Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-03-31 / 72. szám

Ára 2 korona Tizenhatodik évfolyam 101, szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre . . Megyéd évre Egy hóra . . Egyes szám ára 2 kor. Csütörtök Pápa, 1921 március 31. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség . .... 44 Kiadóhivatal ]] Ker. Memzell Nyomda XX KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX | XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. * !í Károly király Magyarországra érkezett. in ii

nm

ti — A király Szombathelyen tárgyal a kormányzó megbizottaival. — — A kormányzó csak Károly királyt ismeri el legitim királynak. — Szombathely, márc. 30. A Vasvármegye jelenti: IV. Károly király minden kiséret és minden előzetes értesítés nélkül, tehát egészen váratlanul, Húsvét éjjelén Magyarországra jövet Szombathelyre érkezett, ahol történetesen ott találta a püspöki palotában a szentgyakorlatokat tartó dr. Vass József kultuszminisztert. Pár órás tartózkodás után Károly király autón felutazott Budapestre. Vass miniszter a meglepő eseményről nyomban értesítette a Szombathelytől 40 km.-nyire Iváncon családjával együtt husvétoló miniszterelnököt, aki még az nap éjjel Sigray gróffal autón Szombathelyre és onnan Vass miniszterrel együtt Budapestre sietett. A király Budapesten csak rövid ideig tartózkodott. Ott csupán a kormányzóval beszélt és nyomban ezen látogatás után automobilon visszatért Szombathelyre, ahol a püspöki palotában szállt meg. Ugyanazon nap este gróf Teleki Pál miniszterelnök is újból leutazott Szombathelyre. Kedd reggelre pedig a kormányzó megbízásából gróf Andrássy Gyula és gróf Bethlen István is Szombathelyre érkezett. Gratz külügyminiszter, aki Bécsből visszatértében a miniszterelnökkel óhajtott beszélni, átutaztában kedden délután szintén Szombathelyen keresztül vette útját. Szombathelyen csak hétfőn délelőtt kezdett elterjedni a király megérkezésénekjhire. Ettől kezdve, különösen a délutáni órákban a békésen sétáló közönség állandóan barátságos érdeklődéssel figyelte a püspöki palota ablakainál megjelenő alakokat. Másként a városban teljes csend uralkodik és semmiféli más jelenség, vagy rendkívüli intézkedés nem mutatja ezt a Szombathely történetében oly érdekes eseményt. Bécs, márc. 30. A „Neue Freie Presse" közli azt az intervjut, melyet Horthy Miklós kormányzó adott a párisi „Petit Párisién" cimü lap munkatársának. A hírlapíró különösen aziránt érdeklődött, hogy Magyarországon csakugyan oly erős-e a királypárti hangulat és igaz-e, hogy Magyarországon más el sem képzelhető, mint monarchia ? —• Horthy Miklós kormányzó erre a következő választ adta: — Természetesen, Magyarország monarchia, monarchia a tényleges és a jogi állapot szerint is. A király távollétében ennek a monarchiának én vagyok a régense. Ez teljesen legitim helyzet. Ez a kérdés már harmadszor merül fel Magyarország történetében. Károly király a mi egyetlen legitim királyunk. Amig ő le pem mondott, addig én nem fogok semmiféle más uralKodót elismerni. Másfelől megengedem, hogy az ő visszatérése bizonyos nehézségeket vonna maga után, de remélem, hogy a parlament segítségével rendbe tudom hozni a dolgokat. Budapest, márc. 30. A kormányzópárt tegnap esti megbeszélésén dr. Voss József kultuszminiszter ismertette az eseményeket. A megbeszélésen Szmrecsányi György és Beniczky Ödön is résztvettek és az a felfogás alakult ki, hogy a nemzetgyűlés összehívását szükségesnek tartják. Minthogy a miniszterelnök jelenleg nincs Budapesten, az aktuális kérdésekről Vass József dr. kultuszminiszter tájékoztatta a pártot. Budapest, márc. 30. A nemzetgyűlés április elsején, pénteken délelőtt 10 órakor ülést tart. Hivatalos jelentés a király szombathelyi tartózkodásáról és a kormányzóval való tárgyalásáról. Budapest, márc. 30. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Szombaton, e hó huszonhatodikán éjjel fél 11 órakor IV. Károly király váratlanul megjelent Szombathelyen és a püspöki palotában . szállt meg. A lelkigyakorlatok végzése céljából Szombathelyen tartózkodó dr. I4iss József kultuszminiszter gróf Teleky Pál miniszterelnököt, aki családostól a vasmegyei Ivdnczon, gróf Sigray Antal nyugatmagyarországi főkormánybiztos birtokán töltötte az ünnepeket, a legsürgősebben Szombathelyre kérette. A miniszterelnök a felszólítást éjfél után kapva kézhez, még az éjszaka folyamán gróf Sigray kormánybiztossal együtt megjelent Szombathelyen ég csak ott szerzett tudomást a király jelenlétéről. A miniszterelnök és Vass miniszter reggel fél 7 órakor autón Budapestre indultak, hogy a reggel 8 órakor induló királyt megelőzve a kormányzónak a szükséges jelentést megtehessék. Géphiba folytán azonban késéssel csak a király után érkeztek meg a fővárosba. A király azonnal felkereste Horthy Miklós kormányzót és vele hosszabb megbeszélést folytatott. A kormányzó az ország érdekeinek feltárása mellett rámutatott annak szükségességére, hogy a király minél előbb hagyja el az oiszágot. A király a fővárosból azonnal el is utazott anélkül, hogy bárkivel is érintkezett volna. — A kormányzó a király megjelenése folytán előállott súlyos helyzet megbeszélése céljából azonnal magához kérette a kormánynak Budapesten időző tagjait, valamint az ünnepek alatt is itt tartózkodó néhány vezető politikust, akik a kormányzónak az ország érdekében követett eljárását teljes megelégedéssel vették tudomásul. A kormány Budapesten időző tagjai a kormányzó elnökletével ismételten megtartott tanácskozásokon megállapították a teendő intézkedéseket, valamint lépéseket tettek abban az irányban is, hogy a királynak idegen országok területén át az országból való elutazása lehetővé tétessék. Az erre vonatkozó biztosítékokat a király Szombathelyen várja be, ahol gróf Teleky Pál miniszterelnök személyesen gondoskodott a király biztonságáról, valamint arról is, hogy a király ittartózkodásának magánjellege minden tekintetben megőriztessék. — Az eddigi megállapítások szerint a király útjáról egyetlen hivatalos tényezőnek nem volt elözeles tudomása. Az egész országban teljes a nyugalom. Sorsdöntő órák. A levegőben lázas izgalom, — az annyira kegyetlenül jelentkező ma egyszerre eltörpül a különben mának élő emberek előtt s mindenki csak azon aggódik, vagy örül, hogy mi fog történni holnap, mit hoznak a sorsdöntő órák, amelyek egykönnyen percekké zsugorodhatnak össze. Mert mindenki érzi, aki a ma eseményeit, az azokról megjelenő szűkszavú kommünikék mögött meghúzódó dolgokat ismeri, hogy most történni fog valami, ami sokat jelent és századokra hathat ki, századok irányát, az azokban élő nemzedék törekvéseit, vágyait, munkáját és örömét, vagy keserűségét szabja meg kikorrigálhatatlanul. Magyarország most történelmi óráit éli s ugy lehet, hogy történelmével Közép-Európa történelme fonódik egybe. Abból, hogy az ország történelmi óráit éli, szigorú konzekvenciát kell levonni itt mindenkinek, lett légyen az karlista, legitimista, szabadkirályválasztó vagy a „nekem minden mindegy" álláspontjára húzódó közömbös egyén, vagy csoports eza konzekvencia nem lehet más, minthogy ma, amikor történelmi időket élünk s a történelem múzsája velünk irja a történelmet, az események megítélésében, az azokban való érdekeltségben vagy érdektelenségében csak egy szempont vezethet minden becsületes magyart: a történelmi szempont. Minden más szempontnak ma nullává kell eltörpülnie emellett. Aki ma csak abból a szempontból cselekszik, hogy az eseményekkel szemben mentse a bőrét, amit kéretlenül vitt a vásárba, hogy mentse a pozícióját, amit magának bizonyos utakon szerzett, aki ma csak abból a szempontból cselekszik, hogy mentse a népszerűségét, amit a tömeghangulat felizgatásából vagy ügyes kihasználásából teremtett magának, az nem becsületes magyar, az hidegen a zsebére s a koncra számitó üzletember, aki azonban nem árucikkekben spekulál, hanem ennek a szerencsétlen országnak a bőrén. De épen ily közönséges, hidegen számitó spekuláns az is, aki ma csak abból a szempontból cselekszik, hogy jól bebiztosítsa a bőrét, hogy poziciót szerezzen magának s első helyre kerüljön a husosfazekak mellé. Ha a történelmi idők sorsdöntő perceiben ezeken az „üzletembereken" fordul meg most Magyarország sorsa, akkor már el is veszett menthetetlenül. Akik ma az ország nevében jogosan vagy jogtalanul tárgyainak és döntenek, azok ne felejtsenek el ráemlékezni a magyar történelem szomorú napjaira, amelyeknek tanúsága szerint az ország sírját, amelyből alig-alig tudott uj életre kelni, az ásta meg, hogy a sorsdöntő percekben megbontották az ország egységét, amelyre pedig épen azokban a percekben kiáltó és orditó szükség lett volna. Ha Magyarországot nem vitték volna annyiszor bele a nem épitő, de csak romboló pártoskodásba, ma nem állna ott, ahol áll: a sir szélén. A tör-