Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-08-14 / 184. szám

Tizenhatodik évfolyam 184. «.am Vasárnap Pápa, 1921 augusztus 14 KERESZTÉNY POLITIKA! NAPILAP Előfizetési árak : Egész évre 400 K, fél évre 200 K, negyed évre 100 K, egy hóra 35 K, egyes szám ára 2 K. Kémek. Naponta lehet olvasni a sajtóban, hogy hol itt, hol ott kézrekerült egy ember, ki kémje valamelyik testünk darabjából összetákolt utódállamnak. Megrémül az ember, ha a kulisszák mögötti sötét terekre gondol. Néha-néha egy kis megvillanás, hogy utána átrághatatlan feketében maradjon a tulajdonképpeni háttér, ahonnan pokoli lelkek irányítják azt a különös gépezetet, mely százezer karjával halálra akarja szorítani amúgy is súlyosan sebesült önmagunkat. Néha egy kis megvillanás és utána ...: folyik az ádáz munka ellenünk tovább. Gurul a pénz, a jó idegen pénz és sorban tántorodnak meg az emberek : testvér lesz árulója a testvérnek. Olykor nevek is hallatszanak, de csak félénken, bizonytalanul: Rejöd Alpár, Persián Ádám, de a végén mindenki félve húzódik össze és monotón hangon ismétli: Én nem tudok semmit... Én nem láttam semmit. Mert ma már annyira vagyunk, hogy beszélni sem merünk. Nem is csoda !. .. Ki tudja mikor vonnak felelősségre azért, amit tegnap délután mondtam a kávéházban, a legjobb barátomnak? Ma mindenütt nyitott fülek leskelnek és ravasz, alattomos szemek nézik az arcokat. Kétségbe kellene esnünk, hogy acsarkodó szomszédaink még most is milliókat ölnek belé, hogy felzavarják felszínes nyugalmunkat, de mi mást csinálunk. Mi nem állunk a sarkunkra és tesszük lehetetlenné az orgyilkos és tolvaj kezeket... Nem ! Mi még egymásban sem bizunk. Gyanús alakokat szimatolunk az éjben, de fényes nappal is, és összekucorodva félünk. Kémek, kémek ... mindenütt. ... Babits Mihály borzalmas sorai jutnak eszembe: „Kiáltanánk ? Kihez kiáltsunk Úristen ? ... Mint gyáva juhok és birkák sirunk és várunk." F. 9 kivonuló szerbek teljesen kifosztják Baranyát. A szerbek az utóbbi napokban igyekeznek az általuk megszállott és kizsarolt területekről mindent elvinni, amit csak lehetMost ujabb módot eszeltek ki a szerbek, amivel a kivonulás előtt még megzsarolhatják a lakosságot. Minden gazdára nagymenynyiségü adógabonát vetettek ki. E kivetések oly magasak, hogy például Kisdobszán sok gazdának annyi búzát kell beszolgáltatnia, a mennyi magának sem termett. Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF Szerkesztőség : Török Bálint u. 1. (Telefon : 11.) Kiadóhivatal: Fő-tér 12. (Telefon: 61. sz.) Sk város ffaellátása A városmajorban felhalmozott készlet — A köztisztviselők tüzifaszQkséglete — Kényszerkitermelés a kupi erdőn Kaptuk az aiábbi sorokat: Miért nincs fa Pápán? Pápa városa, hogy a szegényebb néposztály napi faszükségletét biztosítsa, nagyobb erdőrészietet vásárolt meg, amit már ki is termelt. A város e jóakaratú gondoskodása közmegelégedést keltett az egész lakosság között, no mégis csak gondoskodik a szegény ember sorsáról is a város tiszteletreméltó vezetősége. De mint mindig, ugy most is e nemes tettét egy kevésbbé nemessel kellett lerontani. A város megsokalva a sok fát, ami felhalmozva volt a városmajor udvarán, gondolkozni kezdett, hogy mi lesz ezzel a fával, hátha megmarad és rá talál fizetni, vagy tán majd az egész fát, mint ingyen fát lesz kénytelen kiosztani. AL akkor? A bajra meg is lett rögtön az orvosság, bámulatraméltó leleményességgel és üzleti szellemmel kitalálták, hogy a fát minél előbb, minél nagyobb tételekben el kell adni. Igy hát minden rendbe lett volna, a városnak sem marad a nyakán a fa, a tisztviselőknek sem kell ingyen kiosztani. Jaj, de mégis megfeledkezett valakiről a város érdemes vezetősége. Ki lehet az megint, kit sóhajaiban nem foglalt bele a város