Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-08-26 / 192. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1921 augusztus 20. Hamis hirek ujabb megszállásról A megszállott területek kiürítése a legnagyobb rendben ment végbe Budapest, aug. 25. Hivatalos helyről megcáfolják néhány reggeli lapnak azt a hirét, mintha az újszeged! háromszöget ujatsban « egs állták volna. Előfordult ugyan néhány he yen, hegy a szerbektől jelenleg elfoglalt vonal nem egyez azzal a vonallal, meSf az i Setékes magyar hatóságok felfogása sze Int a végleges határt jelenti, de ez a körülmény az alföldi viszenyokbol szrmazik, ahol a pontos tiatármegáiiapitás nehézségekbe üiköztk- A megszellőit területek kiiiritése különben mindenhol a legnagyobb rensfb sn ment t égbe. Felrobbant egy léghajó London, aug. 25. Az angol léghajózási építkezés büszkesége WZR. II. egyik próbaútján Hull felett felrobbant. A léghajó a Humber folyóba Olasz kereskedő nyilatkozata hazája állapotairól. Alig lépett életbe a szabadforgalom, már is megjelentek piacainkon a külföldi kereskedők. Különösen az áilatvásárok érdeklik őket. A dunántuii városok hetipiacain már elmaradhatatlanok az otasz marhakereskedők. A segutóbb Pápán lezajlott országos vásáron is több olasz volt és mint annak idején közöltük szép számban vásároltak össze szarvasmarhákat és lovakat. Az egyik olasz kereskedővel a napokban ismét alkalmunk volt beszélgetést folytatni. Beszélgetésünk folyamán kitértünk az olaszorsyági állapotokra is, amelyekről talián barátunk nem valami elragadóan nyilatkozott. Olaszországban — ugy mond — nagy a munkanélküliség. Nem mintha tényleg nem volna munka, hanem mivel a már természeténél fogva is tunyaságra hajló talián a háború alatt teljesen elszokott a munkától és a legnagyobb bérekért sem dolgozik szivesen. Nagy a kalandra vágyók száma, akik valahogyan szereznek annyi pénzt, amennyiért a hajó átviszi őket Dél-Amerikába és egy szál ruhában nekivágnak a nagyvilágnak, a bizonytalannak. A kormány nem gördit akadályokat a kivándorolni szándékozók elé, sőt mindent elkövet, hogy az ellátatlanoktól szabaduljon. — A közbiztonság sem jobb, mint Magyarországon. Annyit hazudtak nekünk a magyarországi közbiztonsági bizonytalanságokról, hogy szinte félve indultunk útnak, j A forradalmak után meglepett bennünket az a rend, melyet itt tapasztalunk. Mintha nem is lett volna háború, mindenki serényen dolgozik, virágzik a mezőgazdasági termelés, mennek a gyárak, a vasúti forgalom is tűrhető. Csak bár az olaszokban is volna annyi jóakarat, mint a magyarokban! — Mi olaszok a legnagyobb szimpátiává! viseltetünk a magyarokkal szemben. A ma^. .i és olasz temperamentumban van zuhant. A gondolákban 60 ember volt, akik közül csak 6-an maradtak életbe, a többi vagy elégett, vagy a folyóban fulladt. valami közös, ami a kettőt szép harmóniába hozza. Adná Isten, hogy a régi barátság, mely a két nemzet között hosszú századokon fennállott ismét megerősödjön, mert tessék elhinni, nem csak • gazdaságilag vagyunk egymásra utalva, hanem a szomszédállamok rabló szándékai is kell, hogy közelebb hozzanak bennünket egymáshoz. A földmives iskola vizsgája. E hó 24-én számoltak be a földmives iskola két évet itt töltött tanulói szerzett ismeretükről, szigeti Vargha László miniszteri biztos, a városi társadalom, és a környék kis- és nagygazdáinak képviselői előtt. Ez alkalommal tett jelentést Tar Gyula igazgató az iskola évi munkájáról. E jelentésből megtudtuk, hogy ~ 85 katonaviselt, derék, munkás féiíi nyert értékes, fegyelmező nevelést és sok gazdag ismeretet az iskola két évfolyamán. A tanulók a rendes szakszerű elméleti és gyakorlati oktatáson kivül megtanulták a kisebb gazdasági eszközök, szekéra'katrészek. kefe, seprű és kosárkészitést és a kötélverést. Örömmel láttuk a bemutatott munkasorozatot. Hogy fogságból hazaérkezett véreinkkel, a környék falvaival, a helybeli