Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-04-02 / 74. szám

Tizenhatodik évfolyam 72. szám. Csü

t

örtök Ára 2 korona Pápa, 1921 április 2. Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre ... 200 K Negyed évre . 100 K Egy hóra ... 35 K Egyes szám ára 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség 44 Kiadóhivatal |] Ker. Nemzeti Nyomda XX KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX A j Ö V ő n k. — Ernszt Sándor.* — Általában az emberek nincsenek megelégedve a jelen állapottal, hisz ez egészen természetes is, kicsoda lehetne megelégedve a jelen állapottal és a haza sorsával ? De . függ-e ez tőlünk, az egyes emberektől, vagy a politikai pártoktól, vagy a kormánytól, vagy ettől a nemzedéktől, mely ily rettenetes sorsra jutott és sinylődik? Azt előre lehetett tudni, hogy az ország a mai körülmények között ilyen sorsra fog jutni, hogy ez a sors feltartóztathatatlan ; azt előre lehetett tudni, hogy aki a mai körülmények között az ország sorsának intézésére vállalkozik, nehéz, rettenetes, háládatlan munkát vállal. De nem kellett-e mégis megtenni? Vagy meneküljön-e még most is az ember a felelősség alól? Azt Ígértük, hogy az országot keresztény alapon rekonstruáljuk. Hát az ország nincs még rekonstruálva, nincs, nem is lehet, ily könnyen és ily röviden nem lehet azt megcsinálni. Ez a munka óriás, nagy, hosszú és nehéz munka. Nincsenek sokan megelégedve a dolgok menetével, az lehet, elsősorban azoK nincsenek megelégedve, kiknek a nemzet bizalmából nem jutott semmi szerep, kiknek nincs módjukban semmit sem tenni, de arról nem tehetünk mi, — de azok sincsenek megelégedve, akik a dolgok mélyébe nem hatoltak, nem hatolhattak, nincsenek kellőleg tájékozva, de azoknak a véleménye nem döntő. Keresztény alapon álltunk, hát azon állunk jelenleg is, azon fogunk, is ma' radni, én a magam részéről biztos vagyok róla, hogy azon fogok maradni életem végéig. Egyesek közöttünk nagyon türelmetlenek és tényleg szélsőségesek voltak, nem voltak hajlandók senkit maguknál okosabbnak elfogadni. Ezzel nem használtak senkinek sem. Tényleg némely heves hangulatnak le kellett csendesednie. De ebből nem következik az, hogy maga a keresztény alap gyöngül. A keresztény alap egész Európában erősödik, nálunk nem fog elgyengülni. A kimerült világ inkább fog visszatérni a kereszténységhez, mint valaha. Csakhogy ebből nem következik, hogy aki a leghangosabb keresztény, aki legtöbbet követel, az a legvalódibb keresztény. Ó, ami a kereszténységet illeti, kívánnivaló van még sok közöttünk. Én ismerem az embereket és nincs is forróbb vágyam, mint hogy az én hangos keresztény felebarátaimat jobb keresztényeknek lássam. A múltban a nemzet mégis csak mindig keresztény volt. Ezt nem tagadhatja senki. Keresztény volt a legkritikusabb időkben és a legnagyobb momentumokban. Keresztények voltak a nemzet legdicsöbb fiai, őszintén, szivből voltak keresztények. Keresztény volt törvényhozásunk, intézményeink. Ma egy nemzeti katasztrófában arról van szó, térjünk vissza az ősi tradíciókhoz, minek mást próbálni, nem csekélység ez, ez a nemzet ezeréves múltja. Az utolsó időkben sok mindenféle fény mellett tagadhatatlanul nagy volt az árnyék, sok volt a hanyatlás. Ezt a hanyatlást meg kell állítani. Igaz ugyan, hogy az állam annyira, de annyira lehanyatlott, annyira kétségessé, nyomorulttá lett, de ezen sem lehet másként segiteni, mint az ősi alapon, a történelmi tradícióval. Mikor én a korábbi években a nemzet soknemü bűneit láttam, azt hittem, hirdettem, hogy az államnak meg kell • „A keresztény nemzeti politika egy éve" c. most megjelent munkájából. bűnhődnie. Most