Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-01-25 / 4. szám

HÍREK. ••• Személyi hír. A polgármester a héten Budapesten tartózkodott 8 részt vett a rendezett tanácsa városok kongresszusán. Nagy Gabriella ünneplése. Egy a tanári pályán eltöltött hosszú, érdemes pályafutásnak adózott vasárnap Pápa város közönsége a városháza nagytermében, mikor Nagy Gabriellát, állami polgári leányiskolánk volt igazgatóját nyugalomba vonulása alkalmával ünnepelte. A himnusz eléneklése után a polgármester üdvözölte Nagy Gabriellát s méltatta érdemes működését, utána Kőrös Endre dr. a pápai tantestületek nevében szólott s kiemelte az ünnepeltnek a többi intézettel való harmonikus együttműködését. A szülök ét tanítványok nevében Karlovitz Adolfné beszélt s meghatott szavakkal köszönte meg azt a sok szeretetet, mellyel Nagy Gabriella tanítványait elhalmozta. A pápai egyesületek nevében Gamerra Alberta Mária bárónő üdvözölte, dr. Weltner Sándorné a tanítványoktól létesített alapítvány alapítólevelét, Szijj Etelka pedig Emlékkönyvet adott át az ünnepeltnek, aki meghatott hangon köszönte meg az ünneplést s mondott köszönetet mindazoknak, kik hosszt pályáján nehéz munkájában segftsé- j gére voltak. A Jókai Körből. A Jókai Kör január 18-án d. u. 4 órakor tartotta előadé Clését. Az ülés elején Gyutátz Ferenc ev. püspök lendületes szavakkal üdvözölte Kuncz J nő g/őri alispánt, a győri Kisfaludy Irodalmi Kör elnökét, azután F<dor János, Móricz István, Békefy Elemér, Lisztner Antal operaegyve'eget adiak elő. Kuncz Jenő Török Eszter tréfája c. az 1S#9 iki nemesi fölkelés történetéből vett elbeszélését olvasta fel, Erdélyi József Világ végén c. új ver ses kötetéből olvasott fel szebbnél szebb darabokat. Sarudy Oltó főigazgató Nyelvtani furesaságok cimen olvasott fel tanulságos értekezést. Az estély utolsó száma veit Nídosy Gizi zongorajátéka, aki Lisztnek A fülemüle c. darabját adta elő kiváló technikával, művészi átértéssel. Ünnepség az Áll. Polg. Leányiskolában. Megható, kedves ünnepségben részesítették az Áll. Polgári Leányiskola növendékei az intézet szépen feldíszített tornacsarnokában jan. 17.-én igazgatójukat, Alszeghy Piroskát, névünnepe alkalmából. A harmonikusan előadott üdvözlődal után Szabó Júlia IV. o. növendék üdvözölte társai nevében meleg, bensőséges szavakkal szereteti igazgatójukat. Ezután a változatos, nagy gonnddal összeállított mfisor következett, melynek számai között két egyfelvonásos színdarab váltott ki nagy tetszést és sok tapsot a hallgatóságban. Majd menüettet lejtett négy rokokó pár, bájosan, korhf jelmezekben. Az est fénypontja Porcellán figurák c. verses jelenet volt; egy menekült erdélyi urihölgy maga előtt látja képzeletben ájra az ott honában hagyott kis poreellán szobrait : a pásztorleányt, a kosaras lánykát, a kis japán figurát, a rokokó dámát és a többi is mind, melyek neki valaha oly kedvesek voltak. A rendezés és betanítás fáradságos, nagy munkáját körültekintéssel és finom ízléssel az önképzőkör tanárelnöke, Horváthné Stezák Mária tanárnő végezte. Az előadást vasárnap, 18-án, a zsúfolásig megtelt teremben a szülők előtt megismételték. Vitézi bál. A fővárosi Vigadó összes termeiben a szokásos fényes, tradiciónális keretek között az idei Vitézi bál feb. 7-én fog megtartatni. Meghivó. A pápai Kaszinó f. hó 25-én d. u. 3 órakzr tartja meg rendes évi közgyűlését, melyre a tagokat ez úton is tisztelettel meghivja az elnökség. A