Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-02-18 / 7. szám

isagys. Varga Joz^ ur ö. ÉS VIDÉKE iWHselés^árakt negyedévre 170 kor., egybónapra 60 kor. Kgyes siám ára darabonként 15 kor. p'ípa HHHHBHHSHHffifflHHHl POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Fö-lér 12. ír. Telefon 61. sz. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Nagyböjt kezdetén. Az elmúlt hét letörte Karnevál herceg pünkösdi királyságát. Miért tagadnók, távozása számára egyetlen sajnálkozó szavunk sincsen. Araikor a nagyböjt kezdeténél visszapillantunk a lezajlott farsangi hetekre, szomorúság i'iíi meg a lelkünket. A báltermekből kicsapódó fény mellett de sok fájó, mély sebet láttunk a magyar társadalmon . . . Nem az fáj, hogy sokszor hallottuk fölkacagni a nótát, a muzsikaszót. Valahogy lélektanunkhoz tartozik, hogy a nótában is el tudjuk sírni panaszunkat. De fáj, hogy akkor, amikor történelmi események dübörögnek fölöttünk, amikor a lét tb nem-lét között hánykolódik nemzeti életünk, amikor ezren és ezren vivnak kétségbeesett küzdelmet a nyomorral, akkor úgy tómból a léhaság, az erkölcstelen táncok őrülete, az érzékiség. Ez a farsang durva belekurjantás volt a magyar éjszakába ... így nem mulathat az a nemzet, amely az öntudatot elsötétítő lázában is kell hogy az életről álmodozzék. Sokszor megdöbbenve, megrémülve úgy láttuk, hogy itt haláltáncot járnak . . . Ugy kell nekünk ez a ránk köszönő nagyböjt a maga lelket fölkavaró, tisztító gondolataival, emlékeivel. Ha valakinek szól az Egyház végtelenül komoly fölhívása: „Konyuljon le a fejetek, s tartsatok bűnbánatot", — úgy mi vagyunk azok... Ha ez a nagyböjt nem lesz elszánt, minden erőt fölsorakoztató küzdelem a magyar erkölcsök integritásáért, ha ezek a napok nem lesznek a magunkba-szállás napjai, úgy soha magyar föltámadás nem lesz! Sokszor megírtuk, elsírtuk már, hogy a nemzet újjászületésének az egyénen kell megindulnia. Végtelenül szomorú tünet, hogy nálunk a kettős morál járja. Fényes szónoklatokban, sajtóban, szóval a forumon folyton hangoztatjuk a nagy erkölcsi elveket, de a fórum internum, az egyéni élet igen sokszor ezeknek teljes tagadása. A nagy nyilvánosság előtt hányszor elsírjuk Jeremiás siralmait, mennyi könnyet hullatunk a magyar romok fölött, de am»kor a közérdek s az egyén érdeke ellentétbe kerül, vajmi ritkán győz az előbbi. Önzés, léhaság, élvhajhászás, anyagiasság szívja a magyar lélek erőit. A tengernyi baj okát mindenki másban keresi. Senkinek nem jut eszébe egyszer egyéni életével a keresztény erkölcstan tükre elé állni, s bátran, minden konzekvenciát levonni készen belenézni a tükörbe. A nagyböjt befelé irányítja a lelkünket, elmélyedést, el- és megkomolyodást sürget. Vajha az eljövendő tavasz ezeket az erőket állítaná munkába! Nagy, vérrel megszerzett történelmi jogok lábbaltiprásával ráüzték e nemzetet a kegyetlen keresztutra vajha a nagy Kereszthordozó lelkéhez simuló lélekkel járnók Kálváriánkat! Fokozni az erkölcsi erőket az egyénben: ez legyen a nagyböjt programmja, amelyet mindegyikünk önmagában valósít meg! Nagy örömmel halljuk, hogy a különböző egyesületek komoly, az erkölcsi erők fokozását célzó munkateret dolgoztak ki a nagyböjti időre. A férfiak kongregációjában Kollár Gedeon bencés tanár tart sorozatos előadásokat, amelyeket férfiak számára tartandó lelkigyakorlatok zárnak be, a kath. női egyesületek főtitkársága a praktikus egyházias szellem növelésére liturgikus kurzust, a Kath. Nővédőegyesület vallásos böjti estélyeket rendez, a Női Mária-kongregáció s általában a nők számára Szentiváryi Árpád prépost tart lelkigyakorlatokat. Hasonló tervekkel lép be a nagyböjti szent időbe valamennyi kath. szervezet. Bizunk