vezetősége, mint a fixfizetéses tisztviselő, a napi keresetéből élő munkás. No persze, kinek is volnának ezek a nyomorultak az eszében, mikor fontosabb dolgok vannak. A fa el lett adva, a rendelkezést szigorúan betartva, nagy tételekbe, métermázsdnként 130 koronáért. E jó üzlet folytán körülbelül 30 vagon fát rázott le magáról a város. Hála Istennek! — Ennek folytatásaképen megjelent a hirdetés, hogy faeladás nincsen. — No, most vakard fejedet te sötétben bujkáló, gondoktól megkopaszodott fixes tisztviselő és le jólétben fulladozó munkás. Ugy-e mondtam, hogy vásárolj legalább 1—2 vagon fat és gondoskodj hét télre valóról. Most itt volt az alkalom, mint mindig, ugy most is eiszal sztoitad Na, e hanyagság miau me^érdem ed. Dc vigasz alódj te is tisztviselő a havi egypár száz koronáddal, meg le is munkás a majd mindennapi kenyeieddel. Van még fa Pápán I De hol! Hol eddig, nem a városnál, hanem a Pollaknál Bifitznél stb. Igy tehát nem vesztünk v Ina el, hisz gondoskodott a város rólunk. — Hogy a f i Polláknál ? O csó, potom pénz! Csak 160 korona. Na, mégis tis teség« sek ezek a kereskedők, csak 30 koronát nyernek métermázsánként a város fáján, talán még a varos majorból a helyrefuvarozás költségeit is ők fi/etik. Igy hát minden rendben, fa is van (igaz, 30 koronával drágább) és a szegény kereskedőt is hagyja élni a város, emellett ha pénzük lesz, még a tisztviselők és a munkások is ehetnek majd meleg ételt. No Isten csudája, mégse olyan rossz ez a város, mint amilyennek mondják. Gondoskodik ez mindenkiről, kereskedőről, pecérről, fahivatalról, fáról és annak eladásáról. De valami mégis kimaradt. Ki lehetne az megint már, mint a sötétbe bujkáló tisztviselő és munkás. De idővel majd még ezekről is gondoskodva lesz egy ujabb fahivatal felállítása által, melyik majd csak ezeknek fog fát szállítani, ha mást nem is, legalább forgácsot, vagy ha fa nincs, fuj egyet, hogy tenyerüket odatarthassák és melegedhessenek. Erre már aztán nyugodtan álomra hajthatjuk fejünket, van aki rólunk gondoskodik. * A sorokban foglaltakat illetőleg kérdést intéztünk a város vezetőségéhez és a következő felvilágositást kaptuk: I. A városmajorban készletezett 50 vagon tűzifa a város közintézményeinek téli tüzifaszükségletét képezte volna, mely a veszprémi faipari r. t. által vasúton lett szállítva. Minthogy azonban a város intézményeinek ily nagytömegű -tűzifára szüksége nincs, — tekintettel a város rossz anyagi helyzetére — csupán annyit tartott meg, amennyit a pénztár túlterhelése nélkül, költségvetésileg előirányzott összegből ki tudott fizetni. A A városi tanács tehát junius hó 23-án tartott ülésén ugy határozott, hogy a fölös tűzifa értékesitessék, annak vételára mielőbb küldessék meg a tűzifát szállító cégnek, mert a cég a tűzifa vételára erejéig a várost perbe fogta II. A köztisztviselők tüzifaszükségletéről nem a város, hanem a 4120. M. E. 1921. sz. miniszteri rendelet értelmében a kormány fog gondoskodni. III. A város közellátása javára a kupi erdőn elrendelt kényszertüzifa-termelésből származott és a fahivatal beszüntetésekor a téli idényre elraktározott tüzifakészlet máig is érintetlenül megvan, sőt gondoskodás történt az irányban is, hogy mindazok, akik az élelmezési jegyzékben mint segélyre szorulók felvétettek, a hideg idő beálltával a szabadforgalmi árnál jóval olcsóbb tűzifával láttassanak el. Pápa város adóhivatala értesiti az adózó közönséget, hogy az 1921. évi ML oszt. ker. adókivetési lajstrom a veszprémi pénzügyigazgatóságtól érvényesítve beérkezett. Ezen lajstrom folyó hó 16—23-ig bezárólag a város adóhivatalánál közszemlén lesz és a hivatalos órák alatt mindenki megtekintheti. Az esetleges fellebbezések a veszprémi Pénzügyigazgatósághoz címezve, a városi hivatalnál is beadhatók.