tífusz. Az egészségiéi hivatalnál eddig 19 tífuszos esetet jelentettek be. Ujabb haláleset nem történt. Egyébként a bakterológíai intézet a vízvezetékből, a Tapolcából s több, a betegek lakóhelyén lévő kutakból felküldött vizet megvizsgálta benne azonban bacilust nem talált Lehetséges azonban, amint a jelentés közli, hogy a bacilusok elpusztultak a szállítás közben, de íem valószínt. S igy lehetséges, hogy a Tapolca vize nincs megfertéve. Levél a szerkesztőhöz. Kaptuk a következő sorokat: Igen Tisztelt Szerkesztő Űri Nemrég jöttem haza Párisból hosszabb ottlétem után s aggódó kíváncsisággal lestem az első hatást, a változásokat, melyek Hegyeshalom határállomásnál a visszatérőt fogadni fogják. Útitársam, aki Wiesbadenből utazott Bukarestbe, szintén kiváncsi volt ezen kis országra, melyről annyi érdekeset, furcsát hallott. Az első gőzmozdony, amit látott, imponált a külföldinek s magyar szí vem boldog volt, hogy iparunk, előrehaladásunk ezen első jele is jó cá folat lesz a ránk szórt rágalmak ellen. De korai volt az öröm. A polgári vonat mellett beretváiatlan, kopott ruháju őrség mutogatta magát hátul kilógó rongyos nadrággal. Hát ez már felháborított. Ennek nem szabadna megtörténnie. Szegények, koldusok, foltozott ruhában járó, de becsületes, tisztességes emberek vagyunk, a rendet, tisztaságot szeretjük. Miért tűrik hát meg az illetékesek, hogy a fővonalon, ahol az átutazó i néhány órai őton nézi, figyeli országunkat s így ítéletet formál rólunk, ilyen rongyos nadrágú bakák szimbolizálják a magyar konszolidációt? Szegénynek lenni nem szégyen, de rendetlennek, tunyának lenni kettősen az. Nagyon fontos külföldi embernek az, hogy milyen benyomást tesz a határrendőrség, a vám- és útlevél-vizsgálati személyzetnek viselkedése, finomsága. Tudom, lapjukat ott is olvassák, akik tehetnek valamit, hogy ily csekélyeknek látszó dolgokban is megmutathassuk, hogy kulífrnemzet vagyunk. -—'Mély tisztelettel egy hazatérő magyar. A mulató Pest. Feltűnően sok a pesti uccákon a frjnali órákban hazafelé vergődü lelki rokkant. Morfondíroznak, önnönmagukkal beszélgetnek, szinte drámai mozdulataik elárulják, hogy viharos volt az éjszaka. Hozzá még kialszanak a lámpák, úgy hogy a még sötét uccák e lézengő alakokkal együtt nem keltik a korai utasban a közbiztonság érzetét. Lám, mi jó pápaiak komolyabban vesszük az életet, mindent .módjával" csinálunk, bár nem kevesen vannak a farsangban nálunk is, akik tegnap is ma mentek haza és ma is holnap mennek haza. A Vöröskereszt Egylet szini előadása* A pápai VöröskeresztEgylet február hó 10 én a városi színházban jótékonycéiü műkedvelői színielőadást rendez. Szinre kerül: Malonyay—Rákosi: „Elnémnlt harangok* c. örökbecsű, irredenta jellegű színműve. A színdarab előadását Jókai szellemének hódoló élőkép előzi meg. A politikus. A minap beállított egyik könyvkereskedésbe egy kis fiú: .Kérnék egy képet a királyi családról." Odaszól a kis legitimistához egy űri ember: .Fiam, ne úgy mondd, hogy a .királyi családról', hanem az ex királyi családról." — „De én azért mondom királyi családról, mert ez a mi igazi királyunk.' — Kár volt tehát az öntudatos .úszóbajnok'-nak kikezdeni a kis magyarral. Megint instancia. Miniszteri rendelet pártfogásába veszi a zeneszerzők és bók egyesületét. Helyesen van, szép dolog. Bármilyen ünnepélymelyen ájabb szerzők zeneművei kerülnek előadásra, csak akkor engedélyeztetik, ha a legmagasabb helyár tízszeresét előbb befizetik. Igen jó utnjwi/tirwiinj

