Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-03-18 / 63. szám

f V Tizenhatodik évfolyam 72. szám. Egész évre . . Fél évre . . . Negyed évre . Egy hóra . . . Egyes szám ára 2 kor, Csütörtök Ára 2 korona Pápa, 1921 március 18. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség jj Kiadóhivatal II Ker. Nemzeti Nyomda sTx KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. KM I KK Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. KK Pénzügyi terveink a valóságban. 1. A pénzügyminiszter tervbe vette az állampapírok kamatainak 4 száza­lékra, sőt egy másik verzió szerint 3 százalékra való csökkentését. Az első esetben a csökkentés a 6 és részben í az 5 és fél százalékos hadikölcsönöket érné, mig a második esetben ez a ka­matredukció a 4 százaiékos háború előtti címletekre is vonatkoznék. A hadirokkantak, özvegyek és árvák, továbbá közszolgálati alkalmazottak ré­szére a pénzügyminiszter a hadikölcsön helyett egy 5 százalékos papirt óhajt adni. 2. Különleges eljárásban óhajtja ré­szesíteni a pénzügyminiszter a lombard hadikölcsönöket. Ö maga is belátja, hogy a legnagyobb igazságtalanság volna a hadikölcsön tulajdonosokat meg­illető szelvénykamatot csökkenteni, más­részről őket arra kényszeríteni, hogy a lombard kamatokat teljes mértékben fizessék a pénzügyminiszternek. A kérdés nemzetgazdasági szempontból nagyon i fontos. A hadikülcsönök egy része áltag 75 százalékkal lombadirozva van. Ka­mathátralék folytán (nevezetesen a pro­letárdiktatúra idejéből származó ka­matok folytán) a lombard tariozások i még magasabbak. Éppen a különös I figyelmet érdemlő intézmények és kis­emberek vették annak idején igénybe a lombard segélyével való hadikölcsön jegyzését. A szelvénykamatoknak szándékolt csökkentése azt idézné elő, hogy ezen szQlvénykamatok nem volnának ele­gendők a bankoknak fizetendő kamatok kifizetésére. Ilyképen a hadikölcsön tu­lajdonosok nemcsak hogy mindent el­veszítenének, hanem még ezenkívül a bankoknak örökös adósaivá válnának. Egy ilyen pénzügyi intézkedés még rosszabb helyzetet teremtene, mint a proletárdiktatúra alatt történt teljes meg­semmisítése a hadikölcsönuelc, mert ott legalább a hadikölcsönnel együtt meg­szűnt a hadikölcsönt terhelő banktar­tozás is. Éppen azért a pénzügyminiszter külön intézkedést tervez a lombardirozott hadikölcsönök részére. Ugy látszik, hogy a hadikölcsön tulajdonosokat sors­jegyekkel akarja kárpótolni. . Programm beszédjéből azonban e te­kintetben bővebbet nem lehet megál­lapítani. 3. Maga a pénzügyminiszter a ka­matok redukcióját igazságtalannak és kegyetlennek mondja. Mindazonáltal szükségesnek tartja az állam pénzügyei­nek szanálása érdekében. Pedig ezzel icsak csekély megtakarítást érhet el. Az 1920. szeptember havában előterjesztett költségvetés 20 és 21 milliárd kiadás mellett körülbelül 10 milliárd deficittel számol. Maga a pénzügyminiszter folyó évi február hó 17-én a ,Neues Wiener Tagblalt"-ban megjelent cikkének ta­nulsága szerint a költségvetési hiányt 12 milliárdra taksálja. Ehhez képest feltehető, hogy az évi kiadások 25—30 milliárdra ragnak. Nagymagyarországban körülbelül 18 milliárd korona értékil hadikölcsön ada­tolt ki. Csonkamagyarország természet­szerűleg csak azoa hadikölcsönök meg­fizetésére kötelezhető, mely hadikölcsö­nökkel saját állampolgárainak tartozik. Ezenfelül kisebb tételt képeznek azon hadikölcsönök, melyek a régi érietemben vett külföldön vannak. Többet senki sem kívánhat, mert az utódállamok a békeszerződés értelmében saját pol­gáraikkal szemben saját maguk sza­vatolnak. Ha már most igen bőségesen számítva feltételezzük, hogy Csonka­Magyarország és a régi értelemben vett külföld területén 12 milliárd hadikölcsön található, az esetben is az áiíam meg­takarítása a 1 és 3 százalékos kamat­redukció mellett legfeljebb kerek 300 milliót tehet ki. Ez a 300 milliós kü­lömbözet a gyakorlatban még jelenté­kenyen csökken és pedig a rokkantak, özvegyek, árvák és közszolgálati al­kalmazottak részére teendő engedmények következtében, továbbá lombardirozott hadikölcsön fejében adandó sorsjegyek folytán, végül azáltal is, hogy a liadi­kölcsön-kamatokkal különböző adók járnak (jövödelmi, kereseti adó, stb.), amelyek a szelvénykamatok csökkentése