Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-07-21 / 163. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1921 julius 21. uj táblázatot terjesztett be, amely fölött hosz­szabb vita volt. Gaál Gaszton még mindig magasnak tartja ezt a kulcsot is, kéri a táblá­zatnak az ő általa előzetesen beterjesztett kulcs szerinti megváltoztatását. Többek hozzászólása után az elnök szavazásra bo­csátotta a kérdést, mire a bizottság nagy többsége elfogadta a pénzügyminiszter által most beterjesztett táblázatot. Ezután a javaslat részletes vitájára tér­tek át. Róbert Emil előadó javaslatára a vizrendező társulatok hatáskörébe tartozó birtokokra bizonyos kedvezményt fogadott el a bizottság, amennyiben ezek a birtokok már amúgy is meg vannak terhelve a víz­rendezési költségekkel. Nagyobb vitára adott alkalmat a 15. §. amelynél Gaál Gaszton a részvénytársaságok, vagy szövetkezetek vagyonának külön elbírá­lását kívánta. Nem látja a részvényekben teljesen kifejezve azt a vagyont, amely az illető részvénytársaságok birtokaiban, gazda­sági üzemeiben fekszik. Ezután a részletes vitát félbeszakították és az együttes bizottság holnap délután tar­tandó ülésén folytatják a javasiat részleteinek megvitatását. 9 korona zürichi jegyzése. Budapest, jul. 20. Zürichben ma 100 magyar koronáért T90 svájci frankot je­gyeztek. 9 Tiszo-pör tárgyalása. Budapest, jul. 20. A mai tárgyaláson két lényegtelen tanú kihallgatása után Bús-Fekete Lászlót hall­gatják ki, aki elmondja, hogy azt hallotta, hogy Korvin-Klein Ottó azt mondta Schober Ágostonnak, hogy Hütner fizetett alkalma­zottja volt és Zsedény név alatt jelentette föl az ellenforradalmárokat. A tanút vallo­mására megesketik. A következő tanú B. Pásztor, aki val­lomása során elmondja a tanács megalaku­lásának történetét, körülményeit és megjelöli azokat a szerepeket, amelyeket Csernyák kiosztott. A biróság a tanú megesketését mellőzi. Magyar Lajost hallgatják ki, akit izga­tásért a biróság halálra itélt. Elmondja a forradalmat megelőző napok eseményeit. A Nemzeti Tanácsnál Tisza neve kétszer for­dult elő. Először az ő indítványa kapcsán, hogy Tiszát és társait le kell tartóztatni, másodszor Horváth-Sanovics Tisza meg­gyilkolását proponálta, amiért Fényes Horváth­Sanovicsot leszidta és kidobatta. Ezután hosz­szasabban ismerteti a forradalmi eseményeket. A Tisza-gyilkosságról közvetlenül tudomása nincsen. Elnök több kérdése után kijelenti, hogy bárki is áilitja, Tisza meggyilkolására in­dítványt nem tett. A tárgyalást holnap folytatják. A nemzetgyűlés mai ülése. — Folyik az indemnitási vita. — Interpellációk. Budapest, jul. 20. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Elnöki bejelentő után felolvas­tatja az interpeliációs könyvet, .melyben Kontra Aladár, Karajfiáih Jenő, Peszeghy Géza, Turi Béla és Csernyus Mihály inter­pellációja van feljegyezve. Ezután a Ház a forgalmi és őrlési javaslatot harmadszori ol­vasásban is elfogadta. Következik az indemnitás folytatólagos vitája. Szterényi József szólal fel, ki sajná­lattal állapította meg, hogy ezelőtt 3 hónap­pal a költségvetés általános vitája során mondott beszédében helyes megállapítást tett a közgazdasági helyzet ismertetése kapcsán a korona kialakulására vonatkozólag. Akkor azt mondotta, hogy súlyos válság fenyegeti a magyar ipart, már akkor intette a kormányt, hogy ha nem történnek intézkedések, a gyá­rak befogják szüntetni működésüket. Ezután a kiviteli kérdésnek elhanya­golását teszi szóvá. A pénzügyminiszter va­luta politikája lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy az ipar és a kereskedelem ma súlyos és válságos helyzetben van. Már akkor meg­állapítottam, hogy nincsen kizárva a korona visszaesése, ami azonban nem az ő tevékeny­ségének eredménye, mert a pénzügyminiszter bármit csinálhat maga egyoldalú politikájával, hogy a nemzetből az utolsó cseppet is ki­sajtolja és bármit is fog ezután csinálni, megdől minden törekvése a valuta javítására, amig a valuta gazdaságilag megállapodva nem lesz. Hiányzik az erős gazdasági politika. A pénzügyminiszter és a kormány elhibázta a sorrendet. Előbb kellett volna gazdaságilag megalapozni az országot, hogy erre egységes pénzügyi politikát építhessen. A másik ok a valuta romlása, amely az állam háztartásai­nak rendjét megakadályozta és pedig egy­részt azért, mert hiányzik annak alapjául a pénzügyminiszter által hangoztatott takarékos­ságra való törekvés. Lejtős az ut a pénz­ügyi politikánk alatt. Amidőn a vagyon­váltságból folyó kiadások fedezésére fordítja figyelmét, a deficit fedezésénél más eszkö­zöket kellene igénybe vennie. Érzem, hogy pénzügyi helyzetünk nem javult, hanem csak romlani fog. A