Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-07-16 / 159. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1921 julius- 1. A nemzetgyűlés mai ülése. Budavári és Szabó József a hadifoglyokért — Beniczky Héjjas Ivánnak biróság elé való állítását követeli. — Vihar a házban. A nemzetgyűlés mai ülésését óra- \ gatnak meg bennünket, azért ez uton fordulok kor nyitotta meg Boltlik József alelnök. Az alelnök jelenti, hogy Beniczky, Gunda, Karaffiáth, Szádeczky és Kutkafalvy sürgős interpellációra kaptak engedélyt. Ezután a belügyminiszternek Tomori képviselőnek adandó válaszára térnek át. Csukás Endre a házszabályok 204. szakasza alapján szólal fel. Sürgős javaslatok vannak a Ház előtt, a sok interpelláció elveszi a tárgyalásra szánt időt. Az alelnök konstatálja, hogy tévedés forog fenn, mert a sürgős interpellációk csak a tárgyalásra szánt idő letelte után tétetnek meg. Vass József kultuszminiszter beterjeszti a katonatisztek és köztisztviselők gyermeknevelő intézetéről szóló törvényjavaslatot, valamint a testnevelésről szóló törvényjavaslatot. A javaslatokat az osztályok mellőzésével kiadták a bizottságoknak. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter beterjeszti a szesz megadóztatására vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek módosításáról, illetőleg kiegészítéséről szóló javaslatot. Az osztályok mellőzésével kiadták a bizottságoknak. Napirend szerint folytatják a miniszterelnök Huszár Károly interpellációjára adott válaszának vitáját. Budaváry László szólal fel ezután. Fel kell hivni a Nyugat figyelmét, mi magyarok voltunk Európa védőbástyája és mig mi fegyverrel küzdöttünk, addig Nyugat szabadon fejleszthette kulturáját. Ezért a Nyugat nagy hálával tartozik Magyarországnak és nem lehet hálátlan, amikor kérünk tőle valamit. Arra kérem a Nyugatot, hogy ne hajtsa a nemzetet vég elkeseredésbe. — Kiss Ferenc: Változzék a kenyér kövé! Lehetséges azonban, hogy nem* halla világ összes tanáraihoz és tanítóihoz, hogy rendezzenek egy hadifogoly napot. Már 1920 április 21-én indítványt nyújtottam be orosz rabságban sínylődő hadifoglyaink hazaszállítása érdekében. Ez az indítványom még mindig nem került napirendre, már pedig ezen indítvány elfogadása után 70—80 millió korona folyt volna be erre a célra. Kérem indítványom legközelebbi tárgyalását. A keresztény szociális tanítóság testnevelő országos egyesülete néhány héttel ezelőtt elhatározta, hogy hadifogolynapot rendez. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen akció sikerre fog vezetni, ha a nemzetgyűlés tagjai és a kormányt támogatni fogják ezt Ugyancsak ez az egyesület felhívást akar intézni a külföld összes tanítóihoz és tanáraihoz, hogy rendezzenek egy hadifogolynapot. Huszár Károly indítványát elfogadja. Majd Szabó József (bpesti) szólal föl. Ha van kérdés, amelyben minden magyarnak egyet kell értenie, akkor ez a magyar hadifogoly-kérdés. Mi keresztényszociáiisták már eddig is megtettük kötelességünket, érintkezésbe léptünk több európai áilamnak ker. szoc. szervezetével és felkértük őket, hogy kormányuknál járjanak közre a magyar hadifoglyok érdekében. A külföldi képviselők nek tudomására adtuk, hogy a művelt nyugat nem szabadulhat meg a hadifogolykérdéstől. Legyen gondja a kormánynak, hogy a hadifoglyok hozzátartozói részesüljenek segélyben. Mindaddig, amig hadifoglyaink vissza nem kerülnek, addig az

1 államnak és a társadalomnak össze kell fognia ezen szerencsétlenek gyermekeinek ellátása ügyében. — Csatlakozik a kiáltványhoz. Ezután Eberhardt Antal emelkedett szólásra. Megjegyzi, hogy azért szólal fel, mert olyan kerület képviselője, amely keiület leginkább németajkú, polgárokból áll. A magyar haza német ajkú népe egy volt a magyar egészével, a magyar haza szeleteiével, feláldozásával, reményével, szenvedésével. Ezután Bethlen Estván gróf miniszterelnök szólalt fel. Már két izben bejelentette a kormány részéről, hogy örömmel csatlakozik azon mozgalmakhoz, amelyeket Huszár Károly képviselő ur megindított. A mi hadifoglyaink ügye nemcsak Oroszország és Magyarország ügye, de az antant ügye is és most, amikor a külföld humanitására apellálunk, joggaf számítunk közreműködésükre. (Éljenzés és taps.) — Huszár Károly a választ tudomásul veszi. Ezután a Ház elfogadja Huszár Károly indítványát és áttérnek az őrlési adó vitájának folytatására. — Forgács Miklós az ellátatlanok kataszterének törvényhozás utján való megáilapitását sürgeti. — Ereky Károly kijelenti, hogy a törvényjavaslatot nem fogadja el és a pénzügyminiszter politikáját bírálja. Majd négy interpellációt terjeszt be. