Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-04-15 / 15. szám

PHPH ES VIDEKE in i i'ii i II 1" 'iii i 1 11 r" ^rurrmvmmmmm ftlttflzetésl árak: negyedévre 300 kor., egy* hónapra 100 kor. Egyes szánt ára darabonként 25 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Kiadóhivatal Keresztény Telefon 11. sz. Hirdetések milliméteres Nemzeti Nyomda díjszabás szériái. IV. Károly apostoli királyunk tragikus ha­lálának első évfordulóján im­pozáns módon nyilatkozott meg a magyar nemzet kegyelete. Országszerte gyászistentisztele­tet tartottak a kath. templo­mokban a szomorú évfordulón, ám a magyarság vallásos és hazafias érzülete leghatalmasab­ban a fővárosban, a koronázó templomban bemutatott gyász­misén fejeződött ki. A királyi jelvényekkel ékesített katafalk körül ott állottak Horthy Mik­lós, az ország kormányzója, a magyar kormány képviselete, a nemzeti hadsereg tábornoki kara, közéletünk minden ága­zatának kitűnőségei, az arisz­tokrácia s az egyszerű polgá­rok hatalmas tömege. Velük és bennük együtt sirt, zokogott fel a magyarság mérhetetlen fáj­dalma a nagy veszteségen, mely a fiatal száműzött koro­nás kiráiy gyászos elmúlásával a nemzetet érte. Nem merő külsőség és nem is legitimista tüntetés volt a szomorú évforduló kegyeletes megülése — miként azt a szabadkirályválasztók sajtóorgá­numa e hét folyamán annyi­szor emlegette. A nagy nemzeti fájdalomnak spontán megnyilat­kozása a szentül elhunyt jó embernek, a megdöbbentő tra­gédia nagy hősének, a békét­len ország békés fejedelmének szólt. Eggyé olvadó, égbe szálló imája volt a megemlékezés azok­nak a lelkeknek, amelyekben mindig glóriás fényben él a király. Fölsír a lelkünk, valahány­szor a funchali sir felé fordul tekintetünk, mert az az ezer­éves nemzeti egység vissza­állításának leghatalmasabb zá­logát temette el. Ám az elhunyt király emléke iránt egyre foko­zódó kegyeletben lehetetlen meg nem látnunk, hogy mégis az ő tragédiája, az ö sirja lesz hamarosan a jogfolytonosság­nak, a legitimizmusnak egyet­len erőforrása. Zichy János gróf a szomorú év­forduló alkalmából kegyeletes soro­kat irt az elhunyt király emlékére, melyeket itt szószerint köziünk : Április 1-én egy esztendeje mult annak, hogy Magyarország apostoli királya, Nagy-Magyarország uralko dója, ellenség kezeire adva, idegen földön, az Atlanti-óceánnak egy kis szigetén örök álomra hunyta le a szeméi. Ezen a keserves évfordulón minden érzésünk és minden gon­dolatunk odaszál! Maderia szigeté­nek magányos sirja felé, melyre mi­kor ráborult a kripíafedél, úgy érez­tük, hogy a történelmi Nagy-Magyar­ország harcokban, győzelmekben, bukásokban telt életének egy sötét periódusa zárult le. Az emberi mu­landóságot jelentő sirbolt" iölött azonban ott ég pislogó lángjával az ölök mécses feltörő fénysugaraival föllobogva az ég felé, ahova meg­téit a száműzött király, hogy fel­emeltetvén, könyörögjön ott nem­zetéért, amely 3z ő kihűlt testével együtt zuhant le a porba. És ezen a szomorú évfordulón mi is meggyujtjuk a hit, a remény és a bizalom örök mécsesét, a tria­noni kriptába zárt sziveink fölött. .. Emlékezzünk S És szomorúságunk­ból kisugárzik az öröm. Az öröm és a bizalom jövendő reménységünk­ben, a koronás király serdülő fiában, a mi örökös királyunkban, II. Ottó­ban, aki tőlünk messze idegenben, nemcsak hazájától, de még királyi apja sirjától is elszakítva él, de aki erősödik magyar szellemben és ma­gyar nevelésben, mint ahogy egyre növekedik és erősödik a száma azoknak, akik feléje hittel és biza­lommal tekintenek és várják, egyre várják azt a napot, amikor egy ra­gyogó reggelen teljes fényében csil­loghat meg Szent István koronája a 'még száműzött gyermek, de a ki­rálynak, a mi királyunk homloka fölött. Szövőszékeink történele. „Nincsen annyi tengercsillag az égen, mint ahányszor eszembe jutsz t£. nékem." Elmondhattam én is az utolsó hónapokban S mikor eljött az első, oly örömmel kiáltottam föl: „Megérkezett !