Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)
1923-02-11 / 6. szám
PHPl bS 'HBHIWi'Hi flWlllfl'l i 1 li'IM 1 iMiM* 1 1 i i r ri| pniHi •lllilliil ftldftxetésl Arak: negyedévre 170 kor., egyhónapra Oa kor. Egyes szAm Ara darabonként 15 kor. POLITIKAI HETli-AP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Fó-tér 12. sz. Telefon 61. sz. Hirdetések milliméteres diisxabás szerint. Igy volt az a „beszámoló fL AA „Hát olyan embernek látszom én, akivel el lehet hitetni, hogy a csillagok béka-bogyószemek és a holdat kioltjuk, ha a kútba köpünk!?" — kérdezi Guidó Vannától Maeterlinck Monna Vannájában. Ezt kérdezhetik a Pápai Hirlap-tól is az olvasói, akiket senki anynyira még le nem becsült, mint a „Hogy is volt az a beszámoló?" cikkének az irója. Pápán ugyanis mindenki tudhatta és tudta is, hogy nemzetgyűlési képviselőnk látogatásának ez alkalommal egyetlen célja csak az volt, hogy Pápa város előkelő társadalmával bensőbb érintkezésbe lépjen. Ezért tett náluk látogatásokat, ezért hivta meg őket vendégszerető asztalához. S hogy ott pohárköszöntő keretében tartalmas és objektív külpolitikai fejtegetésekbe bocsájtkozott és feltárta a valót, úgy, amint azt Ő s vele a Pápai Hirlap cikkírójánál valamicskével szélesebb látókörű és élesebb judiciumu politikusok látják s feltárta anélIctil, hogy erre a Pápai Hirlap magas engedélyét kikérte volna, ezt mi s velünk együtt mindazok, akik beszédét szerencsések voltunk hallani, szívesen megbocsájtjuk neki. Aminthogy megbocsájtjuk a fővárosi lapoknak is, hogy dr. Paupera tosztját beszámolónak minősítették, mert az formailag és tartalmilag egyaránt messze túlszárnyalta egy pohárköszöntő kereteit. De azt az insinuációt, mintha annak a beszédnek beszámolóként való beállítása dr. Paupera akaratára történt volna, kénytelenek vagyunk, — hogy a Pápai Hirlap-tól kölcsönözzük a szót — a borgőzös fantázia szüleményének minősíteni. Paupera-szabásu emberek nem űznek ilyen gyerekes játékot. És rosszul informálta a felszolgáló pincér a t. cikkírót dr. Paupera előadására vonatkozólag is. Mert a banketten talpig urak voltak hivatalosak, akik semmiképpen sem mondhatták neki, hogy tosztját részben felolvasta. Mindössze a kisántánt lakosságának és katonai létszámának adatait ellenőrizte jegyzeteiből, ami a Közel egy órás beszédből legfeljebb, ha egy percet vett igénybe. S most már a dolog velejére térhetünk. A cikkíró szerint dr. Paupera beszéde alkalmas arra, hogy kishitüvé, csüggedtté, gyávává tegye az embereket. Igaz, hogy a kép, melyet „szomorúan panaszkodó szivének keserűségével" rajzolt meg, nem vigasztaló. Kimutatta, hogy a kisántánt a centrális fekvésű Magyarország teljes megbénítására törekszik s mi ellenségeink és a raját katonai erőviszonyaink tudatában revancheháborura most józanul nem gondolhatunk. Mint a háborúban az ellenség által körülvett várban fogva vagyunk, de meg kell találnunk a módját annak, hogy innen, ha élni akarunk, kiszabadulhassunk. Hogyan? A „belpolitikában az állam, az egyház és a társadalom tekintélyének helyreállításával, a külpolitikában a magyar állam tekintélyének újraépítésével . .." „Ezt a generációt előbb nekük meg kell erősítenünk, talpra kell állítanunk, hogy ezután teljes erejében felkészülve meg is felelhessen azoknak a nagy feladatoknak, amelyeket a világtörténelem reá ró." És miközben így befelé erősödünk, kifelé a szomszédos államokhoz keressük meg a gazdasági közeledés utját-módját, hogy el ne pusztuljunk . . . Ámde mindig és minden körülmények között minden hazafiason gondolkodó magyar szivébe szeretné bevésve látni Gambetta hires szavait, amelyből a francia revanchegondolat 43 éven át táplálkozott : „II faut toujours y pencer, mais jaimais en parler." Mindig rágondoljunk és soha ne beszéljünk róla, Adott-e valaha is valaki pregnánsabb kifejezést az irredentizmus nagy gondolatának, s megjelölte-e bölcsebben a módját, mint dr. Paupera? A hazafiúi