Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-08-09 / 32. szám

IlSflzetésI iraki . ngye

1 3git i á?a kor., 4090 kor. éní 3600 ker< POLITIKAI, HETILAP. Eiegjelgnik ntmden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Fő-utca 12. Telefonszám: 151. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint A példa. Mióta ősi határaitól ' megfosztott Csonkamagyarországban hosszú vajúdás után végre megindulhatott az új életet adó termelő munka s a büszkeségben szárnya-szegett magyarság új erővel talpra állott, azóta a körülöttünk ólálkodó és állandó rettegésben élő ellenségeink nem győzik a rágalmak és gyanúsítások pergőtüzét reánk zúdítani, hogy az igazságtalan és erőszakos békét diktáló nagyhatalmak dühét újból felénk irányítsák. Napról-napra hangzanak el burkolt és nyilt gyanúsítások az oláh, szerb és cseh sajtóban arról, hogy Magyarország titokban fegyverkezik, mert retorzióra készül Ugyan, mivel is készülhetne ? Hiszen még arra sincs elég erőnk, hogy az ellenőrködő és fegyverek után kutató entente tiszteket megvédjük az „erőszakos" tömegek ellen. Már csak puszta öklünk van, erős akarásunk van, mélyen megsebzett igazságérzetünk van s ettől is félnek, ettől is remegnek ? Konszolidációnk és felépülésünk csalhatatlan jele, hogy igenis, ettől is félnek. Hogy mekkora a gyűlölet és rablás bűnétől feldúlt lelkiismeret aggodalma az ententéknél, mindennél jobban megmutatta a szombathelyi példa. Zárt ajtók előtt szalmán virrasztottak a jó entent-tisztek, nehogy eltűnjenek az „áruló okmányok", mig ők alszanak. Olyanok voltak, mint a holtnak hitt Messiás őrálló katonái. De lehet-e örökre eltemetni a magyar igazságot? Remegtek az életükért, mert a rideg kődarabok még mindig hatalmas fegyver azok kezében, kiktől elvették a rend fenntartására is kevés lőfegyvert. Aggodalmuk majd Pápára is •lhozza a kellemetlen idegeneket. Vájjon nálunk is olyan lesz a fogadás, mint Szombathelyen volt? Vájjon nálunk is megszólal a szivekben, ami a vasiaknál szólalt meg: „Magyar, ne hagyd magad !" Vájjon nálunk is tudtukra adja 5 ezer főnyi tüntető tömeg, hogy senkinek semmi keresnivalója nálunk, hacsak nem magyar nyomort, nélkülözést, keserűséget és dacos tűrést akarnak találni? Szombathely az első király| látogatáskor megmutatta egész| séges magyar életösztönét. Meg| mutatta most is. Vájjon a i szomszéd város példája milyen | hatással lesz Pápa város kö! zönségére, ha mi is hasonló | vendégfogadásra kényszerítte! tünk ? Pedig ezt nem kerül| hetjük el, ezt a keserű falatot r nekünk is be kell vennünk s likkor vájjon megtaláljuk-e a hódját, hogyan kell „hívatlan vendégeket" fogadnunk?" S. Hí hasznunk van a külföldi kölcsönből? Az eddig összeállított statisztikai adatok tanúsága szerint Európa álla mai között mindenben nálunk van a legnagyobb drágaság. Ez az oka annak, hogy az idei bö termés dacára országszerte sok a panasz. A munkás nép és a közalkalmazottak nem bírják elviselni a horribilis áraka t, a termelők és kereskedők pedig a magas vámokat, tarifákat és adókat. Sőt maga a kormány is panaszkodik, hogy a milliárdokra felszaporodott bevételi többleteket nem tudja felhasználni az ország javára, mert a népszövetség tanácsa lefoglalta azokat a kölcsön biztosítékául a hitelezők részére. A kölcsön létesítése idejében szinte a hazafiatlansággal határos bűnnek tartották, ha valaki ellene mert be szélni. Most azonban látják, hogy bizony nem hozta az meg a várt jókat; sőt már kezd bebizonyulni, hogy veszedelmeket is rejt magában, amikre én „Kényszerpolitika és a külföldi kölcsön" c. tanulmányomban annak idején rá is mutattam. De hát ugyan miben is rejlik a mi politikai függetlenségünk, ha a külföldi hatalmak útjátállhatják annak, hogy a saját erőnkből segíthessünk magunkon gazdasági tekintetben ? Ugy látszik, a legnagyobb nélkülözések közölt hiáha kellett szenvednünk eddig és hiába szenvedünk még ma is; mert a lakosság semmit sem nyert azáltal, hogy a kormány a gazdasági életerők meggyöngítése révén megtöltötte az állampénztárt és helyreállította megingott hitelképességünket, ha most a bevételi többletek milliárdjai megfelelő mértékben nem használhatók fel arra, hogy a gazdasági élet ij erőhöz juthasson általuk. Arra vonatkozólag, hogy nemzetgazdasági tekintetekből mi jót várhatunk a külföldi kölcsöntől a jövőre nézve, tisztában lehetünk rögtön, ha egy kis számadást csinálunk magunknak. Eddig ugyanis a 250 millió aranykoronának csak Ve részét adták nekünk át. Kamatot azonban "az egészért keii űzetnünk, mégpedig a kezelési költségekkel együtt 12% ot, tehát 30 millió aranykoronát, vagyis a 14.500 as szorzószám szerint évi 435 milliárd papirkoronát. És ez így fog tartani mindvégig; mert az államháztartás bevételeit nem szabad annyira csökkentetünk, a kiadásokat pedig nem szabad az ország javára annyira megnövelnünk, hogy a be vételi hiányt a kölcsönből kelljen pótolnunk. Most már, ha a tervezet szerint 20 éven át törlesztenők a tartozásunkat, ezalatt az idő alatt a kamat összege 8700 milliárd papírkorona, vagyis a 250 millió aranykoronának (=3625 milliárd papírkorona) a kétszerese volna. Ha pedig a kamatokban (amortizáció útján) történnék a tőketörlesztés, akkor is 20 év alatt 4350 milliárdot, tehát körülbelül 725 milliárddal többet kellene ennek a szerencsétlen országnak fizetnie idegenbe, mint amennyi a papíron kölcsönzött tőke összege, amit annál a körülménynél fogva, hogy a pénzügyi egyensúlyt a saját erőnkből is fenn tudjuk tartani, a hitelezők valószínűleg ki sem fognak nekünk adni. A külföldi kölcsönnek eddig mutatkozott jótékony hatásai tehát csak látszólagosak, a hátrányai azonban kész valóságok. Mert az államkassza nem a kölcsön összegéből telt meg, hanem a polgárok adózásaiból. Ha az ország hitelképessége a külföldön emelkedett, az pénzügyi helyzetünk szanálásának, ez pedig azoknak a milliárdoknak köszönhető, amelyek a lakosság zsebéből különféle utakon az államkasszába vándoroltak át. És most már megint csak azt kérdezem, amit az előbb említett tanulmányomban is kérdeztem: hogyha mi mentjük meg az országot a pénzügyi krízistől, mi(e vaió volt kö'csön cimén 23 évre oly módon lekötnünk magunkat, hogy fizessünk magunkárt, ezen felül pedig a kamatokban fizessünk évente 435 milliárdot a kölcsönért is, amelyei fei nem vehetünk, s hozzá még kénytelenek legyünk eltűrni, hogy itthon is idegenek rendelkezzenek a pénzügyi dolgainkban? Bethlen nagyon bö

