Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-07-28 / 169. szám

Tizenhatodik évfolyam 169. szám Csütörtök Pápa. 1Q21 julius 28. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak : Egész évre 400 K, fél évre 200 K, negyed évre 100 K, egy hóra 35 K, egyes szám ára 2 K. Magyar szellemet és szociális tartalommal telitett keresztény megújhodást követelünk — zúgott végig a keserű kifakadás a tegnapi munkásgy ülésen, hogy a-sok és véres kálvária járás után Csonka­Magyarországon csak az boldogulhasson és azoknak teremjen a magyar 'föld kenyeret, kiknek multjuk tiszta, mint a nap, jelenük, tetteik és cselekedeteik biztató garancia ne­künk arra, hogy a jövőben is hűek és be­csületesek tudnak maradni a magyar nemzet ezeréves tradíciójához. Azok, akik ennek jelét nem adják és a mi sajgó sebünk fáj­dalmát megérteni nem tudják, pusztuljanak innét, ezek ne egyék el a magyar munkás elöl azt a ikevés kenyeret, melyet nagy ke­gyesen a trianoni győzők embertelen békéje nekünk meghagyott. Mi nem akarunk mást, mint elsőbbséget és megbecsülést a magunk portáján, melyhez jogunk van, sőt kötelességeink is, ha élni akarunk az acsarkodó ellenségeink vas­gyürüjéöen. A munkásságot ezen nemes törekvésé­ben támogatni kell mindazoknak, akik e gondolatot tettekké s a magyar vágyódást valósággá akarják tenni. A kőnyörületnek tovább nincs Jielye azokkal szemben, kik Magyarország eleven testét marcangolják és minket a golgotának magas hegyére korbácscsal hajtanak fel, hogy a teljes megsemmisülésünk sziklába vésett koporsójába temessenek bele. A halálra­kinzás meggyötört martiromsigából csak ugy tesz feltámadás,, ha e nemzetnek kicsinje és nagyja, munkás és munkáltatója szorosan egybe fog egy nagy, szent elhatározás ke­resztülvitelére, hogy Csonka-Magyarországon csak magyar munkásnak,, magyar iparosnak, csak keresztény és magyar kereskedőnek, gyárosnak, írónak, ügyvédnek és orvosnak szabad és lehet csak boldogulni. Ez az egyetlen biztos párt, mely felé közeledhetünk és a népek nagy tülekedésének óceánján bugdá­csoló vitorlánk kiköthet. Magyar szellemet követelünk az egész vonalon, de elsőizben is a dolgozó magyar munkások számára, kiket a vörös destrukció karjaiból megmenteni és a keresztény nemzeti ügynek, szociális haladás eszméjének megnyerni akarunk. E cél felé való egyenes ut a kor­mány és közhatóságainkon keresztüj vezet, hogy bátor és erös kézzel álljanak helyükön és tegyenek meg mindent magyar fajunk megmentésére. Hogy a múltban bűnös köny­nyelmüséggel átsiklottunk ezen, igen súlyos árt fizettünk érte, mely a jövö okulására éppen elég volt, hogy ezentúl itt minden máskép legyen. Csehek és osstrákok vannak előnyben azokon a munkahelyeken is, melyre meg­felelő magyar szakerőt is alkalmazhatnának, Felelős szerkesztő : NÉMETH JÓZSEF Szerkesztőség : Török Bálint u. 1. (Telefoni 11.) Kiadóhivatal: Fő-tér 12. (Telefon: 61. sz.) sőt nagyobb tudással, több gyakorlati ta­pasztalattal rendelkező számtalan menekült magyar vérünk vár munkaalkalomra. Hogy ez igy van és az idegen honos munkáltatók görcsösen ragaszkodnak cseh, osztrák szakemberekhez, misem bizonyítja jobban, mint ez a körülmény, amit már szóvá is tettünk, hogy a Perutzék gyárában Pápán is van külföldi honos, holott a csehek, szerbek és románok korbáccsal űzik el a magyar munkásokat saját hazájukból is, mi meg külföldi rabló szomszédaink munkásait dédelgetjük. Hol itt az igazság és meddig tart még a magyar bárgyúság ? ! Hogy Sehö­ler-e az, vagy Schwarz, hogy volt-e kom­munista, vagy csak ezután lesz, az itt mind nem fontos, fő az, hogy idegen és a mi magyar szakembereink Kassáról és Erdély­ből elűzött véreink elül eszik el a drága magyar kenyeret és ezt nyitott szemmel kell nézni a kormánynak, hatóságnak, pártoknak és testületeknek, mig az elkeseredés más megnyilvánulásban nem nyer kifejezést. Sz. Ratifikálták a trianoni békét. Praznovszky beszéde. Páris, jul. 27. (MTI.) A trianoni békeszerződés ratifikációs okmányának kicserélése a szokásos szertartások mellett ment végbe. Az elnöknek az aktus megnyitásakor mondott üdvözlő szavaira Praznovszky Iván rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a követ­kezőket válaszolta: „Elnök ur, nagyon meghatottak azok a jóindulatu szavak, amelyeket szi­ves volt hozzám intézni. Tény az, hogy a béke helyre állott, — hogy a béke­szerződés életbe lépett, véres küzdelmek hosszú borzalmas évei után a béke­napjainak, a megnyugvásnak, az elégedettségnek és az örömnapjainak kellene jönniök az egész emberiség számára. Szerencsétlenségre nem igy áll a dolog Magyarországon. A legkeményebb békeszerződést, amelyet a történelem valaha ismert rótták Magyarországra, amely fájdalmasan viseli tragikus sorsát. Mind­azonáltal a magyar kormány kész lojálisán végrehajtani kötelezettségeit. A legfőbb érdek azonban mindnyájunkra nézve nem csak abban a tényben áll, hogy a szerződés betű szerint végrehajtandó, a cél, melyet sohasem szabad szemelöl téveszteni a tartós békében áll és a tartós béke csak ugy lehetséges, ha a Magyarországgal szomszédos államok a békülékenységnek ugyan azon szellemétől vannak áthatva, mint a magyar kormány maga. Csak azon a módon lehet megtalálni a szolid és reális alapot az egyetértésre, amely Kelet­Európa számára annyira nélkülözhetetlen. Egyetlen egy pontban marad Magyarország hajthatatlan és ez azon szerencsétlen honfitársaink sorsa akik évezredes hazánktól akaratunk ellenére el vannak szakítva. Magyarország számit mindazoknak — akik a szerződést aláírták — hathatós támogatására. A nagyhatalmakéra épp ugy, mint a többi államéra annak érdekében, hogy a nemzetiségi kissebbségek javára létrejött megállapodások ne maradhassanak halott betűk, hanem, hogy ezeket lojálisán tiszteletben tartsák a kormányok azokban az államokban, amelyek a régi Magyarországtól uj területhez jutottak. Erre felhívni a figyelmet ez ünnepélyes órában legszentebb kötelességemnek tartom." Praznoviszky követ szavai a jelenlevőkre mély benyomást keltettek. Fegyverkezik az ántánt. Amerika aggódik. Borah szenátor a szenátusban azt in­dítványozta, hogy a szövetségesek tartozá­sainak megfizetését a tervbe vett leszerelési konferencia utánra halasszák. Ha a külföldi kormányok nincsenek abban a helyzetben, hogy a leszerelési program tekintetében az Egyesült Államokkal megegyezzenek, ez az amerikai kormányt feljogosítja arra, hogy a tartozások és kamatok jövőben való meg­fizetéséhez ragaszkodjék. Ha a kormányok továbbra is nagy összegeket fognak fegyver­kezés céljaira kiadni, akkor Amerikának való­színűleg más politikát kell majd követnie. Franciaország 8 millió emberből álló had­serege túlságosan erös és Anglia is óriási összegeket ad ki fegyverkezésre.

Next

/
Thumbnails
Contents