Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-12-16 / 50. szám

IIBIIsetésI árak: negyedévre 3000 kor., egyhónapra 1000 kor. Sgyes szám ára darabonként 400 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Llget-ucca 42. Kiadóhivatal: Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Egy szociáldemobrata njilatliGzat. Az egyik fővárosi lap munkatársa beszélgetést folytatott a német szociáldemokrácia egyik legelőkelőbb és legértékesebb képviselőjével, Sollmann Vilmossal, aki pár hét előtt még Németország belügyminisztere volt a nagy koalíciós kormányban. Sollmann nyilatkozata meglepő. Sajnos, nincs terünk az egész nyilatkozat leközlésére, de néhány goudolatát nem tudjuk elhallgatni. Azt mondja Sollmann, hogy „a mai rettenetes időkben a német nemzethez való tartozás és a nemzettel szemben való felelősség érzete a német munkásságban fokozott erővel ébredt fel. Aki tárgyilagos szemmel tekinti a német munkásságot, megállapíthatja, hogy az idegen elnyomás visszahatásakép a munkásifjusághan oly hazaszeretet jejlödik ki, amely az előző generációkban feltalálható nem volt, legalább tudatosan nem. Mi büszkék vagyunk Németországra és szeretjük über alles, über alles in der Welt ezt a Németországot." A legmeglepőbb nyilatkozatának az a része, amelyből kiviláglik, hogy a német szociáldemokrácia nemcsak politikájának, hanem egész alapvető világnézetének a krízisével áll szemben. „A szociáldemokráciának — úgymond — meg kell változtatni állásfoglalását bizonyos szellemi hntalmakkal szemben. Elsősorban a vallásra gondolok. Nagyobb türelmet kell a pártnak ebben a tekintetben tanúsítania. Azt a szociálista követelést, hogy a vallás magánügy t nemcsak az állammal szemben kell hangoztatni, hanem magunkkal szemben is, olykép, hogy tiszteletet érezzünk minden vallásos élménnyel szemben. Nagyon értékes embereket kergettünk el magunktól, mert sokan közülünk az üres matéria lista szabadgondolkozásdi látszólagos magaslatairól gúnyolódtak olyan érzések felett, amelyek az emberi lélek legmélyéről fakadnak és tisztán anyagi előrehaladással sohasem lesznek kielégíthetők. Uj idealizmus kell, hogy bennünket eltöltsön." íme, erre a konfesszióra jut el a német szociáldemokrácia egyik vezére! A magyar szociáldemokráciának a közelmúlt bőven adott anyagot az elgondolkozásra, a meakulpára. Azonban a romok között —. amelyekért elsősorban felelős — sem tud magába szállni. A Népszaváék késleltethetik a nagy revíziót, de történelmi szükségszerűséggel fog elkövetkezni az az idő, amikor Sollmann nyilatkozatára erős visszhang támad, nem a szociáldemokrata vezetőség, hanem a magyar munkásság táborából! p-rHTTH=a Szellemi charltas. Wilde Oszkár regényeinek egyik legrokonszenvesebb alakja, Gering lord, a korrektségében a kiengesztelhetetienségig megmerevedett Chüíern bárónénak könnyedén odaveti a mélységes gondolatot: „Csak azt tudom, hogy az életet nem lehet megérteni sok szeretet nélkül, nem tudjuk átélni sok szeretet nélkül. It is love, and not Germán philosophy thai is the terne explanation of this world. Ennek az életnek nem a német bölcsészet, hanem a szeretet adja meg a valódi magyarázatát." Talán soha sem beszéltek, szónokoltak, irtak annyit a charitásról, mint szeretettől kopár napjainkban. Nagy vágyódás jajveszékeli át az egész emberiséget a szeretet után. Mindenki öntudatosan vagy öntudatlanul azután vágyódik, azután fázik, mert az melegíti, azután éhezik, mert az elégíti ki, azután szomjúhozik, mert az enyhíti lelkét. Emlegetik a szociális charitást és a charitativ szociálizmust. A szociális érzéket mint olyant, meg a charitást az ő tisztaságában. Definiálják és hasonlítgatják, latolgatják és értékelik, melyik ér többet? melyik fontosabb? A diszkusziók fényétől ragyognak az elmék — s fáznak azok, kik a meleg uián úgy, de ügy sóvárognak ! Legyünk igazságosak, a sok beszéd közül, valami csekély történik is, de oly csekély az, ami történik, ahhoz mérten, minek kellene történnie. Oly hidegen történik, pedig oly sokan vágyódnak a