Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-02-04 / 5. szám

sebb munka, minél több pénz lett igen sok helyen az életcél. ts mikor látjuk, hova sodor a minden eszményit letipró, egyedül az érzékiségnek hódoló anyagelvüség, mikor szomorúan tapasztaljuk a példaszónak igazságát: „Átok verte meg a magyart, mert az soha -együtt nem tart" akkor megértjük, hogy mely irányban haladva várhat nemzetünk boldogabb jövendöl. Minden honfi szent kötelességet teljesít ha a maga hatáskörében buzgón közre munkál a vallásos érzületnek ápolásán, a magasb eszmék tiszteletének újraélesztésén. Család, egyház és a haza az embernek leghűbb támaszai azon feladatában, hogy életét áldássá tehesse mások életére, a közügyre nézve is. Ha uj lángra gyúl a honszeretet s osztály, vaUás, rangkülönbség néíkül gyűjti a nemzet összes tagjait, mint testvéreket a haza oltára körül, akkor ez az egyetértés megoszialja a honunk egén borongó baljóslatú fellegeket. Ha megérti minden honpólgár, hogy az ernyedetlen munkálkodás egyszersmind erőgyűjtés a haza védelmére, utegyengetés a hon szebb jővőjéhez és hivatása szerint akár tenyerét, akár fejéi törje örömmel, lelkesülten folytatja munkáját, akkor meglesz az alap a nemzetnek uj életre emelkedéséhez. A hon megvárja, hogy minden fia békében és annak idején a hadban kötelességét megtegye. És ha megteszi, akkor hisszük, hogy mint a költő zengi: „E porba omlott szép haza fel fog virulni még. Van bíró a felhők feleit. Áll a villamos ég". Mélyen tisztelt vendégtársak. Városunknak köztisztelettől környezett nemzetgyűlési képviselőjét ugy ismerjük mindnyájan, mint lelkes honfit, ki a haza szent ügyének szolgálatában ernyedetlenül munkálkodik. Előtte a fő cél a hazának üdve. Kiváló tehetségeivel ehez gyűjti az alapköveket. Példaadó munkásságával, nemes gondolkozásával, áldozatkészségével mindig a közügyet szolgálja. Szivén hordja városunk érdekét, s nagylelkű adományaival a köznyomort enyhítve, az ínséggel küzdőket a bajból kisegítve valósággal hálára kötelezi, mint jóltevő, egész társadalmunkat felülemelkedve minden politikai, felekezeti különbségeken: azon fáradozik, hogy az egyetértést szilárdítsa, a testvériség tudatát ébressze a honfikeblekben. Hazafias munkájára, nemescélu törekvésére áldást kérüng. Dr. Paupera Ferenc képviselő ur üdvözlésére emelünk pohárt e szívből jött óhajjal: sokáig, boldogan éltesse az Isten! Kis József ref. lelkész beszéde: Általában sokalaní szokták az ilyen alkalommal történő felszólalásokat; pedig éppen nem "fölöslegesek azok, mert bennük rendszerint az embernek nemesebb része, az igazi belső ember ideálizmusa nyilatkozik meg. Most is az eddigi felszólalók beszédében az az eszmény jutott kifejezésre, aminek megvalósulását belső emberük óhajtva várja, aminek megvalósulására minden erőt szeretnének ráirányítani. Mi természetesebb, mint hogy édes hazánk gyászos jelenének jobbra fordulása, régi nagyságának helyreállítása az első és legfőbb vágyunk. Igen helyesen mondotta képviselőnk, hogy e vágy megvalósulásának legbiztosabb, sőt egyedüli u

