Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-12-02 / 48. szám

« imi n m PHPH •MFflzetésI árak: negyedévre 3000 kor., egyhónapra 1000 kor. lgyes szám ára darabonként 300 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Líget-ucca 42. Kiadóhivatal: Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint* Rendkívüli városi közgyűlés. Nov. 28-án d, u. 3 órakor a város rendkívüli közgyűlést tartott. A 12 pontból álló tárgysorozat letárgyal ására meglehetős számú képviselő jött össze, amely tárgysorozat igen rövid idő alatt, minden nagyobb vita nélkül, letárgyaltatott. Referádánk a közgyűlésről a következő: A városi nyugdij- szabályrendelet teljesen az állami nyugdij-szabályzat alapján módosíttatott. A' gyámpénztári szabályrendelet oda módosíttatott, hogy ezentúl a gyámpénztáriiag kezelt pénzeket is kosztoitatni kell s a kölcsön is csak valorizált kölcsön lesz. A földmivesiskola l-l tanulója után fizetendő 5 q buza árát elfogadták. A virilisták 1924. évi kiigazított névjegyzékét a bizottság beterjesztette. A Czelli ut 27. és 28. sz. kislakások vételárára vonatkozó ajánlatok nem fogadtattak el. A városi alkalmazottak ezentúl is megtarthatják az egyes pénzintézeteknél eddig viselt tisztségeiket Az ipariskolai óraadók dija óránként 2000 K-ban állapíttatott meg, ami a városnak 21 millió terhet fog jelenteni. A szinügyi bizottság a vidéki színészet pártolása érdekében a színházat teljesen ingyen bocsájtja a társulatok rendelkezésére, azonkívül a villanyáramnál is 30% kedvezményt ad és elengedi a vigalmi adó felét. Ezen engedmények kb. 7 5 millió K-át tesznek ki. Elhatároztatott, hogy a minisztériumtól 3 millió K-át fognak kérelmezni a színészet pártolás céljaira. Sarudy Györgynek házhely eladás iránti kérelme nen? fogadtatott el. Több kisebb illetőségi és ingatlan beszerzési ügyek után a közgyűlést az elnök berekesztette. A politika legújabb eseményei. Az Ulain ügy. — Treuga Dei. Az ember egyebet sem hall mostanában a politikában, mint a bombamerénylőkről, Ulainról, bajorokról, puccsokról stb. A bombamerénylők sírva vallják be bűneiket, hogy őket félrevezették, mert tulajdonkép azt vélték, hogy igy tudnak Magyarország sorsán segíteni. Az Ulain ügy is ide akarja levezetni gyászos szereplését. Mindkét ügyben csak helyeselni tudjuk a koimány eddigi álláspontját és erélyét. Mindkét ügy azonban távoi áll azoktói, akiket ezen ügyek révén be akarnak feketíteni, mert ezen ügyekhez semmi köze se a kereszténységnek se az Ébredőknek, de még a fajvédőknek sem. Ezen ügyek t. i. nem egyebek, mint közönséges politikai bünügyek s ezen ügyek szereplői közönséges bűnösök, akikkel nem a parlament, hanem a bíróság fog végezni. Ezen megtévedt emberek ha tartoztak is a fenti csoportok valamelyikébe, eg£?z biztos, hogy szereplésüket ezek a csoportok maguk is a legélesebben elítélik. Jöjjön tehát a már hossyadalma* -partement? vitatkozás után, ezekben az Ügyekben a legilletékesebb fórum, a bíróság. Ezt kivánja már az ország érdeke is, ezt kivánja a közvélemény s a kormánynak sem lehet érdeke, hogy ez az ügy palam et publice ad in finitum a nemzetgyűlésen szerepeljen. A „Treuga Dei" most a külföldi tárgyalások idején kétszeresen fontos. A pártok méltányolva a Bethlen-kormány eddigi magatartását, belementek a pártközi békébe a szociáldemokraták kivételével. Valóban nagy szükség is van most úgy az országnak, mint a kormánynak, a Treuga Dei-re, mert a külföld most állandóan tárgyal velünk s így a tárgyalások sima és eredményes voltát csak úgy biztosíthatjuk, ha minden olyan momentum { kiküszöböltetik, ami erre hátránnyal lenne. Segítsetek! Hozzátok fordulunk magyar társadalom kérő szóval, hangos jajkiáltással. Kérni késztet bennünket a nyomor, jajt fakaszt ajkunkról a kétségbeesés. Voltak idők, amikor meg nem nyílt volna ajkunk kérő szóra, amikor még büszkeségünk nem engedte meg, hogy nyomorúságunkat, küzdelmünket a nyilvánosság szine elé vigyük. De változtak az idők. Jöttek a nyomor, a