aggodalomnak, de egyszersmind a kibontakozás útjait kereső bölcsességnek, a céltudatos irredentizmus okos megvalósításának költőibb és mégis gyakorlatibb ^megnyilatkozását hallottuk-e, olvastuk-e valaha? Nem ez adta-e az elismerés szavait Bélák Lajos főbiránk ajkára, aki dr. Paupera „hazafias nagy beszéde után" annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy képviselőnk „szive egész melegével, lelke minden" gondolatával, ezen eszmék (az irredentizmus) szolgálatában áll." És gyávaság volt-e annak a derék hazafinak, az ősz püspöknek, Gyurátz Ferencnek Őszinte megnyilatkozása, mikor azt mondta: „Ha azonban közös édésanyánknak, a hazának szerencsétlen sorsára gondolunk, akkor bú fellege száll lelkünkre, szivünkből sóhajtás fakad fel!" Mondotta-e ellenkezőjét annak, amit képviselőnk mondott, akiről így emlékezett meg: „Városunknak köztisztelettől környezett képviselőjét úgy ismerjük mindnyájan, mint lelkes honfit, ki a haza szent ügyének szolgálatában ernyedetíeniil munkálkodik. Előtte a főcél hazánk üdve." Mi más volt a beszéde, mint egy gyönyörűséges költemény a régi magyar dicsőségről s a gambettai mondásnak mélységes analízise ? Vagy tán Kis József esperes hirdetett mást, mint dr. Paupera ? Mit is mondott ő ? „Igen helyesen mondotta képviselőnk, hogy a vágy (hazánk régi nagyságának helyreállítása) megvalósulásának legbiztosabb, sőt egyedüli útja a csendes, de lankadatlan munka. Tűrni, hallgatni és minden erőt összeszedve dolgozni kell." Mesterházy László ev. lelkész pedig „szeretett képviselőnket" találó hasonlattal a szentírási vigyázók mellé állítja, akik megvédik népünket a szorongatás idején: „Nekünk is vannak ilyen vigyázóink, kik közé tartozik Őméltósága is." És ilyen értelemben szólalt fel mindenki, ezt az érzést váltotta ki képviselőnk beszéde minden hallgatójából. Mire taksálja hát a Pápai Hirlap az olvasóközönségét, amikor a való tényekkel szemben homlokegyenest ellenkezőt mesél és a vak gyűlölet hangján mer írni olyan férfiúról, akinek országos tekintélye tiszteletet parancsol s akinek a Pápai Hirlap olvasói között is számos törhetetlen hive van?! Érdemén felül foglalkoztunk az érdemtelen cikkel, de ezzel nem Pauperának tartoztunk, hanem elsősorban azoknak, kik vendégszerető asztalánál megfordultak, főképpen pedig azoknak, akik ott fel is szólallak. Dr. Panpera felszólalása elején hansúlyozta és aláhúzta azt, hogy az állam, a vallás és. társadalom tekintélyének helyreállításában a vele ; való együttműködés semmiféle politikai kötelezettséget vagy állásfoglalást vendégei részéről nem kell, hogy jelentsen. S amit tőlük nem kért, még kevésbbé várja „az elveihez legjobb igyekvéssel hü" Pápai Hirlap-tól, akit még csak vendégül sem látott s aki orcájának pirulása nélkül „egységet akart, hirdetett és hirdet." A velencei döge képét mindenki megcsodálta, csak a varga kifogásolta, hogy nem látszik csizmáján a varrás. Nem vették tőle rossz néven, mert agya csak ennyire volt berendezve. Szakasztott mása neki a Pápai Hirlap cikkírója, aki szűk látókörében csak bosszút liheg, de nem ám „nemzeti bosszút", hanem csak azt, mely őt akkor is ingerli, ha Paupera nem érkezik meg s akkor is, ha itt van. Éppen akkor hirdeti nagy bölcsen, hogy fejjel bizonyára senki sem megy a falnak, mikor ő maga megy neki s hogy nem a fal törött be, arról igazán nem mi tehetünk. Köpködjön tehát csak továbbra is a kútba, még olvasói sem fogják neki elhinni, hogy kioltja a holdvilágot. Ö köpköd ... a hold ragyog. Tea estély. A belvárosi Kath. Kör f. hó 12-én, hétfőn tartja harmadik tea-estélyét esti fél 9 órai kezdettel, amelyre a kör tagjait és azok hozzátartozóit ezúton hivja meg a vezetőség. Belépő dij, külön meghívó nincs. A Pápai Kaszinó febr. 13 án, húshagyókedden este 9 órai kezdettel (200 K-ás belépö-üj mellett) családias farsangzáró táncmulatságot rendez, amelyre a Kaszinó tag jait és vendégeit meghívó mellőzésével ezúton hivja meg. 361
