Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-01-04 / 1. szám

lop nagyon karcsú; első tekintetre is gyengének látszik. Noha az eddig eltelt rövid idő alatt az állami deficit fedezésére a főbiztos 126 millió aranykoronát szabadított fel, s így a hátralevő háromszor annyi időre még rendelkezésre álló őszszeg csak 136 millió (az eltérést a valutaárfolyamok változásai okoljak meg), mégis ebben a tekintetben gyöngeséget nem állapíthatunk meg, mert mindez megfelel az előszabott tervnek. A gyöngeség másutt mutatkozik. Ha ugyanis a bevételek egyes főcsoportjait vesszük szemügyre, úgy azt találtuk, hogy azok egyenőtlenül folytak be. A pénzügyi újjáépí ési terv szerint például az egyenes adókból havonként 75 millió aranykoronának kellett volna befolynia. Ezzel szemben júliusban csak 1 millió, augusztusban 5 millió, szeptemberben 47 millió, októberben pedig 3 8 millió folyt be. A valóság tehát meg sem közelítette az elgondolt tervet. Majd novemberben és decem berben hirtelen, minden átmenet nélkül 9 millióra, illetőleg 12 millióra szökött fel az egyenes adók bevétele. Decemberben tehát 12 szeres összegét adta a juliusi bevétel nek. Ez a lázjegyzék riasztó betegség tüneteit mutatja. Mig a julius-októ beri törpe eredmények a beteg erőtlenségének aggodalmat keltő jelei, addig a november decemberi káp rázatos produktum nagy erőfeszítés eredménye. Az arcra kiült pirosság nem a visszatért egészség biztató szine, hanem a lázas, túlerőltetés kórtünete. S noha való az, hogy nálunk is, mint minden agrár államban, a termés értékesítése után az adók bővebben folynak be, tévedne az, aki a november-decemberi nagy adóeredményeket kizárólag, avagy főképen ennek a periódikus adófizetésnek kellene betudni. Tévedne, mert hiszen már október is ebbe az időszakba esik. Októberben mégis csak a fele folyt be az egy hónapra előirányzott egyenes adók összegének. Az adóbevételeknek novemberi és decemberi felduzzadása a valóságban két főokra vezethető vissza. Az egyik: az adóknak aranyalapra való fektetése, amely számítási mód átmenet nélkül megsokszorozza az adóterheket; a másik: az év végére eltolódott késedelmes adókivetés, aminek következtében az egész évi nagy összegek egyszerre válnak esedékessé. Az aranyalapon való adóztatás óriási terheit azonban Csonka-Magyarország legyöngült lakossága nem birja el, mert a kereset, a jő ved a lem és a vagyon a békeparítás ösz szegeitől és értékeitől messze elmaradt. A mai egymásra halmozódó adókulcsok lehetetlenné teszik a tőkeképződést, nem ritkán az egész jövedelmet elveszik, sőt még ezen felül is követelnek bizonyos részt a vagyonból, ahol még valami maradt. (Az a rendelkezés ugyanis, hogy a jövedelem egynegyedrészét okvetlenül az adózónál hagyja az államkincstár, nincs végrehajtva). Az adóztatás ilyen iramát az adózó közönség, a nemzet áldozatkészsége nem birja ki. A föld termőerejéntk gyor3 kizsarolása után szomorú éveknek kell következniük. Ilyen gazdálkodásra, ilyen adóztatásra a pénzügyi újjáépítés müvét fektetni nem lehet. Ebbe a magángazdaságok belepusztulnak és az állam bevételei apadnak. Nem kedvezőbb a helyzet, sőt társadalompolitikai szempontból még viszásabb az állam többi bevételénél. így az antiszociális forgalmi adó, a kibontakozási tervezet havi 6

s/s millió aranykorona előirányzatánál min • den hónapban nagyobb bevételt hozott. Ez a többlet novemberben és decemberben már megközelíti az 50 százalékot. Az aranyalapra fektetett illetékek szintén felülmúlják az előirányzatot. A havi előirányzat ugyanis 25 millió aranykorona, hat hónap alatt tehát 15 millió. Ezzel szemben a főbiztos jebitése szerint az elért eredmény 18 7 millió. A többlet 3 7 millió. A fogyasztási adók csak juliusban nem érték el az előirányozott 2 5 milliót, mig a többi hónapban meghaladták azt. Iit is hat hónap alatt végeredményben 2 8 millió bevételi többlet mutatkozik. Az újjáépítési terv és ez elért eredmény között a legnagyobb eltérést a vámbevételeknél találjuk. E c'men ugyanis a költségvetési előirányzatban havonként 1,833 333 aranykorona szerepel, ami fél év alatt 11 millió volna. A vámbevétel azonban minden hónapban túlhaladta az előirányzott összeget, a többlet novemberben 200 •/•, decemberben pedig valamivel ennél is nagyobb. A félévi eredmény 11 millió helyett 25.2 millió. Habár a vámbevétel a külföldi köfcsön egyik biztosííéka, a nagy eltérés, a főbiztos úrnak is feltűnik és szinte a túlsó oldalról maga felveti a kérdést, vájjon ez a bevétel az új vámtarifa mellett az ország gazdasági felépülése szempontjából előnyös e ? Kétségtelen, hogy az óriási vámok, a túladóztatás, a forgaimi és a fogyasztási adóknál az illetékek felcsa várása, az egyenes adóknak a teherviselő képességet meghaladó rohamos emelése nem vezethetnek az ország gazdasági felépülésére, Behatóan vizs gálva az egyes bevételi forrásokat, nem találunk abban semmi meinyttf

