Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-02-17 / 7. szám

Fápa, 1924 február 17, vasárnap. ára 500 fcoT, XXL évfolpmj 7. szám. SISílzetésI árak3 negyedévre 5500 kor., egy­hónapra 2000 kor. Sgyes szám ára darabonként 300 kor. POLITIKAI HETILAP, megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Liget-utca 42. Kiadóhivatal: Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. fi kaposvári figpimeztető. Mint a napilapokból ismere­tes, Bethlen István gróf minisz­terelnök Kaposvárott nagy be­szédet mondott. Beszédében foglalkozott a szomorú össze­omlás okaival is. Fölpanaszolja, hogy a romok maguk alá te­mették a magyar államéletben a demokratikus gondolatot is. Majd szórói-szóra így folytatja: „Az összeomláskor ebben az országban csak egy szervezett erő maradt, ez a szociál­demokrata párt volt. Ez volt az, amely -a demokratikus gon­dolatot kézbevette és a maga hatalmi törekvésére kihasználta oly formában, hogy végered­ményében ezt az országot tönkre­tette, mert tönkre akarta tenni és majdnem tönkre is tette a demokratikus gondolatot Magyarországon". A miniszterelnök ritkán be­szélt ily világosan, félreérthe­tetlenül. Nem is mondott új igazságot, csak erőteljesen fe­jezte ki azt, amit mindnyájan láttunk, végig szenvedtünk A magyar szociáldemokrácia maga sem meri tagadni, hogy bűnös a magyar tragédiában. Bár a miniszterelnök közismert, szo­morú tényigazságot konstatált, mégis nagyon kellett ez az erős vádbeszéd. A szociálde­mokrata pártban nem fog ugyan bűnbánatot kelteni a kaposvári vádbeszéd, de azt hisszük, hogy a miniszterelnök nem is neki szánta! Kellett ez a figyelmez­tető a magyar társadalomnak! Minket nem lep meg a szo­ciáldemokra párt parlamenti, politikai tevékenysége. Akik lelkiismeretfurdalás nélkül tud­ták tönkretenni ezt a szeren­csétlen országot, azoktól senki ne várja, hogy bűnbánó lel­külettel álljanak azok mellé, akik a vörös téboly romjainak el­takarásán dolgoznak. De szo­morúan nézzük, látjuk a ma­gyar társadalom nemtörődöm­ségét a szociáldemokrata ha­talmi törekvésekkel szemben. Mintha nem ezt a magyar tár­sadalmat alázta volna meg po­rig a szociáldemokrata uralom, mintha nem ez a generáció élvezte volna a lényegében vö­rös népköztársaság s a külszinre is vörös bolsevizmus gyümöl­cseit ... Ez a társadalom nyu­godtan, ellenakció nélkül nézi, mint terjed szét egyre nagyobb területekre a szociáldemokrata propaganda s támasz nélkül hagyja, sőt akárhányszor aka­dályozta azok munkáját, akik gátat próbálnak emelni az egyre erősebben előretörő vörös ára­datnak. Nem tudom, a közömbös, apathikus magyar társadalom meghalja-e a kaposvári figyel­meztetőt, föl tudja-e kelteni a mélyen alvó magyar lelkiisme­retet a miniszterelnök? Vajha halló fülekre találna! A polgári társadalomnak, keresztény és nemzeti érzületü magyar mun­kásságnak meg kell értenie, hogy akciót, amely jóra nem vihet, amely ujabb vihar-fel­hőket húz állami, társadalmi, sőt egyéni életünk fölé, nem lehet közönnyel, ölbetett kezek­kel hatástalanná tenni. Szer­vezkedésre csak komoly, gaz­dasági és erkölcsi érdekeket harmonikussan szolgáló szer­vezkedés lehet a felelet. Ha a nemzet rá tudja szorítani a parlamentet, hogy kicsinyes, sokszor a legutolsó kupak-taná­cson is túltevő, nivótlan okve­tetlenkedések helyett komoly szociális reformok megvalósí­tásán dolgozzék, ha fönn és lenn egészséges szociális érzék fejlődik, amely kellő megélhe­tési viszonyokat teremt, ha föl­ébred a magyar lelkiismeret, amely állami életünkben nem­csak a gazdasági erők fejlesz­tését, hanem a komoly erkölcsi elvek érvényesülését is sürgeti, akkor a szociáldemokrata pro­paganda alól kicsúszik a talaj, akkor a jövőben nem kell vád­beszéden keresztül a nemzetet figyelmeztetni a fenyegető ve­szedelemre. Elkelt a kaposvári