Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-02-01 / 25. szám - 1921-02-10 / 32. szám

ára 2 korona. Tizenhatodik évfolyam 32. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség 4.1 Kiadóhivatal ]] Ker. Nemzeti Nyomda Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre ... 200 K Hegyed évre . 100 K Egy Hóra ... 35 K Egyes szám ára 2 kor. Csütörtök msa-jn ii i in aiaa— r •"••^•iimfi Pápa, 1921 február 10. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Pápa, Török Sálint utca 1. szám. n KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. 2£ U SS Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. SS SS Inkább haljunk meg. A német nemzet elérkezett a válasz­úihoz. Két ut áll előtte: ha az egyiken akar haladni, el kell fogadnia az antant vagy helyesebben a francia nemzet túlzó, emberi határt nem ismerő feltételeit, amelyek negyvenkét évi rabságot és lassú pusztulást jelentenek számára vagy nyíltan szembehelyezkedve az antant akaratával megindul a másik uton, amely nyilt összeütközést provokál ugyan a franciákkal, de amelynek vé­gén, ha eljut odáig, ismét régi, győztes szabadságát élvezleti. Aligha lehet kétséges, hogy Német­ország melyik utat fogja választani. Mióta az antant a németeket „legyőzte", annyi és oly sokféle cimen zsarolta meg, hogy a németek keserűségének és türelmének pohara egyaránt betellett. Csak a legutóbbi napokban olvashat­tuk azt a hivatalos jelentést, amely számot adott arról, hogy a háború befejezése óta a németek hány száz és száz milliárd márka értékű hadiszert, lőszert, hajókat, állatokat, nyersanyago­kat,* ipari árukat, kőszenet, műtárgyakat voltak kénytelenek átadni az antant kuvaszának, a franciáknak, akik azt hitték, hogy ezzel csak jobban és job­ban biztosítják győzelmüket s teszik li?­hetellenné azt, hogy a német nemzet még­egyszer talpra szökkenjen és mint Botond Bizáncban, ércöklével bedönlse Páris kapuját. Csalódtak a franciák, mert a németeket ezzel lehetetlenné, veszély­telenné tenni nem tudták, csak erős­bitették bennünket azt a nemzeti ön­tudatot, amely számon tartja az antant minden rablását, hogy azután adott pillanatban visszafizesse, a kijáró ka­matokról sem feledkezve meg. A francia nemzet kénytelen volt csalódását belátni és beismerni és látva azt, hogy a németek a hangyák és méhek szorgalmával és az ősi germán vasakarattal dolgoznak azon, hogy országuk talpraállását elősegítsék, a franciákat kirá'ta a hideg és félelem attól a gondolattól, hogy mi lesz akkor, lia a német nemzet talpra áll ? A fran­ciák tudják azt nagyon jól, hogy ez egyet jelent rájuk nézve a pusztulással, azért ezt lehetetlenné akarják tenni. Ter­mészetesen a régi recept szerint: ujabb, az eddigieket meghaladó és borzalmassá­gában az emberi észt megállásra kény­szerítő zsarolással. Rabszolgájukká akar­ják tenni a német népet negyvenkét esztendőre, hogy fáradságának, verej­tékes munkájának gyümö!c«ét ők élvez­hessék, hogy rendelkezzenek minden értéke fölött. A franciák tudják jól, hogy ha a német nemzet elfogadja ezeket a föltételeket és bele hajtja fejét a rabszolgatartók rabigájába, ebbe a rabszolgaságba okvetlenül belepusztul. Tudják ezt, hiszen ezt akarják. De tudják ezt a németek is és ők nem akarják ezt, inert ki akarhatja a saját pusztulását? Azért nem lehet két­séges, hogy a német nemzet a válasz­úton arra az útra fog lépni, amely a franciák követeléseinek nyilt megtaga­dását és a velük való szembehelyez­kedést jelenti. És biztos az is, hogy a németek a biztos halál elől való mene­külésükben életük biztosítására, ha kell, szövetkeznek még az ördöggél is. Á német nemzetgyűlés elnöke utalt is erre, midőn rámutatva arra, hogy a franciák követelései teljesíthetetlenek, figyelmez­tette