Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-04-07 / 77. szám

Ára 2 kofőűs Tizenhatodik évfolyam 77. szám. Csütörtök Pápa, 1921 április 7. Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre . . . 200 K Negyed évre . 100 K Egy hóra . . . 35 K Egyes szám ára 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség 44 Kiadóhivatal j] Ker. Nemzeti Nyomda X X KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP, xx Részletek IV. Károly király elutazásáról. A hivatalos jelentés szűkszavúsága folytán csak rövid néhány sorban tájékoztathattuk közönségünket a király Szombathelyről történt elutazásánakeseményéről. Erről a történelmi távlatú eseményről most a következő részleteket jelentik Szombathelyről: A király 8 órakor szentmisét hallgatott a püspökvár házi kápolnájában, azután pedig egyes hiveit és bizalmasabb embereit fogadta szobájába búcsúkihallgatásra. Különösen melegen vett bucsut gróf Mikes János püspöktől és a szintén beteg Lehár ezredestől. Ezalatt a püspöki palota nagy termében az arisztokrácia, a papság és a katonaság kiküldöttei gyülekeztek. Egyszerre esak felhangzottak az utcáról a Himnusz akkordjai. A király köpenyeget húzott tábornagyi egyenruhája fölé, kilépett a nagyterembe, ahol hatalmas hároinszoros „éljen" fogadta, barátságosan üdvözölte a jelenlevőket s aztán kilépett az erkélyre, ahol kendőlobogtatás, kalaplengetés s a közönség kimondhatatlan meleg óvációja fogadta, őfelsége tisztelegve hallgatta végig a Himnuszt s együtt énekelte azt az ezernyi ezer főnyi közönséggel. A diadalmas „Éljen a király" üdvözlésbe fájdalmasan, de annál biztatóbban csendült bele, mint egyetlen szóba fojtott reménykedő bizalom a kiáltás: — A viszontlátásra I A király a megindulástól egész sápadtan, könnyes szemmel fogadta a hódolat és királyhűség ezen impozáns megnyilvánitását, azután gróf Mikes társaságában ismét bement a lakosztályába. S mikor teljesen utrakészen ismét megjelent a nagyteremben, ismét három dörgő éljen fogadta s Őfelsége barátságos kézszorítással búcsúzott el a jelen volt notabilitásoktól, akiket Mikes gróf sorjában bemutatott neki, mindegyiktől meleg kézszorítással a „Viszontlátásra" vett bucsut. S aztán megindult IV. Károly király a püspöki palota lépcsőin lefelé, vissza Svájcba, az önkéntes száműzetésbe. A püspökvár előtt. Ezalatt a püspökvár előtt mintegy 5—6000 főnyi tömeg gyűlt össze, amelyhez csatlakoztak még egyes iskolákból a kivonult gyermekek is. A püspökvár déli szárnya előtt állottak fel a keresztényszociálista munkások és az iparoskör dalárdája, az Ébredő Magyarok csoportja és feltűnően nagyszámú munkás, akik műhelyeiket otthagyva jöttek el, hogy bucsut vegyenek a távozó királytól. Itt emlitjüfc meg, hogy a munkások •egy része, meghallva a király elutazásának hirét, néhány 6oros rövid levelet irt a királynak. A levél igy hangzott: Felséges Urunk I Mi hazafias magyar munkások, végtelen örömmel és bizalommal üdvözöljük Felségedet hazatérése alkalmával. Fájó szívvel halljuk azonban, hogy Felséged újból eltávozik. Mi azzal bucsuzunk Felségedtől : a viszontlátásra I A levelet mintegy 140 munkás irta alá. A király mély megindultsággal olvasta a keresetlen sorokat, összehajtogatta a levelet és beletette tárcájába. — Elviszem magammal emlékül. Ezt sohasem fogom elfelejteni. Meghagyta környezetének, hogy juttassák el az aláírókhoz köszönetét és üdvözletét. Azt mondotta, hogy éppen a dolgozó munkásság részéről esik jól neki a bizalom és ő maga is azt hiszi, hogy benne a kisemberek nehéz sorsa megértésre és őszinte támogatóra talál. Lenn a püspöki palota előtt elterülő hatalmas térségen ezalatt egyre szaporodott a tömeg. Hűvös eső kezdett szitálni, de senki el nem hagyta a helyét. A térség közepét magyar és külföldi újságírók egész raja lepte el. Fényképészek és mozgófénykép operatőrök csinálták felvételeiket. Két amerikai újságíró is megjelent mozigépével. Háromnegyed tizkor aztán felhangzott az utcán a Himnusz A közönség kalaplevéve együtt énekelte a magyarok imádságát a dalárdával Az első akkordok után megnyílt a püspöki palota erkélyéhez vezető ajtó és megjelent az erkélyen egyedül a király. Odabenn, búcsúzás közben, meghallotta az éneket és kisietett az erkélyre. Tisztelegve emelte -sapkájához a kezét