win^ Schubert. (1797—1829.) Irta: K. Pikéthy Tibor. Valahányszor Schubertre gondolok, egy hatalmas, ragyogó üstökös jut eszembe, amint fényével végigszáguld a világ boltozatán s rohanása közben szétpattanva számtalan ragyogó részét adja önmagából, gyönyörködtetve a szemlélőt. A zenetörténet egén a sok ragyogó nagyobb és kisebb csillag Között Schubert az, ki mint az üs ökös végigfutotta életnek nevezett pályáját gyors iramban — mert mindössze harmincegy évet élt — és e rövid utján lelkének számtalan ragyogó alkotórészét szórta ránk, nagy gyönyörűségünkre. Lichtenthalba i, B*cs egyik külvárosában született, (1797) hol atyja tanító volt Gyermekkorában feltűnik nagy muzikalitása és szép hangja. Alig múlt el tiz éves, egy ábrándot komponált zongorára, négy kézre. Ugyanekkor bejut a b esi udvari énekkarba, hol Salieri az udvari kar nagy felismeri a gyermek hatalmas muzikalitását, tanítványai közé fogadja. Később atyja mellett mftködik mint segédtanító három éven át. Közben állandóan komponálva. Mfl vei feltűnnek s ő megérzi, hogy más jövőt szánt neki a sors, otthagyja az általa különben sem nagyon kedvel tanítói pályát. Tizenkilenc éves korában komponálja „Erikönig* c. dalát, mely rengeteg — közel hatszáz — dala között talán első helyen áll. Zenetanítással keresi kenyerét s megmaradt szabad ideje a .Múzsájáé", aki dalos lelkét állandóan csókjaival halmozza. ÉG e csókoknak gyermekei azok a gyönyörű művek, melyek meleget árasztanak a lélekre, könnyeket csalogatnak a szemekbe, míg érző lélek lesz a világon. Marad kis szabad ideje barátai számára is. Fiatal írók, festők, ze nészek kezdik öt figyelni s majd rajongva veszik körül. így keletkeznek a .Schube tiádák", ezek a meghit, bizalmas baráti összejövetelek, melyek keretében csendülnek meg először az Aj kompozíciók. Aranyos, kedves bohémtársaság lép szövetségre egymással, megosztva magukközt lakásukat, pénzüket, sőt kalapjukat és nyakkendőjüket is. Egy-egy pihenőnapon kirándúlnak a kis külvárosi vendéglőbe sörözni s a víg, zajos társaság, tányér és pohárcsörömpölés közben Schubertunk komolyan elméiyed egy vers olvasásába, majd kezébeveszi az étlapot, amelynek tiszta háüapját sűrűn teievonalozza, lázasan ir egy ideig s örömmel ragyogó szemmel jelenti barátainak, hogy áj dal született és szerényen pirulva teszi hozzá, hogy .Ugy érzem szép lett". Szép bizony 1 Mert szép. gyönyörű és őszinte minden mi ve. Hihetetlenül gyorsan komponált. Csak igy magyarázható, hogy oly rövid élete folyamán aránylag rengeteg mivet irt. Általában ismert „S^Sndchen" jét egy negyedóra alatt vetette papírra. Diabelli zeneműkiadóval szerződése volt, mely szerint a kiadó minden dalt, különbség nélkül két forinttal díjaz. Megtörtént, hogy Schúbert némely nap kétszer is felkereste kiadóját egy ijabb dallal. Ilyenkor a ki dó haragosan mordúlt rá. Ámde évek múltán e dalok jövedelméből házakat épített — a kiadó. A .Winterreise" című dalciklusának minden daláért egy forintot kapott; a huszonnégy dalért huszonnégy forintot. Viszont a „Wanderer* című dala egymaga 27 000 forintot jövedelmezett a kiadónak az 1322— 1861 közti években. Emiitettem, hogy Schubert 31 éves korában halt meg. 17 éves korában írt már néhány oly dalt, mely ma is a dalirodalom gyöngye. „Gretchen Am Spinrad" (1914) .Haidenröslein" (1815) „Erikönig" és „Der Wanderer" (1816.) Élte végéig hátra van még 14 éve s mikor meghal, dalos