Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-05-04 / 18. szám

PAPA ÉS VIDÉKE 2 1924 május 4 a dohánygyári alkalmazottaké (a kedvezményes élelmiszert is beleszámítva) heti 110—120000 korona. Aranyparitásban ez az összeg a vasmunkásoknál 31 aranykoronának, vagyis a békebeli kereset egyharmadának felel meg. A texíilmunkás, aki békében 20 koronád keresett, az most a legjobb esetben is 5—6 aranykorona értékű összeget kap. Ha a jobban dotált idénymunkások nagyobb keresetét elosszuk 365 részre, vagyis 52 hétre, az arány itt sem nagyobb 7 aranykorona értéknek megfelelő összegnél. Ezek a tények világos bizonyítékai a munkásság nyomorának, amelyet csak törvényes intézkedéssel lehetne megszüntetni. Ausztriában ez máskép van. Amig Magyarországon egy kilogramm cukor 21—22.000 korona, addig ott 11.000 koronába kerül. Ott egy pár cipő 150—200.000 korona, nálunk pedig 3—400.000 korona. Ezekkel az~ árakkal szemben egy vasúti váltóőr havi fizetése 3,600,000 korona, a munkások átlagkeresete 4—5 millió korona között ingadozik. Ezt azonban nálunk azért nem lehet megvalósítani, mert itt a kormány szociális érzés híján van. Ausztriában pedig keresztényszociálista kormány áll az állami ügyek élén és szivén viseli a dolgozó társadalom gazdasági életét, azt erősíti, mert tudja, hogy a munkásság az ország legértékesebb rétege s annak erősödése az ország erősödését jelenti. A ker.-szoc. szakszervezetek régóta sürgetik és követelik a kormánytól az indexszerinti bérfizetés törvénybeiktatását, a gyengébb fél védelmét, a tőke megrendszabályozását és hasonló szociális intézkedések sürgős^ megtételét. Ha Magyarországon is a keresztényszociálista politika lesz úrrá, a a munkásság nyomora enyhülni fog és nem kell rettegni attól, hogy az elégedetlen tömeg vörös májusa felborítja majd az országot. Több megértést követelünk a munkásság sorsa iránt, mert a nagy tö megek szociális jólétén és nem a szuronyok hegyén nyugszik egy ország boldogabb jövője. Több mint 150.000 tagja van a keresztényszociálista szakszervezeteknek. Székely Jáaos nyilatkozik a munkásmozgalmakról. A diktatúra bukása utáni időkből még emlékezetes az a hatalmas, több oldalról felhangzott tiltakozás, melyben a józan munkásság megtagadta a közösséget a vörös uralom vezéreivel, kik pusztulásba vitték az országot. Nemcsak nálunk, de külföldön is óriási arányokban mutatkozott a visszahatás az orosz bolsevizmus elrettentő példái, embertelen tömegmészárlása és gazdasági sikertelensége miatt. A diktatúra bukása után a magyar munkásság nagy tömegekben hagyta ott a szociáldemokratákat, úgy hogy egyes szakmák szinte teljes számban jelentkeztek a ker.szoc. szakszervezeteknél. Az eddig aránylag kicsi méretekben folyó ker.-szoc, szakszervezeti mozgalmat váratlanul érte a munkástömegeknek ez a hatalmas megnyilatkozása. De nemcsak a munkásság, hanem a polgári társadalom soraiból is sokezren léptek be a Keresztényszociálista Pártba. Egészen természetes, hogy a máról-holnapra elvet cserélt tömegek nem maradtak álhatatosak azon eszmékhez, melyhez sokat csak a félelem, és a viszonyokhoz alkalmazkodni tudó konjunktura sodort oda. A kommunizmus utáni negyedik évben érdeklődjünk Székely János v. államtitkárnál, a Ker.