Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-06-22 / 25. szám

Pápa, 1924 junius 22, vasárnap. XXI. évfolyam* 25, szám. ülfBfixetési írsk: negyedévre OOOO kor., egy hónapra 6060 kor. Igyes szám áradarabonként 2000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Lijget-utca 42. Kiadóhivatal: Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint A magyar katolikusokhoz! Ernszt Sándor beszéde a balassagyarmati kath. napon. A katolikus Magyarországon jelenleg bizonyos nyugtalanság, bizonyos békétlenség, bizonyos elégedetlenség látszik. Nem azért, mintha a katolikus magyar egyház rendkívül nyomasztó helyzetben volna, nem mintha rendkívül súlyos teher nehezednék rá, nem mintha nem tudná mindenki szabadon érvényesíteni erejét és egyéniségét, iskoláinkból sem űztek ki bennünket, de mégis elégedetlen és nyugtalan a magyar katolikus. Ezt látom az ujsáÍ

jókból, a beszédekből, a nyiatkozatokból, a közdolgok megítéléséből. Mi ennek a főoka? A?, hogy a magyor katolicizmus nem gyakorolja a közéletben azt a befolyást, amelyre hivatva lenne. A magyar katolicizmus szervezettsége nem az a szeivezettség, amelyre szükség van, gyöngébb, kevesebb annál, aminek- lenni kellene. Ha nézzük a mi katolikus saitónkat, be kell látni, hogy egynéhány ember rendkívül nag/ áldozatokat hozott, rendkívül sokat tett érte, saját egyéniségét, saját erejét, lelkét, mindenét, amit Isten neki adóit, kockára tett, csak azt nézte, hogy miképpen szolgálhatja ideálját, miképpen szolgálhat Istennek, a magyar nemzetnek és a magyar katolicizmusnak, Ezek a katolikus újságok jól, ügyesen, becsületesen vannak szerkesztve, ragyogó tisztasággal. S ez valóban nagy eredmény ebben az időben, amikor majdnem mindenki megvehető, majdnem minden lehetséges pénzért. És mégis a mi katolikus újságjaink nem képesek azt a befolyást gyakorolni, amire feltétlenül szükség lenne, mert az emberek legnagyobb része nem tartja kötelességének, hogy katolikus férfi csak katolikus lapot olvasson. Erre a magyar népre nézve, amely olyan sok csapáson, nyomorúságon ment keresztül, a legnagyobb szerencsétlenség az, hogy amikor külső veszedelem fenyegette a hazát, a társadalom tagjai befelé mindig testvérharcot folytattak egymás ellen. Mikor a mohácsi vész idejében leverték, letiporták és legázolták a magyar nemzetet, a protestantizmus tépte szét a magyart. Testvér testvér ellen emelte fel kezéíMost is, amikor egypár lépésnyire van tőlünk a szégyenhatár, azt látjuk, hogy a szegény embert a gazdaggal szembeállítják és a társadalom testvérharca folyik ebben a népben. Pedig másról kellene gondolkozni, másra kellene terelni minden figyelmet, hogy vissza szerezhessük, ami nyomorultul elveszett. A magyar roppant nehezen fejlődött és fejlődhetett hosszú időkön keresztül:; Végtére jött egy "magyar királyné, aki nagy lelkével és óriási szellemével jólétet teremtett ebben az országban. Akkor ez a nép hálásan tekintett a királyi trón felé. De aztán ismét nehéz idők jöttek és amikor a világ legnagyobb császára felszólította a magyart, hogy forduljon a királyi trón ellen. a magyar nép ezt nem tette meg. Nehéz idők voltak, szomorú idők. A magyar úri osztály ebben megemberelte magát, minden jogáról lemondott a szegény ember érdekében, aki sok tekintetben szolgaságban élt és felemelte őt magához. De ez rövid ideig tartott. Ismét egy vészterhes korszak következett. Nem volt ideje a magyarnak megerősödni, mert egymást érték rajta a sors csapásai. Ha átnézek a rajnai nagy emlékmű alatt, amely mint Germániának hatalmas szobra, nyugat felé, Franciaország felé fordul, előtte Szent Rókus kápolnájával, ahová százezrek szoktak zarándokolni, ha látom a gyönyörű Lorelei-1, amelyet százszor és ezerszer megénekeltek, ha előttem van az arany Rajna, a hatalmas városok, a szent Kölnnel, — akkora mint Budapest — Szent Kölnnek nevezik, mert katolikus földben áll, amelynek kétezer éves katolicizmusa van, ha látom azokat a nyugodt, hűséges, kitartó, igaz katolikus sziveket, akkor meg kell állapítanom, hogy