Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-03-13 / 59. szám

fizenhafodik évfolyam 59. szám. Vasárnap Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre ... 200 K Negyed évre . 100 K Egy hóra . , . 35 K Egyes szám ára 2 kor. 2 korona Pápa, 1921 március 13. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség jj Kiadóhivatal ]] Ker. Nemzeti Nyomda ff-j^^iüwtmwfl másé x X KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX 1 XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. XX A tizennégy pontos próféta* — A versaillesi békeszerződés titkaiból. — Mikor Wilson volt elnök a párisi békekonferenciáról hazájába visszauta­zott, nem csupán a rosszul megcsinált német békeszerződést vitte magával, hanem az Európában kapott ajándék­tárgyakkal bőven megrakott málhát is. Mint a következményele mutatják, amerikai polgártársai nem voltak és nincsenek megelégedve az ő hozzá­járulásával készült békeszerződéssel, de még inkább rossz néven vették tőle, hogy elnök létére külföldön fűtöi-fától ajándékokat fogadott cl. Különösen Knox szenátor háborodott fel emiatt., ő kereste ki az Amerikai Egyesült-Államok (örvénytárából azt a régi, de még mindig érvényben álló törvényt, amely megtiltja az Egyesült­Államok fejének, hogy külföldiektől bár­minő ajándékot elfogadjon. Knox szenátor e törvény alapján vizsgálatot indítványozott Wilson ellen, indítványát a szenátus el is fogadta. A vizsgálat intézésére bizottságot küldtek ki, amely nyomban meg is kezdte működését. A bizottság egyheti működés után nyolcmillió frankra becsülte azoknak az ajándékoknak az értékét, amelyeket Wilson elnök, felesége és leánya Euró­pában kaptak és elfogadtak. Ezt a számadatot a francia lapokból vettem, amelyek azt is megyjegyezték, hogy a bizottság még nem fejezte be leltározó munkáját. Az ajándékok adásában az ántánt és a szövetséges államok, egyes tes­tületek és magánosok vetélkedtek egy­mással. Az angolok és a franciák főleg ékszerekkel, a franciák ezenkívül még sévres-i porcellánokkal is, a belgák brüszeli csipkékkel kedveskedtek Wilson elnöknek és a családjának. Az olasz városok ellenben — siettek Wilson el­nököt díszpolgárrá választani. Róma nagy lelkesedés közepette Civis Romanus-szó választotta meg Wilsont. Piemont-naV. összes városai és falvai pedig Turinban ünnepélyesen adták át Vilsonnak a díszpolgári okleveleket. Később, amidőn a fiumei kérdés — Wil­son közbelépése folytán — az olaszokra nézve kedvezőtlen fordulatot kezdett ölteni, D'Annunzló egy újságcikkében azt irta, hogy a pergamentré írott dísz­polgári oklevelek helyett az olaszoknak is — mint a többi szövetséges álla­moknak — ékszereket s más értékesebb tárgyakat kellett volna átnyújtani Wilson feleségének — tiszteletük kifejezéséül. D'Annunziót ezért a nem is nagyon leplezett sértéséért az olasz lapok nagy­része elitélte, szemére vetették, hogy megsértette egy szövetséges államnak a fejét és egy nőt, de D'Annunzió rá sem hederitett a szemrehányásokra s nem vonta vissza a sértést. Párisban nagy port veit fel a Galeire Lafayette ajándékának az ügye. A leg­divatosabb párisi nagy áruház, a Ga­lerie Lafayette, a párisi napilapokban és egyéb helyeken elhelyezett reklá­mokkal hivta fel a közönség figyelmét az alkalmazottjai által Wilson lcisasz­szonynak felajánlott fehérnemű meg­tekintésére. A közönség heteken keresz­tül tízezrével vonult az áruház tündé­riesen kivilágított kirakatai elé, aliof a fejedelmi vagyont érő gyönyörű fehér­neműk ki voltak állítva. Mindenki el­ragadtatással beszélt a rendkívüli Ízlés­sel kiállított fehérneműkről, a párisi szalonokban ez volt a szóbeszéd leg­* Petrovits Mihály: „A civilizáció és a franciák" cimtt most megjelent munkájából, bőségesebb tárgya s titokban sokan irigyelték Wilson kisasszonyt, aki, ha nem volna egyéb hozománya, már csak a kelengyéjére is kaphatna vagy egy­néhány tucat vőlegényjelöltet. Jött azonban április elseje s az áru­ház alkalmazottai sietnek a pénztárhoz, hogy felvegyék fizetésüket. Nagy meg­döbbenésükre valamennyiüknek a fi­zetéséből jócskán levontak az áruház igazgatóságának rendelkezésére — elő­zetes meghallgatásuk és beleegyezésük nélkül — a Wilson kisasszonynak fel­ajánlott fehérnemű árának fedezésére. A levonások 40 és 