Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-08-23 / 34. szám

SBSflzetésI Arab: nsgyidévre 24.000 kor., agy hónapra 8060 kor. $@yes Hím óra darabonként 2000 kor* POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Fő-utca 12. Telefonszém: 151. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Kék rontják a buza árát? Amikor itt állunk a legsúlyosabb helyzetben és termésfeleslegeink értékesítésére még mindig nincs biztos alapunk, szinte meg kell döbbennünk arra a tapasztalaira, hogyan rontják le a magyar buza árát mesterségesen, hamis hirek terjesztésével. Amikor mindenkinek, aki a búzából közvetve vagy közvetlenül él,* tehát úgyszólván az egész országnak a magyar buza jó külföldi értékesítése a létérdeke, akkor olyan hireket terjesztenek bizonyos oldalról, mintha az egész magyar búzatermés az esőzések miatt, hirtelen a legrosszabb minőségűvé sülyedt volna le. % Nap-nap után jelennek meg pénzfigyi és gazdasági szaklapokban olyan tendenciózus hirek, melyek azt hangoztatják, hogy az eső rontott a minőségen, az áru nyirkos lett és a gabona csírázásnak indult. Kik irányítják ezt a valóságos irtóháborút a magyar buza jő hírneve és érdeme szerint való értékelése ellen? Azok a tőzsdei egzisztenciák, melyek az értékpapírtőzsde üzlettelensége folytán elárasztják a gabonatőzsdét, ahol ma ötször-hatszor annyian kereskednek, mint békében Nagy Magyarország tőzsdéjén ! Ezeknek kell az az 5—10 százalékos kierőszakolt haszon, hogy a legkisebb forgalomból is a legnagyobb nyereséget vághassák zsebre. Ezeknek rossz, dohos, csirázott, nyirkos, gyenge minőségű minden magyar buza, ezek értik nagyszerűen az örökös kifogá sokat, nem törődvén azzal, hogy a néhány kocsirakomány leminősítése révén szerzett milliók bezsebeíését az egész magyar búzatermés megszenvedi. A budapesti tőzsde néhány lelkiismeretlen alkuszának mozgalma alapján már Bécs is visszhangoztatja, hogy „jó volt nem elsietni a magyar búzának Ausztriába való potya besétálásál, hiszen az egész magyar buza minősége egyre gyengébbnek bizonyul, mint a tőzsdén előforduló panaszok bizonyítják". így aztán természetes, hogy nem nem fog sikerülni termésfeleslegeink értékesítése. De hát miért nem szedi ráncba és miért nem veri ki a tőzsdetanács a tőzsde palotájából azokat, akik előbb le akarják verni a magyar buza jóhirnevét, hogy aztán olcsón felvásárolhassák s utánna drágán eladhassák? Szabad-e eltűrni, hogy az ország főtermését ilyen vakmerően megkonírominálják ? Immár két hét óta megindult a budapesti tőzsdén a gabonakampány, amelyet azonban a magyar gabonakereskedelem derék többsége a legjobb igyekezettel sem tud előteremteni. Gabonát egyszerű és természetes uton alig lehet pénzre váltani. A nagybankok még húzódnak, a malmok sem nagy vevők, csak a kistőkés gabonások egynémeiyike arat már busásan. Az a gazda, aki Budapestre jön, hogy búzáját az itteni tőzsdén értékesítse, legtöbb esetben üzlet után szimatoló kis gabona-sakálok kezeibe jut, akik elveszik tőle a mintáját és hozzák is rá gyorsan a | vevőt. A vevőből árad a jóindulat, csak azt sajnálja, hogy a buza dohos. A gazda persze védekezik, hogy friss és illatos búzáját így meggyanúsítják, de mivel szüksége van a pénzre, a végén rááll a hátrányos üzletre és 10 százalékot elveszít a gyönge minősítés miatt. Kap aztán 100 métermázsa kitűnő búzáért, 360.000 koronás paritás mellett, éppen 10 millió koronával kevesebbet. Kell e ehhez megjegyzéseket fűznünk ? Nincs okunk eltitkolni, hogy a visszásságok lehetővé tételéhez jelentékenyen hozzájárul a gazdaközönség egy részének a naivitásig menő tájékozatlansága. A magyar gazdaközönség a rendkívüli hitelek őszszegét felülmúló évi veszteséget szenved, mert az értékesítéssel kapcsolatos ismeretekben járatlan és a kiigazodó élelmességnek bőséges kihasználási lehetőségeket kinál. Hiába termeljük meg a búzát, ha azt okosan és ügyesen eladni nem tudjuk, hanem könnyelműen átengedjük a hasznot ez örökösen prédára váró buza-sakálok éhes tömegének. „Olvassa a Pápa és Vidékét". Munkások vészkiáltásai A végső kétségbeesés