Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-03-19 / 64. szám

m fizerhatodik évfolyam 64. szám Szombat Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre ... 200 K Negyed évre . 100 K Egy hóra ... 35 K Egyes szám ára 2 kor. ára 2 k©!'©aa Pápa, 1921 március 19. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség 4 4 Kiadóhivatal jj Ker. Nemzeti Nyomda X X KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. MX MM Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. XX Pénzügyi terveink a valóságban. ii. 4. A pénzügyminiszter urnák az a nézete, hogy a belső hadikölcsönök kamatainak redukálása folytán sikerülni fog a külföldet rábirni arra, hogy a külföld vele szemben fennálló adóságaink kamatait mérsékelje. Ez a felfogás azonban rendkívül téves. A jelszó, hogy Csonka Magyarország csak csonka kamatokat fizethet, senkit meg nem téveszthet. Mindenki azt mondja, hogy Csonka Magyarország csak csonka számú polgárainak tartozik kamatot fizetni, de különben is ezeket a kamatokat sokkal csekélyebb vásárló képességű pénzzel fizeti. De mindenek előtt el kell oszlatnunk azt a félreértést, mely egy belső kölcsön és egy külföldi kölcsön fogalma tekintetében fennforog. Belső kölcsön kifizetése a nemzetgazdaság számára terhet nem jelent, mert hiszen a pénz, amelyet az állam fizet, benn marad az országban. Az egésg nem egyéb, mint egy elosztási folyamat, amennyiben az állam ezen összeget, amely az államadósság után járó kamatok fizetéséhez szükséges, adó formájában az állampolgárok összességétő! adó alakjában beszedi. Egészen máskép fest azonban a dolog a külföldi kölcsönök kamatainál. Ezen "kamatoknak kifizetését nem eszközölheti az állam az által, hogy uj bankjegyeket bocsájt ki. A külföldnek tartozó kamatokat végeredményben csakis termelési produktumok exportálásával vagy munkateljesítménnyel lehet kifizetni. A pénzügyminiszternek ez az érvelése külföldön tehát épp ellenkező hatást fog kiváltani. Egy állam, mely belső kölcsöneit rendesen fizeti, fizetés képességét és fizetési akaratát bizonyítja. Sokkal könnyebben lehet külföldön ujabb kölcsönt felvenni, vagy a fenn álló kölcsönök fizetésére halasztást kérni, miután a külföld azt fogja mondani, hogy az állam megőrizte polgárságának bizalmát és ennélfogva jövője több reményre jogosit. 5. Téves az a felfogás is, hogy egy 3 és 4 százalékra csökkentett állampapír belátható időn belül elfogadható árfolyamot érne el. Ne tévesszen meg bennünket e tekintetben a 4 százalékos háború előtti járadékoknak most magas árfolyam értéke. Ez a magas árfolyam kizárólag az állam kárára folytatott csempészés következménye, nevezetesen ezen államjáradékoknak Cseh-Szlovákiába való kicsempészése oka ennek, mert Csehországban ezen kicsempészett koronajáradékokat nosztrifikáljdk és cseh valutában váltják be. Mihelyt a háború előtti járadékokat az utódállamok között felosztják, feleslegessé válik a kicsempészés és akkor ez a magas árfolyam is megszűnik. Angliában és Franciaországban az 5 százalékos hosszú lejáratú állampapír átlagos kurzusa körülbelül 80, az 5 százalékos német államkölcsön 77-es kurzuson áll. A legutóbbi francia kölcsön effektiv 7 százalékos kamatozással bocsájtatott ki. Anglia egy fél év előtt rövid lejáratú kölcsöneit 6- -4 százalékos kamatozás vétele mellett hosszú lejáratúvá változtatta át. Hollandia és Svájc belső kölcsönöket bocsájt ki 6—7 százalékos jövödelmezőséggel. Az állampapírok ezen magas kamatlábának oka az a nagy tőkehiány, amely a háború pusztításának következtében mindenütt érezhető. A tőkehiány e tekintetben ne tévesszen meg bennünket a papírpénz e képzelhetetlen nagy tömege. Egészen bizonyos, hogy Magyarország sem fogja a jövőben belsőkölcsöneit a világpiac kamatlábánál alacsonyabb kamat mellett kibocsájtani (de semmi esetre sem akkor, ha egy kamatredukcióval a lakosságnak az állampapirosba vetett bizalmát is megingatja), már pedig, ha az uj kibocsájtások 6 százalékon felüli jövedelmet hoznak, akkor kétségtelen, hogy egy 4 százalékos pajjir 65-nél, egy 3 százalékos papir 55 százaléknál magasabban nem állhat. 