Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-12-30 / 52. szám

$f*Hzetésl árak: negyedévre3090 kor.,egyhénapra íOCO kor. lg yes síim ára darabonként 500 kor. POLITIKAI HETILAP. RHegjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Llget-ucca 42. Kiadóhivatalt Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. • 1924. December 3l-én éjjel pont 12 órakor végleg elbúcsúzik az 1923-as szám, hogy soha többé vissza ne térjen. S ugyanekkor pont 12 órakor megszületik az 1924, hogy 366 napig boldogítsa az emberiséget. Ilyenkor, ebben az ünnepélyes halál és születés órájában mindenki végiggondolja az 1923-at és sok bizalommal, reménnyel tekint az 1924 felé. Igen, meit az egyik már a múlté, a másik ellenben a titokzatos jövőé. A múlt jó vagy rossz emlékeivel kisebb-hosszabb ideig él még talán lelkünkben, de a titokzatos jövő leköti teljes érdeklődésünket. Mit hoz az új esztendő? A mostani új esztendő már annyival is különbözik elődeitől, hogy szökő év, tehát 1 nappal hosszabb életű, mint közönséges társai. Lehet, hogy nem közönséges létére meg is embereli magát, s sok boldogságot rejt titokzatos méhében. Önkénytelenül is eszünkbe jut ha leirjuk 1924-et az 1914-es évszám. Ekkor tört ki a világháború, tehát már tiz éve. Hosszú idő egy évtized, s a háborúról még most is úgy beszélünk, mintha most is az volna. Valóban még most sincs béke, mert az a béke, amit a világháború befejezésekép szültek a nagyhatalmak, minden egyéb, csak nem béke. Mert bele tudunk-e mi magyarok nyugodni abba, hogy hazánk, amely oly sok vihart látott ezer éven keresztül, most széthullott állapotban sínylődjön. Ha akármelyik vesztett nemzetet veszsziik alapul, egyik sem vesztett annyit, mint mi. A mi veszteségünk azért is a legfájdalmasabb, mert a miénk nélkülözi a legfeltűnőbben a jogalapot az összes más nemzetek veszteségeihez viszonyítva, mert egy területileg integra Hungaria hamarabb kiheverte volna a reá kivetett hadisarcokat, mint egy ilyen szétdarabolt, életerőitől megfosztott Csonka-Magyarország. Mert azt csak nem fogadhatjuk el jogcimnek, hogy mivel nekünk becsületes és hazafias tótjaink, ruthénjeínk, oláhjaink és szerbjeink voltak, hogy azok a területek egyszerűen átcsússzanak kardcsapás nélkül, minden geográfiái és stratégiai szempontok figyelembe vétele nélkül idegen államok területébe. Igaz, hogy viszont azzal érvelhetnek, hogy hát ezeket a részeket ezek a bekebelező államok annak rendje és módja szerint elfoglalták, tehát miért nem fejtettünk ki ellenállást, hogy ne bírják ezt megtenni. Valóban itt van történelmünknek legszégyenteljesebb pontja. A világháborút győztük, birtuk emberrel, élelemmel s derék csapataink mindenütt mélyen, az ellenséges területeken harcoltak, s az utolsó pillanatban, amikor már csak egykét puskával is megtudtuk volna védeni a jó Istentől is annyira megvédett határainkat, felbomlott minden. Nincs oly szigorú és kegyetlen büntetés, ami elég lenne azoknak, akik ennek okozói voltak. S mit hallunk ma már, mint hogy amnesztiát adjunk ezeknek. Az 1924 volna hivatva tehát az 1914-ben megindult bajoknak utókövetkezményeit reparálni. Némi kis reménység már kezd úrrá lenni a lelkeken. Anglia, ez a hatalmas úr, már nem mindenben tolja Franciaország hódító és kizsákmányoló pol itikájának szekerét s már nyugodtan beszélnek a torzszülött béke revíziójának szükségességéről. Nagy bizalommal, reményréggel várjuk tehát az új 1924. évet, a régit pedig csakugyan nem sajnáljuk, mert ennek minden napja csak fokozta bánatunkat, elkeseredettségünket és megélhetési lehetőségeinket. Lehet, hogy az 1924 majd időjárásilag is kedvezőbb lesz az előzőknél, s az áldott magyar föld még így csonkán is bő kenyeret fog kitermelni. A mi agrár mivoltunknál fogva majdnem ez a legfontosabb s kérjük is a jó Istent, hogy 1924-ben süssön akkor a nap, amikor éppen kell, legyen akkor szél, amikor az használ, legyen akkor eső, amikor a növényzet ezt éppen kívánja, •egyen akkor hideg, amikor *ez nem árt. egyszóval legyen olyan időjárás, hogy teljenek meg a magtárak, a pincék sok

