Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-09-21 / 213. szám

Tizenhatodik fcvfolynm 213. saam Szerda Pápa, 1921 szeptember 2t. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Egész évre 400 K, fél évre 200 K, negyed évre 100 K, egy hóra 35 K, egyes szám ára 2 K. Felelős szerkesztő : HORVÁTH JÓZSEF Szerkesztőség: Török Bálint u. 1. (Telefon: 11.) Kiadóhivatal: Fő-tér 12. (Telefon: 61. sz.) „Liberális vagyok és liberális maradok" vallotta önérzettel Hegedűs pénzügyminiszter minden harmadik napon a liberálisok örömére; és egyetlen szót sem talált a liberalizmus védelmére és a „reakció" megvádolására ugyancsak a liberálisok agyon titkolt szomorúságára. Más szóval a pénzügyminiszternek egyedüli bűne, mely tragikumát is okozta — ugy mond a liberális sajtó — az a hűtlenség, mellyel elvbarátaival szemben viseltetett. Mikor kilenc hónappal ezelőtt Hegedűs a liberalizmusra mondott szép pohárköszöntőjével beleült a bársonyszékbe, az úgynevezett liberális sajtó ütötte mellette legjobban a dobot, ami különben érthető is, hisz mindenki tudta, hogy a pénzügyi zseniálitás mellett elhangzott dicshimnuszok inkább a rokonnak szóltak. Hegedűs azonban a rokonságra keveset adott. Szemére is vetik most neki ezt a cserben hagyott testvérek. Keményen az orra alá dörzsölik, hogy amikor született reakciósok (Beniczky) megsokalták az '„uj rendszer garázdálkodását" és erős vádbeszédekben támadták „szertelenkedéseit", Ő, a liberális Hegedűs nem tapsit a vádbeszédeknek, hanem öt napra kijelentette, hogy az ilyen vádbeszédek rontják a korona értékét Zürichben . . . Mást, egészen más valamit vártak tőle a liberálisok: terrort, hogy oda vágja a kormány elé a dilemmát: vagy megváltozik a rendszer, vagy pedig ő elhagyja a helyét. Ugy kellett volna neki mondani, hogy a keresztény irányzat mellett kilátástalannak tartja minden törekvését a pénzügyi viszonyok rendezésére. A cserben hagyott hivek pálfordulásában mindenesetre meglepő az a tul nagy őszinteség, mellyel bucsuzóul megtisztelik a nemrég még mentő angyalnak titulált pénzügyminisztert. Meglepetésünkben azonban még nem vesztettük el annyira a fejünket, hogy egy igen fontos és megszívlelésre méltó jelenségre ne tudnánk rámutatni. A jelenség a dilemmánál kezdődik. Vagy — vagy! Ha a „reakciós" rendszer megszűnik, akkor javulni fog a pénzünk, akkor olcsóbb lesz a megélhetés, ruházkodás, ellenkező esetben a teljes pangás halálárnyékában szunynyadjon el az az utolsó szikra is, mely még a huszonnegyedik órában talán életre gyújtaná a jobb jövőben való reményünket. Megmondja ma már nyíltan a zsidó sajtó, hogy hiába is várunk javulást gazdasági téren mi gyatra gójok addig, amig teljesen nem mondunk le önérzetünkről és oda nem dobjuk magunkat a liberalizmus mentő karjaiba. Mit szólnak ehhez az illetékesek? Azok, akiket keresztény önérzetünk az ország élére állított elsősorban, hogy boldogulást teremtsenek, másodsorban, hogy akadályozzák meg egyszer és mindenkprra a kétes liberalizmus trónra jutását. És mit szólunk hozzá mi jó magunk, akik már ismét a nyakunkon érezzük a liberalizmus szülte csirkefogó uralom hurokjait? Feleljenek először az illetékesek, a választások alkalmával aztán majd mi is megadjuk a méltó feleletet. . . „Liberális vagyok és liberális maradok" vallotta önérzettel Hegedűs pénzügyminiszter minden harmadik napon a liberálisok örömére; és egyetlen szót sem talált a liberalizmus védelmére és a „reakció" megvádolására ugyancsak a liberálisok agyon titkolt szomorúságára. Más szóval a pénzügyminiszternek egyedüli bűne, mely tragikumát is okozta — ugy mond a liberális sajtó — az a hűtlenség, mellyel elvbarátaival szemben viseltetett. Mikor kilenc hónappal ezelőtt Hegedűs a liberalizmusra mondott szép pohárköszöntőjével beleült a bársonyszékbe, az úgynevezett liberális sajtó ütötte mellette legjobban a dobot, ami különben érthető is, hisz mindenki tudta, hogy a pénzügyi zseniálitás mellett elhangzott dicshimnuszok inkább a rokonnak szóltak. Hegedűs azonban a rokonságra keveset adott. Szemére is vetik most neki ezt a cserben hagyott testvérek. Keményen az orra alá dörzsölik, hogy amikor született reakciósok (Beniczky) megsokalták az '„uj rendszer garázdálkodását" és erős vádbeszédekben támadták „szertelenkedéseit", Ő, a liberális Hegedűs nem tapsit a vádbeszédeknek, hanem öt napra kijelentette, hogy az ilyen vádbeszédek rontják a korona értékét Zürichben . . . Mást, egészen más valamit vártak tőle a liberálisok: terrort, hogy oda vágja a kormány elé a dilemmát: vagy megváltozik a rendszer, vagy pedig ő elhagyja a helyét. Ugy kellett volna neki mondani, hogy a keresztény irányzat mellett kilátástalannak tartja minden törekvését a pénzügyi viszonyok rendezésére. A cserben hagyott hivek pálfordulásában mindenesetre meglepő az a tul nagy őszinteség, mellyel bucsuzóul megtisztelik a nemrég még mentő angyalnak titulált pénzügyminisztert. Meglepetésünkben azonban még nem vesztettük el annyira a fejünket, hogy egy igen fontos és megszívlelésre méltó jelenségre ne tudnánk rámutatni. A jelenség a dilemmánál kezdődik. Vagy — vagy! Ha a „reakciós" rendszer megszűnik, akkor javulni fog a pénzünk, akkor olcsóbb lesz a megélhetés, ruházkodás, ellenkező esetben a teljes pangás halálárnyékában szunynyadjon el az az utolsó szikra is, mely még a huszonnegyedik órában talán életre gyújtaná a jobb jövőben való reményünket. A koríné Legfeljebb He Budapest, szept. 20. A legilletékesebb helyről irják nekünk: A budapesti lapokban szenzációs hirek terjedtek el a kormány bukásáról, rendszerváltozásról* stb. Nincs szó sem a kormány, sem a rendszerváltozásról. Budapesti lapoknak majdnem mind n jelentése koholmány. A nyugat-magyarországi kérdésben egyelőre szélcsend van. A ny marad tgedüs távozik dolgok természeténél fogva nem is történhetik rövid időn belül megoldás. A dolog ugy áll, hogy Bethlen-kormány helyzete szilárd, legfeljebb Hegedűs pénzügyminiszter lemondásáról lehet beszélni, bár egyik sem bizonyos. A vidék tudja már magát mihez tartani a budapesti közvéleménnyel szemben. A vidék önállósítsa magát az ilyen mesterséges hirekkel szemben. „Liberális vagyok és liberális maradok" vallotta önérzettel Hegedűs pénzügyminiszter minden harmadik napon a liberálisok örömére; és egyetlen szót sem talált a liberalizmus védelmére és a „reakció" megvádolására ugyancsak a liberálisok agyon titkolt szomorúságára. Más szóval a pénzügyminiszternek egyedüli bűne, mely tragikumát is okozta — ugy mond a liberális sajtó — az a hűtlenség, mellyel elvbarátaival szemben viseltetett. Mikor kilenc hónappal ezelőtt Hegedűs a liberalizmusra mondott szép pohárköszöntőjével beleült a bársonyszékbe, az úgynevezett liberális sajtó ütötte mellette legjobban a dobot, ami különben érthető is, hisz mindenki tudta, hogy a pénzügyi zseniálitás mellett elhangzott dicshimnuszok inkább a rokonnak szóltak. Hegedűs azonban a rokonságra keveset adott. Szemére is vetik most neki ezt a cserben hagyott testvérek. Keményen az orra alá dörzsölik, hogy amikor született reakciósok (Beniczky) megsokalták az '„uj rendszer garázdálkodását" és erős vádbeszédekben támadták „szertelenkedéseit", Ő, a liberális Hegedűs nem tapsit a vádbeszédeknek, hanem öt napra kijelentette, hogy az ilyen vádbeszédek rontják a korona értékét Zürichben . . . Mást, egészen más valamit vártak tőle a liberálisok: terrort, hogy oda vágja a kormány elé a dilemmát: vagy megváltozik a rendszer, vagy pedig ő elhagyja a helyét. Ugy kellett volna neki mondani, hogy a keresztény irányzat mellett kilátástalannak tartja minden törekvését a pénzügyi viszonyok rendezésére. A cserben hagyott hivek pálfordulásában mindenesetre meglepő az a tul nagy őszinteség, mellyel bucsuzóul megtisztelik a nemrég még mentő angyalnak titulált pénzügyminisztert. Meglepetésünkben azonban még nem vesztettük el annyira a fejünket, hogy egy igen fontos és megszívlelésre méltó jelenségre ne tudnánk rámutatni. A jelenség a dilemmánál kezdődik. Vagy — vagy! Ha a „reakciós" rendszer megszűnik, akkor javulni fog a pénzünk, akkor olcsóbb lesz a megélhetés, ruházkodás, ellenkező esetben a teljes pangás halálárnyékában szunynyadjon el az az utolsó szikra is, mely még a huszonnegyedik órában talán életre gyújtaná a jobb jövőben való reményünket. Hegedős utolsó Lemondását csütc Budapest, szept. 