Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-03-09 / 10. szám

Pápa, 1924 március 9, vasárnap. Ara 1MM) kor. XXI. évfolyam, 10. szám. Henietéil árak: negyedévre 0000 kor,, egyhónapra 4000 kor. POLITIKAI HETILAP, megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség t Liget-utca 42. Kiadóhivatal Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Emlékezzél ember A jókedvű, heje-hujázó, szépségeiről, báljairól, divatjairól, táncairól nevezetes farsangnak vége: elnémult a cigány muzsikája, kisöpörték a báltermeket, hallgat a nóta. A szerelmes önfeledések, tündéri lejtések, pezsgőpalackok után komolynál is komolyabb szóval döbbenti bele az Egyház gyermekeinek fülébe azt a, még a legszélsőségesebb nihilistától sem tagadott alapigazságot: hogy el van határozva, hogy az ember egyszer meghaljon... por vagy és porrá leszel! De minők is közelebbről azok a nagy gondolatok, amelyeket homlokunkra ír a7 Egyház, midőn hamvazószerdán hamuval hinti meg azt? Az egyik gondolat a mulandóságé. Hogy az enyészet, a mulandóság oly kérlelhetetlenül pusztít, oly kegyetlenül fosztogat, oly könyörtelenül tör le tehetséget és erőt, oly fojtó vasmarokkal szorít le az élet színpadjáról mindenkit, aki egy ideig rajta szerepelt! Hogy siralomházban élő, halálrá itélt rabok vagyunk, kiknek napjaik meg vannak számlálva. Hogy minekünk is el kell mennünk innen, amint elmentek azok a nemzedékek, amelyek a fáraók piramisait építették, vagy amelyek a görög szabadságért és a római impériumért véreztek; amint elmentek a nemzetek, amelyek a népvándorlás viharaiban rajzottak végig Európa homlokán, vagy azok, amelyek a lovagkor ideáljaiért hevültek; hogy minden törekvésünk, vágyunk, szerelmünk, boldogságunk hovahamar a halotti pompa gyászába fog temetkezni és ott lenn a sírüreg mélyén fog meghódolni az enyészet, a halál nagy törvényének. Mennyi vágy, törekvés, bánat remény, mennyi tettrevágyó, ágaskodó szenvedély, mennyi * lüktető és forrongó életkedv | volt már a világon! S ma hol j van mindez ? Letarolva, fagyosra hűlve, elporladva, föld alá temetve! S mi, az unokák már nem is érdeklődünk névtelen apáink rég lezajlott, rég elmúlt szereplése iránt. Hogy véletlenül most, épen mi szereplünk az élet színpadán, változtat-e a dolgon ? Ezek a most még üde, mosolygó arcok is, ezek a játszi bíborszínű ajkak, ezek a huncutkás, enyelgő, mélytüzű szemek és ezek a sokért verő és sokért aggódó szívek el fognak hűlni egykoron (íaián nem is oly nagyon későn!) és elpihennek és oly csendesek, békések, mozdulatlanok lesznek, mint a mohos határkő és olyan nagy nyugalommal fogják aludni a nagy alvók álmait, mintha életükben sohasem éltek, féltek, reméltek, szerettek volna ezeken a földi tájakon. S változtat-e a dolgon, ha elfelejtjük is aggódó gondolatunkat az élet vége felől? Mit használ, ha letagadjuk, hogy egyszer csakugyan elkövetkezik a mi enyészetünk, a mi végóránk is? És végtére, he jól belegondolunk, még nem is az a főbaj, hogy erről a földről el kell hordanunk sátorfánkat, ennyiben még nem volna olyan nagy baj az enyészet törvénye, a halál. Hanem a főgond igazában a halál utáni dolgoknál kezdődik. Krisztus, a földön járt Isten szava szerint a lelkünk örökre él; csak az a nagy kérdés: gyönyörűséges, boldog örök élet, vagy a legiszonyúbb kintenger és kétségbeesés: a kettő közül melyik lesz osztályrészünk ? Ebből a szemszögből aztán ez a néhány évtizedre terjedő földi lét csak előkészületi idő, maga a nagyböjt pedig a magunkbaszállás, bensőség iskolája, a bűnbánat ideje. Ez adja böjti időszak másik alapgondolatát. Mi a farsang és a földi örömök között sem feledjük az élet komolyságát, a nagy célokat, az őrök és megrázó krisztusi igazságokat. Egy percig sem tévesztjük szem elől, hogy nem a muló gyönyör és csalóka fény az igazi érték. De másfelől a böjt időszakán kétszeresen rnagunkbaszállunk és fokozottabb mértékben végiggondoljuk a legfontosabb életigazságokat; elmélyedünk az erkölcsi normá\ ú valé szándékos átlós ellentétbe-helyezkedés, és a bűn iszonyú rombolásainak megfontolásába s a bűnnel járó és tengernyi baj szemléletébe; felelevenítjük magunkban a komoly hitélet buzgóságát, az örök javak szeretetét, a lelkünk gondozásának igyekezetét. Az örökkévalóság — ez a mi célunk; ez a nagyböjt harmadik nagy gondolata. Mi nem halunk meg, csak a testünk dől össze; mi nem szününk, csak bajaink némulnak el; mi nem fogunk letűnni mint a tiszavirág, csak a valóságnak képzelt szappanbuborékok fognak szétpattanni körülöttünk, hogy aztán megkezdődjék a minden ragyogásnál szebb, élvezetesebb élet egy másik létrendben. Igazán élni, lenni fogok én mindig? Érezni, örülni, boldogulni? akkor is, amikor régen porrá égett a föld és minden ékessége, amikor az entrópia erejében a moccanni sem tudó egyensúlyállapot bekövetkezik? Oly soká fogok megmaradni öntudatommal, az egyéniségemmel, ameddig az örök isten Igazság meg nem hazudtolla önmagát! Íme, a nagy gondolatok, melyeket homlokunkra ír az Egyház, midőn ránkhullatja hamuját. Minden törpék diplomáciájánál, minden apró emberi és politikai marakodás- és paragrafus-rágásnál. szebb, fönségesebb, hatalmasabb gondolatok ezek!! És milyen büszke, merész szóval jutnak ezek tudomásunkra ; Emlékezzél egpjjer, mivel . . . porrá leszel! A kereszténység ez a nagy eszme, mely megtanít bátran szembenézni a halállal. Nem ijed meg az anyag enyészetétől, a mulandóságtól, mert diadalmasan túléli azt. A halál nekünk keresztéayeknek, csak intőoszlop, csak átmeneti fejezet örökkétartó életünk rohanó, de soha el nem fogyó éveinek könyvébem — Mások félnek, rettegnek tőle, elzárkóznak még gondolata elől is. Vagy, miközben az élet és élni akarás jelszavait hangoztatják, ugyanakkor elvben lemondanak az élet világnézetének kereséséről és merész kanyarodással élni nem tanító, szellemtelen bölcseleti rendszerekbe, vagy a buddhizmusba menekülnek, amely természetünk szava ellenére a teljes elpusztulást, a megsemmisülést, az elsülyedést tűzi ki egyetlen végcéljául, credo-jául. Mi nem félünk a haláltól, sőt reménylünk tőle s olyan életberendezettségre törekszünk, hogy félnivalónk sohase legyen miatta. Ilyen a mi „diadalmas világnézetünk". Ezért örömteljes még a töredelem ideje is és ezért hangzik fel ezen időszak után a húsvéti harangszó örvendetes allelujája. A felsővárosi Kath. Kör folyó hó 8 án este 7 órai kezdettel Csáki utcai helyiségében böjti előadást rendez. Az előadó szónok dr. Szalay Jeromos lesz. Érdeklődőket szívesen lát a Kör vezetősége. A Kath. Munkásnőegyestilet nagyböjt csütörtökjein tartja böjti estéit. Kezdete esle pont fél 7 órakor. Az első f. hó 13 án lesz.