4"* tatót, hogy állami bevételeink öszszege novemberben 38 milió aranykorona helyett 54

1/* mii ió aranykoronára rúgott. Ne dicsekedjünk el azzal, hogy a havonként 7 millió aranykorona összegben előirányzott költségvetési hiány novemberben 950000 december pedig már 3 6 millió többletté változott át. Az a hidoszlop ugyanis, amely ideig óráig ílyképen tartja az államháztartás egyensúlyát, csakhamar össze fog roppanni. Az egymásra halmozódó közszolgdUatások az árfelhajtás magasba vivő lépcsőzetévé alakulnak., amelyen túlnehéz batyujával a teheráthárltás reményében mindenki fölfelé tülekedik. A baj gyökere a koncepcióbin rejlik. Eszerint ugyanis a „pínzügyi talpraállás

<

; és a .gazdasági felépülés" ellenségként küzdenek egymással, holott csak mint szövetséges fegyvertársak boldogulhatnak A pénzügyi talpraállásra, az államháztartás egyen súlyának helyreállítására előszabott két és fél év igen fösvényül kimárt idő. E túlrövid határidő betartására irányuló törekvés szülötte: az állami bevételek rohamos fokozása, viszont a teheráthárítás törvénye következtében ebből sarjad az elviselhetetlen drágaság Mint ok és okozat lácolatosan függn-k össze azután a túl adóztatassal és a drágasággal a tőkehiány, a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi pangás, az ország lassú elszegényedése. Ez az általános gazdasági visszafejlődés azután vissza csap és a pénzügyi talpraállás egesz tervét leronthatja. Mert a hivatásuk kifejtéséhez, a továbbiermeléshez szükséges tőkéktől megfosztott pM gárok köztartozásaik befizetésére, az állam jövedelmeinek előteremtésére és beszolgáltatására mindinkább kevésbé lesznek képesek. A drágaság két vonatkozásban jelentkezh-tik: tárgyi és alanyi érte lemben:Drágaságtárgyi(matematikai) értelemben ott van, ahol a mai árak túlhaladják a békeárak egyenértékét. A drágaság alanyi (éleifenntartási) értelemben ott mutatkozik, ahol a jövedelem számszerű emelkedése elmaradt az életfenntartás számszerű emelkedése mögött. Magyarországon tárgyi és alanyi értelemben egyaránt drágaság van. Az élelem és a ruházat költségei ugyanis a békeárak egyenértékével azaz 15.000 el szemben 21.300 szorosa. A világítás és a ffttés 15 000szeres helyett 18 000 szerese. A vegyes kiadások pedig 18.400-szorosa, holott az átlagos jőved elem valirizált értéke ma feleannyi mint a békeévekben volt. A békeparitást túlszárnyaló árak és a valóságban elért jövedelmek között mutatkozó egyenlőtlenségben rejlik a drágaság veszedelme. Az életvitel költségei a békeárak fölé emelkedtek. EgyedSl a lakás bére van még a békeparitás alatt. Társadalom-politikai szempontból ez igen figyelemreméltó, mert a jövedelmi statisztikának ismert megállapítása az, hogy minél nagyobb jövedelemmel rendelkezik valaki, jövedelmének annál kisebb százalékát kénytelen lakásbérre fordítani. A lakás drágulása eszerint főképen a kis-emberekfe nehezedik. Azokra nézve tehát, akik a szakadék peremén élnek, nem kis veszedelmet jelentett a letűnt esztendő lakásdrágulása. Mig ugyanis az év elején az 1917. évi lakásbéreknek csak 12.2 százalékát kellett fizetni, addig ez a százalék a novemberi évnegyedben már 37.2 re növekedett. A lakásbére* tehát egy év alatt háromszorosra emelkedtek, az úgynevezett szanálás esztendejében akkor, amikor pl. Bécsben a külföldi kölcsön elnyerése óta a lakások bére változatlan maradt, holott az a budapestinek csak jelentéktelen töredéke. A lakásférek fokozatos felszabadítása: a magyar pénzügyi újjáépítés programmjának egyik igen messze ható rendelkezése. Kimondott célja a háztulajdont korlátozó kivételes szabályok hatálytalanítása, ami 1926. évi november 1-én fog tervszerűen bekövetkezni. Elpalástolt célja az állami bevételek növelése. Hiszen csak a lakbérek felszabadítása révén érhető el az, hogy a házadónak és házh aszonrészesedésnek együttes összege, amely a szanálás kezdetén 