20. Hegedűs pénzügyminiszter csütörtökön az utolsó törvényjavaslatot terjeszti a nemzetgyűlés elé. Felhatalmazást kér utódja részére, hogy az állam-jegy forgalmát 10 milliárd koronával szaporíthassa a törvényjavaslata irtökön jelenti be korona árfolyamának csökkenése és a a drágaság emelése következtében. Hir szerint Hegedűs bejelenti lemondását is és megokolja pénzügyi politikájának sikertelenségét. „Liberális vagyok és liberális maradok" vallotta önérzettel Hegedűs pénzügyminiszter minden harmadik napon a liberálisok örömére; és egyetlen szót sem talált a liberalizmus védelmére és a „reakció" megvádolására ugyancsak a liberálisok agyon titkolt szomorúságára. Más szóval a pénzügyminiszternek egyedüli bűne, mely tragikumát is okozta — ugy mond a liberális sajtó — az a hűtlenség, mellyel elvbarátaival szemben viseltetett. Mikor kilenc hónappal ezelőtt Hegedűs a liberalizmusra mondott szép pohárköszöntőjével beleült a bársonyszékbe, az úgynevezett liberális sajtó ütötte mellette legjobban a dobot, ami különben érthető is, hisz mindenki tudta, hogy a pénzügyi zseniálitás mellett elhangzott dicshimnuszok inkább a rokonnak szóltak. Hegedűs azonban a rokonságra keveset adott. Szemére is vetik most neki ezt a cserben hagyott testvérek. Keményen az orra alá dörzsölik, hogy amikor született reakciósok (Beniczky) megsokalták az '„uj rendszer garázdálkodását" és erős vádbeszédekben támadták „szertelenkedéseit", Ő, a liberális Hegedűs nem tapsit a vádbeszédeknek, hanem öt napra kijelentette, hogy az ilyen vádbeszédek rontják a korona értékét Zürichben . . . Mást, egészen más valamit vártak tőle a liberálisok: terrort, hogy oda vágja a kormány elé a dilemmát: vagy megváltozik a rendszer, vagy pedig ő elhagyja a helyét. Ugy kellett volna neki mondani, hogy a keresztény irányzat mellett kilátástalannak tartja minden törekvését a pénzügyi viszonyok rendezésére. A cserben hagyott hivek pálfordulásában mindenesetre meglepő az a tul nagy őszinteség, mellyel bucsuzóul megtisztelik a nemrég még mentő angyalnak titulált pénzügyminisztert. Meglepetésünkben azonban még nem vesztettük el annyira a fejünket, hogy egy igen fontos és megszívlelésre méltó jelenségre ne tudnánk rámutatni. A jelenség a dilemmánál kezdődik. Vagy — vagy! Ha a „reakciós" rendszer megszűnik, akkor javulni fog a pénzünk, akkor olcsóbb lesz a megélhetés, ruházkodás, ellenkező esetben a teljes pangás halálárnyékában szunynyadjon el az az utolsó szikra is, mely még a huszonnegyedik órában talán életre gyújtaná a jobb jövőben való reményünket. 9 francia csapatokat visszavonják a Riihrvidehrol. Berlin, szept. 20. A francia kormány közölte a német kormánnyal, hogy szeptember 15 én megkezdte a francia csapatok visszavonását a Mihrvidékről. Ez korántsem jelenti a Düsseldorf, Duisburg és Ruhrort ellen foganatosított katonai rendszabályok felfüggesztését, csupán azoknak a csapatoknak a visszavonásáról van szó, amelyek a londoni ultimátum visszautasítása esetén vonulnának be a Ruhrvidékre. Hosszura nyúlik a bajor kormányválság München, szept. 20. A bajor válság még nem ért véget. Kahr dr. még változatlanul vonakodik a kormányt átvenni, mert semmi körülmény közt ném akar engedni a berlini követelésnek az ostromállapot azonnal való megszüntetése ügyéoen. Ehhez járul még, hogy a koalícióban is ellentétek vannak, mert a bajor néppárt, parasztpárt és középpárt Kahrhoz szitanak, mig a demokraták ellene vannak. A korona esésének következményei. A mult héten megkezdődött a korona legújabb árzuhanása a zürichi értéktőzsdén annak világos és határozott dekumontálására, hogy Hegedűs pénzügyminiszter valutajavitó politikája teljesen csődöt mondott — akár külső, akár belső súlyosan latbaeső akadályozó körülmények ellenhatása következtében. „NÍVÓS" vita indult meg „ottfenn", hogy minél keményebb, élesebb kritikával parentálják el. A pézügyi helyzet pedig egyre súlyosabbá és súlyosabbá válik, mert most az általános hitelinfláció idején mindig érezhetőbbé lesz a mesterséges pénzszűke. Világos, hogy 1'50-es zürichi kurzus mellett több vásárló ereje és forgalmi értéke van a 18 milliárdnyi magyar bankjegynek, mint 105-ös kurzus mellett. Ily körülmények közepette az a veszély fenyeget, hogy a gabonaforgalom nem lesz lebonyolítható. Ennek előjelei már most mutatkoznak, amikor a budapesti Futurának ama bizonyos 700 waggonos, most oly szomorúan aktuális gabonaüzletét bizonyos kö-