bekövetkezett a bűnhődés, most azt hiszem, nagyobb ez a bűnhődés és rettenetesebb, mint a nemzet bűnei voltek. En remélem, hogy ez a szenvedés bennünket csak jóra fog vezetni. A nemzetnek megvannak a maga hibái, ezeket mindenki ismeri, de nem lehetetlen, hogy a nemzet azokat szépen mind levesse és jelen szomorúságából és szerencsétlenségéből feltámadjon. A nemzetek halhatatlanok, a kisebb európai nemzetek is sorra mind feltámadtak, a magyar sem maradhat mindég gyászban, megalázva. Annyi kitűnő tulajdonsága, nemessége, vonzóereje volt a magyarnak, minden hibája mellett anynyian vonzódtak és vonzódnak ide most is, kik nem született magyarok. Most krizisben vagyunk, most nyomorúságban, szenvedésben, megaláztatásban vagyunk, minden szerencsétlenség a lelkünkre fog hatni, szivünkig foghatni, megtisztítja szivünket, emelkedetté fog bennünket tenni gondolatainkban, érzéseinkben, meg fogja újítani a nemzet minden nemes tulajdonságát, még nemesebbé fogja tenni, — drágábbá fogja tenni minden emlékünket. Meg fogja javítani a magyar jellemet. Büszkeségre hajlandók voltunk és vakok hibáink iránt, nem szerettünk gondolni rájok, nem szerettünk, ha valami figyelmeztetett rájok. íme most a nagy szerencsétlenség figyelmeztet rájok. XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. XX Nincsen ok és jog a kétségbeesésre. A magyar nemzet nagyjában és egészében egészséges volt, minden hibája mellett is és most, — ezt az egészséges nemzetet megalázták, szétosztották ellenségei között. Lehet-e ilyen tény megtorlatlanul? Soha a világtörténelemben ilyen tény megtorlatlanul nem maradt. Idealizmusunk teljes egészében fel fog támadni és fényleni, ezeréves multunk minden nagy hagyománya, minden nagy jelese fel fog támadni lelkünkben, a hősök ivadékaihoz méltón fogunk érezni és gondolkodni, lesz még nekünk jövőnk. A magyarnak kedélye mérhetetlen kincseket rejt magában, örülni tud, sirni tud, ünnepelni tud. össze fog fogni a magyar szerencsétlenségében. A bátorság nem fog megkisebbedni, sokan az életben ezt tartják első erénynek, a magyar bátorság nem fog elkorcsosodni. Most is a magyar hűségének lett áldozata, mig körülötte mindenütt tobzódott a hűtlenség és szedte jutalmait, ő maga hű maradt. De sajnáljuk-e hűségünket? Kicsoda sajnálná ezt a dicső erényt, ki sajnálná az áldozatot, melyet hozott. Igenis, kitartottunk és áldozatokká lettünk, hűségesek voltunk és a szerencsétlenségbe döntöttek bennünket. Nem lesz az mindig igy. Hűségesek, egyenesek leszünk ezentúl is. Lesz még nekünk is jövőnk. Olyan jövőnk, mely a becsületesség jutalma. A nemzetgyűlés bizalmáról, ragaszkodásáról és hódolatáról biztosította a kormányzót; — A nemzetgyűlés az 1920. évi I. törvénycikk alapján áll. — Budapest, ápr. 1. A nemzetgyűlés mai ülését 12 óra 25 perckor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Ifencz Károly képviselő állott fel szólásra: hencz Károly beszéde: Tisztelt Nemzetgyűlés! Van szerencsém a következő határozati javaslatot beterjeszteni: A nemzetgyűlés, mint a magyarállami nemzeti szuverénitásnak kizárólagos, törvényes képviselője, az 1920. évi I. törvénycikkben megállapította, hogy a királyi hatalom gyakorlása az 1918. évi november 3-án megszűnt és igy az államfői hatalom gyakorlása tehát az alkotmányosság rendes formái között lehetetlenné vált. Ezen okok folytán a nemzetgyűlés mindaddig, amig az államfői hatatom gyakorlásának mikéntjét rendezi, az államfői hatalom ideiglenes ellátásával nagybányai Horthy Miklós kormányzó urat bizta meg {az egész Ház feláll és percekig éljenzi a Kormányzót), aki az államfői hatalom gyakorlását a törvényben megállapított keretek között