-szoc. Szakszervezetek Országos Szövetségének elnökénél, aki az elmúlt vasárnap Pápán tartózkodott és kérdésünkre a következőket mondotta: „Mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a szociális gondolatot egyre jobban erősítsük, mert azt tartjuk az igazi fajvédelmi politikának. Ha az alsóbb néprétegeket gazdaságilag fölemeljük, egyúttal hozzájuttatjuk a szegényebb néposztályokat a magasabb kultúrához is. Az illetékes tényezők pedig már igazán tanulhattak a bolsevizmusból. A legutóbbi szociáldemokrata kongresszuson bejelentették, hogy a föld munkások szervezésére ezentúl nagyobb gondot fordítanak, A szociáldemokraták nagyon jól tudják, hogy a bolsevizmus is azon bukott meg, hogy a föld népe, habár emberséges szociális reformokra vár, elutasította magától a lázítókat. Katasztrófális lenne most ezzel szemben minden további meg nem értés, mert előbb utóbb a forradalmi szociál izmus karjaiba kergetné az elégedetleneket. A munkásság józanabb elemei kiábrándulva nézik a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának működését és gyanúsan fogadják a külföldre szökött emigránsok minduntalan való megmentését s nem tudják megérteni, hogy a szociáldemokrata vezérek miért nem emelnek soha szót a bankokrácia ellen." Azon kérdésünkre, hogy a szociáldemokraták tudnának-e általános sztrájkot rendezni, ezeket mondotta : „Hiu ábránd azt gondolni, hogy a szociáldemokraták erre képesek volnának. A ker. szoc. szakszervezeteknek ma már több mint 150.000 tagjuk van és ezek között vannak Budapest összes közüzemi munkásai, a villamosok, hajósok, vízművek, vasutak, postások, gázgyári alkalmazottak, nem is számítva a többi szakmák munkásságát. A ker.-szoc. szakszervezetek, ha nem is politikai hatalom, de minden esetre olyan tényező, amellyel ellenségnek és jóbarátnak egyaránt számolni kell/ A Kath. Leánykör mai szombatdélutánján Bod Péterné tart előadást. Vendégeket szívesen látnak. — Jövő szombaton P. Domonkos ad elő rendkívül aktuális témáról. HÍREK* ••• Egyházi kinevezés. Dr. Rott Nándor veszprémi megyéspüspök a pápai esperesí kerület tanfelügyelőjévé és helyettes esperesévé Szentgyörgyi Ignác külsővati plébánost nevezte ki. E kitüntetés a keresztény társadalmi és politikai mozgalmak lelkes és agilis munkását érte. Őszintén gratulálunk ! Május! litánlák minden este 7 órakor tartatnak a főtemplomban. Vasárnapokon litánia előtt Gerstner Ignác apát, esperes-plébános szentbeszédet mond. A plébánia-hivatal jelenti, hogy 4 én, vasárnap a hivatalos főistenitisztelet jó idő esetén a Kálvárián lesz, ahova a főtemplomból 8 órakor körmenet indul. A Kath.Nővédőegyesület konferenciája. A Kath. Nővédőegyesület tagjai számára jövő szerdán, május 9 én d. u. 6 órakor a bencés főgimn. zenetermében Blazovich Jákó konferenciabeszédet mond. Vendégeket szívesen látnak. J A Kath. Nővédőegyesület ma, vasárnap délután 6 órai kezdettel a bencés főgimnázium dísztermében májusi estélyt rendez a következő műsorral: 1. Salve Mater. Solesmesi himnus. Énekli a bencés főgimn. énekkara Németh D5me vezetésével. 2. Beethoven: Andante con variatione. Zongorán előadja Hermann László dr. 3. Ümepi beszéd. Mondja Kiihdr Flór|s dr., pannonhalmi főiskolai ta- ^ nár."4. Hegedű-szóló zongora-kísérettel. Előadják Nemcsicsné Sléptóth M*ria és Gál Geláz főiskolai tanár. 5 Endrődy S.: Csillagos éj. Szavalja Bod Péterné, az Orsz. Kath. Nővédőegyesület propaganda-szakosztályának elnöke. 6. Május Királynéja, yAllegorikus kép énekszámokkal. Szereplők: Szűz Mária szobra: Kolbe A Ilus, Gyöngyvirág: Saád Irén, Rózsa: Pelczer Edith, Ibolya: Erdőss Irén,