kétségbeesés esztendői, az élet napról napra nehezebb lett, s azok, akikre bizva lesz egy nemzet jövője, kínosan vánszorogva, tengődve, de mégis dolgoztak. Ki-ki dőltek sorainkból azok, akik már nem birták a nélkülözést, az élettel való harcot. Kénytelenek voltak ideáljaikat, reményeiket, álmaikat saját maguk megsemmisíteni, mert nem volt betevő falatjuk. Testvéreink I Magyarok 1 Ti, akik akármilyen keveset is, de tudtok adni, gondoljatok arra a húszezer magyar ifjúra, kik csak azért, mert magyarok, el. nem tántorítható, megbízható oszlopai a nagy magyar jövendőnek, görnyednek, fáznak, éhezve, beteg szemmel ülnek a könyv felett. Ti, akik nem vagytok köztünk, nem láthatjátok, nem érezhetitek a mi szenvedéseinket. Az élettel való küzdelem ott van valamennyiönk arcán, TÁRCA. ••• Szél veri az ablakot... Irta: Kerék Péter. Halálos csend a királyi vár márványfalain belül ... Előkelő discretióval bámulnak bele a termekbe a csillogó tükrök. Valami komolyan fenséges légegyenletesség mindenütt. Sehol egy lépés, egy ajtó csukás zöreje. A vastag, finoman, lágyan színezett perzsa- és piros bársonyszőnyegek fölfogják a lépések zaját. Magukba zárják, sohasem beszélnek róla. Egyforma türelemmel fogadják, hallgatják a biztos lépésű, kemény akaratú nagy politikus lépését, a kérni jövő, simogató és a szerelmes főhercegnő türelmetlen, apró,, kecses, de reszkető lépéseit —• kihallgatásra, ha mennek. Sohasem árulják el, hogy visszafelé a nagy politikus lépése kapkodó, a kérőé óvatos és hogy a főhercegkisasszonyka táncolva rugdossa őket végig lakosztályáig, ahonnan komornáját egy rövidke, mennyországot jelentő levélkével: „Minden rendben van, jelentkezzék kihallgatásra" — küldi sürgősen egyegy fekete bajuszu, csillogó egyenruhás, vagy kócsagtollas süvegű mágnáshoz. Hallgat türelmesen, mint ahogy most teszi. Nem mutat bánatot, örömet, olyan mint a kitűnő diplomata arca: változatlan. Az órák csendesebben kongnak. Az átsurranó udvari méltóságok és lakájok előrehajtott fejjel föl-föltekintő szemmel rójják néha végig a folyosókat; ellibbenek szinte, mintha nem is földiek volnának. Ha találkozik két ember, mélységes komolysággal villan össze tekintetük. — Mihir?.,. mi lesz... mi lesz?... Minden szem kérdez, egyik sem tud felelni. A máskor zajos, vidám hangulatu téli kert sötét. Komoran meredeznek a lángnélküli kandaláberek; a sötét villanykörték meg-megcsillannak a bevetődő holdsugárban, egyéb semmi. A délszaki pálmák és citrombokrok összedugják fejüket és kísértetiesen suttognak ... Vájjon mit ?... Muló szenvedések, nagy fájdalmak oka az összeborulásuknak ? ... Vagy édes szerelemről mondanak bü-bájos meséket ?... Ki tudja ?... Olyan megborzongató ez a látvány, olyan szivettépő. A fény, a pompa, a boldogság, a dicsőséges álmok helye: a kert, elhagyatottságában úgy fest, mint egy fiatalságában imádott díva vénleányi kicsi lakásában. Nem jő ide most senki. Minden szem, fül, minden idegszál a legbelsőbb termekbe figyel. Onnan vár valami jó hirt, valami megnyugtatót. Kiszáradt torokkal bámulnak lakosztályaik falára, képeire, bittoraira, tölttk várva feleletet. Jobban bíznak a sok történelmi időt élt holt tárgyakban, mint önmagukban, az élő, gondolkozni és akarni, cselekedni tudó emberekben, Hogyne I íme, ez a sokfiókos ébenfa-íróasztal II. József császáré volt és nem történt — annak halála után — vele semmi. Fénye, formája megmaradt és igy a többi tárgyak is. De mi fog történni most ? ... Az öreg király ágyánál áll a trónörökös, elálló lélegzettel figyelve az ősz király egyre halkuló szavaira: — ... a magyarokat szeresd ... a magyaroktól függ minden ... —« Kínos köhögés rázza meg az agg beteget, arcán végtelen szenvedés, szeme révedezve tekint a szoba másik sarkába és övegesedő tekintettel folytatja: . . — .. . mert a magyarok ... — Ujabb roham, az udvari orvos halántékereit dörzséli, de keze reszket, feje alá még egy párnát tesz. A szemhéjak már csukódnak, az orvos szája körtl kesertt, fájdalmas vonás...