2 millió aranykorona volt, a szanálás végén azaz 1926 ban évi 55 millióra dagadjon, 22 millió val maga mögött hagyva a földadóból eredő 33 milliós bevételt. A házadónak és a vele kapcsolatos házhaszonrészesedésnek ez a felduzzadása igen beteges tünet. Éj ha csak ennek az árán volna az állami költségvetés egyensúlya két év múlva elérhető, ú»y minden amellett szól, hogy inkább toljuk még ki időben az egyensúly helyre illitdsdt, de ilyen erőszakos eszközökhöz ne nyúljunk. így egyetlen költségvetési tételnek a házadó és h ázh aszonrészesedés együ ttes összegének vizsgálatából kipattan az a szükségszerű következtetés, hogy az államháztartás egyensúlyának fokozatos helyreállítását ne erőszakoljuk az 1926 év második felére, hanem helyezzük azt későbbre, Ingalább is két és fél évvel későbbi időre. De ezt a határidőt a nemzet áldozatkészsége bízvást vállalhatja akkor, ha a még addig jelentkező költségvetési hiányok fedezésére megfelelő újabb kölcsönt veszünk igénybe. Enne* nincs is akadája, mert az eddigi újjáépítési kölcsön biztosítására lekötött bevételeknek eredménye az 1924. év második felére ejőirányzott havi 475 millió aranykorona helyett novemberben 22 9 millió aranykorona volt, azaz csaknem ötszöröse az elSirányzottnak. A hid misodik pillérét tehát meg kell erősíteni, a 250 milUós hitelt ki keli egészíteni 500 milba&Fanykt De ez is csak llíillaraísiztartás egyensúlyának vészmentes helyreállítását biztosítja csüpín, a termelő munkának azonban nem adhat lendületet. Az iparban, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben egyaránt fojtogató tőkehiány lehetetlenné teszi a legszükségesebb produt.ív beruházásokat, sőt sok esetben a munka folytatását is. Egész közgazdaságunk válsággal küzd. A két év előtt megindult építkezés is fennakadt; a lefolyt évben egyharmadára csökkent a tavalyi téglafelhasználás. Ellenbzi a csődök és a kényszeregyezségek ijesztő mértékben szaporodnak. A Nemzeti Bank korlátozza a hitelnyújtást, holott kölcsöntőkéért kiált a mezőgazdaság, az iparos és a kereskedői Itt mindsn úgy szomjúhozza a megtermékenyítő kőlciöut, mint a magyar róna a májusi esőt. Ha ez elmarad, kiszárad, elsorvad minden. Bethlen István gróf miniszterelnök argónauta útjából elhozta a sárkányőrizte 250 millió aranykoronát. Tőrt ösvényen haladna és kisebb ellenállásra találna, ha elindú'na újabb kölcsönért az államháztartás részé.e és megszerezné az életfenntartó és megtermékenyítő kölcsönt a magyar magángazdaságok számára is. Ha majd az újabb államkölcsön aranyaival megerőltettük a túlsó partra vezető hid második pillérét és a magángazdaságok részére megszerzett kölcsönből megépítjük a hid harmadik pillérét is, akkor a nemz t áldozatkészségét kötelességszerűen alátámasztottuk. Csak azután tarthatjuk meg az ünnepies aranyhíd-avatást. Adja Isten, hogy ennek ideje a jövő évben elérkezzék ! Egy évforduló. ós pompában ragyog a schönbrunni kastély kápolnája. Kigyúladtak a gyertyák. Fényökben ott térdel egy ősz király, körülö te régi hatalmas családjának sarjai. Mellette térdel a fiatal trónörökös, bájos nejével, arany fürtű kis fiával. Az ország körül tombol az ellenség. Egy világ esküdött össze, s bőszen kel föl ellenök. Az ország fiai kint a határokon küzdenek, mint az oroszlánok, imádkoznak mint az angyalok. S dacára a megszámlálhatatlan ellenségnek — győznek, mig bent a kastély kápolnájában, a harciasan beköszöntő új év napján fölajánlja az ősz király országát és családját Jézus szentséges szivének. Ez történt anno Domini 1915. Mennyből jött a válasz: bámulatos győzelmek északon, keleten, délen. Tovább dúlt a harc. Az ellenség megsokszorosodott. Az ősz király katonái ugyan még vitézül harcoltak, de megszűntek imádkozni. Meghalt az ősz király. Katonái még harcoltak, de már kezdtek átkozódni. Mind inkább megszűntek a győzelmek ... 0;t tűi a frankok froniján imád-