Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-09-06 / 201. szám

KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Bgész évre 400 K, fél évre 200 K, negyed évre 100 K, egy hóra 35 K, egyes szám ára 2 K. Uj Rubicon. Azt mondják: manapság nincse­nek csodák. Kénytelen vagyok az el­lenkezőjét állítani: igenis vannak. Nyugatmagyarországot nem ad­juk ! Nyugatmagyarország megmarad!... Valóban! Ez a mai viszonyok között a csodával határos. Ki hitte volna, hogy ennek a megtépett, kör­nyező dűvadaktól demoralizált ország­cak*!esz annyi ereje, hogy végre ökölbe görcsösödéit kézzel lecsapjon arra az asztalra, melyen uj hasítást terveztek testéből és félelmetes erővel dörögje az elbizakodott idegen fülekbe: nem, nem soha. Most az egyszer nem volt frázis ez a régi jelszó, most puskaro­pogás és véres fejjel futó osztrák sza­Ión-bolsevikiek igazolják, hogy ennek a keserves magyar feljajdulásnak meg van az ereje is. Különös állapot is ez a miénk! A kormány: a vezető emberek elrendelik a kiürítést és a lakosság pedig fegyverrel fogadja a felszabadító „testvérek "-et. Van rá elég példa a történelemben, hogy mire vezet az mi­kor a nép saját maga veszi kezébe sorsa intézését. Élénk mementó ez ugy az ellenségnek, mint azoknak, kiknek intézkedését ily elementáris fö­lénnyel tiporták földre a végletekig elkeseredett emberek. Azt hiszem eb­ből aztán már igazán le lehet vonni a konzekvenciákat. Válaszúihoz érkeztünk. És már választottunk is. Elmondhatjuk mi is: a kocka el van vetve. Ne tekintsünk most még a függöny mögé és ne csi­náljunk újra Kávéházi Konrádos stra­tégiát, még ott nem tartunk. Várjuk be csak nyugodtan az eseményeket, melyeknek gördülését most már — hála Istennek — nem állithatja meg senki­sem. Valamikor régen egy kis folyó tett világhírnévre szert, mikor Julius Caesar katonái átléptek rajta, ma ne­künk is meg van a mi Rubiconunk, Fellázadt emberek rémületes ha­ragja lángol, felébredt álmodók siet­nek régfelejtett harcokra ifjú lelkese­déssel és szent haraggal. Bizonyos, hogy vér fog folyni ismét, sőt már folyik is a legdrágább nedűje a világ­nak, reméljük, most az egyszer nem hiába. Ma nekünk is meg van a mi Rubiconunk és mi is, mi is átléptünk rajta. F. Felelős szerkesztő : HORVÁTH JÓZSEF Szerkesztőség: Török Bálint u. 1. (Telefon: 11.) Kiadóhivatal: Fő-tér 12. (Telefon: 61. sz.) Szombathely, szept. 5. Bethlen István gróf tegnap, va­sárnap délután 2 órakor Szombathelyre érkezett és Sigray Antal gróffal a Posch­féle vendéglőben megebédezett. Ebéd után a kormánybiztosságon konferencia volt, amelynek során a miniszterelnök egyes hivatalok vezetőinek jelentéseit halgatta meg. Három óra után autón Sigray kormánybiztos kíséretében Nagy-Szent­mihályra ment. A környék lakossága, mely telefonon értesült a kormány­elnök jöveteiérői, nagy tömegekben vonult fel, hogy üdvözölje a magyar kormány fejét. Kivonult a tűzoltóság és az ipartestület is. A község nevé­ben Hetfleisch jegyző üdvözölte és kérte, legyen segítségükre, hogy meg­maradhassanak a régi törvényeik és régi hagyományaik Y'ídjén magyar ál­lampolgároknak. Az üdvözlés után Bethlen gróf a csendőrparancsnokságra ment, ahol behatóan informáitatta magát a