!csen fogta fel a helyze'et és állapította meg a maga hivatását, amidőn egyelőre a belső konszolidációt tűzte ki legfőbb feladatául, mert minden egyébnek ez az első feltétele. A külföldi kölcsönnel azonban tévedésbe esett. Mert amit a kölcsönnel elért, elérhette volna ügy is, ha mel!ő?i azí. Bizonyítják ezt az állam bevételi többletei. Csak fel kelleit volna tárnia a nemzetgyűlésen azokat a veszedelmes politikai és gazdasági eshetőségeket, amelyekkel a valószínűség szerint a külföldi kölcsön jár, és fel kellett volna szólítani a nemzetet, hogy önként adományozza a szükséges összeget a pénzügyi helyzet szanálására, mert különben adózás és egyéb címeken lesz kénytelen azt beszedni tőle, amint hogy most valóban be is szedi. A nemzet bizonyára meghozta volna ezt az áldozatot már csak azért is, hogy a kamatokban ne kelljen a kölcsön kétszeresét a külföldnek fizetnie és az idegenek kerékkötő beavatkozásaival önrendelkezési jogát megkisebbítenie. És akkor Bethlen is elmondhatta volna, amit Kossuth az 1848 iki országgyűlésen az után a fenséges jelenet után mondott, amelyen a nemzet képviselői esküre emelt kezekkel és a legnagyobb hazafi lelkesedéssel megszavazták a kért 200000 főnyi katonát és a szükséges pénzösszeget: „Kérni akartam még Önöket Uraim! Gyakornok felvétetik. Felső kereskedelmit végzett gyakornok, műszaki- és gépkereskedelmi vállalatomnál, azonnali belépésre kerestetik. Gyors- és gépírást tudók előnyben részesülnek. HUtter Vilmos Pápa.