Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-03-04 / 9. szám

pusztába kiáiltó szava legyen, össze keli fogni, munkába kell áliitani min­den erőt, ameiy a nemzet lelkében lappang. Az a jelző, amelyet körünk hord homlokán, kiméi íthetetlen erő­telepet jelent a nemzetre. Aki bele­pillantott nemzetünk történeimébe, tudja, mit köszönünk mi a katoli­cizmusnak. Amikor szent hitünk jel­zőjét irtuk ki a zászlóra, ezt prog rámmnak szántuk. Legyen az aka­ratunkból valóság : • legyen a kör telve a kaíholícizmus teremtő erőivel. Majd melegen emlékezeit meg a körnek műit evben elhunyt elnöké­ről, Kalmár Károlyról, aki oly sokat á!dozott a kör föllendítésére. Az elnöki megnyitó után Poór Szilveszter, a kör titkárja számolt be üi eimult év eseményeiről. A szép beszámolóból örömmel láttuk a köri élet fejlődését. Arányi József az el­múlt év számadását s a jövő évi költségvetést terjesztette a közgyűlés elé. A közgyűlés az évi tagsági di­jat tekintettel a folyton rosszabbodó pénzügyi viszonyokra, egyhangúlag 800 K ra emelte föl. Azután megtörtént a tisztújítás. A lemondásához ragaszkodó Arányi József helyett Venczdk Zoltán lett a kör pénztárosa, pincekezelő Kiss József, kertfelíigyelő Varga János. A választmány új ?agjai Arányi Jó­zsef, Havas József, Fábián Károly, Lóber Imre, ifj. Néme.h Mihály, dr. Tenzlinger József, Trauner Lipót és Varga József. A tisztikar és választ­mány többi tagját a közgyűlés egy­hangú lelkesedéssel újra választotta. Az újonnan megválasztott tisztikar és válas'ztmány nevében Blazovich Jákó elnök mondott köszönetet a megnyilvánult bizalomért. Az elnök indítványára a közgyűlés hálás kö­szönetét és meleg elismerését fejezi ki az év folyamán, illetőleg végén távozott tisztviselőknek: Dragovich Istvánnak, Arányi Józsefnek, Kovács Ferencnek és Fábián Károlynak. A közgyűlésből, amelyet Blazovich jákó elnök zárt be, sürgönyileg üd­vözölték dr. Rótt Nándor megyés­püspök, gróf Esterházy Tamás és dr. Paupera Ferenc képviselő urakat. PaSestrina. (1523-1594) A sötéiség bizonytalanságába ro­hanó vén Európának kulturális egén most egymásután tűnnek föl a szá­zadokkal előbb lehanyatlott üstökö­sök. A mi Petőfinket, a mi Madáchun­kat csodálva ünnepli a művelt világ, mert örök értéket árasztottak szét leikükből. Ne csodálkozzunk, hogy csak most ismerik meg őket, Mi sem ismerünk sokat, kik hasonló kultur­faktorok voltak. Mily kevesen és ritkán hallottunk arról a szeilerróriásról, kit úgy ne vez a történelem: Palestrina, mert elhallgatták előttünk, nem ismerték náiunk. Kétszeresen örvendünk hát, hogy 400 éves muühbói elénk va rázsolja majd őt, mint halijuk, a közel jövőben a bencés főgimn. énekkara egy hangverseny keretében. A jelen sorok Írójának alkalma volt élvezni e nagy szellem legismertebb két művét; az. Impropertákat és a Miserere-t. Kevés üyet hallottunk. Valóban a mult és jövendő emberi­ség megtört szívű, alázattal térdeplő millióinak közös éneke száll ezen akkordokból, meiyek hullámzása wgy hat ránk, mint a nyugodtan höm­pölygő, majd hine!en nagyot zuhanó Niagara. Ünnepélyes itt a hang, fen­séges a gondolat, a hangulat. Kicsi­nyes, egyéni érzelmeink, vágyaink, a mindennapi élet piacáról felszedett gondolataink nem jutnak itt szóhoz. Itt csak örök, mély fény, éiet él,, mely lehűsítí az élet küzdelmeitől* lázas homlokunkat, s lelkünk mélyén föltámad valami, mi megráz bennün­ket, az Ur szava: Én népem, mit vétettem ellened? és a lélek hangja: Irgalmazz nekem Uram nagy irgal­masságod szerint. Szép