6. A szóban forgó kérdés elbírálásánál politikai szempontok is figyelembe veendők. A mi politikánknak oda kell irányulni, hogy a megszállott területek magyar érzelmű lakosságánál a magyarnemzeti érzést ébrentartsuk. A csehek, akik a békeszerződés értelmében egyáltalában nem kötelesek a hadikölcsönt beváltani, sokkal kedvezőbb feltételek melleit váltják be a hadikölcsönöket, mint ahogy ezt a magyar pénzügyminiszter tervezi és ami még fonto-abb: a beváltás egy jobb valutával történik. Vájjon nem fogja-e jobban mondani a megszállott területek lakossága, hogy a háborúban tanúsított hazafiasságot a csehek, dacára, hogy azt állítják, a háború túlajdonképen ellenük irányult, jobban honorálják, mini idehaza ? 7. Szociális szempontból is jogtalan és kegyetlen az állampapírok kamatjövödelmének csonkítása. Aki háború alatt az állam hivó szavának nem tett eleget és pénzét földbirtokba, ingatlanba részvényekbe, árukba vagy valutákba fektelte, az a készpénz, valamint állampapírok tulajdonosaival szemben mérhetetlenül meggazdagodott. Vegyünk például két embert, akik 1916-ban egyenként 100,ezer koronával bírtak. Az egyik a pénzért birtokot, vagy árut vásárolt, a másik pedig 100 ezer korona hadikölcsönt jegyzett. Az első vagyona a mai pénzben kifejezve több mint egy milliót tesz ki, mig az utóbbi ma sem bir egyébbel, mint 100.000 korona hadikölcsönnel. Ha már most az elsőt a pénzügyminiszter 20 százalékos vagyonadóval is sújtja, akkor is marad annak legalább 800.000 koronája, mig a másiknak 100.000 K hadikölcsönből álló vagyona a kamatredukció folytán 50 -60.000 koronára csökken és mindez azért, mert bizalommal volt az állam iráni és hazafiúi kötelességét becsületesen teljesítette. Hogy a hű hazafiakkal szemben tanúsított ilyen eljárás milyen igazságtalan és milyen elkeseritő, azt bővebben fejtegetni nem szükséges, de kétségtelen, hogy a lakosság állampolgári hűségére igen rossz befolyással van. 8. Mi tehát az eredménye az előbbiekben elmondottaknak? a) Tényként megállapítani lehet, hogy az állampolgárok kamatainak csökkentése igen jelentéktelenül tehermentesiti az állami költségvetést, ezzel szemben igazságtalan a legnagyobb mértékben és ártalmára van, illetve teljesen megsemmisíti az államhitelt ugy bel-, mint külföldön. Minden eszközzel küzdeni kell egy ilyen javaslat ellen. b) Ha az állampapírok tekintetében a u. a. objektiv vagyonváltság elvére helyezkedünk (ámbátor egy progresszív vagyonadó, mely minden egyes ember vagyonállapotára tekintettel van, sokkal igazságosabb és eredményesebb volna) mikor nem indokolt, hogy az állampapírok rosszabb bánásmódban részesitessenek, mint egyéb vagyontárgyak. Ha az objektív vagyonváltság elvét, az állampapírokra alkalmazzuk, akkor minden állampapír tulajdonos hadikölcsönállományának egy bizonyos százaiéicát, körülbelül olyan progresszivitással, mint a takarékbetéteknél láttuk: (de legfeljebb 15 százalékát, köteles az államnak beszolgáltatni s az ilyképen beszolgáltatott állampapírok megsemmisítendők. Ezáltal csökken az államadósság és körülbelül ugyanolyan mértékben csökken a kamatszolgáltatási teher, mint ahogy a pénzügyminiszter a kainatredukálási javaslatába tervezte. Ezzel szemben az államcsőd kellemetlen utóizétől megszabadulna és az államhitel teljes sértetlenségében továbbra is fennáll. A pénzügyminiszter épp ugy kikapta itt a maga adóját, mint ahogy más vagyontárgyak után és annak dacára pontosan tudja teljesíteni az összes kötelességeit. Ezzel egyidejűleg meg van oldva, a lombardirozott hadikölcsön kérdése. Akinek lombardirozott hadikölcsön van birtokában, az a skála, mely a tényleg befizetett pénzek után állapittatik meg, megállapítandó lombardirozott hadikölcsönt ad át az államnak és természetszerűleg az ilykepen beszolgáltatott hadikölcsön papirok a lombard hadikölcsön alól feloldatnak. Az állam ezen lombard adósságot a pénzintézetekkel szemben nullifikálhatja, illetve beszámíthatja a pénzintézeteknek az általuk teljesítendő vagyonváltság javára. Egyébként a követelésnek és teljesitéseknek ilyetén való kompenzálása teljesen megfelel annak az eljárási módnak, melyet a pénzügyminiszter a betétek megadóztatásánál követel. Ha valakinek egy banknál egyik számlán betéte van, másik számlán tartozása van, ezek a számlák egyesittetnek és a vagyonváltság csakis azon összeg után számíttatik, mely az illető betevő követelése feleslegének megfelel. Annál inkább alkalmazandó ezen elv a lombard kölcsönre, miután ez szerves összefüggésben áll a hadikölcsönnel kapcsolatos tartozással. (Vége.) A nemzetgyűlés elfogadta a hadiváltságról szóló törvényjavaslatot. A jövő évre