hangján fordulunk a magyar társadalomhoz. Eddig könyörögtünk: adjatok, adjanak munkát,, melynek becsületes végzése után kenyér jut az asztalunkra, gyermekeink szájába. Munkát! Hangzik keresztül az országon, mert ez ad kenyeret, nyugalmat és ment meg a gyalázatos pusztulástól. Eme folyton morajló kívánságunkra a mindig visszatérő felelet, „nincs, nem adhatok 1" Fájó szivvei állapítjuk meg, hogy a keresztény magyar munkásságnak tízezrei, de a nyári munkaidő elmultával mondhatjuk százezrei, ipariés mezőgazdasági munkások, a legteljesebb bizonytalansággal néznek a kegyetlen tél felé. Munkájuk, kenyerük, keresetük nincs. Kamrájuk (ha van) üres! Maguk és gyermekeik rongyosak. Fütenivalójuk hiányzik! És ezzel szemben élni kell, a házbárt fizetni muszáj, a gyermek nem ismeri a nincsen t. Semmi a kézben és ennyi elháríthatatlan követelmény kopogtat az ajtómon és ha nem nyitom ki, rám töri azt. Ne hagyják a szószoros értelmében éhenveszni a magyar munkást és családját. Önnhibáján kivül került e helyzetbe. Ez ma a legnagyobb áldozat. Mentsétek meg a drága értéket, mert ez dolgozik, termel, erejét, éleTÁRCA. ••• Eszmék az Irodaiomliait* - Irta 1 Deme Káról*. V Habár sokak előtt tudvalevő dolog lehet mindaz, amiket itten rövidesen megemlítek, felujításuk talán még sem lesz egészen hiábavaló. Nem lesz hiábavaló abban az esetben sem, ha csak egy-két olvasónak is sikerül a figyelmét ráirányítanom az előbbi korszakok irodalmi termékeinek eszméire. Mert az eszmék élesztői annak a tűznek, amelyet az ember lelkében isteni szikrának szoktunk nevezni. Ennélfogva minden, ami az ember alkotásaiban hasznos; minden, ami a cselekedeteiben nagy és nemes; az eszmék hatásának köszöngető. Az eszmék felemelő hatása nélkül a materiáiizmus fertőjébe stlyedne le az ember, akit aztán a pénzvágya a gyilkosságoktól és egyéb rettenetes bűnöktől sem tartana többé vissza. Halni indul tehát az a nemzet, .amelynek, kebelében ^n^ eszmfék rtóntríd^ko^yst^: v Mivel az ésamék; ;mint;ő/ök fénjü" sugarak, a kiválóan jeles elméknek leginkább az irodalmi müveiből áradnak szét, nem jelentéktelen az a kérdés, hogy e művek olvasása közben rá tudunk- e találni és sok esetben allegórikus formáikban meg tudjuk-e érteni is az eszméket úgy, hogy jótékony hatásaiknak részeseivé lehessünk, és intim szépségeikben, mint a szellemi élet virágaiban, gyönyöiködni is tudjunk. Ugy az irodalmi, mint a képzőművészeti alkotások között csak azok tekinthetők örök becsűeknek, amelyek eszmékeí: erkölcsi vagy tudománybeli igazságokat fejeznek ki. Kitűnik ez abból a mélységes hatásból is, amelyet tanulságos példázaiaikban az ótestamentumi Szentírás eszméi, Rafael, Corregio, Michel Angelo, Tizian és Leonardo da Vinci képei, vagy a szobrászművészet régi (ptóríf. ínég. ránk. / Némely irásmflben több eszme is szokott megnyilvánulni. Ezek közül a legnagyobb eszmét alapeszmének nevezzük. A meilékeszmék csupán arra szolgálhatnak, hogy a főeszme fényét intenzivebbé tegyék; mert különben az eszmeegység megbontásával csak gyöngítenék annak a hatását. Szép példát találhatunk az eszmeegységre nézve p. o. Arany „Fiamnak" c. költeményében, melynek alapeszméje — az élet igazságtalanságaival szemben „álljon a vallás a mérlegen* — ebben a szakaszban nyilvánul meg: Majd ha látod, érzed a nyomort, Melyet a becsület Tállá hord; Megtiporva az erényt, az észt, Míg a vétek irigységre készt, S a butának sorsa földi éden: Álljon a vallás a mérlegen. Tompa ,A madár fiaihoz" c. allegóriájában annak az eszmének ad kifejezést, hogy ne idegenkedjünk el a hazánktól, amidőn azt a balsors sújtja. Ne essünk kétségbe, hanem tegyünk meg mindent érte, hogy újból felviruljon. Ugyancsak a szülőföldhöz, tágabb értelemben a hazához való ragaszkodásnak az eszméjét fejezi ki Tompa „Havasi rózsa" c. költeményében is, melyben a zord viszonyok között éíő havasi rózsa, midőn a gondosan ápolt kerti rózsák nagyobb jólétet ígérve maguk közé hívják, így felel: Kóró, tebenned Szülötte földem, Inkább leszek, mint Másutt virág! Szebb itt az ősz, mint Más föld tavasza.