szeretet melege után! Talán igen nagy a tömeg, mely áhítozik ? Talán igen kevéssé melegek a kezek, a szivek, melyek adnak ? Igen hidegek a szemek, melylyel az adakozók a nyomort nézik, a szavak, melyek az adományokat kisérik ? Talán, talán ?! * Ha mindenki, aki képzeli, hogy neki meieg, jó, szerető, nyomort, bánatot megértő szive van, egy kis meleg napsugára volna fázó, didergő környezetének l Mily jóleső volna egy-egy családi tűzhely, egy-egy kis kör. Ez voína az a szellemi charitás, melyről Hello Ernő, a francia irodalom egyik tündöklő tollú és mély lelkületei irója ekként nyilatkozik: „Ha testi jócselekedetekről van szó, vannak néhányan, kik erre vállalkoznak. Ha tudatlan pogányoknak ki kell vinni az evangélium igéit, találtatnak körök erre a hőstettre. De a szellemi charitás feledésbe ment. Az embernek ezer szükséglete van. Nemcsak kenyérből él, hanem szellemből is. Vannak az emberek közt, kiknek különös és kiváló szükségleteik vannak, szomjúhozzák a világosságot. A szeretetetmelyről beszélek, a szellemi charitás, mely a lélekből a lélekbe ömlik. Miért van ez a charitás annyira elhanyagolva még a lelkiismeretes ember által is ? Mert félnek cselekedetekben vétkezni, de nem félnek attól, hogy mulasztások által vétkeznek. Talán szeretnek szivükkel, lelkükkel, de nem szellemükkel. A szellem keres, kitalál, föltalál, megkülönböztet. Ha ráakad egy mély és nagy lélekre, fölismeri, mert kereste és szereti, mert már régen vágyott utána. A szellemi charitás az igazságosságot egyesíti a szeretettel. Megbocsájtja a felületes tökéletlenségeket, csak a mélységbe hatol, ahol a szeretetnek hajléka van. Szellemileg szeretni, nagyon szeretni annyit tesz, mint megérteni a léleknek szükségleteit, azokat eltalálni. A szellemi charitás nagylelkűen kielégíti a mély vágyakat, mely nem mer beszélni. A nagy vágyódások félénkek, mert izoláltak. Nern mernek az emberek közt megszólalni, mert idegenek közt érzik magukat. A szellemi szeretet eléjük megy, bátorságot kölcsönöz nekik élni és beszélni. A szellemi charitás a szellem segítségére siet, bárhol találja, bárhol tudja, hogy szenved. Végre Halló fölkiált: „Krisztus, Krisztus l van-e még körülöttünk abból a levegőből, melyet ő lélegzett?!" Milyen fönséges adventi gondolat! Analizáljuk ezt a levegőt, ezt a légkört körülöttünk, a levegőt, mely belőlünk kiszivárog. Krisztusi levegő? Krisztusi légkör ? A krisztusi szeretet atmoszférája ? Hogy a szellemi, krisztusi szeretetet kisugározhassuk, bensőnknek kell átváltoznia. Egoizmusunk önzetlenséggé kell, hogy átváltozzék. Ebben a várandós adventi levegőben, meiyben az Ige testté lőn, viszont a testnek égivé, szellemmé kell változnia. Megfeledkezvén magunkról, hogy csak arra a másikra gondoljunk, aki szenved. Sokszor talán azokkal, kiket szeretni vélünk, legkegyetlenebbül bánunk, mert mindig csak saját magunkkal, saját zsebünkkel, saját érzékenységünkkel vagyunk elfoglalva, s észre sem vesszük, hogy mellettünk valaki elvérzik, szellemileg, lelkileg elvérzik és az a valaki talán az, akit nagyon vélünk szeretni. Gamerra Alberta Mária bárónő. A Kath. Nővédőegyesület háziipari kiállítása. Kedves kép tárult eiénk, midőn a kettős ünnepen beléptünk a polgári leányiskola rajztermébe. Egy egész sereg bájos fiatal leány sietett elénk, örömmel mutogatván kincseiket, melyeket a tágas teremben Ízlésesen elhelyeztek. Csakugyan kincsek ezek, értékesebb az aranynál, ezüstnél, mert az ő aranyos kezecskéik által készült háziipari cikkek. Szépen dolgozott ruhák és kabátok, csinos kalapok, színpompában ragyogó művirágok és raffia-munkák. Elévülhetetlen érdeme a Kath. Nővédőegyesületnek, hogy megértette a mai nehéz idők viszonyait és háziipari szakosztálya vezetése alatt csupa praktikus, életre való tanfolyamokat rendez. Ilyen tanfolyamok eredményét mutatta be a kiállítás. A kalaptanfolyamot Pereszteghy Annus vezette. A felsőruha és virágtanfolyamokat Orbán Károlyné nagy szakértelemmel, elegáns ízléssel é$ előkelő finomsággal vezette már öt alkalommal.