figyel­meztető. Reméljük, mindenütt meghallják, ott is, hol van mód támogatni a szociáldemokrata áradattal szemben küzdő csata­sorokat. Hallja meg a társada­lom, de „Videant consules!" is . . . Városi közgyűlés. Folyó hó 9-én d. u. 3 órai kez­dettel dr. Tenzlingcr József polgár­mester elnőklésével képviselőtestületi közgyűlés volt, melyen mintegy 50 képviselő volt jelen. Tizenkét pont­ból álló tárgysorozat gyors egymás­utánban pergett le itt-ott néhány hozzászólással. A kéményseprők búzaárban kiván­ták legutóbb megállapíttaíni dijaikat, de a kereskedelmi miniszter ehhez nem járult hozzá. A közgyűlés egy­hangúlag elfogadta a következő dija­kat: földszintes ház kéményseprése 400 K, II. emeleíen 665 K. Takarék­tűzhely seprése kisebb 40D K, na­gyobb 533 K, kiskályha 400 K, na­gyobb 533. Vendéglő és közüzemek­ben 798 K, pékkemence 4 csövig 1064 K, 8 csövig 2128 K. A bérkocsitulajdonosok szintén vi­teldij felemelést kértek. A tanács ja­vaslata szerint a közgyűlés meg­állapította a viteldijakat a következő kép: Vasútról a házhoz kétfogatú után nappal 10.000 K, egy fogatú után 7000 K, éjjel 15.000 és 10.000 K. Temetési, esketési és keresztelési viteldij kétfogatos után 1 órára 15 000 K, 1 fogatú után 10.000 K. Egy órán túl a reá eső rész. Vidékre fuvar 2 fogatos után 12 órai tar­tamra 120.000 K K. Ugyancsak a cselédszerzők is fel­emelni kívánták dijaikat. A tanács javaslatára a beszegödési dijnak 20 •/• ában állapította meg a köz­gyűlés. A tókerteknek házhelyekké való felmérése kapcsán a tanács azzal a javaslattal járult a közgyűlés elé, hogy ezen alkalommal a város is biztosítson magának telket. Neveze­tesen a törvénytől előirt testnevelési célra 8000 négyzetölet, a Bakonyéren túl, a villamos telep mögötti helyen pedig házhelynek 800, színház helyéül 2200 négyzetölet. A közgyűlés el­fogadta. A tisztújítás alkalmából a kijelölő választmányba megválasztatott dr. Molnár Imre és Mesterházy László. Ozv. Martonfalvay Elekné kegy­diját 30.000 K-ban állapították meg. Az irgalmasrendi kórházban két ágyat fog a város fentartani. Egyet a házi pénztár terhére, egyet pedig a mozidijak felemeléséből. . Czifra József kérte, hogy a Kis­fal udi utca végén levő szemétlera­kodó helyet ipartelep céljaira a város engedje át neki ingyen. Keresztes Gyula mellette, Somogyi József ellene szólalt fel. Kunt János azt indítvá­nyozza, hogy pályázatot hirdessenek. Végül dr. Fehér Dezső indítványát fogadták el, hogy az ügyet adják ki a gyárépítő bizottságnak. Az áilami hivatalok elhelyezése tárgyában a város felajánlott az államnak ingyen 400 négyszögöl tel­ket, homokot és kavicsot azzal, hogy az építkezést az állam kezdje meg. Települési és illetőségi ügyek le­tárgyalása után az elnöklő polgár­mester a közgyűlést bezárta. A Tisztviseld Kertváros Egyesület gyűlése. A Tisztviselő Kertváros Egyesölet vasárnap az állami polgári leányis­kolában gyűlést tartott, amelyen az érdekelt közalkalmazottak nagy szám­ban jelentek meg, hogy meghallgas­sák agilis vezetőségük jelentését. Okolicsdnyi József elnök röviden beszámolt a négy év küzdelmeiről. Hálávál emlékezett meg azokról a férfiakról, akiknek fáradhatatlan mun­kája és közbenjárása odaérlelte a so­kat vajúdó kérdést, hogy az Orszá­gos Földbirtokrendező Bíróság mint­egy 370 házhelyet kiosztott. Különö­sen kiemelte városunk nemeslelkü képviselőjét, dr. Paupera Ferencet, akinél az egyesület mindig megér­tésre talált s aki meleg szeretettel karolta fel a kertváros ügyét. Juhász Imre tanár a házhelyhez jutottak névsorát olvasta fel s ismer­tette azoat a feltételeket, amelyekkel a házhelyek birtokba vehetők. A feltételek, bár elég kedvezőek, a magas búzaárakat tekintve elég súlyosak. Ugy értesülünk, hogy a házhely ára az évi bér (59 kg. buza)

Next

/
Thumbnails
Contents