következtében elmaradnak. Végeredményben tehát egy látszólagos 100—150 milliós megtakarítást ér el az állam. Látszólagos azért, mert az a nagy gazdzsági megrázkódtatás, mely ezen kamatredukció következménye,csak növelni fogja az általános bizalmatlan­ságot az állammal bankokkal és taka­rékpénztárakkal szemben és igy a jö­vőben az adóviselési képességet is erősen befolyásolja. Az állam a szelvénykamat megrövi­dítése folytán kiadásainak 1—2, legjobb esetben 3—4 százalékát takarítja meg, ezzel szemben azonban magára vonja vonja államcsődnek összes ódiumát, mert nem hihető, hogy a jövőben akadjon valaki, aki egy belső dllamkölcsönt je­gyezzen. Hogy a nagy pénzintézetek ma ezt még nyíltan ki nem jelentik, ennek oka másut keresendő. Egy belső kölcsön csúfos kudarca rendkívül meg fogja nehezíteni egy esetleges külföldi kölcsön felvételét. A pénzintézetekkel szemben szükségképpen mutatkozó bi­zalmatlanság, amely első sorban a vi­déki pénzintézetek, a biztosító társa­ságok ellen fog irányulni, oda fog ve­zetni, hogy a készpénz thezauráldsa és a készpénzvagyon elrejtése még na­gyobb mélyet fog ölteni, vagy pedig elveszi a népnek a takarékosság iránti józan érzékét. Nemzetgazdasági szem­pontból ez is rendkívül súlyos kárt jelent. (Folyt. Itöv.) A pénzügyminiszter öt törvényjavaslatát elfogadta a nemzetgyűlés. Budapest, márc. 17. A nemzet­gyűlés folyosóján ma délelőtt az a hír terjedt el, hogy a délelőtti üléímek nevezetes eseménye lesz: Teleky Pál gróf miniszterelnök, vagy Gratz Gusztáv dr. külügyminiszter, esetleg mindketten behatóan nyilatkoznak a brucki tárgya­lások eredményéről. A nemzetgyűlés ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky Ist­ván elnök. Bejelenti, hogy Reök Iván képviselő levélben bejelentelte, hogy képviselői mandátumáról lemond. A nemzetgyűlés a belügyminisztert meg­bízta a választások kiírásával. Bejelenti továbbá, hogy Szabó József és Karaffiáth Jenő sürgős interpellációra kértek és kaptak engedélyt. Az interpellációkra 8/r2 órakor tér át a Ház. Ezután a nemzetgyűlés harmadszori olvasásban elfogadta a tegnap tárgyalt pénzügy­miniszteri javaslatokat. A kiviteli enge­délyekről szóló 1920. évi XIII. t.-c. kiegészítése tárgyában kiadott pénzügy­miniszteri rendeletről a pénzügyi bizott­ság jelentését Erödi-Harrach Béla előadó ismertette. A javaslatot a Ház ugy ál­talánosságban, mint részleteiben vita nélkül elfogadta. Ezután áttértek a kincstári haszon­részesedésről szóló törvényjavaslat tár­gyalására, amit Erödi-Harrach Béla előadó ismertette. A javaslatod ugy általánosságban, mint részleteiben el­fogadták. Ezután a fegyver- és vadászati adó­ról szóló törvényjavaslat tárgyalása kö­vetkezett. Eőrffy Imre előadó ismertette a törvényjavaslatot. A javaslatnak két célja van, egyik célja a vadászati és fegyver-adó felemelése, a másik célja pedig a kihágások után megállapított büntetések mérvének felemelése. Az általános vita során Drózdy Győző azt javasolta, hogy az adót ne egyének szerint, hanem a földbirtok nagysága szerint vessék ki. A javaslatot általános­ságban elfogadja. — Ezután Karaffiáth Jenő szólalt fel. A javaslatoknak ilyen gyors tempóban való tárgyalása aggo­dalmat kelt benne. Határozati javaslatot terjeszt elő, hogy utasítsa a nemzet­gyűlés a pénzügyminisztert, hogy a modern vívmányoknak megfelelően szerkesztett törvényjavaslatokat terjesz­szen a fegyver és vadászati adóról sürgősen a nemzetgyűlés elé. Ezután Csernyus Mihály a házsza­bályok alapján kér szót személyes kárdósöán és reflektál Bdrla-Szabó Józsefnek a nemzetgyűlés legutóbbi ülésén őreá vonatkozólag tett kijelen­tésére. Reicht Richárd szükségesnek tartja, hogy a vadászati adót progresszív ala­pon vessék ki. Hegedűs pénzügyminisz­ter felszólalása után Karaffiáth Jenő határozati javaslatával a nemzetgyűlés általánosságban, majd Schandl Károly, Eőrffy Imre, Szalóky Jenő és Drózdy Győző felszólalása után részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot. Következett a gyujtószeradóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A törvény­javaslatot általánosságban és részletei­ben vita nélkül elfogadták, úgyszintén a munkaadók által az alkalmazottak nyugdijalapjára adott adományok adó­mentességéről szóló