benne, hogy társadalmunk kihasználja a feléje nyújtott alkalmakat s a kereteket gazdag, a jobb élet vágyától áthatott lelkiséggel tölti ki. Legyen szép, gazdag, mélyen szántó, lelkeket fölkavaró a nagyböjt, mert csak így válik valóra a mi égő vágyunk: a diadalmas magyar húsvét! w Lifu r 3 i a. A svájci hegyek magaslatai közepette fekszik Teli Vilmos népének szentélye, mint egy gyémánt, smarag-, dog közé ékelve. Az ősrégi Mária Einsiedeín, a svájci bencések főapátsága. Varázserővel bir a föld legtávolabbi nemzeteire is. Nemcsak a tudomány szomja vonz oda. nemcsak a kegykép varázsa bilincsel, de vonz és bilincsel tudóst és tudatlant a liturgia harmóniája. Felületes, rohanó korunk gyermekei valahogy megérzik, sejtik, hogy szükséges számukra az elmélyedés, sokkal szükségesebb, mint az előző századok embereinek. A villanyosság napjaiban lelkünk is végigszáguld életpályáján, rohan és tolatik más rohanók által. Nincs ideje sem a szép contemplációjára, sem az örökkétartó értékek méditáciöjára. Azért vonzódnak a szebb élet, a szebb lélek után, vágyódik a Mária Einsiedelni szentélybe. Kettős fal veszi körül ezt a liturgikus Grálvárt: az Isten teremtette külső hegyfal és a müvészetalkotta belső templomfal. Belsejében a Sésem sziklához hasonlóan új világ tárul föl. A templom architektúrája, festményeinek fenkölt szépsége adja meg a méltó keretet a liturgia nagyszerűségéhez. A legfőbb ünnepek alkalmából megszólal az óriás-orgona, s visszhangként felel két kisebb testvére. Bevezetik az apát fényes bevonulását. Mig a szem úszik az értékes egyházi ruhák nemes színeinek fényárjában, megcsendül a benediktinus kórus Gregorián éneke. Elcsitul bennünk minden, ami aíacsony, ami földi. A lélek szárnyakat öltve az élet magaslatai fölé röpül. A nagy benediktinus apátságok fénye, harmóniája mellett elmaradnak a bécsi Szent István templom csúcsíves boltozatainak misztikus homályában derengő középkori atmoszférába varázsló szertartásai; elmarad a velencei Márkus Dóm bizarci ragyogásban tündöklő mozaikcsodavilágának liturgiája. Csak Róma, az örök Róma Pétértempíoma ragyog íúi minden mást. Róma a liturgia ős-anyja. Ott keletkezett a katakombák szürke szertartásai közepette. Ott érte el tetőpontját. A liturgia a keresztény hagyományoknak megtestesülése ; szertartásaiban visszanyúl az első keresztények közös szeretetlakomáira. Ezek meg az utolsó vacsorából indultak ki. s a szent misében folytatódnak. ín memóriám . . . A miséző pap minden mozdulatának mély értelme van. Minden egyházi szin szimbolikus. A szent mise liturgiájával kezdi a hivő a napot. Az egész év át van szőve ragyogó szálaival. Liturgiával kíséri az Egyház gyermekeit a kereszkut Jordánjától a sir Circum dederuntjáig. Liturgia által fűzi az Egyház gyermekeit magához, liturgiával öleli át az egész földet. Az indiánusok és négerek primitív kulíurájához ép úgy alkalmazkodik, mint a raffinált Páris túlcivilizációjához. S mégis minden ellentélek dacára egy nagy harmonikus egység van a legkülönbözőbb kulturáju, legellentétesebb gondolkozású népek és egyének közt. Egy nyelv, egy hit, egy mise, egy evangélium, egy Eucharisztia, egy liturgia, egy Egyház. Unam, sanctarn, catholicam Ecclesiam! Gamerra Alberta Mária bárónő. A Kath. Kör. évi közgyűlését f. évi február 25-én d. u, 3 órakor tartja saját helyiségében, amelyre ez uton hívja meg a köri tagokat az elnökség. Tárgysorozat: l. Elnöki megnyitó. 2. Jelentések. 3. Számadás és költségelőirányzat. 4. Tisztújítás. 5. Esetleges indítványok Közgyűlés. A pápai ker. Munkásegyesület folyó hó 25-én délután 3 órakor, saját otthonában évi rendes tisztújító közgyűlést tart, melyre az egyesület összes tagjait ezúton hivja meg az elnökség.