Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-04-08 / 14. szám

Mikor indul meg nálunk az építkezés ? Mikor kisérjük az utolsó vaggonlakót emberhez méltó lakásába ? Mikor kezd csökkeni az elviselhetetlen drágaság ? Mikor készül el a még folyó gazdasági háborúban megrekedt helyzetünknek gorliczei áttörési terve ? A hosszú elviselhetetlen sö­tétség után mikor virrad ránk a magyar húsvét? Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestü­lete április 4-én délután 3 óra­kor a városháza nagytermében rendkívül! közgyűlést tartott. Tudomásul vette a Czelli-ut mentén állami támogatással épült kislakások végleges le­számolását és határozott azok egy részének elidegenítése tár­gyában. A vadászati jog bérbeadására vonatkozólag árverést tűzött ki. Megállapította az új bérkocsi szabályzatot, mely a városházán betekinthető. Tapolcafőn csere utján egy kőbányát szerzett, amely hosszú évekig el fogja látni a város szükségletét. igen fontos tárgy volt Leipriik és Társai cég kérelmének tár­gyalása, melynek a város gyár­fejlesztési célokra 4 kt. hold területet megfelelő ár mellett átengedett a város ingatlanából és a létesítendő gyárat a szo­kásos kedvezményekben része­, sítette. A közgyűlés nem fogadta el a városi tanácsnak a vízvezetéki szabály-rendelet módosítására vonatkozó javaslatát, de szük­ségletek fedezésére az eddigi vízdíjat háromszorosára fel­emelte Az iparosíanonc-iskolai óra­adók óradiját 200 K-ban álla­pította meg márc. 1-től kez­dődő joghatállyal és az iparos­tanonciskolai igazgató-rajztanári állás pályázatszövegét és a pá­lyázat feltételeit megállapította. Jönnek a színészek. Somogyi Kálmán színtársulata folyó hó 14 én kezdi meg előadásait a Városi Szín­házban. Oázis a magyar sivatagban. Pápateszér, 1923 márc. 27. A vérőfényes márciusi nap nagy társaságot gyűjtött össze a pápa­teszéri Esterházy-kastély gazdasági iskolának átalakított részében. Autók, hintók és egyszerű szeke­rek hozták a vendégeket és érdeklő­dőket. A templomban áhítatos csendben szállt a töredék magyarság biztos reményektől örömmé váló sóhajtása Istenünk felé. Nem sok történt. Csak gazda­ifjak vizsgáztak, megmutatván, hogy fa magyar tudásszomj még nem ta­lált teljes kielégültségre. Szerencsém volt ezen vizsgát végig­hallgatni, de nagyobb szerencsémnek tarlóm, hogy működését is láthattam. Sokszor sötét kétségbeesésbe me­rülő turáni lelkem új tüzet fog, er nyedett energiám újra éled, amikor szerencsétlen hazánk szomorú éj­szakájában egy-egy glóriás fényű oázisra bukkanok. Beszélünk multunkról, régi dicső ségünkről, a magyar nép őserejéről. Tanulságokat vonunk le történel­münkből, amelyek azonban ceáf" pusztába kiáltó szavak maradnak, mert pató-páli állapotban maradni lelkünknek, testünknek kellemes. Fáj a lelkünk, kínlódunk, a meg csonkítás kurtavasa égeti testünket, a vér fejünkbe szökken és csak a fogunkat szivjuk . . . Vagy megálla­pítjuk, hogy most még nem tehetünk semmit. Szerencsére vannak kivételek és e kivételek között első helyet foglal el a Jannovich Bésán-pár, akik látva a bajt, nem beszélnek, hanem a cse­lekvés terére lépnek és megszervezik az ország első gazdaifjakat képző iskoláját Pápateszéren. Nem akarok hosszasan kitérni cselekedetének nemzeti, gazdasági és keresztényi cél és nagyszerűsé­gére, Elégnek tartom, ha az ünnepi 82Önok szavait próbálom majd idézni. A gyönyörű eredmény mindenkit elkápráztat A kisgazda-ifjak valósá­gos