Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-06-15 / 24. szám

Ara 2000 kor. XXI. évfolyam, 24. szám. Pápa, 1924 junius 15, vasárnap. $*$tlxet&sl árak: negyedévre 0000 kor., egy- POLITIKAI HETILAP. Szerkesztőség: Liget-utca 42. Kiadóhivatal: hónapra 6080 kor. • Ker. Nemzeti Nyomda, lg y e s szám éra darabonként 2000 kor. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. WHWWBWMMMMBBMMHBWWBBllMBHBBWWWWiWMBWBIMIW HWp—WC "UTV>'TWroT<WílllininnWMÍ» M Wlllllll i ,|i | > llnlllllll IMI fITTVrnXXITl Urnapi reflexiók. Nem tudom, más hogy van az Űrnappal, de az én bensőmet mindig erős hullámzásba hozza. Mintha valami titkos, drótnélküli áramkörbe kapcsolódnék, amely gyújt és izzít; mintha csobogó, kristálytiszta habokban fürdenék meg lelkem, úgy fölfrissülnek erői. Diadalmas érzelmek viharzanak át rajta, a " szupernaturális világ erőinek hatása alá kerülök. Ehhez hasonló érzelmek vibrálhattak a triumfáló római hadvezér lelkében, mikor a győzelmi mámortól megrészegült Róma utcáin törtetett föl a Kapitóliumra. Mert Király jár utcáinkon mostaaában. Triumíál az réten. i Ez a Cézár nem harcmezőkön tépte babérleveleit, meleg, lüktető sziveket font koszorúba. Ö úgy mondotta: „Én legyőztem a világot". Szegény Cézárunk, hervad már koszorúd. Megfakult, elszáradt, csinált virágok éktelenítik el. Te tudod legjobban, mennyi eliszaposodott, jégbefagyott sziv kisért utadon! , Elcsitul, elsimul érzelmi hullámverésem s csendes reszignációval átadom magam az ábrándozásnak. Végigjárom az őskereszténység vérrózsákkal behintett útjait. Hallgatom ennek a föld alatt bujkáló Egyháznak szívverését. Találkozom Ágnessel, a kis Tarziciussal, Pongráccai és sok más százzal, ezerrel... Olyan fölényes, olyan biztos, határozott a lépésük. Nem tudnak megtántorodni, de még csak gondolkodóba sem esni, mikor útjaikon vérpadba, hóhérbárdba botlanak. Rájuk fogják, hogy vértelenek, csonttá aszott aszkéták, kik lehorgasztot fővel, szőrruhákban járnak-kelnek és sárba tiporják a rózsákat, miket az élet hint lábaik alá. Pedig a halálba is örömdallal mentek! A legkisebb öröm, amely a modern ember elfásult, elanyagiasodott lelkén nyomtalanul siklik át, ezeken a lelkeken, mint tiszta, hibátlan prizmákon, a szivárvány hét színére szakadozva, újabb, meg újabb örömöket fakaszt. Napsugaras, verőfényes, harmonikus volt az életük. S emellett acélos csupa izom, csupa erő lelkek voltak. Persze nem iszapos, fölkavart, zavaros vizű forrásokhoz jártak. Meglátták a katolicizmusban a leggazdagabb életerő-telepet, e köré sereglettek, ennek erőkisugárzását fogták föl lelkükkel. Igaz, nem tudtak olyan fényes Űrnapot rendezni, mint rní, neni aflítöttak diszszázadott a baldachinum mellé, talán annyi virágot sem szórtak útjába, mint mi, de a lélekéheztetésben sem értek el akkora rekordot, mint mi; nem aranyveretü, drágaköves szentségtartókban hordozták körül, az ő szentségtartójuk a szivük volt. Hogy mi olyan elsatnyult, degenerált utódai lettünk ezeknek az életerős koroknak, hogy hitéletünk ellankadt, abban nagy része van annak a ténynek, hogy az Eucharistiát gondosan, hétszeres lakattal zártuk oltárainkba s az oltárt is gondosan elsáncoltuk, hogy valamikép hozzá ne férhessünk. Addig húzódoztunk vissza tőle, mig végre kiléptünk hatási köréből. Az az erőforrás, amelyből századok szívták életerőiket, ránk alvó, hatástalan energiakészlet lett. Sokáig nem fért a fejünkbe s ma is sokan kétkedve fogadják különösen nálunk, hogy a szupernaturális élet biológiája is valja az igazságot: az élet elkoptatott, kihasznált erőinek fölfrissítéséhez, új erők beállításához táplálkozás szükséges. Pedig