a nemzetgyűléstől átvette. A nemzetgyűlés ezt a tényt az 1920 évi II. törvénycikkben törvénybe iktatta és nagybányai Horthy Miklós ur azóta a nemzet törvényes és alkotmányos megnyilvánulásának akaratából kifolyólag az államfői hatalmat a valóságban gyakorolja is. Miután IV. Károly király váratlanul megjelent az ország határai között, amely tény a fennálló jogrendet veszélyezteti, a nemzetgyűlés kimondja, hogy az 1920. évi I. törvénycikkben megállapított közjogi rendszerhez ragaszkodik és annak megmászására és megdöntésére irányuló minden törekvés ellen felemeli tiltakozó szavát és utasítja a kormányt, hogy annak megdöntését minden erejével akadályozza meg. (Taps,) Ezután Meskó Zoltán állott fel szólásra: Meskó Zoltán beszéde: Most, amikor a nemzet kálváriáját járja, keresem a férfiút, aki az országot megmentse. Látok egy férfiút, fenn a Novara hadihajó hídján, megsebesül, de vérében fetrengve is hatalmas lelkületével tovább teljesiti kötelességét.királyáért és hazájáért. Az Istent és hazát nem ismerő bolsevizmus rémuralma nyűgözi le ezután az egész nemzetet. Ekkor a kötelességgét ismerő férfiú Szegeden van, megmenti a nemzetet, megnyugvást és bizalmat kelt mindenkiben. A fővezér ekkor egy maroknyi csapattal rendet teremt a Dunántulon, majd csapatai élén bevonul a fővárosba. A Novara hőse ugy, mint a nemzeti hadsereg fővezére ezen ténnyel beirta nevét a magyar történelembe. A királyi hatalom gyakorlásának megszűntével a nemzetgyűlés bizalma ezt a férfiút Magyarország kormányzójává emelte (Lelkes éljenzés). Látom itt, amint a kormányzó esküt tesz a nemzetgyűlésnek és nem szavakkal, hanem méltóságteljes főhajtással köszöni meg a nemzetgyűlés bizalmát. Azóta minden munkájában az a törekvés vezette, hogy férfiasan teljesítse kötelességét és teljesítette is, mert amikor váratlanul megjelent IV. Károly király és jelszólitotta, hogy adja át a legfőbb államfői hatalmat, a kormányzó előtt ismét csak a kötelesség állott, amivel a nemzetnek tartozott (Ugy van! Ugy van!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Nemcsak az esküt tett katona lelkiismerete cselekedett akkor, hanem az ősi magyar kúriák lelke is, A Novara hőse, a nemzeti hadsereg fővezére ezzel nemcsak nevét irta be a történelembe, hanem maradandó emléket állított magának millió és millió magyarnak lelkében. (Ugy van!) És mig tépelődve keresi, lelkem megtalálta már azt a férfiút, aki méltán viseli a „legnagyobb magyar'

1 nevet. — Tisztelt Nemzetgyűlés! Pártom megbizásából a következő határozati javaslatot terjesztem elő: — „A nemzetgyűlés, mint a magyar állami, nemzeti szuverénitásnak kizárólagos képviselője, a magyar nemzet nevében mélységes háláját, hódolatát és törhetetlen ragaszkodását fejezi ki Magyarország kormányzója, nagybányai Horthy Miklós, a kormányzó ur Őfőméltósága iránt a közeli napok sorsdöntő eseményei alkalmával tanúsított és a nemzet életébe vágó, érdekeit szolgáló, egyedül törvényes és alkotmányos magatartásáért". Óriási taps. Felkiáltások hangzanak el: Éljen Horthy Miklós! Az egész Ház feláll Bárczy István és Sándor Pál kivételével. A Himnusz eléneklése utáu újból felhangzik a kiáltás: Éljen Horthy Miklós! A következő szónok Balla Aladár. Beszédében furcsának mondotta azt az eljárást, hogy hivatalos beállítás szerint dr. Ka.ss József kultuszminiszter a szombathelyi események idején épen Szombathelyen tartózkodott lelkigyakorlatok végett és hogy gróf Teleky Pál miniszterelnök is épen a környékén vadászott. Kövessen el mindent a kormány, hogy az események katasztrófára ne vezessenek, mert máskép az ország lábraállitása lehetetlen A törvényes jogrend ellen törőkét, akár