volt az a néhány perc, mig azok a tiszta akkordok sóhajtottak, dübörögtek, melyek évszázadok óta minden esztendő Nagypéntekjén föl­sírnak Rómában és szerte az egész világon. Érdeklődésünkre elárulták, hogy nemcsak ennek a Praenesteből való nagy szellemnek, hanem méltó kor­társainak Oriándo Lasso, Gallus és Praetorius Mihálynak műveiből is hallhatunk egy-egy igaz gyöngyöt, Megtud!uk azt is, hogy a műsor számára sikerült megnyerni több, Pápán előnyösen ismert, közkedvelt művészt is. Jöjjenek, örömmel hall­juk mindnyájukat március 19 én és számtalanszor még. H E R ü Ka Személyi hírek. Dsida Ottó, a győri tanker. kir főigazgatója febr. hó 26-án városunkba érkezett a ben- j cés főgimnázium hivatalos látogatá­sára. — Zoltvány Irén dr., bakony­béíi apát a hét folyamán pár napra városunkban tartózkodott. A Kath. Nővédöegyesülefc f. hó 7-én tartja második böjti estéiyét a következő programmal: 1. Ber­csényi-induló, játssza az áil. taníió­képző intézet zenekara. 2. Alkalmi beszéd, mondja dr. Pusch Ödön, veszprémi kegyesrendi főgimn, igaz­gató. 3. a) Beethoven : G. Dur ro­mánc, b) Drdia: Kubelik Serenade, zongorán előadja dr Hermann László 4. A győzelem felé. Jelenet sz. Ágnes életéből, Játsszák: Ágnes — Mayer Idus, Fabiola — Mátz Ilonka, Ful­vius — Metzger Ödön Római ka­tonák. Az előadás d. u. 5 órakor kezdődik a bencés főgimnázium dísz­termében. Böjti előadások férfiak szá­m ára. Több oldalrl fölmerült kíván­ságra Kollár Gedeon bencés tanár böjti konferenciái, amelyeket a fér­fiak kongregációjában tart. ezentúl a bencés főgimnázium zenetermében lesznek minden kedden d. u. fél 7 órakor, amelyeken igen szivesen lát­juk az érdeklődőket. Részünkről hang­súlyozottan Ijjyjuk föl a kath. férfiak figyelmét a szép elaődásokra. Liturgikus előadás. Az örök á dozai címen tartotta dr. Szűnyogh Xavér bencés tanár a második böjti konferenciáját. Milyen viszonyban van a szent mise az Ó-Szövet­séggel, az utolsó vacsorával és a keresztáldozattal. E kérdésre adta meg lélekemelő szavakkal a fele­letet. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hivők nem egyszerűen hallgatói, hanem a pappal együtt bemutatói is a szentmisének, s megtanított, mint kell e szellemben részt venni a szent­misében. A megjelentek száma ör­vendetesen szaporodott. A legköze­lebbi konferencia március 5 én lesz „A köztünk élő Krisztus" címen. A Kath. Munkásnő Egyesület böjti estéje. Febr. hó 27 én este 7 órakor volt a Kath. Munkásnő Egye­sület első böjti estélye. Csépi Lujztka egyszerű, őszinte s/avakkal köszön­tötte az uj elnököt. Szigeti Ábel ben­cés tanárt. Majd egy hazafias és egy Mária költemény elszavalása ragadta lelkes tapsra a megjelenteket. Végül az új elnök eiső böjti beszédében ja nagyböjt szellemébe vezette be hall­gatóit. Emelték az áramdíjakat. A világítási felügyelő bizottság tekin­tettel a szérárak és munkabérek emelkedésére. 1923 febtuár 1-tŐI az áramdíjakat Hrktowaít óránként 14 koronára emelte fel. A közalkalma­zottaknak 9, a tanintézetek 10, a vendéglők és kávéházak 15 koronát íizetnek. Alkalmazott kereskedők orsz. szövetségének p^pai csoportja f. hó 4-én vasarnap d. e. 10 órakor a Ker. Munkásegyesület helységében tag­gyűlést tart, melyre a t. kartársakat ez uton is meghívj i a csoport elnök­sége. Tisztújító közgyűlés a Ker. Munkásegyletben. Értesítjük a Ker. Munkásegyesület tagjait, hogy f. hó 4-én, vasárnap d. u. 3 órakor saját helyiségünkben évi rendes tiszt­újító közgyűlést tanunk, melyre a t. tagtársakat tisztelettel meghívja: az Elnökség. A Kath. Munkásnöegyesíilet műsoros előadása. A Kath. Mun­kásnőegyesület f. hó 4-én, vasárnap este 6 órai kezdettel a belvárosi r. kath. fiúiskola tornaterméaen, az Ipa­ros-Ifjak Önképzőköre zenekarának közreműködésé vei nagy műsoros elő­adást tart. Műsor: 1. irredenta sza­valat. 