Ké Szegfű: Domonkos Emma, Nefelejcs: Darányi Rózsi, Liliom: Kristóffy a Bözsi, Öntöző kisleányok: Fábián Kató, Horváth Évi, Nikodém Ilus. Az üdvözlések alatt énekel a bencés főgimn. énekkara. TÁRCA. ••• Tavaszi álom. Mikor elindult, tavasz volt, kacagó, verőfényes. Léptei alá virágszirmok imllottak, madarok csattogtak a lombokon. Május volt . . . És ő vitte 18 éves lelkének sejtelmes ábrándjait és a gyermekszoba bábájos mesevilágát. Fürgén szaladt a tarka pillangók után, kibontott haját a játszi szellő meglobogtatta s kalapjával pajzánul intett a bárányfelhőknek. Ilyen derűs, boldog álmodozásokban sufcant el pár éve. Néha komolyan felfigyeli egy-egy hozzá zengő lantnak panaszos hangjára, de szíve nem remegett meg tőle, mégis szívesen vette, mert rajongott a muzsikáért. * * * És egyszer egyik tavaszon a mosolygó égre lomhán ereszkedett rá egy sötét felhő. A levegőbe sóhajok szálltak, az "emberek szomorúan, halkan jártak, pompázó kertek virágait sietve tarolták le és vitték őket a katonavonatok a ködös messzeségbe. S az éjszakák csendjébe rémesen hangzott fel az aggódó édesanyák sikolya. Ekkor már kibontott haja nagyiányosan volt feltűzve, szép kis álmait féltve rejtette el szíve mélyére, ábrándjait kézimunkái rózsáiba hímezte. Halkabb, komolyabb lett beszéde. Egyformán féltette a gyerekarcu katonákat, gondolatban becéző üzeneteket küldött hozzájuk. És türelemmel várta aggódó szivének, tavaszát. Az évek kegyetlen mutatója könyörtelenül rohant tova s vitte magával a legszebb éveket, a vágyakat, az álmokat, legnagyobb áldozatát a haza oltárának. És csodálatos, mégsem érezte ezeknek az éveknek súlyát, csak minden eljött esztendő egy mélabús regiszterré olvadt lelkében, amelytől valami különös, mélabús akkordok simultak a muzsikájába. De szivének még most sem volt lakója ... És mikor egyszer a sötét felhő mögül az ég derült kékje újból előbukkant, gondolta, újra elindul, hogy egyszer, csak még egyszer visszaidézze a szép tavaszok perceit . . . most 10 év múlva. Vájjon lesz-e még lelkében annyi rajongás, mint azelőtt régen? Vájjon lesz-e? Vagy tán lemaradt volna az élet vonatáról ? Ki tudja ? Egészen elérzékenyedett... Május volt ismét, mikor kissé bátortalanul a sugárözönös úton elindult. Gondolatai annyira fogvatartották, hogy nem is vette észre hosszú barangolás után, hogy egy csodás kertbe tévedt. S mire felnézett, egy mosolygó ifjú állt előtte. „Téged vártalak — szólt — tudtam, hogy eljössz." Érintésére egy kis törpe jött elő a bokorból, aki egy kis vesszővel megérintve az érdekes virágokból készült kaput, egy pillanat alatt elborította a kijáratot a piros és fehér futórózsák száza. És a törpe újból eltűnt. Ekkor az ifjú gyengéden megfogta a leány kezét, szelíden a szemébs nézett s ő nem ellenkezett, valami édes tehetetlenség tartotta fogva, szívében égő, soha nem érzett kábult boldogság, mert az azúrkék szemek mélyén megtalálta önmagát üdén, fiatalon ... „Jöjj — szólt az ifjú — elvezetlek az én birodalmamba, megmutatom annak minden szépségét, elmondom neked hosszú évek meghitt, drága kis meséit, melyeket neked gyijtögettem. Minden dalom hozzád énekeltem, reszkettem érted, hogy szívednek van-e már lakója s akkor sohasem láthattalak volna. Érezned kell, hogy minden perc szépségével Téged vártalak.

4 Először egy gyönyörű jázmin-lugasba vezette s a lombok közt ujjongva ismerte fel a hűs templomok szép Mária-szobrát. A Szűzanya fejét glóriaként fehér rózsakoszorú övezte, a 1