Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-08-25 / 191. szám

— — ••' . 1921 augusztus 25 PAPA PS Vi DP KT! sem értem, hogyan tudja magát ez a fotografáló gép

/elé való példány beleélni a domb sajátos hangulatvilágába ? Duci bácsi a szérumos már kifelé tart. Valódi nevét nem tudom. Bemutatkoztunk ugyan már egymásnak, de nem értettem a nevét. Valamikor a mozivásznon láttam hozzá hasonlót, a Duci bácsit, azért ő is csak e néven szerepel előttem. Filozofáló hajiamu öreg ur. Ha beszél, alig tudom kivárni a végét. Csodálattal szokott beszélni Steinach csodaszériumáról. Nincs megelégedve az idők járásával, öreg kora nem kedves előtte. Mint elő tilalomfa hangoztatja Jókaival szemben : — Öreg ember bizony vén ember marad! Alig veszem észre, lassankint leszáll az est. Elül a zaj, csendesebbek lesznek az előbb még hangos utak. Nekem is hazafelé kell tartanom, különben a csendes est ellenére is égiháború törhet ki otthonomban, ha nem fogadja el kimaradásomért való mentegetődzésemet feleségem a Xantippe .. . Gyárfás. Van szerencsém. Szerencsém van. Vagy ahogy tetszik. Fő, hogy szerencsés ember vagyok. Engedje meg Szerkesztő Ur, hogy uj minémüségemben mutathassam be magamat. — Bagoly vagyok, az Albán Köztársaság teljhatalmú megbízottja. — Mit néz? . . . Szerencsém van .. . Ennyi az egész. A konjunktura olyan, mint a Forjuna szekere. Most én ülök benne . . . Rendre! Térjünk a tárgyhoz. Nem érek ' rá sokat beszélni. Egy kis helyet kérek, mig sejteni, a városnak és falunak helyét pedig lapos térségre, a Tapolca vize mellé, közel egymáshoz teszi. Határozottan kijelenti pedig: „a régiségre nézve e három helyek között legelső a falu." *És vájjon hol lett légyen szerinte ez a falu ? „A falu pedig ott feküdt, ahol most a veszprémi kapun kivüllévö s alsó majoroknak neveztetett külső város, a Tapolca vize, a temetőhely s az agyagliki és zsemléri puszták között az utszáit szélesiti." Tehát Gyurikovics, bár Pápa városa múltjának régiségét csak az Árpádok királysága idejéig viszi, a hely meghatározásában azonban helyes nyomon járhat, mert ma már — a leletek alapján — az ő tudomásánál jóval előbbre hatolhatván, ugyancsak azt mondhatjuk, hogy a még régebbi településnek is itt kellett lennie valahol az „Öreghegy" környékén. Nem csak Szent István idejében s akkor is csupán mondákra alapítva, hanem bizonyosan sokkal régebben, a tudomásra jutott régebbi középkori sirmező alapján feltehetőleg már legalább az V—VI. sz.-ban is. Ha a város területén előkerült őskori szórványos leletekről újból nem szólok is, az ismertté lett sirmező közelebbről is bizonyítéka annak, hogy Pápa területe Szent István kora előtt sem volt lakatlan. Az idő, avatottabb és szerencsésebb kutatók munkája ezután még meghozhatja a bővebb és alaposabb bizonyságokat is. * Gyurikovics Gy.: „Pápa mezővárosa nevének eredetéről és régiségeiről." (Tud. Gyűjt. 1824. VIII. 91. 1.) igazolom magam s megbízó levelemet felmutatom. (Némely ember figyelmébe ajánlom. Szerk.) Tehát: Megbízásom van, hogy egy magyar (vagy zsidóbarát?) ember találmányát minden áron szerezzem meg. S mivel azt már tudom, hogy Pápán lakik, kérem, vezessen hozzá. — Mit néz már megint? De nehéz feje van! No, megbocsájtok. Nem lehet mindenki olyan diplomata, mint én. Ne tetesse legalább, mintha semmitse tudna az ügyről. Majd elmondom hát: — Detektivjeink azt a hirt küldték, hogy egy ember olyan módszert talált fel, amivel háborút lehetne nyerni. Szerkesztő Ur! Magának is juttatok a dicsőségből. Megsúgom.Nem hallja valaki?... Albánia háborúra készül, ezért kellene nekünk a találmány. T. i. Ha mi a szerbeket. . . — ne féljen, a magyarokat nem ... azt elhagyjuk a találmányból ... — jól elvernénk, (mert föl vagyunk készülve a háborúra egy csatát biztos nyernénk) két hétig mozdulni se tudna ellenségünk az ágyból. Ezalatt az idő alatt mi vagy „kiegyeznénk" ötven százalékra, vagy mindenüket elvennénk, országukat elfoglalnánk. Szerkesztő Ur! Néhány ropogós ezrest nem sajnálnánk ám ... Adtunk mi már masra is sokat, nem ilyen fontos dologra ... s Albánia dicső, nagy, az első lenne az európai nagyhatalmak között. Kérem Sz. U. vezessen hát „Hozzá," a „Hallhatatlanhoz." Önök úgysem tudják kellőleg méltányolni. Őneki A/bániában . . . nem itt a helye. —mor. Végzetes kimenetelű kocsiösszeütközés a Széchenyi-téren. Kedden