ez hiányzik Magyarországon, hiányzik a városi és polgári elem, amely ősi hagyományokra, hosszú századokra tekinthet vissza, ahol a csatádban úgy szállt át a katolicizmus hosszú generációkon keresztül apáról fiúra, ahova hiába megy valaki, hogy eltérítse az embereket, mert a multak emléke ellentáll minden kisértésnek. A mi falvaink elhagyottak, szegényesek. Meg vagyunk győződve, hogy ezt fel lehet emelni. Kell, hogy ezekben más nép lakozzék, egy megáldott, becsületes polgári elem. Mi, magyar katolikusok, nyíltan és világosan hirdetjük, hogy a hazának oszlopai vagyunk és teherbíró oszlopai akarunk lenni. Az egyik katolikus gyűlésen nemrégiben Budapesten hivatott ajkak azt mondották, hogy kezdődik a katolicizmus reneszánsza, újjászületése. Kissé korainak vélem a megállapítást, de sok tekintetben igazság van benne. Mindenesetre még sokat kell dolgozni és fáradni. Ismertté kell tenni a nemzet előtt, amit akarunk. Fel kell világosítani mindenkit, hogy mi a nemzetet tisztává, becsületessé akarjuk tenni, mentessé minden korupciótól és erkölcsössé, hogy megküzdjön minden kísértéssel. Tudjuk, hogy ennek megvalósítása rendkívüli fáradsággal jár. De élet vagy halál, nekünk mindegy, mert a mi célunk több, mint minden élet és minden, aini itt a földön van. Minden pillanatban hajlandók vagyunk céljainkért meghalni. így kell lenni! Menjünk előre! Isten nevében! Előre! Felvétel a bencés főgimnáziumban az 1924—1925. iskolai évre. A helybeli bencés főgimná 2iumban a jelen!kezés az I. osztályra jun. 23. és 24-én történik. Az I. osztály felvételi vizsgálata jun. 25 én reggel 8 órakor kezdődik. A beiratkozások az 1924—25. iskolai évre jul. 1., 2. és 3. napjain lesznek reggel 8 órától áéli 1 óráig az igazgatói irodában. Serlegavatás. Megható, barátságos ünnepség színtere volt f. hó 14-én, vasárnap este az állami tanítóképző intézet tornacsarnoka. Abból az alkalomból ugyanis, hogy az intézet ifjúsága az. acsádi célíövő-versenyen immár harmadszor, tehát véglegesen elnyerte a. Pápa város adományakép kitűzött vándordíjat, egy ezüst serleget, a tanári kar és ifjúság együttesen tartotta meg az új serleg felavatását. Hatalmas, U alakú asztal húzódott a tornacsarnok egész hosszában. A résztvevők pont 8 órára érkeztek. Sarudy Ottó kir. főigazgató, mint a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízottja vett részt, Csoknyay Károly városi főjegyző, a távolievő polgármester helyetteseként, a város közönségét képviselte, ott volt az egész tanári kar nyugdíjas tagjaival együtt és az intézet egész ifjúsága. Ezt az őszinte hazafiság tüzétől égő ünnepséget az ifjúság a Pappváryné-Szabados: „Hiszekegy" el« éneklésével kezdte meg. Az első felköszöntőt Sarudy Ottó mondotta a kormányzóra. Nem sokkal később Szarka Lajos igazgató mondotta el serlegavatóját. Lelkes szavakkal emlékezett meg arról, a hazafias cél érdekében, nem kis horderejű eredményről, mit az ifjúság az ő jóifegyelmezettsége által magának kivívott. A céllövéshez — úgymond — minden tekintetben épszervezetü és talpig tökéletes ifjú szükséges. Büszkének vallotta magát, hogy egy ilyen intézetet vezethet és kijelentette azt, hogy minden igyekezete csak oda irányul, hogy azt az egészséges, vallásos és hazafias közszellemet, amit ebben az intézetben talált, továbbra is megőrizhesse. Végre Nagy-Magyar* ország újra-feltámadásának reményében ürítette a serleget. Ezután Sarudy Ottó a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízatásából emelkedett szólásra. Mint az intézet volt tanára és igazgatója, szive mélyéből át volt hatva az örömtől, ami az intézetet érte és ez őszinte együttérzés hatalmas szónoki lendületet adott szavának: az ország felvirradásának okvetlenül el kell még érkeznie, mindig is ez volt a meggyőződése, de most, hogy látja a magyar ifjúságnak ezt a szép fejlődését, ez a meggyőződése csak megerősödött. Ezután Pödör Béla képezdei tanár felé fordult, meleg szavakkal üdvözölte őt, mint az eredmény legfőbb kivivóját és átnyújtotta neki a vallás* \