a franciákat, hogy kíméljék meg magukat azoktól az eseményektől, amelyeknek okvetlenül be kell követ­kezniük, ha lehetetlen követeléseiket erőszakosan akarnák végrehajtani. Ezzel bizonyára a német-orosz szövetség le­hetőségére célzott. A német nép hidegvérrel készül a halál-játszmára, hiszen tudja, hogy Ame­rika elnöki székébe pár nap múlva olyan férfiú kerül, aki nyíltan hirdeti a németeket lealázó vesaillesi békeszer­ződést megsemmisítését és mert tudja, hogy tusájában számithat a legyőzött népekre, ránk, akiknek egy a sorsunk velük. És igy nem kell csodálkozni, hogy tegnap egy német kormányférfi kijelentette nyíltan: „Inkább haljunk meg, semhogy az antant rabszolgáiként pusz­tuljunk el!" Bár hisszük, hogy »Németország ha­lálának is nagy ára lenne, tudjuk, hogy ebből a harcból a németek csak győ­zedelmesen kerülhetnek ki, mert a német sas, ha megkopasztották is, még mindig százszor erősebb, mint a büszke francia kakas. (n- j.) Ma lesz döntés a — Sndrássy és apponyi a limitéi) Egyesítés Pártjában. Budapest, febr. 9. A politikai vál­ság mára már engedett erejéből. Andrdssy Gyula gróf nyilatkozott a politikai ..helyzetről a Magyar Hirlapnak és kijelentette, hogy véleménye szerint a mai helyzetből való kibontakozás két uton lehetséges. Az egyik az egységes kormányzópárt megalkotása, a másik a koalíció. Az egységes kormányzópárt ma csak egy nagy hazugság, épen ugy, mint a múltban is az volt. Hazugsággal pedig egészséges eredményre nem ju­tunk soha. A koaliciót lehet becsüle­tesen is megcsinálni, ha a két párt azt akarja. Az egész helyzetre nézve tulaj­donképen az a jellemző — jelentette ki Andrássy — hogy a két párt közölt ellentétek nincsenek, úgyhogy egy hosz­szabb időre szóló koalició lehetséges. Politikai körökben, mint befejezett tényt terjesztették azt a hírt, hogy Andrássy Gyula gróf az ujjáalakuló Keresztény Egyesülés Pártjába vezér­ként belép. A Magyar Hírlap értesü­lése szerint Andrássynak a Keresztény Egyesülés Pártjába való belépése még nem befejezett dolog. Ugy tudják, hogy Andrássy megvárja a Keresztény Egye­sülés Pártjának a kialakulással szem­ben elfoglalt álláspontját s ettől tette függővé elhatározását, valamint attól, hogy a párt uj vezetőségét miként vá­lasszák meg. Egyes keresztény politi­kusok szerint Apponyi Albert gróf is be fog lépni az ujjaalakult pártba, inert Andrássy és Apponyi egyöntetűen jár­nak el. Ugy értesülünk, hogy azok, akiknek az uj pártban befolyásos sza­vuk van, minden befolyásukat latba vetik, hogy a párt intézőbizottságát Andrássy Gyulából, Apponyi Albertből és Prohászka Ottokárból válasszák meg. Horthy Miklós kormányzó ma dél­előtt kihallgatásra kérte magához nagy­atádi Szabó István földmivelésiigyi mi­nisztert, aki a kisgazdapárt álláspontját ismertette előtte. Szóba került Mayer János volt államtitkár újbóli kineve­zése is. Az Uj Nemzedék szerint egységes kormányzópárt létrehozása lehetetlen. A politikai helyzet a ma esti pártértc­kezleten fog tisztázódni. Nagy a való­színűsége annak, hogy a Keresztény Egyesülés Pártjához a Szmrecsányi, Huszár, Bleyer és a disszidensek is Telekyvel csatlakoznak, miáltal a pártnak több, mint hetven tagja lenne. Politikai körökben élénk feltűnést keltett, hogy ma a kisgazdapártnak több vezető tagja felkereste Hadik János gró­fot és vele a politikai helyzetről tárgyalt. Milyen megegyezés taíil Hpgatmagyarorszdg ügyében? — Egy német lap értesülése. — Bécs, febr. 9. A Deutsche Tagezei­tung Bécsből arról értesül, hogy a nyugalmagyarországi kérdésben előrelát­hatólag olyan megegyezés jön létre, hogy Sopron magyar marad, ezzel szemben Magyarország messze­menő gazdasági kötelezettséget vesz magára Ausztria érdekében. R szabadbomüueseii