Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-09-16 / 37. szám

FHF SJGflzetési árak: negyedévre 2000 kor., egy­Hónapra 700 kor. Sgyes szám ára darabonként 200 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Keresztény Nemzeti Nyomda. Telefon 11. sz. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. A magyar szociáldemokrácia már sok kínos meglepetéssel szolgált a közvéleménynek. Meg­döbbenve néztünk össze, mikor a vörös-szekfüs urak megjelen­tek a parlamentben. Csodál­kozva láttuk a gyors átválto­zást, hogy lesznek a kommu­nizmus egyenes leszármazot­taiból „gáncsnélküli" jogrend­lovagok. Azután még sok min­den következett, ami mind arra vallott, hogy a vörös-szekfüs tábor állam akar lenni az ál­lamban. A legutolsó meglepe­tést az autó- javaslat vitája hozta. A kormány jön egy javaslattal. A folyton növekvő nyomor eny­hítésére meg akarja adóztatni a luxusautók boldog tulajdono­sait. Lehet vitatkozni arról, szo­ciális bajok, noyomor orvoslá­sára megjelelő receptet talált-e a kormány, de a jó szándékot tőle elvitatni nem lehet. Az adó három milliárdot hoz a szegény nyomorgóknak, akik pedig fi­zetik, nem fognak anyagi csődbe jutni. Azt hittük, hogy akik annyiszor elsírták, hogy „ínség, nyomor velünka javaslat tár­gyalása közben sötét képeket vonultatnak el a nyomortanyák­bői a nemzetgyűlés előtt, heve­sen támadják ezek miatt a kor­mányt t de a törvényjavaslatot, amely segíteni akar, meg fog­ják szavazni. Nem, a nyomorgó, szegény tömegek kizárólagos képviselői pergő-tüzet bocsáta­nak a javaslatra. Nekik min­den politika, még a nyomor is! A magyar szociáldemokráciának úgy látszik kell a nyomor. Ezt megértjük. A nyomorral szim­patizálni a jóllét berkeiből nem nehéz feladat. De egyet nem értünk: miért kell a nyomor­góknak a szociáldemokrácia ? Az autó-javaslat vitája nagyon tanulságos volt: megjegyezzük! A keresztény politika komoly, nem konjunktúrás, de meggyőződéses hívei évek óta sokat szenvednek. Fáj a sok csalódás egyénekben, akik a becsületes keresztény politika zászlajával álltak a választók elé s így kérték és kapták a mandátumot, s ma egészen más vizeken eveznek. Fáj, hogy a legtöbb politikusnak szépen s főleg hasznosan csengő jelszó volt a keresztény jelző, de egy lépést sem tettek abban az irányban, hogy a kereszténység örök nagy gon­dolatai törvényhozásunkban ér­vényesüléshez juthassanak. Fáj látni, hogy hatalmas nagy erők parlagon, tétlenül hevernek, mert kicsinyek, törpék az emberek, akik ezen erők érvényesítését ígérték. Lehet-e ilyen körül­mények közt csodálni, hogy a tábor, amelynek pedig a ke­resztény jelző ma éppen olyan szent, mint volt ezelőtt három évvel, ma nem oly kompakt mint volt? De ezek a szomorú tünetek mindent jelenthetnek, csak nem a komoly, reális, elvhti keresz­tény politika csődjét. Az a ke­resztény gondolatvilág, amely az emberiség annyi óriási prob­lémáját oldotta meg, amely az egész modern kultura légköréi és életerőit adta, nem juthat csődbe a fájó magyar kérdés­sel szemben. Egyet nem bir el: Jelszóvá lenni, amely mögött vele ellen­tétes érdekek, törekvések hú­zódnak meg, nem tud. A jelszavas keresztény politika csődbe került s nekünk erre csak egy megjegyzésünk van: debuisset pridem! Az egyének­ben, pártokban való csalódás nem ölte ki, nem mulasztotta el ama sziklaszilárd hitünket, hogy csak a kereszt tarthatja fönn ezt a nemzetet! Ezek a gondolatok kóvályog­nak lelkünkben, amikor ma a keresztényszociálizmus zászlója köré gyűlt sereget köszöntjük. Töltse el a tábort s a vezér lelkét, akit nem a kommunizmus után megindult ár dobott ki a TÁRCA. ••• Hegedű órák ... Irta: Kerék Péter. (Folytatás.) így esett, hogy Szentpáli elmaradt, a lányok eltették hegedüjüket tok­jába és ki sem vették onnan húsvét vasárnapig. Akkor is csak azért, mert Konkoly Oábor édesanyja ki­vár esi volt, mit tudnak a leányok? A dolog úgy állott, hogy Konkoly msma amolyan csendes háztüznézőbe jött, amiről nem szoktak beszélni, ^ie mindenki tud róla. Teimészetes, hogy ott, ahol olyan sok leány volt, mint Udikóéknál, nagyon kedvesek és előzékenyek voltak hozzá. Egyik a másikon tett túl: a vizet langyosí­tották, hogy be ne rekedjen tőle (hideg forrásvíz volt), székre való párnáját csaknem libasorban hord­ták utánna, ami az öreg asszonynak jól esett volna, ha bizonyos kis epe nem kerül az örömbe, mert úgy okoskodott: „Ezek csak azért tesz­nek így, hegy Gáborom elvegye Ildikói; ha fiam nem volna, mene­külnének társaságomból és inkább a pokolba kívánnának, mint a há­zukba". A Konkoly mama özvegy volt és pedig olyan özvegy, akinek az ura is, fia is könnyelmű, állhatatlan em­ber volt és erősen fogta Gábor úr kantárszárát és kiverekedte magá­nak, hogy a párját ő válassza. A negyedik nap fiával komoly beszéde lévén, vacsora után korán elköszönt a házbéliektől és fiának a következőkben foglalta össze meg­figyeléseit : „ — Ildikó igen jó lelkű, dolgos, szorgalmas háziaszony lesz. Hege­dülni nem sokat tud; ennek Örülj, több időt fordít fehérneműd rendben­tartására. Egy kissé akaratos, dacos a leány, mert nem akart elsőnek he­gedülni és huga kezéből csak akkor vette ki a hegedűt, amikor látta, hogy annak sikere van. A família jó anyagi viszonyok között van, látom a kú­riáról, a birtokról, a sok cselédről (mind megelégedett). Szép nagy, jóltáplált Ökreik vannak (sok takar­mány, jó gazda); béresek nem ron­gyosak (jól vannak fizetve). Nekünk való asszony Ildikó. Rajta, üsd a vasat és pünkösdkor — nem bánom — tartsuk meg az esküvőt. —- Anyám, te annyi mindent ösz­szebeszéltél: cseléd, ökör, Ildikó, ta­karmány. Mind mit jelent nekem, mikor feleségem mellett majd a ne­velő bácsi szerepét is el kell végez­nem : „Fiacskám, ma ilyen ruhát vegyen, ma lóversenyre megyünk, ne öltözzön tet á tet-re stb." Én nem nagy örömmel látom legújabb terved. — Ne szólj egy szót sem, atyád példája lebegjen előtted 1 Ő nem hall­gatott rám s tudod, hová jutottunk... Vagy nem gondolsz arra, hogy ma­holnap a ruhát szedik le rólad, ha nem fizetjük adósságaidat.. . Mintha darázs csípte volna Gábort, úgy ugrott fel: — Anyám, csak erről ne ... I In­kább mindent, mindent megteszek. Irtózat csak rágondolni is, hogy Konkoly Gábort kidobolják a laká­sából, ruhájából, mindenéből... Mi­csoda szégyen .. . micsoda gyalá­zat.. . Élni meg oly jó, oly kényel­mes ... — búg fel a gyáva ficsúr meggyötört hangja. — Látod, látod .. . Legokosabb, ha Ildikót elveszed. Nyolcszáz hold­hoz négy leány; kátszáz jút egyre, abból szépen meg lehet élni, jól le­het élni, kocsid, lovad lesz — nem bérelt — az anyósod szállítja a kony­hára valókat. — Igazad van anyám, holnap be­szélek a lánnyal, te az apjával és azután... azután élem tovább az előkelő, kellemes, nekem való életet — búcsúzott a fiú anyjától. Reggel még a nap csak előőrseit bocsájtotta a földre, Gábor már a kertben járt. Feltört kabátgallérral, jobb kezében kinyitott zsebkésévei virágot keresett. Türelmetlenül nézett körül, mert bántotta volna, ha nem talál -kedvére való virágot. E nélkül udvarlást, leánykérést el sem tudott képzelni. Nem sokáig kellett keres­gélnie, mert lányos házaknál elősze­retettel gondozzák a jó lélekre valló J virágokat, már csak azért is, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents