Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-09-15 / 208. szám

2. papa és vidéke 1921 szeptember 15. országi lakosokat, akik ellen semmiféle ki­fogásqlni való sem merült fel, internálni akarnak egyszerűen azért, mert magyar érzü­Ietüek. Az üldözésnek ez egy olyan uj módja volna, amely a balkáni államoknál olykor előfordult ugyan, a nyugati műveltséggel azonban alig egyeztethető össze. 9 cseh katholikus egyház harca. Prága, szept. 14. A Vecerni Tribuna közli a cseh nemzeti egyház püspöki tanácsá­nak hivatalos cáfolatát a cseh nemzeti és a pravoszláv egyház egyesülésére vonatkozó hirről. — A cseh katolikus papság Jednota nevü szövetsége kiáltványt intézett a katho­likus néphez, amelyben a legélesebben tilta­kozik a templomoknak felekezetközi hasz­nálata ellen. Ez ellen a készülő törvény­javaslat ellen különben a papságon kivül a világi hivek körében is erős mozgalom indult, így pl. Pilgramban legutóbb négyezernél többen Vettek részt a törvényjavaslat elleni tüntető menetben. Ujabb letartóztatások Erzberger meggyilkolásával kapcsolatban. Bécs, szept. 14. Münchenből jelentik a Neue Freie Pressenek: Az Erzberger gyilkosainál megtartott ház­kutatás igen terhelő anyagot derített fel. Egyesek szerint valami levelezés, mások szerint valami névjegyzék jutott a badeni törvényszék bizottságának kezére. A bizottság péntek óta Mün­chenben tartózkodik. Tegnap a mün­cheni házkutatások eredménye alapján ujabb 6 embert tartóztattak le, akiket avval vádolnak, hogy Erzberger meggyilkolásában résztvettek. A mün­cheni diákság körében szintén több letartóztatás történt. TÁ RC A. >é< EGY SZÁL VÉRVIRÁG. Ott jártam a nyugati végeken, ahol a rozsdafoltos domboldalokon csöndes faluk házai fehérlenek; a házak előtt busán só­hajtó fenyők törnek az ég felé; a kiskertek­ben bánatosan hervadoznak az őszirózsák; a háztetők nyílásain géppuskák ásítanak ha­lált és a földes, gerendás szobák ablakaihoz manlicherek vannak támasztva, hogy markos, kezek rásüthessék az ezeréves rossz szom­szédra, a betörő osztrákokra .. . A nyugati végeken, az őszirózsák kö­zött most vérvirágok nyilnak . . . Arra jártam és leszakítottam egy szálat a sok közül .. . Sopron. A bécsi domb. Egy szük mellű, nyurga emeletes ház, a homlokán cyclops­szemmel, mint amilyenek erre beljebb a hegyoldalakról nézegetnek alá. Csak a fenyő hiányzik előle, egyébként éppen olyan német falusi ház ez is, akár a többi sok odakünt, a nyugati végeken. A lakója egy idős özvegy­asszony, fehér hajjal, piros szemhéjjal. Gond­dal élt és sokat sirt. Talán az uráért, aki fiatalon halt meg, vagy a fiáért, aki Limano­vánál esett el. Bizonyára mindkettőért sírta Mi van az árdrágítókkal? — Működik az uzsorabiróság. — .A közönség nem elégszik meg a ki­magyarázásokkal, világosan akar látni azok­ban a dolgokban, melyek a gyomrát érdeklik, igy a tejkérdésben is. A panaszoknak, zu­golódásoknak se szere, se száma, hogy már igazán itt volna a legfőbb ideje a felsőbb beavatkozásnak. Nem szabad beérni a szabadforgalomra való hivatkozással. Ilyenformán a közönség teljesen az árdrágítók és uzsorások prédájává válik. Mire való az uzsorabiróság? Vagy miért kellett világgá kürtölni a botbüntetést ? Ha jól emlékszünk, a botbüntetés törvénybe hozásánál szó volt az árdrágítókról és az uzsorásokról is. A szabadforgalom cégére alatt igen sok lelketlen árdrágitó és uzsorás lapul meg. A szabadforgalom nem lehet kibúvó! Mikor a szabadforgalmat kimon­dották, egy szóval sem történt említés, hogy az uzsorabiróságot és a botbüntetést meg kell szüntetni, A Kúria büntető tanácsa a minap egy egész csomó veszprémi hentest büntetett meg árdrágítás cimén: Frank Józsefet 2 évi bör­tönre, 50.000 korona pénzbüntetésre és 10.000 korona vagyoni elégtétel megfizetésére, Kiss Vincét egy évi és hat hónapi börtönre, 40.000 korona pénzbüntetésre és 10.000 korona vagyoni elégtétel megfizetésére, Noszlopi Antalt és Szentes Gábort tiz hónapi börtönre, 20.000 korona pénzbüntetésre és 5000 korona vagyoni elégtétel megfizetésére, Radovits Istvánt és Tuba Józsefet egy évi börtönre, 30.000 korona pénzbüntetésre Ítélte és 10.000 korona vagyoni elégtétel megfizetésére kö­telezte. A bűnszövetkezet többi tagja felett a veszprémi törvényszék Ítélkezik a közel jövőben. A biróság ítélkezik, csak fel keli je­lenteni a lelketlen árdrágítókat, a vérszopó uzsorásokat. A pápai közönség körében a tejárának