arzenálját viszik a gazdasági tudományoknak és mellette erős hazaszeretetet, mély keresztény hitet és mindennel dacoló elszántságot nemzeti életünk megtartására. A szónoklatok közül följegyzem a lelkemet leginkább megragadókat. Gubicza Ferenc zirci nemzet­gyűlési képviselő az ifjúsághoz szól és kéri őket, hogy községeikbe visszatérve kemény munkát fejtsenek ki és gazdaköröket létesítsenek, „mert — ágymond — ... a nagybirtokok után a mienk következik, s ha még­egyszer kiengedjük kezünk közül a talajt, az többé a mienk sohasem lesz®. Ehhez nem kell kommentár. A gazdatársadalom igen jól tudja, hogy hamis jelszavak és vélt sérelmek felszínre dobásával szembe akarják vele állítani a gazdasági munkást (vörös alapon). S ha azt tudja, akkor tudnia kell, mily mérhetetlen nagy károkat okoz ez még neki, a nép millióinak, az országnak, ha nem lesz résen és nem nyújtja jobbját munkásainak és a gazdakörben jó hazafiak testvéri együttérzésével nem intézik közös ügyeiket A másik beszéd Czettler Jenő nemzetgyűlési képviselőé, aki £ többi közt a kővetkezőket mondotta. „Több­ször volt alkalmam látogatást tenni ezen intézmény munkanapjain is. Láttam az ifjúság szellemi fejlődését. Azt mondhatom és arra figyelmez­tetlek benneteket, hogy gazdasági kuiturfölényünk biztosította uralmun­kat Nagymagyarország nemzetiségei fölött, hiszen szivesen maradtak meüetlünk, mert tanulhattak tőlünk. Iskolátok gazdrsági életünk emelése szempontjából végtelenül fontos célt szolgál, mert hiába adunk szimen­tháli tehenet olyan ember kezébe, aki csak a kecskét ismeri, nem te­nyészt az fajállatokat, hiába adunk nemesített vetőmagot és rézgálicot a tudatlan kezébe, mert ott dúsan termő földek nem lesznek, a magvak elcsenevészednek, a földek ugarba jutnak és nem lesz, aki megbírjon a burjánnal. Hiába az erőszak, a magyar föld visszaszáll rátok: a ti kötelességetek lesz azt megmunkálni és rendbe hozni ú^y, hegy.. állami és nemzeti életünk paradicsomává váljék a most veszendőnek kitett rö­günk. Örömmel és azon biztos tu­dalban bocsájtunk benneteket a ko­molyabb' vizsga, az életvizsga elé, hogy a kapcsolatot továbbra is fenn­tartva magatok között, az ország gerincei lesztek és védelmezői az el bitangolókkal szemben. A magyar földrnivelés e megyéből, Pannonhal­máról indult el első honfoglalására és tartotta egybe nemzetiségeinket egy ezredéven át. Ma úgy látom, ugyancsak e megyéből indu! a má­sodik is, amely hivatva lesz édes hazánk keresztény nemzeti nagysá­gát újraépíteni". Izzó hazaszeretettől átitatott lelke­sítő beszédet mondott még dr. Bibó Károly veszprémmegyei alispán és gróf Khuen Héderváry Károly gaz­dasági kamarai elnök, akik meleg hangon köszönték meg gróf fanko­vich-pár nagy á'dozatkészségét. Németh Mihály csóíi kisgazda meleg hangon, hálás szívvel mondott köszönetet a jóságos lelkű grófnénak, aki annyira szivén viseli az iskola ügyét. Hogy az iskola mit ad nő­vendékeinek, azt úgymond, ő tapasz­talatból látja, fia a múlt évben vég­zett. Szabó Lajos a vizsgázók nevében köszönte meg a sok áldozatot, munkát, amit reájuk fordítottak. Lelkes hangulatban fejeződött be a szép vizsga. Kerék Péter. HIR E Ki •• Személyi, hír. Dsida Ottó, győri tanker. kir. főigazgató f. hó 3-án városunkban időzött s megszemlélte a ref. kollégium Petőfi-kiállítását A Női Mária Kongregáció szives tudomására hozza tagjainak, hogy rendes gyülésünk hétfőn, április hó 9-én délután 5 órai kezdettel