katonás vigyázz állásban és énekelte együtt a közönséggel a Himnuszt. Leírhatatlan az, ami ezután következett. A Himnusz befejeztével kirobbant a közönség lelkesedése. Zsebkendők lobogtak, kalapok emelkedtek az ég felé és valósággal dörögve hömpölygött végig a téren a kiáltás: — Éljen a király ! Őfelsége a láztól piros arccal, megnedvesedett szemekkel integetett üdvözletet az ujjongó közönségnek. Percekig tombolt a lelkesedés vihara: — Ne menjen el I Nem eresztjük el! A viszontlátásra I Maradjon itt köztünk I Toll le nem Írhatja ezeknek a perceknek a melegségét. A király megindultan, könnyes szemekkel állott és remegő ajkakkal nézte ezt a magával ragauó hatalmas tüntetést. Meglett emberek sírtak az elkeseredéstől, mindenki megérezte hogy a nemzet mélységes megaláztatása ez, mikor távoznia kell az országból annak, aki a népből, puszta megjelenésével ennyi szeretetet tud kiváltani. Indulás a püspöki palotából. A király alig tudott szabadulni az őt körülvevő szeretetteljes hódolattól. A püspöki palota lépcsőházának feljáratánál, a kapu alatt, az autóba szállás perceiban még egyszer át kellett esnie azokon a kedves jeleneteken, amelyekben a nagyteremben része volt, azután könnyes szemekkel foglalt ülést az autóban. A tüntetés. Negyed tizenegy volt, mikor felharsant az uralkodót megillető diszkürtjel, mikor a püspöki palota hatalmas kapui felnyíltak és kigördült a király autója. Almássy László vezette, mellette ült gróf Sigray Antal kormánybiztos, hátul pedig őfelsége és grót Hunyadi főudvarmester. Tomboló éljenzés, kendőlobogtatás, virágzápor fogadta a királyt. Mindenfelől hullott kocsijába az ibolya. Egy szál virág magasan repült el az autó felett. A király utánna kapott és hálásan szorította a szivéhez. A tömeg ujjongása ennél a jelenetnél tetőpontra hágott. Csak ugy zúgott végig a városon a meleg kiáltás : A viszontlátásra! A pályaudvarra vezető utcákon keresztül sürü, kendőlobogtató emberfal közölt gördült ki a király kocsija a pályaudvarra. Bent az állomáson szintén nagy embertömeg várta a búcsúzó király érkezését, különösen a mi derék fehér vasutasaink hűséges magyar tömege lepte el a pályaudvart és viharos éljenzéssel üdvözölte az uralkodót. XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. XX A király vonata. A különvonat, amelyen a magyar király elhagyta Magyarországot, hat kocsiból — az udvari kocsi, két termes kocsi, az üzletvezető kocsija s két kalauzkocsi — állott. Őfelsége udvari kocsija a vonatban a harmadik volt, egy kalauzés egy termes-kocsi után következett. Az udvari kocsi, amelyet annak idején csak nehezen lehetett megmenteni a román rabló hordák elől, most másodszor járt az egész magyarság jövendőjére kiható szomorú uton: 1920 januárjában Apponyi Albert grófot, a magyar békedelegáció vezetőjét vitte Neuilly-be, hogy a nagy magyar felemelhesse népe tiltakozó szavát a fölénk kerekedettek tébolya ellen. Az elutazás. Fél tizenegykor érkezett meg a király és kísérete a pályaudvarra. Autója arra már tele volt virágokkal, melyekből Hunyady gróf néhány maroknyit magával vitt Őfelsége szalonkecsijába. A király gyors léptekkel a készen álló vonathoz ment, ahol fogadta Szijj alezredes, csendőrkerületi parancsnok és Asbóth alezredes vonalparancsnok jelentését, azután felszállott kocsijába és rögtön annak középső nyitott ablakához állott. A rendőrség kordona egész eddig szabadon tartotta a király kocsija előtti teret, de amint a király beszállott, a tüntető tömeg áttörte a kordont és odasereglett Őfelsége kocsija elé. A királyt könnyekig meghatotta különösen a vasutasok nagy tömegének meleg szeretete. Megindultan nézte, hogy mennyien sirnak és az ő szemeit is megnedvesítette a könny. Közben Erdődy Tamás gróf lépett a kocsi elé. Amint a király meglátta, kihajolt, megrázta kezét, mire Erdődy gróf zokogva csókolta meg kezét. Hegedűs tábornok lépett ekkor hozzá és kérte, hogy adja meg a parancsot az indulásra. A király azonban észrevette a tömegben hátul álló Lingauer Albin nemzetgyűlési képviselőt. Szívélyesen intette neki, hogy jöjjön oda Kihajolt az ablakon és melegen megrázta kezét. Lingauer megindultan szólt neki: — A viszontlátásra, Fenség! A király felcsillanó szemekkel, feltűnően hangosan felelt neki: — Igen, képviselő