*, hogy kíváncsian kérdezték tőlem: „kicsoda?" — „A szövőszék!" Soká vártuk, nehezen vártuk, keservesen vártuk. Már de­cember végére voltak beígérve. No­vember havában fölkerestem Vesz­prémben a jó öreg Gácser bácsit, mert reméltem, hogy abból az ötven szövőszékből, melyet a Mansz a Dunántúl részére nála megrendelt, csak meglátok valamit. Egy kedves veszprémi ismerösöm odakalauzolt a héthalmos magyar Róma egy ódon­szerü utcájának régi házába. Be­nyitottunk (az udvarra, láttunk fel­halmozott fakészletet, de sehol élő lényt. Csak egy kis fekete cica sirt az ajtó-küszöbön. Megsajnáltuk, ki­nyitottuk számára az ajtót; kíván­csian benéztünk. Sehol senki. A csipkerózsa váza mély álomba volt merülve. Másnap újra visszatértünk. Behatoltunk az udvar hátsó szikla­faláig. Végre a magasban megnyílt az ajtó. Fiatal asztaloslegény nézett le ránk, majd megjelent maga az öreg mester. Kezdettük faggatni, s ő igért. ígérte a lehetetlen Ígére­tet, hogy még decemberben Pápán lesz niind- az öt szövőszék. Ugy néz­tünk rá, mint a gyermekek a mese­mondó bácsira. Félig hittünk, félig kételkedtünk, de — reméltünk. Csak rajzokat mutatott, szép rajzokat, mely­nek tervezetei szerint készülendenek el a szövőszékek, nemcsak Pápára, de Budára a várba is. Ezekre kerül az a sok szép faragolt nemzeti szim­bólum. Hazajöttünk s váriunk. Vártuk a karácsonyi ajándékot, de hiába vár­tuk. Január havában újra Veszprémbe mentem. Uja el-el járogattam a kakaslábon forgó várba, újra hallot­tam szép ígéreteket: február 10-én biztosan elkészülünk, 12-én ott lesz­nek Pápán. Elmúlt ez a dátum is. Nem jöttek. Csak azt sajnálom, hogy meg nem számláltam azt a sok sür­göny- és levélváltást, azt a sok szó­beli üzenetet, mely ezután követke­zett. Március 6 án érkezett Budapestről egy szövőszék, melyet e földmivelési minisztériumtól kaptunk. Az első fecske 1 Jön majd csak a többi is I S csakugyan jöttek. Március 22 én hozta őket a jóságos püspökünk fo­gatja. Naplót vezettem az esemé­nyekről. ^ Április 5 én megérkezett a minisz­tériumtól kikfild&l ,, szövőmester a szövőszékek- lükére lésé re és meg­indítására. De — hiányoztak még a bordák és nvüstök és a központtól igért anyag. Fürge kis szövőmesíe­rünk, Faa tmmus, nyomban fölutazott Budapestr* Takács szí} vő mesteri nem sikí&i* \ ki többé, ne hogy el­menvén, tö.^bé vissza ne térjen. Április 6 á r\ Megérkezett Szigeíhy iparfelügyelő a megnyitásra. Délután megkezdődött a munka. Nagy érdek­lődéssel állták körül a hölgyek a mestert. A legtöbb közülök még nem látott szövőszéket. Április 7-én folyik a felszerelési munka. Április 5-én mégindult a szövés. Ott áll a hat szövőszék az állami polgári leányiskola négy helyiségé­ben. Meleg hálával mondok köszö­netet Nagy Gabriella igazgalónőnek. ki annyi szívességgel adott neKik haj­lékot. Csak buzgó munkatársnőm, Pongrácz Józsefné nagytiszteletü asz­szony tudná Isten után megmondani, menn>it aggódtunk, mennyit jöttünk­mentünk ködös, nedves téli időben hajlékot keresni kedvenceink szá­mára 1 Április 22-én délelőtt 11 órakor lesz az ünnepélyes megnyitás, melyre már most hívjuk meg hazafias me­legséggel az érdeklődő közönséget És ugyan ki ne érdeklődnék a pápai szövőszékek iránt, hisz ők vannak hivatva a város iparának föllendíté­séhez hozzájárulni. Magyar szövő­székeken magyar asszonyi kezek magyar fonálból magyar vásznat fognak szőni, s ezzel hozzájárulni Nagymagyaroszág ujjászövéséhez. Mert nemcsak a pápai asszonyok ás leányok^ szövik a boldogabb magyar jövőt, velünk szőnek csonka hazánk más városainak leányai is, mind ugyanazzal a lelkesedéssel, ugyan­azzal a gondolattal, ugyanazzal a törekvéssel, míg átdobják túl a de­markációs vonalon elvált testvéreink­hez és azok félfogják s befejezik az Integra Hungária térképe szövéséi elszakíthatatlanul. Győri testvéreink vasárnap szép ünnepség keretében bemutatták ered­ményes munkájukat. Földíszített szö­vőszékeknél ültek a magyar pártás leányok. Nagy közörség előtt fe­jezvén be az első véget a kormány­zóné jelenlétében. A társadalom min­den osztálya képviselve volt. Ott lát­tuk Tormay Cecile mellett, — ki zse­niálitással párosult eréllyel szervez

Next

/
Thumbnails
Contents