helyzetről, nagy megelégedéssel hallotta, hogy a csendörségi vonal mö­gött felelőtlen elemekés banda­alakulatok nincsenek, hanem, hogy azok mind kint vannak a vonal előtt, a határmentén tehát ott ahol a csendőr zász­lóaljnak már nincs módjában őket lejegyverezni. Innen a vonal mögött Ivánéra ment a miniszterelnök útközben min­denütt érdeklődvén a hatóságoknál a történtek után. Mindenütt azt a választ kapta, hogy a vonal mögött szabad­csapatok nincsenek és hogy a vonalon álló csendőrség a iehető legnagyobb rendet tartja fenn. A miniszterelnök Iváncról az éjjeli személyvonattal Pá­pán keresztül vissza utazott Budapestre. * A miniszterelnök nagyszentmihályi látogatása kapcsán Felsőőrött az a hir terjedt el, hogy Bethlen gróf oda is ellátogat. A házakat fellobogózták, a lakosság a község bejáratához tódult, hogy ott üdvözölje a kormány fejét és tüntessen az elcsatolás elien. A hir gyorsan eljutott a határ mentén cir­káló fölkelő csapatokhoz is. Erre ezek is beküldtek Felsőőrre egy küldöttséget azzal a megbízással, hogy tegyenek tanúságot a civil-bandák fegyelme, rendje felől és hogy megkérjék a mi­niszterelnököt, hogy tegyen le arról a kívánságáról, hogy a bandák szerel­jenek le. A találkozásra azonban nem ke­rült a sor és nem is kerülhetett, mert hiszen a miniszterelnök az A) vonalon tul fekvő Felsőőrt nem szándékozott meglátogatni. — Ezt nem is tehette volna anélkül, hogy látogatása az osztrákoknál és az antantnál félre­értésre ne adott volna okot. Jugoslavia a telfelforduiáf előtt Szombathely, szept.5. Jugoszláviá­ból menekült két horvát katonatiszt a követ­kezőkben számol be az ottani forrongó álla­potokról : — Odaát jugoszláviában nagy megüt­közést, de egyúttal imponáló benyomását is keltett a váratlan nyugatmagyarországi ellen­állás hire. Zágrábban a szerbellenes Magyar­országhoz visszatörekvő tömegek nyilt utcai tüntetéseket rendeztek a visszacsatolás mellett. A horvátok tüntetésének az volt a vezérszava, hogy mi horvátok nem viselünk háborúi a magyarok ellen. Éltették Magyarországot abcugoltdk Szerbiát és a Karagyorgyevicsokat. Nagy katonai erő vonult ki a tüntetők szét­szórására. A Jellasics téren és az Ilican fegyveres összeütközésre is került sor, melynek 13 halottja és sok sebesülije volt. A horvát lázongás oly komoly követ­kezményeket vonhat maga után, melyek Jugoszlávia teljes szétesését jelen­tenék. A Jugoszláv hadseregben egyedül csak a szerbek és a mace­donok megbízhatók. E megbízható csapatok nagyrászét pe­dig lekötik az óriási mérveket öltő boszniai és montenegrói lázadás, ahol a történelem legkegyetlenebb banda­harca folyik. Itt már nem is verekesz­nek, hanem egymást irtják a szer­bek és az ellenük fellázadott külön­böző néptörzsek. A nyugat-magyarországi események hirére egy egész sereg volt horvát tiszt, akik most jugoszláv hadseregben szolgálnak, lé­legzett fel, azt hivén, hogy ez végre a ma­gyarok talpraállását, Horvátország megmoz­dulását és igy az Ő megváltásukat is jelenti. A Petár király halála nyomán Horvát­országban hirtelen újra erősen felbuzdult a régi habsburgista érzés. Szerbia fenyegetőzni fog ugyan, de kivan zárva, hogy komoly hadmüveletekhez kezdhessen.

Next

/
Thumbnails
Contents