Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-09-25 / 217. szám

o. PAPA ÉS VIDÉKE 1921 szeptember 25 jelenti, hogy a képviselő interpellációját hajlandó a magáévá tenni. Rakovszky a nyugat-magyarországi kérdésben interpellál. A miniszterelnök kijelentette, hogy csak akkor adhat kimerítő választ, ha azt diplomáciai titkok megsértése nélkül teheti. Rakovszky interpellál továbbá a cenzúra ügyében és kéri a kormányt, hogy utasítsa Echardt sajtófőnököt, hogy ne használja ki hatalmát saját politikai nézetének terjesztésére. Bethlen kijelentette, hogy az uj sajtótörvények a cenzúrát fokozatosan megszüntetik. Sokorópátkai Szabó Jstván a győri rendőrség azon eljárása ellen szólalt fel^ hogy a piaci árakat maximálta. Bethlen azt válaszolta, hogy a rendőrségnek joga van az uzsora árakat letörni. Rassay a hasznot hajtó jogosítványok árverése és a kiviteli engedélyek megvizsgálása ügyében szólal fel. Bethlen kijelentette, hogy Esküdt Lajos ügyével kapcsolatban hajlandó azon képviselők neveit a nyilvánosság elé hozni, akik kompromittálva vannak. A listát most készítik elő. Nagyatádi Szabó István igazolni akarja, hogy az országot koránt sem érték a kiviteli engedélyek panamájával nagy károk, hisz a kiviteli engedélyeknek a felét sem vették igénybe. Rassai nem veszi a választ tudomásul. Végül Tomori Jenő interpellációja után az elnök a gyűlést bezárta. HIREK. Istenitiszteletek a Szt. Annatemplomban. Ma és ezután következő vasárnapokon a szt. Anna-templomban az istenitiszteletek sorrendja a következő: D. e. fél 9 órakor szentbeszéd és szentmise, melyen az állami polgári leányiskola növendékei és az alsóvárosi elemi iskola tanulói is részt vesznek. D. u. 2 órakor litánia lesz. A földmunkások és földmivesek ker. szoc. szövetségének pápai csoportja ma, vasárnap d. u. 4 órakor a Keresztény Mun» kás-egyesületben hivatalos szervezeti ügyek elintézése végett összejövetelt tart, mely alkalommal a már beiratkozottak a tagságikönyvecskéjüket és a szövetség lapjának legújabb számát is átvehetik. Kérjük a tagokat, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg. Az elnökség. Levél a szerkesztőhöz. B. lapjában már többször említést tesz igen tisztelt Szerkesztő Ur a tisztviselők legújabban a nemzetgyűlés által megszavazott 100 százalékos segélyéről és az Ön b. lapja épugy, mint az összes fővárosi lapok ugylátszik téves nagyhangú tudósítások alapján alapos tévedésbe ejtenek mindenkit és a szegény lerongyolódott tisztviselő-osztály kárára főképen azokat, kik már nyitott szájú zsákkal várják ezt a későn jött pár rongyos koronát, amiért egy időre újra el lettünk intézve. Irja meg kedves Szerkesztő ur, hogy sajnos nem dupla fizetésekről, a tengődés, a nyomor végéről van szó, csak annak a 300 és 400 koronának a duplájáról van szó, melyet rendkívüli segélyképpen eddig is kaptunk. Mindenesetre nagyobb darab kenyerünk lesz októberben, de ne gondolja ám senki, hogy arra vajat is fogunk kenhetni. Pedig a sok téves újsághír után egyesek, mint hallom, tényleg ezt gondolták. — Igaz tisztelője, egy Tisztviselő. Söprik a pápai utcát, csak hogy nincs köszönet benne. A seprüzésnek az volna a célja, hogy az utca piszka, bacillusa ne veszélyeztesse a közegészségügyet. És pápáit akkor végzik ezt, mikor kis gyermekeink ezrei sietnek az iskolákba. Valóságos portengeren törik sokszor keresztül magukat. Felhivjuk erre a halálosan komoly körülményre az ilietékesek*figye!mét és kérdezzük, miért nem sepertetnek reggel 7 óra előtt. Ipari munkások jutalmazása. A kereskedelmügyi miniszter ur a hosszú éveken át egy munkahelyen dolgozó ipari munkásokat buzgó munkásságuk elismerésekép diszes elismerő oklevéllel tünteti ki. A győri kamara területén a miniszter 5 ily munkást fog a f. évben kitüntetni, kikre nézve a kijelölés jogával a kamarát bizta meg. Felhívja ennélfogva a kamara a kerületében lakó s egy helyen huzamosabb idő óta dolgozó ipari munkásokat, hogy e munkásjutalmakra vonatkozó pályázati kérvényeiket munkaadóik ajánlata kapcsán munkakönyvük, vagy azok hiteles másolata kapcsán a kamara titkári hivatalához október hó 10-ig nyújtsák be. x Lapunk mai számában ClíGLES3 JÁftlOS rézmíiárugyáros (Budapest, VII., Dob-utca 101) hirdetésére felhívjuk olvasóink szives figyelmét. Tisnapos határidő Nyugat-Magyarország kiürítésére Páris, szept. 