Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-11-23 / 47. szám

fi(ill2tiéil árak: negyedévre 24.000 kor», egy hónapra 8000 kor. Ibvii szám Ara darabonként 2000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: FS-utca 12. FS-utca 12, szám. Hirdetések milliméteres dij Kiadóhivatal $ Öregtemplomunknak. Dunántúl büszkesége, jó öreg­templomunk de ránk ijesztettél. Fen­séges alakoddal, buzgó harang­szavaddal másfél századon át hívtál és emeltél a jó Istenhez bennünket és most egyszerre itt akartál hagyni minket. Pedig, hogy szerettünk téged. Emlékezzél: nem volt titkunk, amit e! De mond unk volna, nem volt örömünk, melyet meg ne osztottunk volna, nem volt fájdalmunk, melyet el ne panaszoltunk volna néked. Emlékezzél: ott jártak már dédanyá­ink, hogy elmondják ártatlan kis leányimádságiik, s itt tették először fehér kis kdüket rég elpihent déd­apánk kezébe, hogy a psp örökre összekösse azt a szent stólával. Az­után itt mondtak forró, aggódó imát fiaikért, a mi nagyapáinkért, ha ve­szélyben voltak. S itt, e faiak között mosták lelküket újra fehérre, a gyón­tató*zékekben, ha közelgett a szent Jiusvét ünnepe. Ezüstös szép fejük­kel rég eltűntek már Ck is, fiaik is óda, ahol örök béke honol, mi már talán nevüket is elfeledtük, csak te emlékszel egyedül rájuk, küzdel­meikre, imádságaikra, jó pápai öreg­templom. Azután sok-sok ősünk ünnepére, baláltorára szóltak még harangjaid, melyek fenséges, kimért szavukkal mintha az idő múlását ünnepelnék, egyszer csak kis fehér pólyában megjelentünk mi is a fa'aid között. Az első látogatás is panasz volt és sirás és te megszabadítottál bennün­ket az ősszülök bűnös örökétől. Az­után nagyok lettünk, el-eljártunk buzgó imádságra, s legtisztább örö meink itt fakadtak márványfalaid között. Itt akartuk mi is életünk min­den ünnepét átélni, mint már déd­apánk tették. S egyszerre láng csa­polt ki oszlopos tornyodból, füst­tenger itatta bússzavú harangjaid, s mi ijedten döbbentünk a gondolatra, Pápa büszkesége, multunk őre, min­den szép tett és tiszta élet szülője füstté, hamuvá, üszöggé készül. De a szeretet, a hozzád való ragasz­kodás csodákat müveit: megmentet­tünk önmagunknak. Árván akartál hagyni minket, pe­dig emlékezzél, hogy várták sok sok évvel ezelőtt a megszületésed. Még akkor Mária Terézia volt a magya­rok királya és ősöd a kicsi, régi teaqjlom már szük volt az ij nem­zedéknek. A jó kegyúr, gróf Ester­feA^r Károly hires egri püspök el­határozta, hogy újat épít. Kilencven kilenc templomot emelt már, — mint a hagyomány vallja — hanem a szá­zadiknak nagyon szépnek kellett lenni. Olyannak, melyre büszke lesz egy egész ország. És te késiltitél a szá­zadiknak. Akkoriban 1774 et irtak. öreg, tudós német mesterek, mérnökök lepték el az ódon piacteret és nézték, mérték az új templom helyét. Köz­ben a régi, kicsi templom eltűnt a helyéről, s tavasz érkeztével új bimbó kezdett fakadni az öreg téren, hogy majd ha kibontja szírmait, százado­kon át gyönyörködtessen fenségével, Isten dicsőségére teremtett illatával. Te voltál a bimbó öregtemplomunk! A buz^ú grófnak eljött minden job­bágya, hogy siettessék a növésedet. Siáz meg száz kéz hordta a követ, rakta a márványt, gyors kezű mes­terek szépítették falaid, de évek kel­lettek, mig kivésték grandiózus ala­kod. Iti álltál végre és dédapáink boldogan nézték fenséges alakod, A hét eseményei. A hercegprímás jubileuma. A hercegprímás pappá szentelésének 50 éves jubileuma országos ünnep ségek keretében zajlott le. Esztergom, Budapest volt az ünneplésnek közép pontja, de ünnepelte szerteszét a vi dék is a magyar Sión főpapjában a pusztán nagy'udományú papot, a közélet fáradhatatlan munkását, aki annyi időt töltött el immár az Egy­ház, az ország érdekében végzett eredményes és önzetlen munkásság­ban, amennyi másnak egy emoer­életre is elég volna. Uj miniszterek. A kormányzó november hó I5iki kézirattal Bud Jánost pénzügyminiszterré, Mayer Jánost földmivelésügyi miniszterré, Scitovszky Tibort pedig külügy ­miniszterré nevezte ki. Pethea Imre meghalt. A leg­nagyobb magyar szinész halt meg a múlt pénteken, vasárnap délután temették óriási tömeg részvéteievei. A múlt hét a magyar igazság szolgáltatás nagy hete volt. Az egész országot izgalomba tartó ügye­ket tárgyalt a magyar biróság. Ulain Ferenc ügyét tárgyalta