s sok élelemmel. S még egyet kívánunk az 1

924, évtől. A spekuláció, a börzézés megrendszabályozását, az^áruHizsora" letörését, mert hiába terem akkor a föld akárrnil^

_~gazdagc)n, a lakosság mégis csak nyomorogni fog. Olyan törvényeket vár tehát az ország a felelős tényezŐKtol, hogy ebben az országban 1924. évben ne csak éhenhalni, .de emberileg élni is lehessen. Jöjj tehát te titokzatos 1924 s hozd meg az Integra Hungáriát, hozd meg a bő termést, hozd meg a bölcs, krisztusi szociálizmus szellemében megalkotott törvényeket, s akkor bucsuzásodnál, halálodnál örök emléket állítsz magadnak az évszámok sorában. Üdvözlünk tehát 1924 s bár adná a jó Isten, hogy mind ez, amit tőled várunk, be is teljesedjék. Akkor arany betűkkel fogsz ragyogni a magyarság egén, amig magyar lesz a földön. A város nemzetgyűlési képviseltjének karácsonyi ajándéka. Dr. Paupera Ferenc képviselő ur őméltósága, mint korábbi számunkban már jelezítik, felkérte a város po'gármesterét, hogy a város szociális intézményeinek és szegényeinek támogatására még az ünnepek előtt tegyen hozzá javaslatot. Dr. Tenzlinger József polgármester személyesen kereste fel a képviselő urat, aki fenkölt gondolkr zásának és nagy emberbaráti szeretetének, valam'nt a város iránt érzett nagy jóindulatának újból fényes tanújelét adta azzal, hogy 17 millió korona összeget adott át a város polgármesterének azon rendeltetéssel, hogy abból 3 millió K összeg, mint az ő ágy-alapítványa az Irgalmas rendi kórház részére adassék ki, 6 millió 7000 K a városban levő szociális egyesületek, 1 millió 500 000 K pedig a választókerülethez tartozó községek szegényei részére fordíttassák. A fennmaradóJ5sszegét 10 000 koronás tételekben a városi szegények és az egyesületeknél segélyezni szokott közszegények részére kivánta kiosztatni. A szociális és jótékony egyesületek segélyezését azért tartotta szükségesnek, hogy azok nemes munkáját előmozdítsa és a középosztálybeli ráutalt egyéneket az ünnepekre segélyhez juttassa. A közszegényeknek is biztosítani kivánta az ünnepek alatti jobb táplálkozást, melyet adományával el is ért, mert megható látvány volt a beidézett szegényeket látni, midőn átvették a képviselő ur karácsonyi ajándékát s őszinte szívvel áldották az ő nemes személyét, aki a távolból is gondolt rájuk. Az Irgalmas rendi kórház részére tett ágy-alapítvány által fényes példát nyújtott a képviselő úr az intézmény támogatására, amelyre most indult meg az ő védnökségével a társadalmi akció, hogy a kórház rendeltetésének megfelelő nivón fenntartható legyen. A városi tanács hálás szívvel köszönte meg a képviselő ur ajándékát, melyet azonban nem szabad a város társadalmának úgy felfogni, mintha ezáltal a nagy segítség által megszabadult volna a szegények támogatása iránti kötelezettségétől, hanem inkább még büzdftó példának kell tekinteni arra, hogy mindenki viszonyaihoz képest megtegye az