(ja a csendes, de lankadatlan munka. Tűrni, hallgatni és minden erőt összeszedve dolgozni kell. Szólónak eszébe jut a nagy Széchenyi Istvánnak az a mondása, hogy „Csak ott mennek jól a dolgok, ahol a haza minden polgára: a pap, a tanító, [az orvos, az iparos, a földmives, a cukrász, a pék, mindenki, de mindenki úgy tartja, azt hiszi, hogy a haza jóléte, boldogulása attól függ, egyenesen azon fordul meg, hogy ő a maga helyén becsületesen elvégezze a maga dolgát I" Teijes mértékben áll ez a mi mai helyzetűnkre. ImádVájjon az élettörténeti epizódok ismertetésének és a magasztaló frázisok hangoztatásának divatja helyett bekövetkezik-e Petőfi költeményeinek olvasása, beható magyarázata és megszivlelése ? Vájjon a külső formaságok kőzött érvényre jut-e a belső lényeg: a felgyújtott lámpák mlágossága mellett felgyullad e Petőfi szellemének fénye és létrejő-e a lel<kek világossága; Petőfi nevének hallatára felépül-e az ő szellemétől irányított magyar nemzeti politika és társadalmi közszellem ? Éjfél van. Az újév is frázissal kez<Jődik. Boldog újesztendőt kiván mindenki egymásnak. No lám, milyen szép, ha igaz. Petőfi szellemét ott látom a magasságban a segesvári harcmezők fölött. Fájdalmas haraggal tekint le az ország romjaira. Hallom a szavát is: .Hát ezért éltem, szenvedtem és faltam meg én érted, szegény Magyarország f Ugy látom, magyar né pem, a ti hazafiságtok külsőségekben és ámító jelszavak hangoztatásában merül ki. Az én hazaszeretetem nem ilyen volt." Megvetéssel legyint egyet kezével a városok csillogó ívlámpái felé: „Gyáva népnek nincs hazája!* és felszáll újból a mennybe, amelynek kapujánál megáll és szánakozva leszól még egyet: „Visszatérek még hozzád, szerencsétlen nemzetem, és veled együtt fogok küzdeni a magyar haza újjáépítésében. Előbb azonban értsetek meg engem és tegyétek meg a kötelességeiteket ! De ehhez nemzeti hiuságtok báiványozása, az őseitek erényeivel való hiu kérkedés, nem elégséges. Áldozatokról és önmegtartóztatásról tanúskodó tettekben követnetek is kell azokat!" Talpra tehát, magyarok 1 Egyelőre azonban csupán az ész, az erkölcs és erőt adó munka fegyvereivel! kozzál és dolgozzál; ez az örökké igaz jelszó. Társadalmunkban ma nagy a széthúzás; a bajok forrását mindenki másban keresi; az iparos a főldmivesben, a földmives a kereskedőben ; az intelligens osztály mind valamennyiben. Ennek az önigazságnak meg kell szűnni. Nagy veszély idején a kis bajokkal nem szabad előhozakodni. A krisztusi szeretetnek le kell győzni a széthúzást. Jézus sokszor intette tanítványait szeretetre az utolsó vacsorán mégis fgy szólt hozzájuk: „Uj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek

0, igyekezzünk ezt a parancsolatot összesedett elmével teljesíteni ! Kis József után Mesterházy László ev. lelkész emelkedett szólásra: Nagyon leverő volt Őméltóságának, szeretett képviselőnknek azon ismertetése, mellyel hazánk jelenlegi helyzetét ecseteli. Bizony elszorult a szivünk, ökölbe szorult a kezünk. De van valami vigasztaló is számunkra a mult eseményei között. Eszembe jut, hogy amikor a Midián szorongatta Izrael népét, Gedeon 30.000 embert gyűjtött össze az ellenség leverésére. „Sok ez a nép" — mondá az ür — „csak azokat tarsd meg, kik mindig vigyáznak." Nekünk is vannak ilyen vigyázóink, kik közé tartozik Őméltósága is. Majd ha ezek mondják, hogy Istenért hazáértcselekedjünk bátran, akkor mi magyar nép ott ies2ünk. Őméltósága, mint ilyen magyar vigyázó megy a jövő hét elején legnagyobb ellenségünk fővárosába, Párisba. A jó Isten legyen vele, hogy a gonosznak minden nyilát megoldhassa s utja eredményes, nemzetünkre áldásos legyen. Dr. Fehér Dezső ügyvéd Blazovich Jákó magas röpíü szónoklatához kapcsolla felszólalását: Főtisztelendő Blazovich Jákó magasszárnyalásu beszéde, melynek minden szavát és gondolatát aláírom, késztet e felszólalásra. Előttem szóló ur a valóságot figyelembe vevő idealizmust és az idealizmustól áthatott realizmust tette azon pillérnek, amelyen haladnunk kell és amelynek követése a jobb jövő záloga. Bármily sötét legyen azonban a kép, amelyet a felszólalók festettek, a sötét éjszakában is akad egy-egy fénysugáT és a félvilágrészt tevő sivatagban is akad egy-egy oázis, mely enyhet és megnyugvást ad. A szétszaggatott, megtépett Olasz ország egyesítésének jogi bölcselője azt a tételt állította fel, hogy minden hatalom, minden szervezet azon erő által tartatik fenn, mely azt létrehozta. Hazánkat a kard alapította meg, de a politikai bölcsesség tartotta fenn. Már első királyunk, Szent István is azért vált e hon alapítójává, mert felismervén az ország helyzetét, belekapcsolódott a nyugati műveltségbe és eszmeáramlatba, jogot, szabadságot, kulfurát adott a nemzetnek. Ugyanezt a folyamatot látjuk a későbbi bölcs törvényhozók alatt is és később is, amidőn a nemzet épp ugy pártokra, osztályokra, feleke- , zetekre volt tagolva, vagy még jobban, mint napjainkban, midőn az ország teste darabokra tépetett, a törvények és a politikai nemzet kebelén belül lévő jogegység az una eademque nobilitas eszméje tartotta fenn a nemzetet. Bármily szomoré legyen/tehát a kép, hazánk történelme utmatafást tartalmaz és egyúttal reményt is mutat, hogy akkor, ha nem az elválasztó, hanem az összekötő pontokat keressük és ha mindenki abban a szűk körben, amelyben mozog, híven, önzés nélkül megteszi a kötelességét, minden jóra forduland. Neison hadparancsa a trafalgari ütközet előtt csak annyi volt, minden ember teljesítse kötelességét, mi is teljesítsük kötelességünket, kövessük szeretett vezérünk, a mi képviselő urunk útmutatásait, aki példája a kötelességét hiven teljesítő hazafinak és akinek városunkba való első megjelenése már biztosította városunk társadalmi békéjét. A mi szeretett képviselőnkre ürítem poharamat, az Isten őt sokáig éltesse 1 A lakomán felszólaltak még Hajnócky Béla az Ipartestület nevében, Csapó Géza a Hadrőa pápai csoportjának üdvözletét tolmácsolta, dr. Hermann László a pápai hölgyek és szegények nevében szólott, Kiss Szerafin pedig a nevenapját ülő képviselőt köszöntötte. A társaság d. u. 5 óráig maradt együtt emelkedett, ünnepi hangulatban. Dr. Paupera Ferenc a lakoma után meglátogatta még a Lloyd egyesületet, valamint a Felsővárosi Olvasókört is s mindkét helyen szakszerű előadás tartásával honorálta az üdvözletet. Az esti órákban sokan felkeresték még a város notabiütásai közül részint hogy látogatását viszonozzák, részint pedig, hogy minél tovább lehessenek lebüincselő társaságában. Vasárnap a reggeli vonattal viszszautazott a fővárosba. A köztünk töltött pár napnak felejthetetlenül kedves emlékét hiven megőrizzük s s itt csak megismételjük a búcsúzás szavát: Szeretett képviselőnk, a mielőbbi viszontlátásra! Helyreigazítás. Múlt számunkban a Kath. Nőegyesületek karácsonyi akciójáról közölt kimutatásba sajtóhiba csúszott be, amit most készséggel korrigálunk. Dr. Rott Nándor megyéspüspök úr ugyanis a nemes célra nem 4, hanem 40 ezer koronát adományozott. Halálozás. Mint részvéttel értesülünk, özv. Varga Józsefné életének 77-ik évében Budapesten elhunyt. Halálát fia, Varga Rezső és kiterjedt rokonság gyászolja.