a kúria az ismeretes bajor puccs váddal kap csolatban. Az ügy Ulain felmentésé­vel végződött. A héten került sorra az Erzsébet városi Kör ellen elköve tett merénylet vádlottjainak a főtár­gyalása. A vádlottak visszavonták vallomásukat, melyet veréssel kény szerítettek ki annak idején belőlük. Megkezdték az Esküit- ügy főtárgyala­sát is. Eskütt mindent Nagyatádira akar hárítani. Az új osztrák miniszterelnök. Seipel, a volt osztrák kancellár vissza­adta a szövetségi tanácsnak megbí­zását Utóáa a keresztényszocialista Ramek lett, aki már meg is alapi­tóttá kabinetjét Megdrágul a vonat A MÁV. összes üzletvezetősége értesítést ka­pott a központi igazgatóságtól, hogy december elején vagy karácsony után a vasúti menetdíjszabást fel fogják emelni. Lesz tehát megint jogcim a drágult Az osztrák-magyar bank arany­készletének felosztása. Az osztrák­magyar bank 30 milliót kitevő arany­készletét most fogják felosztani az utódállamok között. Magyarországra ebből az összegből 4 millió arany­korona esik. Érdekes büntetés. Amerikában a biróság egy szenvedélyes alko­holista hölgyet, akit a száraz törvény megszegése miatt 97 szer került biró­ság elé, arra itéll, hogy naponként 25 pohár vizet igyék meg hatósági felügyelet mellett. Szakadás a szabadkőművesek között A new yorki nagypáholy kimondotta a Nemzetközi Szabad­kőmives Szövetségből való kiválását. Az amerikai szabadkőmivesség vezető páholya a vallás megvédelrnezése miatt határozta el magát erre a döntő lépésre. A ntw-yorki nagypáholy tagjai ugyanis hisznek istenben, s nem akarják magukat azonosítani az európai szabadkőmivesség athe ista irányzatával. A román szenátusban tárna dást intéztek Schioppa nuncius ellen. Bianu, oláh szenátor a szená­tusban kérdést intézett az oláh kor­mányhoz Schioppa Lőrinc budapesti pápai nuncius magatartása ügyében, aki a magyar kath nagygyűlést az irredenta Hiszekeggyel nyitotta meg, amivel — szerinte — Oláhországgal szemben ellenséges cselekedetet köve­tett el Ugy látszik az oláhoknak rossz a ldkiiamsrsttk. a lapos pillérekkel, párkányzattal, oromzattal tágolt, minden barokk szertelenségtől ment homlokzatod, klasszikus szépségekkel átitatott, dia­dalmasan magasbatörő áttört tor­nyaid. S a homlokzat középső sza­kaszán ott látták játszi angyalok között Szent István vértanú ál!6 alakját, hogy a htmlokzat, a tornyok merész felfelé törése mellett ő is az ég telé mutasson. Csodálatba ejtette őket a belsőd, a meglepően világos elrendezés, lapos pillérek, az egységes nyeregtető alatt meghúzódd hármas kupola, a szószék, oltárok klaaszicisztikus dekorációja. Fellner Jakab, a templom derék tervezője és építőmestere befejezte munkáját, s boldog volt az új tem­plom láttán gróf Esterházy Károly. Hanem most új erőre volt szüksége az alapító na k, ki megsokszorozza az eddigi szépségeket. Festőt, mű­vészt keresett, aki szinnei, élettel hinti tele a Kupolákat és falmezőket Maulbertschre esett a választása, Uj művészek jöttek most hozzád, kiknek híre, neve már Európát járta. Eljött Maulbertsch sok segédével $ 1782 április elején megkezdte a mun­kát. Most néztek még csak a pápaiak. Az öregedő mester ott volt egész nap az állványokon, s festett igaz áhítat­tal Isten dicsőségére. Lassankint be­népesedtek a kupoláid, szentek, mar­tyrok serege figyelt a pápaiak imád­ságára. S azóta itt maradtak, őrei ők is szentelt falaidnak. Itt van szent István a megnyílt mennyországgá^ midőn diákonussá avatják, majd lát­juk prédikálni és a zsinagóga elé hurcoltatni. I t van szent Parmenas* szent Timon vértanú, látjuk az Urat az őt dicsőítő huszonnégy Vénnel. Az öreg mester egyre gyorsabban festette képeit. Már öreg volt és még sokat kellett festenie. Így teltek meg falmezőid Maulbertschnek, a ba­rokk szimmetriátlanságától szaba­duló, klasszicisztikus felépítésű ké­peivel. Mindenütt gazdag színekben pompázó gyengéd alakokat találunk. Megjelent előttünk Ábrahám és Mel­kisedek, látjuk a mennybemenő szent Szüzet és még sok-sok szebbnél szebb allegórlkus képet. Maurer is megfestette az ö zöld tónúsú oltár­képét. Újra szent István vértanú je­lenik meg előttünk, midőn halálra kövezik s egy másik képén itt hagyta nekünk a művész a jámbor egri püspök alakját, aki azóta nézi, nézi: megérdemelték-e a pápaiak ezt * szép templomot.

Next

/
Thumbnails
Contents