uram, a viszontlátásra 1 Biztosan a viszontlátásra I Üdvözölje barátainkat I A körülálló közönség ujabb lelkes ovációkba tört ki: — Igen, Felség, a viszontlátásra I A magyar trónon 1 A király intett, hogy a vonat indulhat és a mozdony lassú gördüléssel megindult Stájerország felé, hogy visszavigye a magyarok királyát ebből az ellenség előtt meghunyászkodott országból Svájc felé, az önkéntes száműzetésbe, aggódó családjának. A király vonatjának utja valóságos diadalut volt Vasmegyén keresztül. Körmenden, Nagycsákányon, Szentgotthárdon a szombathelyi bucsuzáshoz hasonló megindító jelenetek játszódtak le. A gyanatalvai állomáson a különvonat két óra hosszat tartózkodott. A gyanafalvai tartózkodás azért húzódott el olyan sokáig, mert a király vonatát nem vitték át egyenesen Fehringre, hanem bevárták az ántánt misszió megérkezését, ami két órakor történt meg. Ekkor Hegedűs altábornagy s Boroviczény követségi titkár és a vasút képviselői átmentek Fehringre egy külön mozdonnyal és kocsin, ahol találkoztak a francia ezredesből, angol kapitány és olasz ezredesből álló ántánt misszióval. A misszió megállapodott Boroviczényvel a tovább utazás módozatairól. Ezeknek Gyanafalvára való visszaérkezte után Őfelsége különvonata is elindult Fehringre és 4 óra 10 perckor futott át a magyar határon. Fehringen a király szalonkocsijában jelentkezésre felszállt a három ántánt tiszt s az osztrák kormány két bizalmi férfia, akiket Sigray Antal gróf bemutatott a királynak. Az osztrák „bizalmiak" közül az egyik sirva jött ki Őfelségétől. Ezután gróf Sigray Antal, Hegedűs Pál altábornagy s az ántánt tisztek hivatalos jegyzéket váltottak, amelyben az ántántmisszió tagjai a nagyhatalmak nevében kijelentették, hogy az ántánt garantálja Károly király utazásának biztonságát és Svájcba való akadálytalan és épségben való megérkezését. Az ántántbizottság Őfelségét Buchs határáig kisérte. — Fehringtől kezdve a királyt Boroviczényi Aladár követségi titkár, Pallaviczini Sándor őrgróf és dr. Weinhardt János egyetemi tanár kisérték Pranginsig. A jegyzékváltás után Őfelsége szalonkocsiját lekapcsolták a magyar különvonatról és az egy paklikocsiból, két Pullmann-kocsibó! álló osztrák különvonathoz csatolták. A Pullmann-kocsikon az ántántkülönitmény helyezkedett el. Amikor a különvonat a magyar határt átlépte, a király és az egész kísérete felállt és tisztelgett, azután őfelsége magáhoi kérette a kiséret összes tagjait és egyenként búcsúzott el tőlük. Útközben magához hivatta Herbst Géza alispánt, vele hosszasan elbeszélgetett s külön is megköszönte neki Vasmegye népének hódolatát s a nép szeretetének impozáns megnyilatkozását. Idegenben ... Öt óra tájban indult el a fehringi állomásról az osztrák különvonat Svájc felé. A magyar küldöttség felállt a király szalonkocsija elé s háromszoros dörgő éljen-kiáltással vett bucsut az idegenbe távozó királytól. Miért hagyta el a Király az országot? Budapest, ápr. 6. A nemzetgyűlés mai ülét negyed 12 órakor nyitotta meg Rakovszky elnök és jelentette, hogy gróf Teleky Pál miniszterelnök kivan szólni. Gróf Teleky Pál miniszterelnök : Azokhoz, amiket tegnap elmondottam a nemzetgyűlés előtt, a következőket szeretném fűzni. E sösorban ahhoz a bejelentésemhez, hogy a király Szombathelyről eltávozott, azt kiváltóin fűzni, hogy a király vonata tegnap délután 4 órakor áthaladt a magyar határon. A király ideérkezéséie vonatkozólag azt akarom elmondani, hogy hogyan következett be az esemény. A király egyedül jött, egy kísérőjével lépte át a határt s érkezett meg Szombathelyre. Ugyanakkor, amikor én megkezdtem a tárgyalásokat Szombathelyen és az osztrákok a visszautazásra vonatkozólag akadályokat támasztottak, ugyanakkor érdeklődtem aziránt is, hogv ki volt az, aki a tulajdonképeni oka Őfelsége ideérkezésének. A terv kiilföláön született meg. Ez a meggyőződésem a Szombathelyen szerzett tapasztalataim alapján. Ebben résztvevő magyart nem látok. Különben is Vass József miniszterrel együtt, aki az első pillanattól kezdve ott volt, az a meggyőződésünk, hogy ugy az érdekelteknél, mint az ügyben szereplőknél nagy meglepetést okozott a király megjelenése. Az egyes külföldi sajtóorgánumok a király ideérkezéséről és terveiről rosszakaratú, vad híreket lansziroztak