lesz. Eljegyzés. Pénzes József, a Ker. Nemzeti Nyomdavállalat vezetője, el­jegyezte Vághó Mancikát. Gratulálunk., A pápai Petőfi-kiállítás. Kevés város van, mely oly sok Petőfi-reminisenciával bir, mint Pápa. Nagy vándorköltőnk háromszor for­dult meg városunkban. Meleg ke­gyelet ittartózkodásának nyomait fölkutatta és elénk tárta egy igazán értékes és érdekes kiálíítás keretében. A kollégium egyik terme át van va­rázsolva Petőfi muzeummá. Benczúr Petőfi arcképe dominál nemzeti sza­lagokkal díszítve; egyike Jókai Mór­tól származik. 1882 ben tette le a budapesti Petőfi szoborpál. Benczúr képe alatt fekszik az „Ifjúsági Képző­társulat" érdemkönyve, Petőfi bíráiói székfoglaló beszédénél kinyitva. Az egész könyv Petrovics Sándor saját­kezű irása Az ép jelenlevő Dsida főigazgató fölkiáltott: „Bár a mos­tani diákjainknak ily jó irása volm !" Az érdemkönyv mellett látjuk a „Ta­vaszi zsebkönyv" több példányát. A pápai „Képzőtársaság" kiadása 1845 bői, mely azonban Petőfinek kevés örömet okozott: gúnnyal fa­kad ki a „megtiszteltetés" ellen. Érdekesek a T. Tarczy Lajos veze­tése alatt álló „Képző-Társaság" Petőfi korabeli meghívói második évi örömünnepére, melyen Peíőfi többször szerepel mint költő és mint előadó. Az állványt, melyen Petőfi­szobrok, köztük Zászlós Isíváné, díszlenek, egy violaszinü magyar selyemkendő borítja, melyre rámu­tatva Pongrácz József nagytiszteletü úr t éfásan jegyzi meg : „Ez nem a Szendrey Juliaé, hanem az én kis leányomé". Egy másik üvegszek ényb?n lát­juft a „Honderű* egy példányát, melyben P. Horvá'h Lázár „Ökör-' szem" és „Sármányka" verseiben kigúnyolja a Petőfi és Arany közötti levelezést. A „Pesti Divatlap" szer­kesztője „jóakaró* kritikát is kö­zöl egy olcsó Pelőfi-kiadásról Igen érdekesek a főiskola akkori jegyze­tei: Petrovics Sándor tandíj-hátra lék 30 krajcár, büntetéspénz 50 krajcár. Gazdaaszonyának mosásért adós maradt. Mind megannyi illuszt­rációja egy nagy lélek vergődésének a kicsinyes mindennapi nyomorral. Esy gyüjtőiven a jómódú Nagy Ge­deon 8 forinttal szerepel, melyet nem fizeteit meg, míg „Obsitos katona" (Petőfi) 10 krajcárt jegyez, melyet „ megfizetett A tanárai nem igen lelkesülnek az akkori pápai diákért, egyszer meg­doigálják tót kiejtéséért, majd bizo­nyítványában, mint „elsőt az utolsók közt" jegyzik. Mindezt megtudjuk a kiállítás első részében : Petőfi Pápán. Az egyik szekrényben ott találjuk életében, a másikban halála után megjelent költeményeit. A 36 nyelvre tordftoit Petőfi fordítások közül 16 nyelvvel találkozunk a kiállításon, Cenníenáriumi ünneplése is meg van örökítve a legnyugatibb „Hommage á Petőfi*-tői a legkeletibb „Emlék­sorok Erdélyből" ig. Petőfi eltűné­sének irodalma mellett ott látjuk Petőfi zenésített verseit; nem hiány­zik a Petőfi bélyegsorozat sem. A falakon függnek Petőfi legkülön­bözőbb képei Helbing most meg­jelent karcolatától egy nemzeti színű amerikai plakátig. A pápai diákok nagy kollégájuk versei illusztrációi ép oly érdekesek, mint a statisztikai magyar térkép rajza, melyen fei van tüntetve, Petőii mely városban hány verset irt. Pápán huszonegyet. A sok szorgalommal, ügyességgel és kegyelettel összeállított gyűjtemény létrehozásáért nagy elismerés illeti Pongrácz József nagytiszteletü urat. Pápa városa legszebb hódolatnyilvá­nítása nagy diákja iránt ez a szép kiállítás, mely április hó 20 ig ma rad nyitva. E. A. M. b.

Next

/
Thumbnails
Contents