24. A nagyköveti értekezlet jegyzéke, amelyet tegnap adtak át Párisban Praznovszky magyar meghatalmaz ott minis zternek , Nyugat-Magyarország kiüritésére a jegyzék átadásának napjától számitott tiz napos határidőt tüz ki.TÁRCA. >9< SOMLÓN most minden mosolyog: a fákon a gyümölcsök, a tőkéken a gerezdek, a hajiékok előtt az emberek. —Jó bor lesz, sok bor lesz, — mondják a gazdák. Közeledik a szüret, néhol „szedtek" is már, hogy legyen mitől felmelegedni szőllőőrzés közben. Mert a szőllőt őrizni kell, különben meglopják, az éjszakák meg hidegek, a Bakony felől elszabadult szellő csipös, levelet fosztorgat, átfúj a szűrön, — jól esik hát egy kis murci. Ez a legjobb melegítő. Vagy amint az öreg Zibránczky bátyó mondja: A legjobb „tüzeilő". Igy: két 1-lel. „Tüzeli" is az öreg. Már van olyan murcija, amelyik kiforrott, kipirul tőle a legsápadtabb arc is. Vannak pajtások rá naphosszat. A pincéjéből későn-korán „dönögés" hallatszik ki. Borozgatnak, pipálnak és „dönögnek*. A boros ember ugyanis — a hegyi megállapítás szerint — nem beszél, hanem dönög. De Zibránczky bátyónál csak a vendégek borosak, ő maga mindig józan, vagy — mindig boros: ezt nem lehet megállapítani, mert mindig egyforma. Ha megunja a sok dönögésnek a sok alját, ki-ki fordul a pincéjéből a szőllő közé: nem-e húzódik meg a rendek között holmi pörköltnek való nyulacska? S ha a szűr alól elővillanik nagy hirtelenjében .a kurta-puska és nagyot zuhan-puffan ez a mult század közepéről való szerszám: felörülnek a cimborák ott bent a pincében: — Van ám valami! Csakugyan: nyikorogva nyílik a hajlék ajtó és betartja rajt az öreg nyakánál fogva a nyulat: — Netek! Azok fölugrálnak és nézik. Pedig sokat láttak már. Azután hozzáfognak. Még egész meleg ugyan a tapsifüles, rug is egyet, azért öt perc se telik bele, le van rántva a bőre, s tiz perc múlva már a tűzhely körül lesik: mikor lehet késheggyel kiböködni az izes falatokat... Hanem az ajtót jól betámasztják ilyenkor, nehogy hívatlan vendég, teszem fel zsandár, vagy finánc-féle keveredjen be és megszimatolja a nyul-szagot... Ha kocogatnak, most megkérdezik : Ki az ? — Pedig máskor nem kérdezik. Hangzik is hamarosan kocogás, nyomán Zibránczky bátyó murcifátyolos hangja: — Ki az ? — Negédes asszonyhang feleli: — Én vagyok! — De szívesen beeresztik, hiszen a szomszéd menyecske. A tekintetük elárulja, hogy úgyis csak szívderítő asszonyi arc hiányzott, más minden jó megvolt. s — Nincs itt az uram? —ezt tudakolja a menyecske és gyanakvóan néz körül, nem-e bujt el az ura valamelyik sötét sarokba, a hordó mellé. Ám hiába tekintget, nem látjá az urát sehol, máshol korhelykedik a kujon. — Akkor nincs itt mit keresnem — mondja és tart az ajtó felé De nem ugy van az! — Ne még hugom-asszony! Igyék előbb eggyett! A nyul is mindjárt készen lesz — biztatják mindenfelől és tolnák, raknák alája a széket, töltenék bele a murcit, hasztalan, a menyecske egy ügyes fordulattal — gyakorlata van benne — kisikiik a kezeik közül és kívülről nevet be hamiskásan-gunyosan az éhes férfinépségre . . . . .. Somlón most mindenki mosolyog: sok bor lesz, jó bor lesz . . . Csak Zsuzsika nem. Pedig 5 is mosolyoghatna, nekik is sok boruk lesz, azután fiatal is, szép is és mindene megvan, mint azoknak a leányoknak, akik puha, pelyhes, fehér párnák közül kinyújtott karral nevetnek bele a reggelbe, a napsütésbe ... Zsuzsika aggódó arccal kérdezte tőlem : — Mi hir arra felé? — és Nyugatra mutatott. . . Bizony se a kérdésen, se a feleten nem volt mosolyogni való. És azon se, amiről azután beszélgettünk, hogy már a nyolcadik véres, nyomorúságos, háborús szüret következik . . . — Vájjon mikor lesz jobb? — kérdezte a tekintetünk a csillagoktól, amelyek éppen felragyogtak a nyugati ég horizontján. A csillagok nem feleltek, a csillagok némák. Csak szelíd fényükkel biztatgatnak, bennünk, hogy majd ... majd ... egyszer... * <p i )