hirtelen felemelése óriási felháborodást kel­tett. Beszéltek uzsorabiróságról, botbüntetés­ki a szemeit. Most is sir, mikor az almári­umban szemébe csillanik a fényes huszár attila. Csak akkor apadnak el a könnyei, ha rámosolyog az ő napsugara : a leánykája. Kicsi, szivig érő teremtés: csupa május. Csupa puhaság, gömbölyüség, mint a labda­rózsák, csupa szin, élénkség, mint a la-franze­rózsák, s a szemei, akár egy-egy nefelejcs bokor, kéklenek elő fehér homlokát árnyaló aranyhaja alól. Ők ketten élnek ebben az öreg, ó-német házban. És még valaki tarto­zik hozzájuk: egy fiatalember, „egy főiskolás" — amint itt városszerte hívják az erdész- és bányász-akadémikusokat. A szivig érő kicsi leány vőlegénye, mindene ő és a kisirt szemű asszonynak is a reménysége, fia helyett a fia. Ez a három ember nagyon szerette egymást! Mint Senki szigetén az Arany­ember és Noémi, meg az édes anyja. Sokszor elnéztem őket, amint a kicsi leány és » nagy fiu kinézegettek az ablakon ; gyönyörűek, fiatalok és ragyogók voltak. És a háttérben, mint a Nemtő, az édesanya . . . Ugy elgyönyörködtem bennük. Hogyne ? Ki nem gyönyörködik a Májusba, a virágzó fákba, más örömébe ? Most. hogy ezen hervadásos, méla őszi délutánon ismét arra jártam, szinte önkény­telenül tévedt a tekintetem a házra, az ab­lakra, ők_. Kerestem, a tavaszt, a májust: a ről, vakmerő gyanúsítások hangzottak el, de senkinek sem jutott észébe, hogy az árdrá­gítót feljelentse. A közönség jól felfogott érdeke, hogy maga segítsen magán és ne várjon mindent a hatóságtól, mely úgysem segíthet, hisz szabadforgalom van . .. Aki tudja biztosan, hogy a tejárának a feleme­lése uzsoráskodásból történt és megtudja nevezni az árdrágítót, aki állítólag bejárta a falvakat és a gazdák legnagyobb meglepe­tésére egyszerre 10—12 koronát igért a tejért, jelentsék fel az éhezőkön nyerészkedőt, nagy szolgálatot tesz vele embertársainak. Legyen elég a zugolódásból, éhező ember­társai iránti szánálomból tegye meg mindenki a kötelességét és mutasson rá az uzsorásokra, ha már egyszer igazán tisztán akarunk látni a gyomor kérdésben. Szervezkedés Baranyában A pécsi munkásság a keresztényszociálista zászló alatt. A felszabadult Baranyában és különö­sen Pécsett nagy lendülettel folyik az ottani munkások szervezkedése. A három évi el­nyomatás és kegyetlen üldöztetés után, melyet a pécsi testvéreink elszenvedtek, most uj lelkesedés és diadal emeli magasra a sárba tiport nemzeti zászlót, melyre a keresztény dolgozók szociális igazságai vannak felírva. Munkatársunknak alkalma volt tegnap Szabó József a felszabadult területek kormánybizto­sával beszélgetést folytatni és a pécsi mun­kásság magatartásáról, valamint a ker. szoc. szakszervezkedés fejleményeiről a kővetkező információt kapta : A munkásság 70—80%>-a józan maga­tartást tanusit és hallani sem akar többé a szociáldemokrata szervezkedésről, melynek végső célja a szociális termelésből fakadó „jólét" vagyis kommunizmus, melyből se mi, sem pedig a pécsi munkások nem kérnek többet. Különösen a bányászok viseltetnek nagy megértéssel a keresztényszociálista szer­vezkedés iránt és máris több, mint négyezer bányász csatlakozott a keresztény munkás cherub-arcu leányt és a sastekintetü. lobogó­szemű férfit. De az ablakon nem nézett ki senki, le volt az függönyözve, be volt csukva, mint a halottak szemei. Vájjon hova lettek? Mi történt? A Szent Mihály temető megadta a vá­laszt . . . Egy napon, mint a halálveszélyt jelző sziréna bugás, zúgott végig a nyugati vége­ken. „Jön az osztrák!" Jön, hogy a haldokló, hősi nemzet testéről leszakíthasson még egy életképes végtagot. Ám a haldokló nemzet váratlan talpra állt, fiai: a magyarok, a né­metek, a horvátok fegyvert ragadtak, s az osztrákot, ezt a leggyávább és legősibb el­lenséget véres fejjel kergették tul a Lajtán. Azok között, akik fegyvert ragadtak a nyugati végek védelmére, ott volt a kis leány vőlegénye, a sasnézésü, bronzarcu főiskolás is. Az első riadóra ment és verekedett. Vere­kedett a hazáért, Sopronért, a kicsi leányért. Ágfalvánál nagy harc volt. A magyarok győztek, — az osztrák elfutott. A vesztesé­günk mindössze három halott, jelentették a magyar fölkelők. A három közül az egyik a lobogószemü főiskolás volt, akinek tegnap még azt suttogta a cherub-arcu kicsi leány: Mindenem ! . .. „Egy elesett fölkelő" — mondja a jelentés*

Next

/
Thumbnails
Contents