kisgazdákkal miképpen kereste és találta meg a magnemesiíésre, a fajállat terjesztésére- és az ismeretterjesztésre áldásos kapcsolatot részben a nagy nemzeti katasztrófa következtében idesodródottak által kibővült égő magyar lelkű, kiváló tudásu tanári kar: örömi mel hallottuk. Az a félnap, amit vizsga hallgatás cimén ott töltöttünk, fiainknak a magyar kultura iráni való fogékonyságáról tanúskodó, fölemelő, réménylkeltő volt nekünk. Ilyenné tette annak a 43 másodéves, komoly, fegyelmezett, jólképzett ifjúnak széleskörű, jobb jövőt igérő, alapos tudása és az a kifejezett fogadalmuk, hogy érett eszüket, honfiúi lelkesedésüket s ha kell. piros, magyar vérüket bármely eljövendő s várva-várt pillanatban a megrabolt szent Haza épségének helyreállítására készek áldozni. Az élvezetes és tanulságos vizsga befejeztével a min. biztos a mai nagy idők szelleméhez méltó, tömör, gazdag tartalmú beszédet intézett a végzett ifjakhoz, irányt mutatva nekik a nemzeti erő fokozása érdekében az életben való céltudatos helytállásukra és hazafias magatartásukra. Majd Darányi Ágoston uradalmi igazgató a mező- ^ gazdák szövetkezeti elnöke intézett hosszabb, tartalmas beszédet az uj gazdákhoz, például álíitván elő nevelő intézetük irányát. Méltatta a hivatása magaslatán álló Tar Gyula igazgatót és a tanári kar tagjainak kiváló munkáját, a hallgatóság fel-felhangzó elismerő tetszésnyilvánítása mellett. Dr. Tenzlinger József polgármester a tőle megszokott meleg szavakkal köszöntötte a város nevében a viszgát tett ifjakat, lelkükre kötvén a hazaszeretetnek mindenek fölé való helyezését. Tar Gyula igazgató meghatott hangon búcsúzott szeretett tanítványaitól, kéive őket, ragaszkodjanak az őket szülőként szerető iskola szelleméhez gyermeki szeretettei és hőséggel, egész életükön át. — Az iskola mai hallgatóinak magas értelmi színvonalát mutatta Gergye Lajos tanuló férfias, szép stilusu, nemes Ígéretet tartalmazó bucsu beszéde, valamint Abdunahim Szelah török ifjúnak a török-magyar testvériség ápolására buzdító, tiszta magyarsággal előadott köszöntője. A minden megnyilatkozásában fényes eredménnyel végződött vizsgálatot a vizsgálóbizottság, a vendégek, a tanárikar és az ifjuság együttes magyaros ebédje fejezte be. Ember-e a munkás? Nem szivesen veszem kezembe a tollat, mert nincs vérlázítóbb valami, mint írni a bérmunkások nyomoráról. Bérmunkás ... Itt már nincs is emberről szó. A nyomorgó tisztviselőt legalább megurazzák a hivatalban. Ha kopoitan, összevissza foltozott ferenejóskában jár is, ha haza megy s lefekszik, korgó gyomorral legalább a régi időből megmaradt jó levegőjű lakásába megy. De bérmunkás! ? Itt már semmi sincs abból, amit egy ember megkövetelhet magának. Lakás, élelmezés, ruházat . .. Miből ? Abból a 250—300 korona heti keresetéből? Nem lehetne csodálni, ha minden ember egy reggelen őrült, üveges szemmel, vérfagyasztó kacajjal kiabálná az utcán: Ember vagyok ... De élni azért kell. Már apró gyermekeiket munkába küldi, hogy maga tartsa fönn magát s a következőhöz^ hasonló esetek állnak elő: Egy kis 9 éves gyerek sírdogál a Flórián szobornál a kerítésre hajtva korai gondtól barázdás kis homlokát. Kis agyán az erek kidagadnak. Nem a játéktól, lepkekergetéstől, hanem, mert az édesanyjától kikapott, mivel keveselte a keresetét. Azt gondolta: „elcukrozta". Ha igy volna is. Gondoljunk vissza a mi gyermekkorunkra . . . — Mennyi „krajcárt" elcukroztunk a „Mari néninél", „Lidi néninél". Itt állunk 5 éves háború után s a játékra való gyermekeket is munkára keik küldeni, hogy a család megélhessen. Nem lehetne ezen segíteni? Joggal tehetjük fel a kérdést: Ember-e a munkás? Van-e joga. az élethez ?! Conc&rdaium Románia é$ a Vatikán köiött Pár is, aug. 25. A Vatikán Ro- római katholikus vallást. A pápa hámániával konkordátumot kötött, mely- rom katholikus püspököt küld Románek értelmében Románia elismeri a niába.