ellen. Budapest, febr. 9. A Virradat jelentése szerint a Keresztény Nemzeti Párt legutóbbi választmányi ülésén, amelyen több volt szabadkőműves is jelen volt, egyhangú határozattal tilta­kozott a szabadkőműves páholyok működésének megengedése ellen és követelte, hogy a páholyok ellen a vizsgálat minél előbb induljon meg és a bűnösöket vonják felelősségre. — Ezt a határozati javaslatot Friedrich István terjesztette elő s ezt a választmány egyhangúlag elfogadta. Harciigi nöh hüidötfségg a Hormányzó elüti. Budapest, febr. 9. A Kormányzó ma délben 12 órakor fél óráig tartó kihallgatáson fogadta a -karcagi nők 14 tagu küldöttségét. A kihallgatás után a Kormányzó neje háromnegyed óráig elbeszélgetett a küldöttség tagjai­val. A kettős kihallgatásnak célja az volt, hogy a karcagi gyalogezred zászló­szentelés! ünnepélyén való megjelenésre és zászlóanyai tisztség elvállalására kérjék föl a Kormányzót, illetőleg nejét. Ugy a Kormányzó, mint neje az ünne­pély alkalmával megígérték megjele­nésüket. Megindul a szerbebbel a uasuti forgalom. Budapest, febr. 9. A szerb kor­mánnyal történt megegyezés szerint a a Budapest-Szabadka-i vonalon a for­galom február hó tizenkettedikével meg­indul. n zsiiuülgyi bányászol* harca a románohhal. — Erdélynek autonómiát Hövetelneh. — Budapest, febr. 9. A zsilvöi^yi bányamunkások, egyetértve a szociál­demokrata párt központi vezetőségével, január végén sztrájkbe léptek. A sztrájk­nak politikai okai voltak. A bánya­munkások az aknák bejáratánál fölfegy­verkezve várták a katonákat és mikor az első katonai csoport megérkezett, sortűzzel fogadták őket. Erre a katonaság és a bányamun­kások között formális harc fejlődött ki, amelynek során több katona meghalt és nagyon sok megsebesült. Mikor a katonai parancsnok értesült erről az esetről, azonnal elrendelte, hogy a ka­tonaság hagyja abba a tüzelést, majd magához hivatta a munkásság vezetőit és tárgyalásokat kezdett velük. A tárgyalások eredményeképen a munkások újból fölvették a munkát, de a termelést 35—45 százalékkal redu­kálták. A bányamunkások most is sza­botálnak, mert széntermelésükkel nem akarják előmozdítani Románia szénér­dekeit. A katonaság terrorisztikus fellé­pése az összes zsilvölgyi bányatele­peken ro^sz haiást szült és nagy harcokra vezetett. A katonaság a zsilvölgyi te­lepeken több, mint 1800 bányamunkást tartóztatott le. Az erdélyi és nagy-romániai szocia­listák uj csoportosulást alkottak. Uj csoportosulásukban sárga-szociálistdk­nak nevezik őket. A sárga-szociálisíák nemzeti alapon állanak és Vajda-Voj­voda Sándor volt miniszterelnök, az ismert erdélyi ügyvéd és politikus poli­tikáját támogatják. Céljuk küzdeni a bukaresti kormány politikai centralisztikus törekvései ellen és követelni Erdély önkormányzatát és ezzel máris biztosították maguknak a vezérszerepet, mert az erdélyi magyarok és szászok is támogatják őkel. Főve­zérük az az Ardelledn nevű főaknász, aki a háború előtti időkben Budapesten is szerepelt és akit magyarbarátságáról ismertek. Rmeriha tizenöt tnillidrban állapította meg a német hadisarcot. Washington, febr. 9. Fraucey szenátor a szenátusban javaslatot nyúj­tott be a kártalanítási kérdésekre vo­natkozóan, amely a következő pontok­ból áll: 1. A német kárpótlásnak tizenöt­milliárdnyi összegre való leszállítása vagy pedig huszonnyolc éven át fize­tendő évi egymilliárd dollárban való megállapítása. 2. Németországnak ötmilliárdnyi, aranyban fizetendő hitelt nyújtanak a német-kelet-afrikai gyarmatok és a táv­írókábel ellenében, amelyeket az antant a háborúban lefoglalt. 3. Az Egyesült-Államoknak előnyük lesz a volt német gyarmatok és kábelek megvételül, még pedig ötmilliárd dol­lár összeggel. --

Next

/
Thumbnails
Contents