2. Bodlog házasélet. Vígjáték egy fdv.ban. 3. Fekete toborzó. Ir­redenta szinmü egy falyonásban. TÁRCA. ••• Az idegen. Irta: Szávay Gyula. f Egy idegen jött. Szétnézett e honban, Hol egy maroknyi nép most ünnepel; Ategállt kihívón s hogy lelkébe lásson, Szemébe nézett e maroknyi népnek, Amelyet künn a sokdolgu világ most a Petőfi népe" czimen emleget És kérdett fennen és kérdett sokat: Ki volt Petőfi ? Mint tünt fel egünkön ? Ki volt családja és kik ősei ? S hogyan, mikép származhatott közénk, Kik egyszerű pásztornépek vagyunk. Már alkonyat volt, Éj sötétedett, A pásztorföld szelid álomba rengett, Már-már a hajnalpír is felderengett, Mire — szót szóra — kitöredezett Egy bús magyarból a halk felelet. — Ki volt? Ki tudja azt megmondani? Tudná-e bárki: mi a tünemény ? Ki volt ? ő a magyar volt, s tfca is az, Az Isten így akarta megmutatni Ó benne, hogy ki és mi a magyar! Hogy született ? Mikép j-ött miközénk ? Ahogy a villám az Isten egéből! Kigyúlt, cikázott, elsötétült Ki volt családja, őse — a magyar nép. A nép fájának egy levele volt ő. S szavába vág tűzzel az Idegen : — Leit. Született. Mint az Isten csodája. Ahogy a természet játéka néha A földbe zárt szénrétegek világán Évezredek tüze s nyomása közt A mérhetetlen tömegdimenzióknak Kristályba önti ős eszményi lelkét, S abból, mi bennők ősi, szűzi lényeg: Egy gyémántcsejppet szfil a széntömeg. Magyar gyémántcsepp. Mely lett s nincs így gondolod te is ? [tovább Kit kérdezett, a nép gyermeke volt; Ahogy tudott, szép sorra válaszolt, S szavába, mely a multat úszta át, Belesirá a mai éjtszakát. Az Idegen csak állt és hallgatott, Utána morzsolt sok-sok mondatot, Nem kérdett fennen, kihivó se volt, Hanem, miként ha ő volna a vádlott, S birónak tudná az egész világot: Gordonka hangon lágyan válaszolt. Elmondom itt e szép nagy ünnepen, Hogy mit mondott a megtért idegen. Megtudtam, így szóit, e szép éjtszákán, Fél ébrenlétben s félig álmodóban, Hogy ki is vagy te magyar, igazán. — Szebb álmu éjem nem volt soha még, S szebb ébredést nem adhatott az ég! Nézd, kél a nap, a világ véle ébred, Majd éje tüntén így ébred a néped. Szabott az éj, ne bánd, ne vedd sóhajjal, Ha éj nem volna, rá hogy jönne hajnal ? De jö a hajnal s véle megkapod Az elsötétült teljes tegnapot. Az éj megborzol lombot, melyhez ér, De lent a földben áll az ős gyökér. Ha dörren ég, vihar ha látogat, Ne féltsétek ti ősi fátokat, A látomások e nagy éjjelen, Megismertették gyökerét velem, A törzs, amelynek ilyen sarja nőhet, Nem korhadó törzs, ér az még időket. Én a világnak vagyok itt szava, S virágba fonlak, tisztes csonka fa. 1 Keresztútján a népek erdejének, Csak állj, mint magfa, felnézve az égnek, S ha vész harsog, s az ég tüzeket önt, Lembod ne is mást, csak ezt súgja fönt: nVigyázzatok, ti tüzek és szelek, Hogy ágaimban kárt ne tegyetek, Mert ezredéve állok idelenn, Ősföldemen és ősgyökeremen, S mert nézzetek rám, az ezredik ágon : Petőfi az én kihajtott virágom". Ezt súgd. S körülötted vad szelek elállnak, Ég tüzei csillaghullásra válnak, A viharok is lágy dalt orgonálnak! S ment, mint a szél, mely vihart bontogat* Vitte magával a kihirdetendő Igazságpontokat... &

Next

/
Thumbnails
Contents