este borzalmas látványnak voltak szemtanúi, kik véletlenül a Széchenyi-tér felé mentek. Vágtatva haladt keresztül a téren egy kocsi, mikor egy másik éppen keresztbe akart elmenni. Ennek lovai megbokrosodtak a hirtelen elhaladó kocsi zajától s a kocsis bármennyire igyekezett megfékezni a lovakat, nem sikerült. Kis lányok mentek az uton keresztül s majd, hogy el nem gázolta azokat is. A megvadult lovak egy darabig körbe forgatták a kocsit, majd vad iramba kezdtek, mig a „kut" utjukba nem került. Ennek elibe fogódzkodtak s kihúzták a helyéből. Persze, nem minden zökkenés nélkül: A kocsis kizökkent a rendes kerékvágásból, illetve jelenleg az ülésből. A lába eltörött — majdnem. Ellenben két fogát megreszkirozta erre a nagy ijedelemre. Ezzel pontot is lehetne a végére tenni, csakhogy folyt ám ott patakokban — nem ugyan a vér, — de a víz. Ezt már a posztoló rendőr őrszeme se nézhette jó szemmel s közbelépett, t. i. az összetódult tömeg közé s a fogát mosogató kocsis nevét, gazdájáét szigorúan fölirta, mikqzben harsány hangon s tekintélyt követelő pillantással szóllitotta föl az egybegyűlt közönséget a távozásra. Természetesen senki sem ment el onnan, mert várta a fejleményeket. De nem fejlődött semmire se, mert ezúttal „nem vitték be". 9 moszlivfli iiommunistáh hiáítuánp Velsingfors, aug. 24. A kommunista párt, mely teljesen tisztában van a szovjet csődjével, kiáltványt bocsátott ki, melyben azt igyekszik bizonyitani, hogy a NyugatEurópai segély megérkezése nem az oroszországi megromlott technikai viszonyokon múlik, hanem a Nyugat-Európai kapitalisták velük szemben tanúsított rossz akaratán. Sándor szerb bírál; esbüje. Belgrád, aug. 24. A két kormányzó párt között éles ellentét támadt Sándor király esküjének letételére vonatkozólag. A radikálisok azt akarják, hogy a király felgyógyulása után Belgrádba visszatérve tegye le az esküt, mig a damokraták puccstól való félelmükben azon vannak, hogy küldöttség menjen Párisba, hogy ott vegyék át a királytól az esküt. Bécs, aug. 24. A szövetségközi bizottság hirdetménye tegnap jelent meg Sopronban, mely szerint a hirdetmény nyilvánosságra hozatala pillanatában megkezdik Nyugat-Magyarország átvételét, mely 29-én nyer befejezést. Augusztus 24-től katonai kormányzás lép életbe, melynek tartalma alatt tilos minden gyülekezés. I í r%txtn É Hegedűs pénzügyminiszter rövid ideig tartó szabadsága alatt az ország pénzügyeinek vezetésére Hegyeshalmy kereskedelmi miniszter kapott megbízást. Szökési kísérlet A napokban mialatt a soproni kamara közgyűlését tartotta, a szomszédos törvényszéki épület tetején át szökést kísérelt a soproni ügyészség egyik foglya. Valamelyes uton módon egyik kéményen keresztül feljutott a háztetőre, ott végighaladt és átlépett a kereskedelmi és iparkamara tetőzetére, ahol az egyik kéményen át megint eltűnt. A szökevény itt eljutott a kamara padlására, a padlás előtt játszadozó gyerekek azonban figyelmesek lettek a zajra, tolvajt sejtettek és a padlásajtót rázárták a szökevényre, aki mikor útját a gyerekek elvágták gondolt egyet és a fent leirt uton megint visszaszökött az ügyészség fogházába. Gyümölcsárak Kecskeméten. Édes és tükör alma 5—6 K, apró vegyes 2—3 K, körte 6—10 K, őszi szilva 5—6 K, szőlő 10—12 K, őszibarack 10—12 K, görögdinnye 6—10 K, sárgadinnye 6—13 K kilónkint. Ha tekintetbe vesszük, hogy a pápai elárusítók saját állításuk szerint Kecskemétről hozzák nagyobb részt a gyümülcsöt, ugy meg kell állapitanunk, hogy 3—400 százalékkal adják drágábban a beszerzési áron csemegéjüket. A mészárosok és hentesek mint értesülünk, küldöttséget menesztenek a polgármesterhez* hogy illetékes helyen is előadják legújabb sérelmüket. Derék husiparosaink ugyanis nem tudnak belenyugodni abba a rendelkezésbe, mely őket a Fő-térről a zöldségpiacra szorította. Fogalmunk sincs róla, milyen mértékben méltányolja a polgármester a mészárosok és hentesek keserveit,, mégis kénytelenek vagyunk már most hangsúlyozni, hogy bizony nem sok értelme volt a Fő-térről való száműzetésüknek. Vagy ha már fel kellett szedniök a sátorfát, a város jobb elhelyezkedést is biztosithatott volna számukra. A Szent Benedek-tér poros és amellett annyira huzatos, hogy a szellő szárnyain akárhányszor a Csáki-utca szemétje is a gyékényes sátorok alá kerül. Legjobb volna, ha a város megengedné a kirakodni