törvényjavaslatot is. Ezután áttértek a hadiváltságról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A javas­lathoz elsőnek Perlalcy György szólalt fel és határozati javaslatot terjesztett elő, miszerint utasitsa a nemzetgyűlés a honvédelmi minisztert, hogy zárt ha­táridőn belül terjeszen be jelentést a nemzetgyűlés elé a/okról az alapokról, amelyeket akár idehaza, akár a fronton a háború alatt a hadiárvák, özvegyek és rokkantak felsegélyezésére gyűjtöttek, továbbá utasitsa a nemzetgyűlés a nép­jóléii minisztert, hogy a hadiárvák ne­veltetési járulékainak rendezéséről sür­gősen terjesszen be törvényjavaslatot. - Huszár Károly szerint a javaslat csak előleg azoknak a tartozásoknak le­rovására, amelyekkel a háború sze­rencsétlenjeinek tartozunk. Örömmel üdvözli a törvényjavaslatot, amelyben mélységes szociális igazság érvényesül. Köszöni a pénzügyminiszternek, hogy ilyen hamar beterjesztette ezt a törvény­javaslatot. Benárd Ágoston népjóléti miniszter kijelenti, hogy a hadiárvák, özvegyek és rokkantak ellátásának reformjáról szóló törvényjavaslat készen van. A tegnapi minisztertanács elhatározta ezek illetményei kifizetésének decentralizálását. Szilagyi Lajos általánosságban elfo­gadja a törvényjavaslatot. Határozati javaslatot terjesztett elő, amely szerint utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a hadiözvegyek, árvák és rokkan­tak illetményeinek összegét állapítsa meg és ezt elsősorban a hadiérdek el­len vétettek, másodsorban az országra veszélyes elemek és harmadszor a há­ború következtében meggazdagodottak terhére hajtsa be. Az elnök napirendi inditványa után áttértek az interpellációkra. — Szabó József az összkormányhoz intézte inter­pellációját. A nyomdásztrájk csak egy része annak a sztrájknak, amelyet a szociáldemokrata szakszervezetek elő­készítettek. A keresztényszociálista szak­szervezetektiltakoztak az ellen, hogy a po­litikai sztrájkban részt vegyenek. Felhívja a kormány figyelmét arra a körülményre, hogy a szociáldemokrata szakszervezet terrorja következtében 500 vasöntö mun­kás kenyér nélkül maradt s az a ve­szély fenyeget, hogyha igy folynak a dolgok tovább, két-három hét alatt 20—30 ezer vasmunkás marad kenyér nélkül. Interpellációjában kérdi a kor­mányt, van-e tudomása az esetről és mit szándékozik tenni a munka szabad­sága érdekében a szakszervezetek ter­rorja ellen. Gróf Teleky Pál miniszterelnök vála­szában kijelenti, hogy az esetet nagy­jából ismeri s meggyőződése az, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek helytelenül, sőt jogtalanul jártak el. Különben ugy értesült, hogy a gyár­tulajdonosok kijelentették, hogy a vas­öntők munkába állása után hajlandók béremelési tárgyalásokba bocsátkozni. Az ülés háromnegyed három órakor ért véget. Tilos a Himnusz éneklése Hassán. Kassa, márc. 17. A Magyar Kis­gazda Földműves és Iparos Párt Szent­ivdnyi József és Körmendy Ákos or­szággyűlési képviselők tiszteletére tea­cstélyt rendezett. Az esti órákban a hangulat már tetőpontra hágott és egy­szerre énekelni kezdték a Himnuszt. Erre megjelent Faltin főkapitány és felszólította a résztvevőket, hogy hagy­ják abba a Himnusz éneklését. Ez nem ment simán, mert a felháborodott ke­délyeket csak nagy nehezen lehetett lecsillapítani. Faltin erre kiment a te­remből, értesítette a rendőrséget, ahonnan mindjárt kivonult a készültség, amely a termet kiürítette. Rpponyl és Rákosi Makóra mennek. Budapest, márc. 17. Makó város képviselőtestülete díszpolgárává válasz­totta Apponyi Albert grófot és Rákosi Jenőt. A város felkérte az uj díszpol­gárokat, hogy személyesen vegyék át az ünnepi közgyűlésen díszpolgári ok­leveleiket. Ugy Apponyi, mint Rákosi megígérték, hogy a május elején tar­tandó díszközgyűlésre Makóra utaznak. Április ZG-án kezdik meg a pénz kicserélését. Budapest, márc. 18. Mint értesü­lünk, a pénz kicserélésére vonatkozólag minden intézkedés megtörtént és április 26-án kezdetét veszi ugy a fővárosban, mint a vidéken a pénzkicserélés. A köz­tisztviselők május 1-én részben már uj pénzt kapnak. A pénzkicserélés műve­letét nyugdíjas állami és vasúti tiszt­viselők fogják teljesíteni, akik ezért havi 1000 korona fizetést és 100 korona nyugdijat kapnak.

Next

/
Thumbnails
Contents