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter megjegyzi, hogy a központokat felszámoltatja. A gabona-akciót a földmivelésügyi miniszter hatáskörébe helyezi. Csukás Endre határozati javaslatban kéri, hogy a pénzügyminiszter a zabot, a kukoricát, a kölest és az ocsút vegye ki az őrlési adó alól. Az elnök napirendi inditányt tesz. — A legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor. — Az elnök 5 perc szünetet rendel el. Szünet után Ráday Gedeon gróf belügyminiszter válaszol Tomori Jenő két interpellációjára Bécsi Lászlónak és a szatmármegyei főispánnak ügyében. A főszolgabírót felfüggesztették és 1000 korona pénzbirságai sújtották. Ezután Beniczky Ödön terjesztett be sürgős interpellációt, de mielőtt a visszaélésekről szólni kivárnia, előbb visszapíllanTÁ RC A. Somlóhegyen Remek szép nyári nap kedvezett annak a somlai kirándulásnak, amelyre Mikovényi Jenő nemzetgyűlési képviselő hivta meg a mult vasárnapra a kormány több tagját, a nemzetgyűlési képviselők nagy számát és a vidékről jóbarátait. A Pápán hajnalban áthaladt vonat 8 óra tájt ért a somlóvásárhelyi állomásra, ahol Erdődy gróf fogatain a hegykapuig, onnét gyalog a Margit kápolnába vonult fel az illusztris társaság. A kápolna előtti gyeptéren a szószékről Vass József mély vallásosságtól és izzó hazaszeretettől átszőtt egyházi szónoklatot tartott, majd szentmisét mondott, amely alatt Mikovényi képviselő a kis orgonán saját magát kisérve, szent Margit árpádházi királylány legendáját énekelte. Mise után Czettler képviselő tartott a nagyszámban összegyűlt közönségnek gyújtó, mélyen átgondolt beszédet, amelynek végeztével a társaság felvonult a hegytetőre s a várhoz és különösen azok, akik messze és sik vidékről jöttek, elragadtatással gyönyörködtek a Balatontól a bécsújhelyi hóhegyig terjedő elbűvölő körpanorámában. A déli órákban leérve, a sátor alatt teritett asztalokhoz ült a mintegy 30 tagu társaság s a vendéglátó házigazda az ő szeretetreméltó modorában hathatósan támogatva a lakoma és a kitűnő borok által igazi magyaros, fesztelen, kedélyes hangulatu konviviumot tudott teremteni. Persze, hogy megindult a pohárköszöntők árja, — már a magyar ember lelke túláradásában ezt el nem engedheti és sok szép eszme, sok hazafias és költői gondolat öltött, vonatkozással a helynek a regeköltő Kisfaludyt és a „Somlai vérszüreíet" felidéző voltára, — a beszédekben alakot. Elborongás a haza szomorú sorsán, a bizakodó hit megnyilvánulásai, majd ötietes, élces hangszemek tarkázták a tósztok seregét s a fiatal házigazda pompás palóc s egyéb nótái, amelyekhez a cigány kisérete diszkréten simult. Jól délutánra fordult az idő, amidőn Erdődy Sándor, a somlóvári gróf egyik ifjabb fia kíséretében feljött kocsiparkjával a hegyre, hogy a mulatság folytatását átvéve, elrekvirálja a társaságot, szeretreméltó kedvességgel hiva meg kastélyába s az ott rendezendő népünnepre. Beücska és Hegyeshalmy miniszterek kivételével, kiket dolgaik visszahívtak a fővárosba, ie is vonultak s a grófi család élén a szülőkkel, lekötelező szívességgel látta ozsonnára őket. A gyönyörű angolkertben különféle játékok, mint jen de harre futtatása kis apró skót ponnykon, kötélhúzás, zsákfutás, csónakverseny mulattatták a vendégeket s a Kis kastély felzászlózott, lampionos udvarán kezdetét vette a tánc, amelyben a bájos ómé s a kedves szép grófkisasszonyok a falu népe közt vettek részt. A késő órákban tűzijáték s a hatalmas vár görögtüzben égő homlokzata ragadta el a nézőket, ugy a népnek a gróf által megtraktált gyermekeit, mint a kastély vendégeit, akik mindannyian kétségkívül kellemes emlékeik közé sorolják ezt a mozgalmas, érdekes, szép napot. A résztvevők neveit csak fogyatékosan adhatjuk, mert vagy 8—10 képviselő nevét nem sikerült megjegyeznünk. A három miniszter a honvédelmi kíséretében egy fiatal vezérkari ezredes, továbbá Karafiáth képviselő volt és Szetina nyug. államtitkárok, Kenéz Béla, a nemzetgyűlés alelnöke, Czettler, Fáy, Győmörey, Huszár E., Egri Nagy János, Magyar Kázmér, őrgróf Pallavicini György, Putnoky Móric, Szűcs Endre; Tasnádi Szabó, a m. államvasutak kormánybiztosa, Pethő Sándor kiváló publicista: a vidékről Erdődy Pál gróf, Huszár és Bélák főbirák, a somlóvásárhelyi s a Szőllősi plébánosok s ez utóbbinak káplánja, a házigazda atyja s egy öreg barátja. Az előkelőségek szívesen kocintottak a hegyközség elöljáróival is, akiket Mikovényi szép beszéddel vont be a társaságba s amit a hegybíró formás kis köszöntővel viszonzott. Kifejezést adva a házigazda iránti szeretetüknek, a meleg érzésüknek a fővárosi urak is kétségtelen jeleit adták a fiatal és agilis, munkás honatya iránt. A budapesti urak éjfélkor utaztak vissza.