valuta javulását nem látom biztosítva addig, amig szabadabb gazdasági politikát nem folytatunk. Valutánk romlásai­nál tény az, hogy nagy hatással vannak a külföldi hirek, amelyek részben Párisból, kü­lönösen Bécsből érkeznek. Ezek a hirek a jóvátételi bizottság követelésére vonatkoznak, amely szerint Magyarországtól 15 milliárdnyi aranyat követelnének stb. Ha ez a bizottság abból a téves felfogásból indulna ki, hogy Magyarországból lehet még egyebeket is sajtolni, akkor nemcsak bennünket, hanem önmagát is tönkre fogja tenni. Legyen szabad a pénzügyminiszterhez és a külügyminisz­terhez fordulnom azzal a kéréssel, hogy van­nak-e kellőleg tájékozva azokról a kósza hírekről és tettek-e már intézkedéseket a nagyhatalmaknál helyzetünk felírására és hogy a hirek mennyire felelnek meg a való­ságnak. Ha van tudomásuk az utóbbiról, akkor tárják fel a Ház előtt. Mindenben koncedáloin a kormány intéz­kedéseit, különösen azonban egy tételt hely­telenítek, ez pedig ama súlyos támadásra vonatkozik, amellyel a kormány a budapesti nagy pénzintézeteket illette. A miniszter­elnök ur támadása velük szemben igazság­talan volt. Helyzetünk javulását részben az export megteremtésében, tehát a szabadfor­galom biztosításában látom. Nincs más meg­oldás a kibontakozáshoz, mint a szabadfor­galom megteremtése. A kiviteli illeték eltör­lését feltétlenül kivánato" k tartja. — Ezután foglalkozik az áruforgalommal. A javaslatot elfogadja. Ezután Tomcsányi Pál Vilmos dr. igaz­ságügyminiszter tesz jelentést a Háznak. A közel múltban felelevenítettek rég elmúlt dol­gokat. A kormány Beniczky képviselő urat, akinek vádjai ügyében megindította az eljá­rást és mindazokat, akik annak idején leg­hangosabbak voltak, felszólitotía, hogy ada­tokkal szolgáljanak. Az ügyészség Beniczky képviselő urat felszólította szabályszerűen egy irodaigazgató által. A megidézést Beniczky az ismeretlen tettesek által elkövetett bűntett tárgyában visszautasította. Ezután felolvassa az irodaigazgató jegy­zőkönyvét, hogy hogyan történt a kézbesítés. — Beniczky az idézést azzal utasította vissza, hogy talán felkereshetné őt a királyi ügyész ebben az ügyben. Rövid bejelentés után négy törvényjavaslatot nyújt be. Az első Magyarország irodalmi és mű­vészeti műveinek védelméről szól, azután a szerzői jogról szóló törvényjavaslatatot, a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló törvényjavaslatot. Az elnök bejelenti, hogy a pénzügyminiszter a holnapi gyűlés fo­lyamán fog válaszolni dr. Koszó István, Kerti József, Pálffy Dániel és Szabó József interpellációira. Ezután Beniczky Ödön emelkedett szó­lásra. Bejelentette, hogy az ügyészség idézé­sére azért nem jeleni meg, mert d. e. féltíz órakor a mentelmi bizottsághoz volt idézve és azért kérte az ügyész urat, hogy a laká-' sán keresse fel, mivel az óriási akta csoma­got az ügyészségre magával nem vihette. Az elnök 5 perc szünetet rendelt el. Szünet után Kenéz Béla alelnök napi­rendi indítványt tesz. A nemzetgyűlés leg­közelebbi ülése holnapi napirendjén szerepel az iindemnitás folytatólagos tárgyalása, ezen­kívül a pénzügyminiszter válasza a fentiek interpellációjára. Ezután áttértek az inter­pellációkra. Karaffiáth Jenő interpelláeiót terjesztett elő, melyben vázolja azt a destruktiv munkát, mely a kis antant államokban lépten-nyomon tapasztalható. Interpellációjában kérdi a kül­ügyminisztert, hajlandó-e a kormány rámu­tatni azokra a jelenségekre a külföld előtt, amelyek a belgrádi és bukaresti eseményeket előidéztek, amelyek szálai a moszkvai szov­jethez vezethetők vissza ? Van-e tudomása a külügyminiszternek arról, hogy a nemzet­gyűlés zárt titkait a külföldi lapok kolpor­tálják. Hajlandó-e a külügyminiszter az osztrák kormánynál sürgős lépéseket tenni arra nézve, hogy a külföldi sajtóban a magyar kormányt támadó cikkek meg ne jelenjenek, továbbá hajlandó-e intézkedni az iránt, hogy az utód-államoknál a megszállott területeken pártatlan magyar sajtótermékek szabadon terjeszthetők legyenek ? ^ Bánfjy Miklós külügyminiszter válaszól az interpellációra. Az egész világ megbotrán­kozással vette tudomásul azt a merényletet amelyet Belgrádban elkövettek. Mindenkor figyelmeztettük szomszédainkat, hogy a külön­féle jelszavak alatt milyen aknamunka folyik. Mi ezen a téren mindenkor megtettünk min­dent s ma már bizonyos megnyugvással te­kinthetünk arra a meggyőződésre, amit már régóta hirdetünk és amely most már a kis antant államoknál is megértésre talál. Mi mindig azon az alapon állottunk, hogy a III. internacionáléval szembeszálljunk. A sajtó­termékek iránt is felhívta a külföld figyelmét. A belgrádi és bukaresti események voltak

Next

/
Thumbnails
Contents