300 frank között váltakoztak. Az alkalmazottak között persze nagy zúgolódás lett, de mit tehettek, — bele kellett nyugodniok a változhatatlanba. Nem igy gondolkozott azonban öt szegény kis midinette, akik, a párisi nagy drágaság mellett, alig tudtak meg­élni a fizetésükből. Ők nem voltak annyira diplomaták, mint a többi kol­légáik, tiltakoztak a levonás ellen s azt merészelték mondani, hogy Wilson kisasszony vegyen a saját pénzén fehér­neműt, ha szüksége van rá. Ebből azonban baj lett. Az öt tiltakozó mi­dinettet 24 óra alatt elcsapták az áru­házból. Az ügy ezzel a nyilvánosság elé került. A L'Oeuvre és Bonsoir cimü lapok feszegetni kezdjék a dolgot, annyit irtak a Wilson kisasszony fehér­neműjéről és az egyéb ajándékokról, hogy a hir a tengeren keresztül Ameri­kába is eljutott, A szigorú amerikai szenátorok ne:n teliettek egyebet, minthogy a vizsgálat elrendelésével dekumentálják, hogy az amerikai nép nem azonosítja magát elnökének — most már csak volt elnöké­nek — magánténykedésével. Andrássy az állami és társadalmi rend védelméről. Rassay K. és Balla Aladár a javaslat ellen. — Budapest, márc. 12. A nemzet­gyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Napirend előtt Orbók Attila bejelenti, hogy a budapesti büntetörörvényszéktői rágal­mazás vétsége miatt idézést kapott s mikor azt nem fogadta el, a lakásán hagyták. Ebben mentelmi jogának meg­sértését látja. Következett azután az állami és tár­sadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A javas­lathoz elsőnek Pethö Sándor szólalt föl s foglalkozott a javaslat egyes részle­teivel, amelyek közül többet kifogásol, különösen a hatodik szakasz ellen voltak kifogásai. A törvényjavaslatot bizalmat­lansága jeléül nem fogadja el. Ezután Tomcsányi V. Pal igazságügy­miniszter szólalt föl és megállapítja az egyes felszólalásokból, hogy a nemzet­gyűlés tagjainak nagy többsége félre­értette a javaslat tulajdonképeni értel­mét. Leszögezni kívánja a javaslat valódi értelmét. A javaslat meg akarja akadályozni, hogy Magyarországon még­egyszer fölfordulás lehessen. Erre a javaslatra szükség van. Kerekes Mihály, aki nem fogadja el a javaslatot, egye­nesen a javaslat mellett beszélt. Az ország lakossága már látta, hogy mi a bolsevizmus. A bolsevizmus már el­múlt, de a hamu alatt még mindig ég a parázs s ha nem vigyázunk, újból lángra lobbanhat. Ha a történelmet nézzük, látjuk, hogy a felfordulást mindenütt abszolutizmus követte. Ná­lunk ez ilyen értelemben nem követ­kezett be. A nemzet életében olyan jelenségek merülnek föl, amelyek ha­sonlók a szomszéd nemzetek életének átmeneti jelenségeihez. A kivételes álla­pot még mindig fönn áll. Ez a törvény­javas at módot fog nyújtani arra, hogy a kivételek állapotot megszüntessék és a büntetőtörvények alapján járjanak el. A statáriumot is szeretné megszüntetni és csak olyan helyeken fönntartani, ahol erre szükség mutatkozik. Ezután foglalkozott Rassay Károly észrevételei­vel. Az első szakasz valóban túlmegy a büntetőtörvénykönyvön. Mikor azon­ban ezt a szakaszt megszövegezték, a sok szakértő közül egy sem tudott jobb szöveget ajánlani. A szakasz harmadik bekezdésén ö is bizonyos enyhítéseket kiván alkalmazni. A törvényjavaslat lényege a 6. és 7. szakasz. Kéri, hogy a nemzetgyűlés Rassay indítványát vesse el és a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjáual fogadja ei. Ezután Mahunka Imre szólalt föl. A javaslatot elfogadja, mert nteg kell aka­dályozni, hogy itt mégegyszer fölfor­dulás lehessen. Ezután Balla Aladár szóialt föl. A törvényjavaslat benyújtásánál nagyon kapóra jött a kormánynak a nyomdász­sztrájk. Fölpanaszolja, hogy nyilt legi­timista cikkek jelenhetnek meg a lapokban cenzúra mellett. Többek között fölem­líti, hogy a Keresztény nemzeti Egye­sülés Pártjának több legitimista tagja kinnt járt a legilimista Vázsonyinál. Kéri nagyatádi Szabó István földmive­lésügyi minisztert, hogy hagyja el a miniszteri széket, mert az ellenzék sok­kal többet használhat a gazdatársada­lomnak. — Ezután kérte, hogy beszé­dét a délutáni ülésen falytathassa, mire az elnök a délelőtti ülést bezárta. R délutáni ölés. A nemzetgyűlés délutáni ülését fél 5 órakor nyitotta meg Kenéz Béla alelnök. Balla Aladár tovább folytatta beszédét és hosszasabban foglalkozolt a törvény­javaslat hatodik szakaszával. Jóllehet a jogrend már nagy mértékben helyreállt, azért még mindig nagy a jogi bizony­talanság. A nemzeti hadseregnek min­dent meg kell adni, hogy feladata magaslatan állhasson, de a nemzeti hadseregnek nem szabad politizálást folytatnia. Kéri, hogy a javaslatot adják vissza a jogügyi bizottságnak ujabb, megfelelő átdolgozás végett. A javas­latot még általánosságban sem fo­gadja el. Tasnádi Kovács József attól fél, hogy a javaslat a szabadkirályválasztók ellen irányul. A cenzúrát nem tartja helyes­nek, a teljes sajtószabadság hive. A törvényjavaslatot elfogadja. Zákány Gyula felszólalásában sür­geti a destruktiv elemek ellen való sürgős intézkedést. A javaslat hibája, hogy seholsetn irja körül pontosan, hogy mi az állami és társadalmi reud. Szeretné ugy módosítani a javaslatot, hogy a szuverén államérdek és az egyének közszabadsága összhangba kerüljön. Ha az igazságügyminiszter ilyen módosítást tesz a törvényjavasla­ton, akkor a javaslatot elfogadja. Ezután Andrássy Gyula gróf szólalt föl. Az a kérdés, hogy van-e olyan ve­szedelem, amely Magyarországpt ve­szedelembe dönthetné s ha van, le­győzhetjük-e ezzel a javaslattal. A for­radalom az idegek túlfeszítettségének következménye volt. Voltak, akik a for­radalmat önös céljaikra használták föl és a forradalom által támasztott zava­rosban maguknak igyekeztek biztosítani előnyöket. A munkásság gyűlölettel van a polgársággal szemben és viszont. A forradalom gyakran esik recidivákba. Megállapítja, hogy a forradalomban igen nagy szerepet játszott az a körülmény, hogy a nép széles rétegei ki voltak zárva az alkotmányosságból akkor, amikor éppen rendkívül fontos kérdé­sekről volt szó. A társadalom egysége és biztonsága ma sincs meg, a forra­dalom gyülölsége még mindig kisért, a kedélyek nem nyugodtak. Klasszikus példa erre a debreceni eset. Sürgeti a keresztény összetartást, mert hiszen si­keresen csak akkor küzdhetünk, ha az összes keresztények összetartanak. Szükség van, különösen a szomszéd népek helyzete miatt a rendbiztosité­kokra. Ha a munkásság ma józan, hol­nap megváltozhatik. Ha a munkásság nyugodt, ö azért nem nyugodt. Félni nincs ok, de a preventív intézkedések elkerülhetetlenek. A nemzeti eszmét kell megerősíteni, a társadalmat megszer­vezni és erős szociális reformokat kell végrehajtani. A középosztály legbizto­sabb védelme a valuta javulásától függ. Am ig a sajtó-törvényt nem modósitják és a felelősséget nem szigorítják, amely a sajtó egy részét elrettenti a felelőtlen izgatástól, nem mondhat le a cenzúrá­ról. A javaslatot elfogadja. Szünet után Cserly József Károlyi József székesfehérvári főispán felmen­tése ügyében interpellált. — Teleky Pál miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy az összes főispánok ügye függő­ben van a belügyminiszteri (árca végleges betöltéséig. Ezután Kuttkafalvy Miklós a ruthé­neknek a békeszerződés értelmében való autonomiája érdekében sürgős közbelépése kérte interpellációjában a külügyminisztert; Patacsi Dénes a pécsi demarkációs vonalon semleges zóna létesítése tárgyában interpellálta az összkormáriyt. Perlaky György inter­pellációja után az ülés este 9 órakor ért véget. Foyánp uolt népbiztost oyyüiüttéH n péfBí'ydri harcoliban Budapest, márc. 12. Kopen­hágából jelentik a Budapesti Tu­dósítónak : Helsingforsi jelentések szerint a pétervári harcokban Pogány Józsefet; a volt ma­gyar népbiztost a felkelők el­fogták és agyonlőtték. Pár is, márc. 12. Ide érkezett hirek szerint a régi hévvel bombázzák Péter­várt. A tüzérségi tüzelés szétrombolta a Szentpétervárról a finn határ felé vivő vasutvonalakat. A bolseviki gyalogság háromszor támadta meg Krondstadtot, de sikertelenül. MeyszUnáR a lakásíiiyafal. Budapest, márc. 12. Dr. Térfy Dezső királyi Ítélőtáblai tanácselnök a Lakáshivatal elnöke, a hivatalos lapban közérdekű rendeletet közöl, hogy a Lakáshivatal legközelebb beszünteti mű­ködését. Egyenlőre csak az igénybe­vételt, a bérmegállapítást és a lakás­igény megállapítását szüntetik meg. A lakáshivatal ennek folytán a jövőben csak egy órán át fog a közönség ren­delkezésére állni, hogy a nagyközön­ségnek felvilágosításokat nyújtson.

Next

/
Thumbnails
Contents