézettnek tekinteni évekre a legégetőbb és legfontosabb problémát, mely állandóan a belpolitikai élet egyensúlyát veszélyezteti. Módokat kell találni arra, hogy mind untalan újabb munkaalkalmak teremtődjenek s erőszakolni, sürgetni, forszírozni kell ezt a kérdést az illetékeeek asztalán, hogy állandóan napirenden «a#adjon. Munkanélküliség. A belpolitikai kérdések közül tagadhatatlanul legfontosabb a munkanélküliség kérdésének a megoldása s mégis azt keíl tapasztalnunk, hogy a sütün fölvetett problémák közül állandóan ezt a legfontosabbat részesitik mellőzésben. Érdekes, hogy a kérdés elhanya goltsága dacára, folyton halljuk, hogy megindulnak a közmunkák és folyton azt olvassuk a hivatalos jelen tésekre berendezett sajtóban, hogy „nemsokára* óriási munkaalkalmak és lehetőségek fognak megnyílni a munkanélküli tömegek számára. Csak* hogy ez a ,nemsokára" már kezdi idegessé tenni az embereket. Ez a stereotip biztatás éppen úgy hangzik, mint a munkaközvelítő hivatal jelentése, ámde ha a keltőt hosszú időn át egymásmellé téve megfigyeljük, óriási különbség mutatkozik. Az állandóan hangzó Ígéretekkel szemben, ugyanis folyton ott ál! szemeink előtt ez egyhangú és szomorú jelentés arról, hogy a munkapiac helyzete mindenütt kedvezőtlen. Hát azt még a vak is látja, hogy ebben a kérdésben nem azoknak van igazuk, akik folyton csak Ígérnek, hanem azoknak, akik átlátva a helyzet veszedelmesen sürgős voltát, a megoldást sürgetik. Mert százezrek nyomorognak az országban, olyan százezrek, meiyek a nincstelenek óriási hadához tartoznak és ha kell, habozás nélkül mennek a bfinbe és Éhgyomorra Schmidthfluer világ ti ir fi Igmándi keserűvíz Jó étvágyat, kellemes közérzést él munkakedvet biztosi;. Nálunk Pápán is volna mit elintézni e téren, igaz ugyan, hogy sokan más munkakört választottak, elhagyván mesterségüket, vagy diákot vállalnak szállásra, vagy falukon házalnak és kereskednek. A város vezetősége egy kilométer hosszú útat köveztet óriási kiadással, kezdve a Tirol szállótól a Török Bálint utcán át a vasúthoz, hogy itt bonyolítsa _ le a teherforgalmat s így sok embernek ad munkát, de mi ez ahhoz képest, hogy ha megindulna az építkezés legalább is oly arányban, mint a szomszédos városokban, Celldömölkön, Sárváron, Szombathelyen, stb. ? Szinte dacos tűréssel vonakodnak építkezni azok, kiknek mód* jukban volna építkezni, azonban üzleti érdekből várnak még. Pedig ezeknek hazafias kötelessége volna munkát adni a munkanélkülieknek. Mozgókép színházunk a vidék legjobb ily fajta szórakoztató és oktató helye lehetne. Napnap után hallatszik a panasz, hogy programmja csak a plakáton .nagyszerű, elbűvölő, izgató, búja, a kinotechnika remeke" stb., valóságban azonban elcsépelt és banális ismételgetése oly témáknak, melyek semm újat nem nyújtanak. Sok kisebb vidéki város, mint pl. öyőrszentmárton, Celldömölk, Csorna, újabb, frissebb és igazán kulturjellegü filmet szerez be, mig nálunk — a konkurencia hiánya miatt is — meg kell elégednie a közönségnek azzal, amit éppen adnak. A film a modern kor egyik legsikerültebb eszköze lehet arra, hogy vele kultúrát, tudományt, művészetet, nemes szórakozást neveljünk az emberekben. A kultuszminiszter, mint az elmúlt évben, úgy az idén is elrendelte iskoláinkban a kultúrfilmek megtekintését, melyeket a magyarholland egyesület szerzett be. Azonban a magánvállalatoknak is s még inkább egy a város házi kezelésében levő mozinak kötelessége, hogy mindig olyan nivón tartsa filmjeit, mint azoknál van, akiknek ugyanazon városban erős konkurenciával kell küzdeniök s így a lehető legjobbat nyújtják. Városi mozink minőségének egyik fokmérője, hogy az intelligencia milyen mértékben szokta látogatni. Nálunk nem nevelődött ilyen mozipublikum. Miért? Mert csak egy mozi van. Azonban az átlagos Ízlésnél,