is meghosszabbítják a kishaszonbérletek bérletét. Budapest, márc. 18. A nemzetgyűlés mai ülését 7« 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A Ház harmadszori olvasásban is elfogadta a sör után fizetendő kincstári részesedésről, a gyujtószer adóról, a fegyver- és vadászati adóról, valamint a magánszolgálatban álló alkalmazottak nyugdijalapja részére juttatott adományok illetékmentességéről szóló törvényjavaslatokat. Napirend szerint a hadiváltságról szóló törvényjavaslat tárgyalása következeit volna. Napirend előtt Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter szólalt fői. Köszöni azt a melegséget, amellyel a nemzetgyűlés a hadiváltságról szóló törvényjavaslatot fogadta, majd a tárgyalás során elhangzott egyes részletkérdésekre reflektál. Mikor a pénzügyminiszterséget elfogadta, kijelentette, hogy a pénzügyi nehézségeket meg fogja szüntetni, de ehhez az szükséges, hogy az erkölcsi deficiteket is szüntessék meg. Elismeri, hogy törvényjavaslata nem mindenben kifogástalan. Az ő javaslata közel jár a hadiadóhoz, ami előzőleg nem sikerült. Elismeri, hogy a hadiváltság nehézségeket okoz a háborúban felmentett iparosságnak, de kéri, hogy nyugodjanak ebbe bele, mert hiszen az ellátatlanok terhét meg a mezőgazdaságnak kell viselni. Expozéjában kijelentette, hogy először megoldja az egyszeri vagyonváltságot, azután a nagy vagyonok váltságát s ha ezekkel végez, kerül a sor a háborúban szerzett vagyonok megadóztatására. Az ezekből járható jövödelem legnagyobb részét a függő adósságok rendezésére kivánja forditani, de hajlandó ebből a rokkantakat is támogatni. A háborúban szerzett vagyonok megadóztatására az egész Európában az ő törvényjavaslata lesz az első kísérlet. Külföldön és belföldön is azt hangoztatták, hogy a háborúban Szerzett vagyonok megadóztatását nem lehet keresztül vinni. Igen is keresztül lehet ezt vinni, bár lesznek természetesen igazságtalanságok is, de ezek nagyon kis igazságtalanságok lesznek azokhoz a mérhetetlen szenvedésekhez képest, amelyeket hadifoglyaink még ma is kénytelenek Szibériában elviselni. Ne kicsinyeskedjünk, akkor lehet Kéri a törvényjavaslat elfogadását. Utánna Belicska Sándor honvédelmi miniszter szólalt föl. Perlaky György a nemzetgyűlés tegnapi ülésén határozati javaslatot terjesztett elő, miszerint a honvédelmi miniszter mindazokról az alapokról, amelyeket a háború alatt a háború szerencsétlenjeinek jóléti céljaira a csapatok összegyűjtöttek, terjesszen be kimutatás kíséretében jelentést a nemzetgyűlésnek. Erre vonatkozólag kijelenti, högy mindezek az alapok rendben vannak, a forradalom és a vörös uralom alatt eldugták őket. Hasonlóképen történt ez Bécsben is, a honvédelmi minisztériumban ott is meg vannak az összes közös természetű alapok és az ottani likvidáló bizottságnak exponensét biztuk meg a ránk eső rész likvidálásával. A nagy alapokról részletes kimutatást fog beterjeszteni, de kéri, hogy ennek határidejét bizzák őreá. Huszár Károly tegnapi beszédében kérte, hogy a háboruban elesettek hozzátartozóit részesítsék segélyben. Szilágyi Lajos kérte, hogy a hadifoglyokat mentesítsék a hadiváltság alól. Ezt helyesnek találja, mert ezeket épen ugy kell kezelni, mint a fronton voltakat. Kéri a javaslat elfogadását. Ezután néhány kisebb módosítástól eltekintve, vita nélkül elfogadták ugy általánosságban, mint részleteiben a törvényjavaslatot. Ezután áttértek a francia állampolgárokkal szemben fennálló, a trianoni békeszerződés 31. cikke alá eső háború előtti tartozások rendezése tárgyában a francia kormánnyal kötött egyezmény becikkelyezéséről és ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Iklódi Szabó János ismertette a javaslatot. Utánna Hegedűs Lóránt szólalt fel és beszédében rámutatott arra, hogy 1921. junius elsejétől kezdve a franciákkal szembeni tartozásainkat rendezni kell, mert ha nem. rendezzük, sokkal súlyosabb retorziók következnek. — Szddeczky Lajos fölszólalásában fölemlíti, hogy 1914-ben az iparművészeti múzeum nagy szőnyegkiállitást rendezett és több millió korona értékű szőnyeget vitt ki Párisba. A francia kormány ezeket a háború kitörésekor zár alá vette. Erre vonatkozólag felvilágosítást kér a pénzügyminisztertől. — Hegedűs pénzügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a minisztertanács már januárban foglalkozott ezzel a kérdéssel és minden