Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-09-22 / 214. szám

4. PAPA ES VIDÉKE 1921 szeptember 540, tartásáról elmondja a magyar kormány véleményét, Egyébként törekvések észlelhetők az egységes kormányzópárt i* * megalakítására. A pártokban élénken kommentálják a keszthelyi népgyűlést, amelyen a keresztényszociálisok, Friedrich-pártiak, kisgazdák és disszidensek együtt jelentek meg, ami bizonyítéka annak, hogy köztük — kivéve nagyatádi Szabó híveit — nincs programbeli különbség. Egy nyilatkozat szerint azok a támadások, melyek a keresztény gondolat ellen egyre vakmerőbbek lesznek, gondolkodóba ejtik mindazokat, akiknek minden politikai elválasztó kérdésnél fontosabb annak az erőnek bizonyítása, mely a keresztény és nemzeti irányban való haladásra szükséges. A nyilatkozó kereszténypárti politikus kijelentése szerint meggyőződése, hogy ha az érdekelt pártok vezetői egymással érintkezásbe lépnek, negyvennyolc óra alatt megcsinálhatják az egységet és az egységes keresztény frontot. Minden olyan egységtörekvés, mely más alapon próbálná a nemzetgyűlés többségét megteremteni, vagy a kormányzatot alátámasztani, kudarcra volna kárhoztatva. Séta a közélelrnezés körűi. A közalkalmazottak nyomora. 29—50 K a napi kereset. Mikor e sorokat papírra vetem, hogy a mesék világába illő közalkalmazottak nyomorúságos életét a nagy nyilvánosság szine elé tárjam, szeretnék suhogó korbáccsá válni, hogy végigverhetnék azoknak a hátán, akik az elviselhetetlen nyomoruságért felelősek. — Nincs a magyar szótárnak annyi szava, ami elégséges volna ahhqz, hogy a nincstelenségben türelmét és munkakedvét vesztett közalkalmazottak nyomorát hűen kilehetne fejezni. Az általános panaszok feltörő hangjától elfásult emberi lelkek a már sokat emlegetett hangok hallatára becsukják a fülüket és egykedvű gesztussal térnek felette napirendre, még azok is, kiknek a bajokat az adott körülmények között is orvosolni kellene. ígéretekről és egyéb kilátásba helyezett segélyekről ugyan sok szó esik, de annál kevesebb valósul meg abból, mivel az éhező emberek baján segiteni lehetne. A folytonos újságcikkek és kormány?zt a látszatot keltik, (legalább i <. "'s "g és a polgárság abban a téves hitben Va j k a kormány kétkézze! tömi a tisztviselőket s közalkalmazottjait s ezért nem kerül sor a agy tömegek ügyének felkarolására. Ez .. / olyan probléma, amelyet feltétlenül a vánosság elé kell tárni, hogy eifogulatla iíételet aikothasson magának az is, ki a köralkalmazottak helyzetét tartja ma legrózsásabbnak. Az alább felsorolt tények mindennél világosabb bizonyítékát tárják elénk annak, hogy a legutolsó fizikai munkásnak is aránylag sokkal több jövödeime van, mint az állam, vagy a város közalkalmazottjainak, kik felelősségteljes hivatást töltenek be nyomorúságos éhbéren. A városi közalkalmazottak panasza, julius 27-ike óta nemkaptak ztirt. Hogy meggyőződjek az irodák és hivatalok szürke rabszolgáinak valódi helyzetéről, személyesen kerestem fel a város közalkalmazottjainak egynéhányját és kérdéseimre a következő félvilágositást kaptam : 90 K a havi törzsfizetés. Ehhez jön még 200 K pótlék, 600 K drágaságf segély és 50 K háborús pótlék öszszesen 940 K-át tesz ki, azaz összeg amit hónap elsején készpénzben felvesznek. Természetbeni ellátásban kapnak — amikor kapnak, 8 kg. lisztet, (az is rossz), 1 kg. sót, 60 dkg. cukrot és 80 dkg. zsirt, ami legtöbbször csak a papíron van meg és a valóságban csak nagy ritkán. Tehát a 940 K át, ha 31 napra eloszszuk egy közalkalmazott keres naponta 30 K 32 fillért. Ha csak 3 tagu családot veszünk is alapul és a nyomorgó tisztviselő mindenről le mond ami a legegyszerűbb élethez szükséges és csak naponta két liter tejet vesz és ezt eszik reggel, délben, este, mert mást úgysem vehet, akkor havonta 64 liter tejnek az ára 12 koronájával ki tesz 744 K-át és a még fennmaradt 195 K a tejhez kenyérre sem elég. Keserű kifakadás a hivatalokban. Amikor ezen száraz tényállást elmondották megértettem az itt le nern irható szavaknak hangos kiejtéseit, mely ma minden egyes kisfizetéses tisztviselő szivében dul, mikor a szellemi proletáriátus ilyen sötét nyomor széditő mélységében tengődik. Ilyen szomorú állapotok után igazán nem volna csoda, ha hivatásukat csak ugy immel-ámmal teljesítenék, ami a köznek és az ország nagyérdekeinek nem válik hasznára. Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Ezt a közmondást a közalkalmazottak is megtanulhatták volna már a saját nyomoruságokon. Mert hiába a sirás és sopánkodás, a zárt ajtók mögötti fogcsikorgatás, ezt nem veszi észre senki addig, mig a szellemi munkások is be nem látják annak a szükségességét, amit már minden egyszerű munkás is megtanult, hogy t. i. szervezkedésben van az erő és hogy a keresztényszociálista közés magántisztviselőknek országos szövetsége van, mely a dolgozó emberek gazdasági helyzetének megjavításáért tolyíat erős küzdelmet. Ezt a bátor és becsületes elhatározást várjuk mi a közalkalmazottaktól is és akkor a csukott ajtónál zörgetünk, de ugy, hogy még a süketek is meghalják! Ezt üzenjük mi a közalkalmazottaknak és mindazoknak, kik nyomorognak: cselekedjenek! (Sz. L.) Merénylet egy néniét kspyiselo ellen. Berlin, szept. 21. Stresemann birodalmi képviselő ellen a napokban merényletet követtek el. — A képviselő ellen elkövetett revolver merénylet eddigi megállapítások szerint komolyabb természetű volt, mint eddig hitték. Az ismeretlen tettesek négy lövést tettek a szónoki emelvény felé. A lövések katonai revolvertől származnak. A lövés irányát a tettesek ugy számították, hogy a golyóknak háttal kellett volna eltalálni a szónokot. A rendőrség minden buzgólkodása ellenére eddig még nem sikerült a tetteseket kinyomozni és azt hiszik, hogy a merénylet kommunisták műve. Egy parasztember nyilt levele. Nagyatádi SZABÓ ISTVÁN N miniszter urnák Budapest. Egyszerű parasztember volnék.' Évtizedek óra földecskémből éiek, azon gazdálkodom, többre sohasem vágytam; Ebben rejlik minden lelki szórakozásom. A munka meffé'tt feledem el minden bánatomat, mely az ország szomorú sorsa miatt rám-rám nehezedik. Bár nem tudok holmi cikornyás szavakon írni, mint az urak, de azért megmondom, ami az én szivemen, meg hát — azt hiszem — minden magyar ember szivén fekszik. Az első amit mondani akarok az, hogy... hogy a suszter maradjon a kaptafánál, a gazda pedig az eke szarvánál. Sosem hittem én Önnek. Már a Vérmezőn is nem egyszer belekiabáltam a beszédjébe, amikor csavargatta a szót, s azóta is mindig vártam, hogy mikor jön napfényre a huncutság. Most aztán látom, hogy milyen rosszul sáfárkodnak kendtek az ország szénájával. Ugyanakkor, mikor szenved a munkásnép, éheznek a hivatalnokok, sirnak az anyák, mert nem tudnak mit adni gyermekeiknek, ugyanakkor megtűri kend is, hogy olyanok vegyék körül, akik becsapnak mindenkit. Mennyi kára lett- ebből az országnak. Hát kiben bizzunk akkor, ha még odafenn a magas minisztériumokban se vigyáznak eléggé az ország becsületére. Nehéz helyzet ez, de talán lehelne rajta ugy segíteni, hogy otthagyja a miniszterséget az, aki nem érdemes rá és menne megint az eke szarvához. Mert á jó gazda megválogatja a béresét, meg a kasznárját. Ha kend, Nagyatádi uram, ennyire bízott az Esküdt urban, vagy mifélében, miért nein bv/já rá a- csokonyai birtokát. Dúskált volna csak ott a kend csürjében, tudom, hamar rákoppantott volna, az Esküdt ur körmehegyére. De hát az ország csűrje, magtárja és gabonája szabad prédája már mindenkinek ? Bizony nem szép dolog, szomorú dolog. Mosonszolnok, 1921 szept. 17. Tisztelettel: Dömsödy Zoltán kisgazda. Mozi az egyedüli ... Pápa város közönségének egyedüli szórakozó helye a mozi. Kávéházba nemigen járunk, azt sem tudom tulajdonképen miért? Talán mert nincs pénzünk, vagy pedig nem találjuk meg ottan a nekünk való társaságot, igazán nem tudom . .. Estélyek, ünnepélyek meg annyira fehérholló számban mennek, hogy az utolsóra alig emlékszünk. Táncmulatság ugyan volna elég, de mulatni, no meg pláne táncolni egyáltalán nincs kedvünk. Marad a mozi. E' is járunk szorgalmasan, megnézünk azt lehet mondani minden filmet, szórakozunk, felejtünk, amint egy-egy dráma, vagy bohózat pereg le előttünk a vásznon. — Te jó Isten . . . micsoda mesés . . . hangzott a napokban az egyik páholyból. Szünet közben a szemközt lévő páholy felé tekintettem, onnan hangzott ugyanis el a csodálkozás. Öt mosolygó cselédleány ült benne, jól érezték magukat. ., Szórakoztak. Istenem, miért ne mehetnének el ők is. Joguk van hozzá, a helyet megvették, aztán meg tizenhat évnél idősebbek voltak ... Lévén a