Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-01-06 / 1. szám

Trváíh Mihály ur faragó Nagjnatr ifgfizetésl árak: negyedévre 4560 kor., egyhónapra 1500 kor. Sgyei szám ára darabonként SCO kor. POLSTIKAI HETILAP. NSegjeEenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Lijet-ucca 42. Kiadóhivatal: Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hol a bal? Nem tartozunk sem az Ébredő Magyarok Egyesületébe, sem a Fajvédőkhöz, így tehát senki sem vádolhat meg azzal, hogy az ő álláspontjaikat képviseljük. A múlt évi bombamerényletekkel kapcsolatban azonban épen pártatlanságunknál fogva feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy erről a dologról a mi szempontunkból egy kis lélektani megfigyelést tegyünk. Hogy ezek a merényletek, kik ellen irányultak, azt mindnyájan jól tudjuk. Kevesen vannak azonban, akik arról is gondolkodnának, hogy ezeknek a merényleteknek mik is az indító okai. Mindaddig, mig ezek az indító okok fennállnak, mindig lesznek egyesek, úgynevezett túlfűtött emberek, vagy ha úgy tetszik, rongyos életüket feláldozók, akik ezt a balkáni módszert is alkalmazni fogják céljaik elérésére. Mik ezek az indító okok? Ez az ok első sorban a kiáltó gazdasági ellentét az egyes társadalmi osztályok és annak egyedei között. Ezt az indító okot persze megszüntetni máról holnapra nem is lehetséges, de még hosszú időn keresztül sem lenne lehetséges, mert szegénység és gazdagság, szerencse és balsors, tehetség és tehetségjelenség velejárója az életnek. Gazdag kereskedők és elbocsátott tanítók, fix fizetésű főhadnagyok és gazdag bankárok voltak, vannak és lesznek, amig élet lesz a földön. Ezt bombával elintézni nem lehet. A dolog orvoslására három tényező áll rendelkezésünkre. Először megrendszabályozni azokat az Egyesületeket, ahol az elégedetlenséget szítják, ahol mintegy kioktatják az eddig békésen tűrő embereket, s vadállatokat nevelnek belőlük. Másodszor magukat ezeket a mindenre elszánt embereket is a legszigorúbban kell büntetni. Harmadszor ne tobzódjék a jólét nyilvánosan. Igen, állíthatjuk, hogy az elégedetlenségnek, az elkeseredettségnek nagy mértékben elvennők a méregfogát, ha a gazdagok, a szerencsések nem jönnének ki fényesen kivilágított utcai termekbe, hanem megrendeznék mulatságaikat olyan helyen, ahol a szegénység ezt nem látja. De úgy-e mit ér akkor a megszerzett vagyon, ha azt fitogtatni nem lehet, mit ér akkor ha ezzel a földi paradicsomot nem tudom elővarázsolni, ha nem úszhatom az élvezetek tengerében. Pedig ez kellene, hogy a szerencsések, gazdagok elégedjenek meg a polgári szűkös élet kereteivel, s feleslegeiket a szegénység, nyomor enyhítésére használnák fel. Egész biztos, hogy ilyen berendezkedés mellett elnémulnának a bombák, s helyette áldás fakadna. S még egyet! Tisztességes krisztusi erkölcsöket az élet minden vonalán, az üzletben, a gyárban, a műhelyben, az irodákban, a sajtóban. Megértést, szeretetet minden téren, s akkor a baj önmagától megszűnik. Elitéljük a sajtó féktelen izgatásait is, ami szintén oka az elkeseredettségnek. Itt is rendet kell teremteni. Szűnjön meg az áldatlan sajtó harc, mert addig mig a sajtó egyik része a krisztusi lemondást, szeretet hirdeti, a másik pedig az élvezetek hajhászását tűzi ki, addig mindig lesz elégedetlenség. íme tehát a vak is láthatja, hogy valóban ez az ügy nern politikum. Ez az ügy társadalmi megoldásra vár. A gazdagokra, a szerencsésekre hárul tehát a feladat, hogy ehhez a szanálási munkához minél hamarább fogjanak hozzá áldozatos lélekkel, krisztusi erkölcsökkel, sok lemondással. Egész biztos, hogy így elhallgatnának a bombák, s helyette jólét és áldás fakadna. Városi rendkívüli közgyűlés A város 1924. évi január 3-án délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést ártott. Az elnöki bejelentések során az Slnöklő polgármester meleg hangon negemlékezik dr. Paupera Ferenc nemzetgyűlési képviselőnk páratlan karácsonyi akciójáról. Ugyancsak ^eleg hangon elparentálta Kiss Móric h Martonfalvay Elek elhunyt városi íiszfviselőket. A tárgysorozat első pontjaként a városi tisztviselők fizetési ügye akként nyert megoldást, hogy a miniszteri tisztviselők segélyének 75 százalékát fogják megkapni a városi tisztviselők. A vadászati bérszerződések bemutatása tudomásul vétetett. Az inségadó tárgyában úgy döntöttek, hogy a jövedelmi adó 10 százalékát fogják kiróni inségadó cimén. A gyámi és alapítványi pénztárak pénzfeleslege az 1924 évben a leggyümölcsözőbb módon helyeztetik el a pénzintézeteknél (koszira). A kéményseprő mesterek díjfelemelési kérelme eiutasíttatott. Kiss Móric elhunyt városi pénztárnok temetési költségeire 9CQ ezer korona szavaztatott meg. Több kisebb illetőségi és ingatlanszerzési ügy elintézése után az elnöklő polgármester a rendkivüli közgyűlést bezárta. A pápai bomba, mely robbanás nélkül is megölt egy — mulatságot. Pápának is van tehát, vagy inkább így, volt tehát bombaszenzációja. Hisszük is, hogy csak volt, mert nem szeretnőnk, ha a mi ki* Athénünk is balkáni nivóra süllyedne le. A rémhir futótűzként terjedt a vá rosban s a P.F.C. óvatosságból be is szüntette hirdetett mulatságát. A pápai bomba azonban inkább csak vaklárma volt, de azért alább látni fogjuk, hogy valamelyes bombához mégis volt köze, habár ez a bomba olyan volt, ami csakugyan csak játékszámba megy. A rendőrség bizalmas értesülést nyert, hogy Cziller Géza postatiszt fiánál a padláson bomba van. Bizonyára arról is szólt a fáma, hogy ez a bomba valahová szánva van s talán így kerülhetett bele a kombinációba a P.F.C. is. Cziller Géza valóban szerzett a csóti fogolytáborból már régebben egy úgynevezett iskolagránátot, s mikor már jól kiszórakozta magát vele, valószínűleg felkerült ismét a padlásra. Az ilyen gránát amúgy kinézésre olyan, mint egy rendes gránát, azonban gyujtózsinórja nincs, s belül papirossal van kitömve. £zzel tanulták a bakák a dobást. Amikor Cziller Géza ezt a gránátot a fogolytáborból annak idején megszerezte, még a táborban a földön is lehetett ilyeneket találni, s ő is csak játéknak hozta el. A szemfülesek azonban, kik Pápa jó hírnevére is őrködnek, ezt a bombát is feljelentették. Megindult tehát a széleskörű vizsgálat. A vizsgálat a következő adatokat derítette ki: Cziller Géza a bombát pajtásainak is mutogatta s egy izben talán azt a tréfás megjegyzést is tehette, hogy milyen jó heccet lehetne ezzel az ártatlan jószággal csinálni. A társai azonban azt tanácsolták, hogy dobják a vízbe. Tehát csak ez a két terv merült fel, se a tréfás hecc, se a vizbe való bedobis nem történt meg, hanem a gránát Czillernél maradt s valószínűleg felkerült volna megint a padlásra, ha a feljelentés miatt a rendőrség el nem kobozta volna. így most már a bomba jő helyen van s pápaiak is nyugodtan alhatnak és bálozhatnak akár kivilágos kivirradtig, mert Pápa most ezzel az egy bomba felderítésével és elkobzásával valóban bombamentes lett. A tetteseket természetesen, akik valami 9-en is lehettek, mind elengedték, lelkükre kötve, hogy még bombához hasonló valamivel se szórakozzanak.