elvégre a katolicizmusnak nem az a célja, hogy egyrészt az alsó rétegek veszélyessé válható erőit lekötve tartsa, másrészt az intelligens lelkekben a föltolakodó „honnan, hová, miért"-eket, amelyek különösen az öntudatos résznél ürömöt keverhetnének örömeinkbe, folyton sakkban tartsa, kivédje. Ennek a modern teológiának emlőin nevelődtünk mi azzá, amik vagyunk: katolikus jelmezben járó kényelmes életfilozófusok, akik a katolicizmus elé sorompót húzunk ott, hol érvényesülési köre kezdődik: egyéni életünkben. Nem és ezerszer nem! A katolicizmus az életformálás, életirányítás igényeivel állt bele a történelmi folytonosságba, így kellet tennie, mert ezt tűzte célul eléje Alkotója, ez adja meg neki a jogalapot a léthez. S hogy a kitűzött cél ne legyen utópia, délibáb, hanem elérhető valóság, megajándékozott bennünket az Eucharistiával. Lélekformáláshoz, lélek kialakításához égből kapott minta szerint — ehhez a mi kezeink dúrvák. Mózes-szobrok nem készülnek elrozsdásodott. eltompúlt feszítő-vasakkal. Kontármunkát produkálnánk, legjobb esetben karikatúrákat. Nézzétek a történelmet, tele van ilyen kontárokkal. Erre kellett nekünk az Eucharistia. Az élet művészetét eltanulni csak tökéletes művésztől lehet Van nekünk ilyenünk is: minden oltárszekrényben. Életet meríteni csak az élet forrásából lehet: a legtökéletesebb, legteljesebb élet ott folyik, ott lüktet az ostya hófehér leple mögött. Aki életet keres, itt keresse: másutt csak vegetációt, khemizmust talál . . . Úrnapi körmeneteken elfog a vágy, azt a sok-sok

; úttalanútakon bolyongó, enervált, sorvadó lelket összetoborozni az aranytrónus Királya köré, belekapcsolni őket abba az áramba, amely nem lámpákat, hanem lelkeket izzít, gyújt, s amelynek kimeríthetetlen telepe az oltárszekrény. Állítsuk vissza az Eucharistiát egyéni és közéletünk centrumába, ahonnan kitoltuk. s máskép fest majd az élet! Módosítások a vagyonváltságra vonatkozólag. 1. Az 1924.évi IV. t.-c. (szanálási törvény) szerint többek között az iparvállalatok vagyonváltságára vopaikozólag az 1921. évi XU. t.-c. VI. fejezetében foglalt rendelkezések is változást szenvedtek a vagyon-átlag, vagyonérték, nemkülönben a vagyonváltság megállapítása tekintetében. 2. Az 1923. év végéig befizetett üs6L&gd;et & öz&ftálási íörvday szerint kivetendő vagyonvállságra oly módon kell elszámolni, hogy a befizetett összegeket a befizetés hónapjára megállapítandó kulcs szerint aranyértékrfe kéli átszámítani,. 3. Az illetékes pénzügyigazgatóságnál azonban 1924. évi junius hó 15-ig Írásbeli bejelentéssé! lehet e vagyonváltság megváltását kérni a következő módozatok szerint: a) Aki a vagyonváltságára 1Ö22. XXVII. t. c. rendelkezései szerint 1922 december 31-ig önkéntes befizetést teljesített a vagyonváltságról szóló 1921. évi XL1. t.-c. VI. fejezetében foglalt határozrnányok szerint kivethető vagyonváltság 100-szoros összegével. Ebben az esetben is fennáll azonban a pénzügyigazgatóságnak az a joga, hogy a befizetett vagyonváltság kiszámításának helyességét felülvizsgálhassa. b) Aki a vagyonválíságra önkéntes befizetést nem íeljesíiett, az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő belső kölcsönről szőlő törvény 2-ik §-a szerint a vállalat tulajdonosa, illetve a tulajdonosai által a kölcsön-előleggel együtt befizetendő kölcsönösszeg 30°/«-ának váltság cimén való befizetésével. A 3. pont alatt jelzett kérelem alapján történő megváltás eseteiben a 2. pont rendelkezései nem alkalmazhatók és a vagyonváltságnak a törvény által megállapított vagyonátlag, vagyonérték és vagyonváltság kulcs szerint való kimutatása mellőzendő.